Ez mar a jovo. A teflonomrol postolok mert alaptopbol kifogyott anett. A kanapen fekszem a nappaliban, mogottem suto egyenletesen morog ahogy kavarja a forro levegot a virslim korul. Ez lesz ma az ebed, tojasos rizzsel, kukoricaval es jofele istencsapasa mustarral. Az otthoni globus mustar ehhez kepest majonez.
Mamlaszka a pizsijeben horkol a szobaban. Azt hittem melozik ma es lelep koran, de baszik felkelni. Nem vagyunk baratok. Megturjuk egymast hiszen nincs mas lehetosegunk, de tudjuk , hogy legszivesebben a holdra koltoztetnenk a masikat.
A munka megvan es megy is. Persze ezen a heten is megmostak a fejem vmi marhasag miatt. De mar fel sem tunik.
Mivel ez az utolso munkanap a heten szamomra igy mar a hetveget tervezgetem. elso nap takaritok es mosok mint a maci. Masodik nap bemegyunk parizsba taracskaval ha az ido is olyan lesz h erdemes elindulni. Jelenleg es altalabanszurke az eg. Amitol persze nem csattan ki az ember jokedve hiszen a napocska nem csak a majak szerint a masodik legjobb dolog.
Egy honapja hogy itt vagyok. Honvagyam az nincs egyaltalan. Barataim, ocskosek hianyoznak, de ezt portoval meg lehet kezelni. Bar azt sem viszem tulzasba. Draga ;)
kerdeztem a tl-t hogy mikieger alapon lehet e franciat tanulni. Meg nem jott valasz de imadnam ha fizetnenek vmi tanfolyamot. Az jelenti a kulcsot az osszes tobbi fr munkahely ajtajahoz. Az pedig vilagos h innen tovabb kell lepnem legkesobb ennek a szerzodesnek a lejartakor.
csütörtök, március 15, 2012
kedd, március 06, 2012
the italian l.o.v.e. channel
californicationt nézek angol nyelven, olasz alámondással. ez hogy lehet? úgy hogy a hős szerelmes pasztaterminátor belekezdett esti turbékjába és a környéken elfogyott a sávszélesség, mert szállnak a tiámók oda vissza. megint. órákig. valami borzalmas dolgot tehettem előző életemben.
sebaj. befejezem ezt a postot és megölök pár zombiet levezetésképpen.
a nappaliban sem jobb a helyzet. ott langyika gépfegyverezi a jónépet, vagy horrorfilmeket néz, tegnap este vmi őrült doki varrta össze az embereket egyik seggét a másik szájához. most erre mit mondjak? méghogy a görögök óta senki sem rukkolt elő semmi újjal.
egyébként woody allen tévedett amikor azt mondta hogy ha bi vagy akkor megduplázódnak az esélyeid egy randihoz. ugyanis langyika elvileg bi, de nem néz az se fiúra se lányra. csak a texasi láncfűrészes és a gta4.
de ez a blog nem róluk szól, nehogy már ellopják a thunderemet. leírom velem mi minden történt az elmúlt 2 napban.
tegnap meg sem mozdultam. kis túlzással. a boltba azért elett a fene. benyaltam fél üveg portóit, úgy becsipugtam hogy megborultam. de erről már írtam...
este átjött tarácska. sajnos langyika2nek nem tudtam demonstratíve megmutatni, mert nem tévedt haza, de sebaj. ő kivágezte a maradék italt, amitől elnehezedett a feje és felborult.
ma reggel ébredtem, fürödtem. elmentem a recepcióra. ki kellett nyomtatni pár papirost meg lemásolni is. de bedöglött a fénymásoló. pánikba nem estem, voltam én tekknikus. láttam én már fűben nyuszit. bohóckodtunk ott 20 percet, megtaláltam a hibát, nem nagy ügy, valami okos tóni matricákat fénymásolt, naná hogy beleragadt a gépbe és az meg rommá gyűrte a papírokat.
átmentünk bussy st george-ba, ott van a cociális központ. jelentkeztem, lesz nemsokára kb 2 hónap, tb kártyám. kurva izgi.
hazajöttünk. amadeust néztünk. 37 percig. a lány bealudt. én játszottam. léptem vagy 7 szintet.
sebaj. befejezem ezt a postot és megölök pár zombiet levezetésképpen.
a nappaliban sem jobb a helyzet. ott langyika gépfegyverezi a jónépet, vagy horrorfilmeket néz, tegnap este vmi őrült doki varrta össze az embereket egyik seggét a másik szájához. most erre mit mondjak? méghogy a görögök óta senki sem rukkolt elő semmi újjal.
egyébként woody allen tévedett amikor azt mondta hogy ha bi vagy akkor megduplázódnak az esélyeid egy randihoz. ugyanis langyika elvileg bi, de nem néz az se fiúra se lányra. csak a texasi láncfűrészes és a gta4.
de ez a blog nem róluk szól, nehogy már ellopják a thunderemet. leírom velem mi minden történt az elmúlt 2 napban.
tegnap meg sem mozdultam. kis túlzással. a boltba azért elett a fene. benyaltam fél üveg portóit, úgy becsipugtam hogy megborultam. de erről már írtam...
este átjött tarácska. sajnos langyika2nek nem tudtam demonstratíve megmutatni, mert nem tévedt haza, de sebaj. ő kivágezte a maradék italt, amitől elnehezedett a feje és felborult.
ma reggel ébredtem, fürödtem. elmentem a recepcióra. ki kellett nyomtatni pár papirost meg lemásolni is. de bedöglött a fénymásoló. pánikba nem estem, voltam én tekknikus. láttam én már fűben nyuszit. bohóckodtunk ott 20 percet, megtaláltam a hibát, nem nagy ügy, valami okos tóni matricákat fénymásolt, naná hogy beleragadt a gépbe és az meg rommá gyűrte a papírokat.
átmentünk bussy st george-ba, ott van a cociális központ. jelentkeztem, lesz nemsokára kb 2 hónap, tb kártyám. kurva izgi.
hazajöttünk. amadeust néztünk. 37 percig. a lány bealudt. én játszottam. léptem vagy 7 szintet.
hétfő, március 05, 2012
ahogy írtam is nem rég bekótyagosodva a portó piros levétől elbóbiskoltam a monitor előtt. arra ébredtem hogy valaki bámul. ez eleve nagyon fura volt hiszen tudomásom szerint mindenki dolgozóban kereste a pénzt. megfeledkeztem a negyedik titokzatos lakóról az enyhén szociopata meleg francia srácról, aki felébresztett, hogy közölje megjött és rendet fog rakni. mondhatni morcosan ébredtem.
de ha már felkeltem elmosogattam azt a pár edényt amiben a 4 sajtos tésztám készült és közben meghallgattam patácska élettörténetét. a pasija visszament brüsszelbe pár napra, és ezért tévedt ide. mert ideje nagy részét szerelmével tölti.
ezek után közölte, hogy kár h nem vagyok meleg, mert vonzónak talál. gyorsan belekapaszkodtam még egy pohár portóba és a hátamat a falnak támasztottam. közölte, hogy ő is hetero volt, de a lányok gonoszak és visszautasították, összetörte egy a szívét és így fordult saját neme felé. plusz sokkal jobb a sex fiúkkal. mivel nincs tapasztalatom a témában nem mondtam semmit, de éltem a gyanúperrel, hogy nincs igaza. szte amíg nem próbáltam ki fiúval - és itt érdekes módon magára mutogatott - addig nem tudhatom. sztem nem kell vonat elé ugrani, hogy tudjuk fájni fog. plusz senkinek sem adnám a szájába ha Y kromoszómával rendelkezik.
majd megjött a szobatársa a másik langyika. nah ezek azonnal elkezdtek veszekedni. én visszajöttem a szobámba ejtőzni, csak ezúttal bezártam az ajtót. kulccsal. kettőre.
most este van. nemsokára találkozom a csajommal. fel is hozom ide és tüntetőleg boldoggá teszem a konyhapulton. najó azt azért nem.
mivel a délután nagy részét elég szépen elbutulva töltöttem egész boldog vagyok. :) nah nem mintha alkoholista lennék, hanem mert felemelő érzés egy finom ebéd után/közben láblógatva benyelni pár korty minőségi italt, tudva hogy a világon semmi dolgom sincs és minden rendben van. ennél már csak a kommunában volt menőbb a szieszta minden délután a szabad levegőn két fa között a függőágyban.
holnap leindulok és elintézem a társadalom biztosításom. legalább egy ország legyen európában ahol van ilyenem. otthon már évek óta semmi. angliai már elévült, cipruson meg... nah ne vicceljünk. az mordor.
azt írtam hogy vettem egy telefont? fb-re igen, tudom. de az monnyon le. ez az igazi forum.
szóval volt egy iphone-om, amit tarácska anyukájától örököltem, de hamar tele lett vele a hócipőm. szóval lecseréltem egy másik nagyon okos telefonra. muzsikált is szépen aztán munka után kivettem a zsebemből és meg se moccant. nah mondom ez lemerült. töltőre dugtam. semmi. fura... vártam egy éjjelt. reggel ismét próbálkoztam. nada. konyec.
azt a nemjóját. ennek a fele sem tréfa. nah nem a burjánzó szociális életem miatt. robinson crusoenak több nemfogadott hívása volt mint itt nekem. inkább az basztatott, hogy az időt sem tudom, zenét hallgatni sem, meg nah mi van ha neadjisten vki mellétárcsáz és felhív??!! szóval hála a jóléti társadalomnak meg a minimálbérnek bementem másnap a madarasteszkóba és odamentem a pulthoz és kértem 48 deka telefont, szeletbe. adtak.
hazajöttem. örvendtem vala. nyomkodtam.
eltelt 2 nap. eszembe jutott hogy átmásolom a másikról a számokat. nem mintha innen akarnék magyarországgal beszélgetni. annyira nem keresek jól. csak úgy az érzés miatt. tudjátok.
szóval bekapocsltam a telefont. a régit. és az a sunyi geci bekapcsolódott. szemöldököm felszaladt a homlokomig. hogy mi??? te meg működsz???? én meg vettem egy újat? mi van szabin voltál?
ez van. most már itt is van annyi telefonom, hogy szajnát lehet vele rekeszteni. de legalább az új ami van nagyon jól működik és végre olyan amit igazán öröm használni. van benne egy telefonszám, taráé, de jut memória a zenéknek meg a mérges madaraknak.
de ha már felkeltem elmosogattam azt a pár edényt amiben a 4 sajtos tésztám készült és közben meghallgattam patácska élettörténetét. a pasija visszament brüsszelbe pár napra, és ezért tévedt ide. mert ideje nagy részét szerelmével tölti.
ezek után közölte, hogy kár h nem vagyok meleg, mert vonzónak talál. gyorsan belekapaszkodtam még egy pohár portóba és a hátamat a falnak támasztottam. közölte, hogy ő is hetero volt, de a lányok gonoszak és visszautasították, összetörte egy a szívét és így fordult saját neme felé. plusz sokkal jobb a sex fiúkkal. mivel nincs tapasztalatom a témában nem mondtam semmit, de éltem a gyanúperrel, hogy nincs igaza. szte amíg nem próbáltam ki fiúval - és itt érdekes módon magára mutogatott - addig nem tudhatom. sztem nem kell vonat elé ugrani, hogy tudjuk fájni fog. plusz senkinek sem adnám a szájába ha Y kromoszómával rendelkezik.
majd megjött a szobatársa a másik langyika. nah ezek azonnal elkezdtek veszekedni. én visszajöttem a szobámba ejtőzni, csak ezúttal bezártam az ajtót. kulccsal. kettőre.
most este van. nemsokára találkozom a csajommal. fel is hozom ide és tüntetőleg boldoggá teszem a konyhapulton. najó azt azért nem.
mivel a délután nagy részét elég szépen elbutulva töltöttem egész boldog vagyok. :) nah nem mintha alkoholista lennék, hanem mert felemelő érzés egy finom ebéd után/közben láblógatva benyelni pár korty minőségi italt, tudva hogy a világon semmi dolgom sincs és minden rendben van. ennél már csak a kommunában volt menőbb a szieszta minden délután a szabad levegőn két fa között a függőágyban.
holnap leindulok és elintézem a társadalom biztosításom. legalább egy ország legyen európában ahol van ilyenem. otthon már évek óta semmi. angliai már elévült, cipruson meg... nah ne vicceljünk. az mordor.
azt írtam hogy vettem egy telefont? fb-re igen, tudom. de az monnyon le. ez az igazi forum.
szóval volt egy iphone-om, amit tarácska anyukájától örököltem, de hamar tele lett vele a hócipőm. szóval lecseréltem egy másik nagyon okos telefonra. muzsikált is szépen aztán munka után kivettem a zsebemből és meg se moccant. nah mondom ez lemerült. töltőre dugtam. semmi. fura... vártam egy éjjelt. reggel ismét próbálkoztam. nada. konyec.
azt a nemjóját. ennek a fele sem tréfa. nah nem a burjánzó szociális életem miatt. robinson crusoenak több nemfogadott hívása volt mint itt nekem. inkább az basztatott, hogy az időt sem tudom, zenét hallgatni sem, meg nah mi van ha neadjisten vki mellétárcsáz és felhív??!! szóval hála a jóléti társadalomnak meg a minimálbérnek bementem másnap a madarasteszkóba és odamentem a pulthoz és kértem 48 deka telefont, szeletbe. adtak.
hazajöttem. örvendtem vala. nyomkodtam.
eltelt 2 nap. eszembe jutott hogy átmásolom a másikról a számokat. nem mintha innen akarnék magyarországgal beszélgetni. annyira nem keresek jól. csak úgy az érzés miatt. tudjátok.
szóval bekapocsltam a telefont. a régit. és az a sunyi geci bekapcsolódott. szemöldököm felszaladt a homlokomig. hogy mi??? te meg működsz???? én meg vettem egy újat? mi van szabin voltál?
ez van. most már itt is van annyi telefonom, hogy szajnát lehet vele rekeszteni. de legalább az új ami van nagyon jól működik és végre olyan amit igazán öröm használni. van benne egy telefonszám, taráé, de jut memória a zenéknek meg a mérges madaraknak.
zsötem
imádom franciaországot. komolyan. áldott jó hely. nem tom ki áldta de jó munkát végzett.
ma day off van, ami alapból hozzájárul a jókedvhez, plusz a tény h portugália közel van. ennek miért kell örülni? nah ki nem találta még ki? nem mondom meg... :P
eltelt még egy hét, lassan már egy hónapja, hogy magam mögött hagytam budapestet és vele együtt a sok gondot bajt, és sok sok jóbarátot. de a lényeg hogy itt most minden rendben. dolgozom. pénzt keresek. nem is hányok attól amit csinálok. persze nem nagy kihívás, és sokat nem lehet tanulni sem belőle, de az emberek kedvesek és jól fizet, ezzel egyelőre be lehet tömni a pofámat.
nah megettem a 4 sajtos gombás virslis tésztám. ez volt az ebédem. itt nem eszem húst. mmint ha választhatok saláta és sajt meg hús közül akkor a husi a harmadik. tudom a virsli is hús de mégsem csülök.
most teli hassal elalszom. folyt köv.
ma day off van, ami alapból hozzájárul a jókedvhez, plusz a tény h portugália közel van. ennek miért kell örülni? nah ki nem találta még ki? nem mondom meg... :P
eltelt még egy hét, lassan már egy hónapja, hogy magam mögött hagytam budapestet és vele együtt a sok gondot bajt, és sok sok jóbarátot. de a lényeg hogy itt most minden rendben. dolgozom. pénzt keresek. nem is hányok attól amit csinálok. persze nem nagy kihívás, és sokat nem lehet tanulni sem belőle, de az emberek kedvesek és jól fizet, ezzel egyelőre be lehet tömni a pofámat.
nah megettem a 4 sajtos gombás virslis tésztám. ez volt az ebédem. itt nem eszem húst. mmint ha választhatok saláta és sajt meg hús közül akkor a husi a harmadik. tudom a virsli is hús de mégsem csülök.
most teli hassal elalszom. folyt köv.
csütörtök, március 01, 2012
i can' t stand the rain
ez a kedvenc nótám most. a boltban van alkalmam meghallgatni szerencsére. jobb mint a törpék dala a hey hoo-val.
munkában volt megint kisebb összezördülés. vihar a biliben. nincs is kedvem leírni. de mindenesetre az furcsa, hogy derék tl-jeink szó nélkül hagyták. eddig legalább is. lehet h ma megkapom a fejmosást.
az van hogy minden nap kihírdetik h ki volt a nap legjobb eladója, de asszem ezt már írtam, és én mindig ott vagyok az élvonalban, amit most nem azért írok, hogy fényezzem magam, mert ilyen polirra nem vágyom, hanem, mert talán ez védettséget ad. aztán meglátjuk. azt persze nem akarom, hogy kirúgjanak, mert fogalmam sincs mihez kezdenék.
pocsékul alszom. asszem egy dolog, hogy sokkal nyugodtabb vagyok itt, de ez talán csak a jéghegy csúcsa. vmi nincs rendben. oké most nem kattogok azon h mekkora ostoba gecik vezetik az országot, mert nem vagyok ott, és van mit ennem, nem fagyok meg és a fal sem rohad rám, de mégis az, hogy nem tudom meddig tart itt ez a misszió és mi jön ezután kicist kikezdi az elmém. a szerződés szept 30ig szól. el is lehet itt baszni a rezet bőven. pénzt is lehet keresni és persze a nyelvet gyakorolni. azután?
és hol? itt frencsiben? írország? kanada? új zéland? jupiter?
csak az az egy biztos h nem magyarország. megpróbáltam már elégszer ahhoz hogy tudjam nincs semmi értelme. oké be is borulva szóval ennek is köszönhető hogy a kedvem is borongósabb. inkább abbahagyom és diablozom.
munkában volt megint kisebb összezördülés. vihar a biliben. nincs is kedvem leírni. de mindenesetre az furcsa, hogy derék tl-jeink szó nélkül hagyták. eddig legalább is. lehet h ma megkapom a fejmosást.
az van hogy minden nap kihírdetik h ki volt a nap legjobb eladója, de asszem ezt már írtam, és én mindig ott vagyok az élvonalban, amit most nem azért írok, hogy fényezzem magam, mert ilyen polirra nem vágyom, hanem, mert talán ez védettséget ad. aztán meglátjuk. azt persze nem akarom, hogy kirúgjanak, mert fogalmam sincs mihez kezdenék.
pocsékul alszom. asszem egy dolog, hogy sokkal nyugodtabb vagyok itt, de ez talán csak a jéghegy csúcsa. vmi nincs rendben. oké most nem kattogok azon h mekkora ostoba gecik vezetik az országot, mert nem vagyok ott, és van mit ennem, nem fagyok meg és a fal sem rohad rám, de mégis az, hogy nem tudom meddig tart itt ez a misszió és mi jön ezután kicist kikezdi az elmém. a szerződés szept 30ig szól. el is lehet itt baszni a rezet bőven. pénzt is lehet keresni és persze a nyelvet gyakorolni. azután?
és hol? itt frencsiben? írország? kanada? új zéland? jupiter?
csak az az egy biztos h nem magyarország. megpróbáltam már elégszer ahhoz hogy tudjam nincs semmi értelme. oké be is borulva szóval ennek is köszönhető hogy a kedvem is borongósabb. inkább abbahagyom és diablozom.
szerda, február 29, 2012
back in business
február utolsó napja van. ez jó hír mert így fel tudtam venni a fizu csekket. ami persze nem teljes hónapról szól, így nem lettem milliomos, de jóval több, mint amit otthon kerestem volna.
mostanában tara szülei párizsban lebzselnek, ami jó hír, mert így együtt tudok lógni a lánykával. tegnap este megnéztük a shutter island-ot, nah mondanom sem kell, hogy a film után lámpafénynél aludtunk annyira félt a kiscsaj. legközelebb vizipók csodapókot fogunk nézni.
itt minden rendben. tavasz van. nem esik csak be van borulva, éppen annyira, hogy fotózni ne legyen kedvem. de nem is baj. mivel ebben az utolsó 2 hétben annyira nem volt pénzem, hogy egyébként sem volt kedvem semmihez.
munkahelyen minden kerek. mivel minden nap számolgatják, hogy ki csinálta a legnagyobb forgalmat és ki adta el a legtöbb promóciós bizbaszt és én egész jól szerepelek, ezért békén hagynak a tl-ek is.
ma megint 18-02ig fogok dolgozni, de ezen a héten csak egy close-om van, úgyhogy szavam nem lehet.
ennyi. nincs nagy hír. semmi izgalom. egyelőre csak csinálom a dolgom és nézek ki a fejemből.
peace.
mostanában tara szülei párizsban lebzselnek, ami jó hír, mert így együtt tudok lógni a lánykával. tegnap este megnéztük a shutter island-ot, nah mondanom sem kell, hogy a film után lámpafénynél aludtunk annyira félt a kiscsaj. legközelebb vizipók csodapókot fogunk nézni.
itt minden rendben. tavasz van. nem esik csak be van borulva, éppen annyira, hogy fotózni ne legyen kedvem. de nem is baj. mivel ebben az utolsó 2 hétben annyira nem volt pénzem, hogy egyébként sem volt kedvem semmihez.
munkahelyen minden kerek. mivel minden nap számolgatják, hogy ki csinálta a legnagyobb forgalmat és ki adta el a legtöbb promóciós bizbaszt és én egész jól szerepelek, ezért békén hagynak a tl-ek is.
ma megint 18-02ig fogok dolgozni, de ezen a héten csak egy close-om van, úgyhogy szavam nem lehet.
ennyi. nincs nagy hír. semmi izgalom. egyelőre csak csinálom a dolgom és nézek ki a fejemből.
peace.
csütörtök, február 23, 2012
first stroke
tegnap az egyik teamleader felhívta a figyelmem hogy bizonyos meg nem nevezett munkatársak kifogásolnivalót találtak a modoromban és a hozzáállásomban.
nyilván arra az esetre gondol amikor a beleásítottam a briefing-be és kitűzőket kezdtem cserélgetni amikor az aznapi targetszámokat vázolták. mea culpa.
vagy arra is gondolhatott, amikor a mellettem dolgozó kedves hölggyel közöltem hogy díjaznám ha nem próbálna kioktatni, hogy kinek adhatok reklámszatyrot és kinek nem.
ezek a teamleader-ek itt szopnak dizniben úgy 4 évet majd elküldik őket egy fél éves képzésre, fél év tanulóskodás, majd eljő a nap amikor felvehetik a kék mellényt és onnantól kezdve közvetlenül nyalhatják a manager seggét, aki persze a headoffice méretes csöcsén csüng ami hozzá van nőve az államokbeli főtramplin tökig kék-piros-meg-csillagok, csak a homlokán a made in china felirat. szóval geci fontosnak hiszik magukat csak azt felejtik el időközben, hogy mi mind ugyanannak a cégnek dolgozunk. nem nekik. nem értük. a másik amit elfelejtenek, hogy egy játékboltról beszélünk. ez nem agysebészet és nem is az idegen légió.
holnap lejár a próbaidőm. majd emlékeztetem őket.
nyilván arra az esetre gondol amikor a beleásítottam a briefing-be és kitűzőket kezdtem cserélgetni amikor az aznapi targetszámokat vázolták. mea culpa.
vagy arra is gondolhatott, amikor a mellettem dolgozó kedves hölggyel közöltem hogy díjaznám ha nem próbálna kioktatni, hogy kinek adhatok reklámszatyrot és kinek nem.
ezek a teamleader-ek itt szopnak dizniben úgy 4 évet majd elküldik őket egy fél éves képzésre, fél év tanulóskodás, majd eljő a nap amikor felvehetik a kék mellényt és onnantól kezdve közvetlenül nyalhatják a manager seggét, aki persze a headoffice méretes csöcsén csüng ami hozzá van nőve az államokbeli főtramplin tökig kék-piros-meg-csillagok, csak a homlokán a made in china felirat. szóval geci fontosnak hiszik magukat csak azt felejtik el időközben, hogy mi mind ugyanannak a cégnek dolgozunk. nem nekik. nem értük. a másik amit elfelejtenek, hogy egy játékboltról beszélünk. ez nem agysebészet és nem is az idegen légió.
holnap lejár a próbaidőm. majd emlékeztetem őket.
hétfő, február 20, 2012
catching up
az van hogy itt olaszul brekeg a bambino, aki egyébként igen csak bamba úgyhogy a neve ezentúl Bambi, hogy maradjunk a dizninél. a bnjével tiámozik már itt egy órája.
nekem ma szabadnapom volt, amit igen ahsznosan töltöttem és fel sem keltem 10ig, majd bemásztam a kádba, onnan be valdé-be ahol egy jó nagy bevásárló központ van és nekiindultam menőzni mind a 14 euroval a zsebemben.
először a francia keravill-ba ugrottam be, megnézni a fülhallgatókat. nem akarok fülhallgatót venni, csak nagyon tetszenek. megnéztem a laptopokat is, hiszen azok mindig olyan érdekesek.
miután nem találtam semmi kedvemre és pénztárcámnak valót átmentem a szomszédos videojátékboltba. btw igen, emberek még mindig super65 blogját olvassátok, nem hackelte meg egy 13 éves pattanásos info zseni egy kis wow/redtube combo közben...
szóval megkérdeztem hogy lehet e pc-s játékot kapni angol nyelven, az eladó felkacagott hogy hát itt franciaországban vagyunk. mondom köszi az ingyen földrajzórát tudom merre vagyok, de angolul szeretném élvezni az orkok halálhörgését. náluk csak franciául hörögnek, de tud egy boltot a nagy párizsban ahol láttak mát angol nyelvű software-t. nah diablo3-am is onnan lesz.
a lacoste boltba nem mentem be mert féltem hogy a van a kapuban egy pénz detektor ami hangosan felröhög amint leolvassa a 14 euromat én meg égek majd...
de a zaraba betévedtem, és találtam egy kafa dzsekit 9,99ért. 49ről leárazva. néztem is h mi baja lehet 3 ujja van vagy alul van a teteje, de semmi. 2 féle is volt egyik kapucnis a másik meg nem. nah a kapucnis már megvan. :) holnap megyek vissza a másikért mert kértem kölcsön pénzt. :) nagyon tetszik mind a kettő. tök vékony, de meleg mert tömtek bele tollat.
és még mindig volt 4 eurom. ezzel bementem a fnacba ami olyan mint otthon a mediamarkt csak van benne könyv is. kisherceg 4,6 euro.
megnéztem amit meg kell és irányba tettem magam, hiszen igaziból az auchanba akartam jönni borsóért a főzelékbe.
megvettem plusz egy kenyeret. 2 eurom meg mindig maradt de nem akartam elherdálni.
itthon naplementét fotóztam. taráztam picit most meg aludni fogok és fáj a fejem. holnap 18kor kezdek. éjjel 2ig. jó muri lesz.
nekem ma szabadnapom volt, amit igen ahsznosan töltöttem és fel sem keltem 10ig, majd bemásztam a kádba, onnan be valdé-be ahol egy jó nagy bevásárló központ van és nekiindultam menőzni mind a 14 euroval a zsebemben.
először a francia keravill-ba ugrottam be, megnézni a fülhallgatókat. nem akarok fülhallgatót venni, csak nagyon tetszenek. megnéztem a laptopokat is, hiszen azok mindig olyan érdekesek.
miután nem találtam semmi kedvemre és pénztárcámnak valót átmentem a szomszédos videojátékboltba. btw igen, emberek még mindig super65 blogját olvassátok, nem hackelte meg egy 13 éves pattanásos info zseni egy kis wow/redtube combo közben...
szóval megkérdeztem hogy lehet e pc-s játékot kapni angol nyelven, az eladó felkacagott hogy hát itt franciaországban vagyunk. mondom köszi az ingyen földrajzórát tudom merre vagyok, de angolul szeretném élvezni az orkok halálhörgését. náluk csak franciául hörögnek, de tud egy boltot a nagy párizsban ahol láttak mát angol nyelvű software-t. nah diablo3-am is onnan lesz.
a lacoste boltba nem mentem be mert féltem hogy a van a kapuban egy pénz detektor ami hangosan felröhög amint leolvassa a 14 euromat én meg égek majd...
de a zaraba betévedtem, és találtam egy kafa dzsekit 9,99ért. 49ről leárazva. néztem is h mi baja lehet 3 ujja van vagy alul van a teteje, de semmi. 2 féle is volt egyik kapucnis a másik meg nem. nah a kapucnis már megvan. :) holnap megyek vissza a másikért mert kértem kölcsön pénzt. :) nagyon tetszik mind a kettő. tök vékony, de meleg mert tömtek bele tollat.
és még mindig volt 4 eurom. ezzel bementem a fnacba ami olyan mint otthon a mediamarkt csak van benne könyv is. kisherceg 4,6 euro.
megnéztem amit meg kell és irányba tettem magam, hiszen igaziból az auchanba akartam jönni borsóért a főzelékbe.
megvettem plusz egy kenyeret. 2 eurom meg mindig maradt de nem akartam elherdálni.
itthon naplementét fotóztam. taráztam picit most meg aludni fogok és fáj a fejem. holnap 18kor kezdek. éjjel 2ig. jó muri lesz.
péntek, február 17, 2012
fatcamp
megkapom a fizum és beiratkozom a gym-be mert már nem állapot ami itt van. teljesen eltunyultam. pláne az otthon töltött 4 hónap alatt, amikor munkám sem akadt és az időjárás sem kedvezett annak hogy elhagyjam a fotelomat. mivel itt nem nagyon van mit tenni munkaidőn kívül, hacsak nem akarom nézegetni fürtös kis szibatársam, aki egyébként egy igazi pumacipős cicabajszos metálmókus. :) egyemmeg.
szóval itt aztán van rá időm...
a munkát még bírom. egy rossz szavam nincs rá. kollégák aranyosak. hazahoznak autóval, csak ott kell lenni és csinálni. igazából még jobb is mint ami a parkban volt. kevesebb az idióta vásárló és akik jönnek, bár azok is rengetegen vannak, de nem idegbetegek. és büdöskölök is sokkal kevesebb van. amit szintén nem bánok.
meleg lakótársunk tegnap vett egy ps3-at. nah azóta gta 4 megy éjjel nappal. oda van érte teljesen. amikor bézbol ütővel nyesi a népet akkor tapsikol a leginkább. sürgősen be kellene pasiznia.
mert amikor pld én ütöm szögekkel kivert 6os golfütővel a zombiekat a napfényes tengerparton az mindjárt más. :)
odakint még mindig szürke. még mindig lóg a lába és így fotózni sincs kedvem.
népélelmezési revolution küszöbén állok. tavaly ilyenkor a tejnek intettem búcsút, amit azóta is fájlalok, most a kenyér következik. csak nem tudom mivel kellene helyettesíteni. a tejet sikerült portóval. de a kenyeret???? az nehezebb dió. mert mire kenjem a baracklekvárt? és mivel egyem a kolbászot? erre adjatok választ okos olvasók...
plusz fedje már fel kilétét az aki amcsiból kukkol, mivel látom ám h rengeteg a találat, de sztem egy ismerősőm sincs a tengeren túl.
peace out
szóval itt aztán van rá időm...
a munkát még bírom. egy rossz szavam nincs rá. kollégák aranyosak. hazahoznak autóval, csak ott kell lenni és csinálni. igazából még jobb is mint ami a parkban volt. kevesebb az idióta vásárló és akik jönnek, bár azok is rengetegen vannak, de nem idegbetegek. és büdöskölök is sokkal kevesebb van. amit szintén nem bánok.
meleg lakótársunk tegnap vett egy ps3-at. nah azóta gta 4 megy éjjel nappal. oda van érte teljesen. amikor bézbol ütővel nyesi a népet akkor tapsikol a leginkább. sürgősen be kellene pasiznia.
mert amikor pld én ütöm szögekkel kivert 6os golfütővel a zombiekat a napfényes tengerparton az mindjárt más. :)
odakint még mindig szürke. még mindig lóg a lába és így fotózni sincs kedvem.
népélelmezési revolution küszöbén állok. tavaly ilyenkor a tejnek intettem búcsút, amit azóta is fájlalok, most a kenyér következik. csak nem tudom mivel kellene helyettesíteni. a tejet sikerült portóval. de a kenyeret???? az nehezebb dió. mert mire kenjem a baracklekvárt? és mivel egyem a kolbászot? erre adjatok választ okos olvasók...
plusz fedje már fel kilétét az aki amcsiból kukkol, mivel látom ám h rengeteg a találat, de sztem egy ismerősőm sincs a tengeren túl.
peace out
csütörtök, február 16, 2012
owl
öcsköst hívtam bagolynak kiskoromban. hagyatkozva a családi legendáriumra ő éjjel volt aktív és nappal aludt. most is.
én csak kóstolgatom a kései órákban való munkavégzést.
a gyárban minden okés. végzem a dolgom. az emberek kedvesek. persze nincs kolbászból a kerítés. szerencsére. nem is tudom mit csinálnánk a sok kóborkutyával.
kértem h cseréljék meg a szabadnapjaimat, hogy több időm legyen szomszédkával. 4 napra rá közölték h ez lehetetlen, különben is tudtam amikor kijöttem h itt nem így mennek a dolgok. még én kértem elnézést a végén, vállon veregettem a teamleadert és megköszöntem neki, hozzátéve hogy semmi baj, tudom h mindent megtett. remélem nem érti félre.
most meg itten üldögélek, kint szürke és lóg az eső lába. majd kimegyek ha dolgozni kell. max.
kedd, február 14, 2012
beautiful people
ezek a franciák nagyon meg vannak csinálva. nem is csoda, tegnap megnéztem egy fél tv műsort és még a fiúkon is 3 kiló alapozó volt. nálunk az alapozás azt jelenti hogy bevágunk 3 sört meg egy üveg vodkát, de változnak az idők, helyek, személyekm szokások.
nah majd hó végén elmegyek én is és beszerzek pár új ruhadarabot, elég volt a homeless style-ból. festeni nem fogom magam. első körben elég egy farmer pld.
más.
ma is dayoff. itthon egyedül. mivel a reggeli fényképezés nem sikerült áttettem holnapra. addigra csak feltölt az akksi rendesen.
holnap 17kor kezdek. éjjel 1ig. nem vészes. sőt. örülök h csinálok vmit és hogy pénz is lesz belőle.
mivel nem is rosszak a körülmények itthon nem sietem el a kiköltözést. persze jobb lenne egyedül, de majd akkor lépem meg ezt amikor elkezdődik a buli szezon és nem lehet majd aludni se éjjel se nappal. :)
üres a kégli. mindenki melózik. jól is teszik. nem kell így se jópofizni se kerülgetni egymást. és lehet finom klasszikus zenét bömböltetni. :)
anyám szerencsére jól elvan a kégliben. ennek igazán örülök.
nah majd folytatom ha történik vmi.
offs
mornin' labrats
reggel kilenc van. én már egy órája ébren, sőt voltam már a tónál is fotózni. az hogy ilyen gyorsan visszatértem nem annak köszönhető, hogy gyorsan lövök, hanem hogy az akksim ennyit bír. első dolgom amint fizut kapok, hogy veszek bele olyat, amivel 6 képnél többet lehet készíteni.
persze most is sirályokat fotóztam amint a tó felett repdesnek, amihez elég kimenni a vligetbe nem kell feltétlenül ide franciaországba, de mit csináljak van az objektívben egy vacak madár mágnes, azokat vonzza.
tegnap is szabad voltam. játszottam egy kis age of empires 3-at, majd taracskaval elmentünk bevásárolni és rántottunk csirkemellet. amikor nálam járt nagyon megtetszett neki és mindenáron azt akart enni.
közben a kurva nagy tv-n terminátor 1-et néztünk, de bealudtunk rajta mind a ketten. szóval lustálkodtunk.
estére meg voltam hívva hozzájuk vacsira. persze egy ilyen kiadós ebéd után leginkább csak átgurultunk a szomszéd utcába. ősökkel beszélgettem, ettünk, vihogtunk, mindenki nagyon kedves, én is bírom őket.
itthon dumáztam kicsit szobatársammal. éjfél előtt már aludtam.
a legjobb, hogy végre teljesen nyugodt vagyok. pont ahogy szeretek lenni.
szombat, február 11, 2012
minus and sunshine
voltam dolgozni. fura átállni erre a késő esti-éjjeli munkára. nem lehetetlen de egyelőre még fura.
kaptam ruhát, szerencsére sem bociminta sem bojtos kalap meg miegymás marhaság nincs rajta. sima fekete gatya + fehér ing + nyakkendő + piros polár pulcsi.
az oktatást egy luke skywalker frizurás francia tartotta akinek sajna olyan lehelete volt, hogy nagyon nagyon vártam már hogy befejezze a mondókáját.
ami kicsit szopó, hogy egyből elküldtek kajálni, így 6 órát egyfolytában kellett lenyomni. de bőven ki lehet bírni.
persze borotválkoznom kell, ezt azonnal közölték. nem pöröltem. inkább azt próbálom kilobbyzni hogy a szabadnapom egybe essen szomszédka szabadnapjaival.
a munka a szokásos, játékboltban eladó. mindezt franciául. kurva jó, mert majdnem mindent értek már a kollégáim fecsegéséből. a vevőkből is. néha ciki csak amikor nem arra válaszolok amit kérdeztek...
szerencsére van annyi az emberekben h megkérdezik kit vihetnek el vmeddig autoval. így hamar hazaértem és bízom benne ma éjjel is akad vki gépkocsival.
jól érzem magam itt. a nap besüt az ablakomon, attól féltem tök sötét lesz a lakás, mivel a fdszten vagyunk, de ehhez képest fényár van. jó meleg is a fűtésnek köszönhetően. pár óra múlva megint meló, de nem bánom egyáltalán.
vége ennek a kibaszott létbizonytalanságnak. olvasom innen a híreket és csak az jut eszembe, hogy mennyire jó hogy eljöttem. és hogy mennyire nem is akarok visszamenni. a középkor összes sötétsége nem éri fel azt ami otthon van sztem. majd ha vki felkapcsolja a lámpát akkor talán újrapróbálom. addig itt keresem a boldogulást.
taraval megvagyunk. ő is éli az életét én is az enyémet. ennyi.
kicsit unatkozom talán. kimozdulni nem fogok mert se pénzem, se kedvem nincs megfagyni. jó ahhoz nem is kell pénz... értitek...
a kollégák eddig jó fejek. páran ismernek tavalyról, legtöbb csak vigyorog. én is vigyorgok. pár hét és kényszerzubbonyban viszik el az egész bagázst.
jó csajt még nem láttam munkatársaim között. de az csak a nyári szezonnal várható. amikor is megjönnek a vendégtinik. nem is baj, már csak egy szükségállapot hiányzik nekem. így könnyű jófiúnak lenni.
kaptam ruhát, szerencsére sem bociminta sem bojtos kalap meg miegymás marhaság nincs rajta. sima fekete gatya + fehér ing + nyakkendő + piros polár pulcsi.
az oktatást egy luke skywalker frizurás francia tartotta akinek sajna olyan lehelete volt, hogy nagyon nagyon vártam már hogy befejezze a mondókáját.
ami kicsit szopó, hogy egyből elküldtek kajálni, így 6 órát egyfolytában kellett lenyomni. de bőven ki lehet bírni.
persze borotválkoznom kell, ezt azonnal közölték. nem pöröltem. inkább azt próbálom kilobbyzni hogy a szabadnapom egybe essen szomszédka szabadnapjaival.
a munka a szokásos, játékboltban eladó. mindezt franciául. kurva jó, mert majdnem mindent értek már a kollégáim fecsegéséből. a vevőkből is. néha ciki csak amikor nem arra válaszolok amit kérdeztek...
szerencsére van annyi az emberekben h megkérdezik kit vihetnek el vmeddig autoval. így hamar hazaértem és bízom benne ma éjjel is akad vki gépkocsival.
jól érzem magam itt. a nap besüt az ablakomon, attól féltem tök sötét lesz a lakás, mivel a fdszten vagyunk, de ehhez képest fényár van. jó meleg is a fűtésnek köszönhetően. pár óra múlva megint meló, de nem bánom egyáltalán.
vége ennek a kibaszott létbizonytalanságnak. olvasom innen a híreket és csak az jut eszembe, hogy mennyire jó hogy eljöttem. és hogy mennyire nem is akarok visszamenni. a középkor összes sötétsége nem éri fel azt ami otthon van sztem. majd ha vki felkapcsolja a lámpát akkor talán újrapróbálom. addig itt keresem a boldogulást.
taraval megvagyunk. ő is éli az életét én is az enyémet. ennyi.
kicsit unatkozom talán. kimozdulni nem fogok mert se pénzem, se kedvem nincs megfagyni. jó ahhoz nem is kell pénz... értitek...
a kollégák eddig jó fejek. páran ismernek tavalyról, legtöbb csak vigyorog. én is vigyorgok. pár hét és kényszerzubbonyban viszik el az egész bagázst.
jó csajt még nem láttam munkatársaim között. de az csak a nyári szezonnal várható. amikor is megjönnek a vendégtinik. nem is baj, már csak egy szükségállapot hiányzik nekem. így könnyű jófiúnak lenni.
péntek, február 10, 2012
olasz invázió
még egy óra hogy el kelljen indulnom munkába, aztán pedig éjjel kettőig iga.
itt most hatalmas a jövés menés, mert beköltözik éppen olasz szobatársam. heteronak tűnik és a fél család is itt van. szigorú apuka, dögös hugi és jóllakott napközis 20 éves fiucska. 5 bőröndnyi cuccal jött el sem hiszem sztem különgépet béreltek.
én aludtam egyet délután a captain amerika képsoraira, jobban hat mint a meleg tej.
ez az olasz asszem egészen más lesz mint a tavalyi. persze vele sem volt különösen gond, pláne hogy a másik szobában lakott, de az azért nem hiányzik hogy itt állandóan őrültek háza legyen.
a másik szobában nem tom mi történik. éjjel még 3 meleg srác bújt benne össze. reggel hallottam, amint 1 elmegy. dolgozni szerencsére. a másik kettő akkor léphetett le amikor a dizniben tettem vettem, vagy vmivel be van tömve a szájuk, mert egy hangot nem hallatnak. még jó h itt ez a fal. majd megnézem a fejét ennek a kis kócos olasznak amint rájön hogy megy itt az élet. :)
nah elkezdek lassan készülődni.
itt most hatalmas a jövés menés, mert beköltözik éppen olasz szobatársam. heteronak tűnik és a fél család is itt van. szigorú apuka, dögös hugi és jóllakott napközis 20 éves fiucska. 5 bőröndnyi cuccal jött el sem hiszem sztem különgépet béreltek.
én aludtam egyet délután a captain amerika képsoraira, jobban hat mint a meleg tej.
ez az olasz asszem egészen más lesz mint a tavalyi. persze vele sem volt különösen gond, pláne hogy a másik szobában lakott, de az azért nem hiányzik hogy itt állandóan őrültek háza legyen.
a másik szobában nem tom mi történik. éjjel még 3 meleg srác bújt benne össze. reggel hallottam, amint 1 elmegy. dolgozni szerencsére. a másik kettő akkor léphetett le amikor a dizniben tettem vettem, vagy vmivel be van tömve a szájuk, mert egy hangot nem hallatnak. még jó h itt ez a fal. majd megnézem a fejét ennek a kis kócos olasznak amint rájön hogy megy itt az élet. :)
nah elkezdek lassan készülődni.
a sas leszallt
meg ferihegyen megismerkedtem 2 fr lannyal, arra jo volt hogy beolajozza a fr nyelvtekervenyeimet. arra már nem h elkérjem a számukat. de nem is igazán kellett.
a repülőút eltelt, aludtam, olvastam, naplementét akartam fotózni, de az istenért nem akart úgy fordulni a gép.
a disney buszra várni kellett vagy fél órát, de legalább jutott időm arra, hogy befaljam öcskös bnője által készített rántott husis szendvicseket. ezúton is köszönet értük.
megérkeztem chessy-be, ahol diznilend van btw, találkoztam taracskaval és elcipeltük magunkat és a bőröndöket hozzájuk, ahol anyuka és hugi szívélyesen köszöntöttek. nagyon kedves pillanat volt, szinte egész elérzékenyültem. vacsi után dodo, majd reggel ügyek intézése.
volt pár kérdés ami válaszra várt, első sorban pld a szállás. féltem nagyon, hogy beraknak a P-be ami egy átlagos cellának felel meg csak nem olyan kényelmes. de szerencsére B-be tettek, ahol már lehúztam netto egy évet, szóval ez a felhő eloszlott. persze még mindig kérdéses volt, hogy kiket miket kapok szobatársnak.
erre is fény derült du fél kettő tájékán. az elsőtétített nappaliban találkoztam a másik szobában lakó alexanderrel, aki egy 22 éves fr meleglelkű fiú. szobatársa is is az. de az ő lelke csak heti 2x 3x járja a szobát, mert van neki társa os ott lelkiznek általában.
én jelenleg egyedül vagyok ebben a szobában, aminek múködik a fűtése, nem úgy mint zuglói kis lakomnak, így elég kellemes. ha minden igaz, akkor magényom nem tart soká, ma beköltözik hozzám vki. remélem nem.
felhívtam a munkahelyem is. kiváncsi voltam mikor kezdek. ma este hatkor. éjjel kettőig. ezek sokat nem cicóznak. egyból beraktak zárni. de sebaj. csak előtte még be kell mennem a parkba elintázni a id kártyát mert a két szép szememért nem lesz nyitva az iroda pénteken 18ig.
jól érzem magam itt. remélem a munkában sem lesz semmi probléma.
az idő zord. hideg van.
jah anett. lassú de van.
a repülőút eltelt, aludtam, olvastam, naplementét akartam fotózni, de az istenért nem akart úgy fordulni a gép.
a disney buszra várni kellett vagy fél órát, de legalább jutott időm arra, hogy befaljam öcskös bnője által készített rántott husis szendvicseket. ezúton is köszönet értük.
megérkeztem chessy-be, ahol diznilend van btw, találkoztam taracskaval és elcipeltük magunkat és a bőröndöket hozzájuk, ahol anyuka és hugi szívélyesen köszöntöttek. nagyon kedves pillanat volt, szinte egész elérzékenyültem. vacsi után dodo, majd reggel ügyek intézése.
volt pár kérdés ami válaszra várt, első sorban pld a szállás. féltem nagyon, hogy beraknak a P-be ami egy átlagos cellának felel meg csak nem olyan kényelmes. de szerencsére B-be tettek, ahol már lehúztam netto egy évet, szóval ez a felhő eloszlott. persze még mindig kérdéses volt, hogy kiket miket kapok szobatársnak.
erre is fény derült du fél kettő tájékán. az elsőtétített nappaliban találkoztam a másik szobában lakó alexanderrel, aki egy 22 éves fr meleglelkű fiú. szobatársa is is az. de az ő lelke csak heti 2x 3x járja a szobát, mert van neki társa os ott lelkiznek általában.
én jelenleg egyedül vagyok ebben a szobában, aminek múködik a fűtése, nem úgy mint zuglói kis lakomnak, így elég kellemes. ha minden igaz, akkor magényom nem tart soká, ma beköltözik hozzám vki. remélem nem.
felhívtam a munkahelyem is. kiváncsi voltam mikor kezdek. ma este hatkor. éjjel kettőig. ezek sokat nem cicóznak. egyból beraktak zárni. de sebaj. csak előtte még be kell mennem a parkba elintázni a id kártyát mert a két szép szememért nem lesz nyitva az iroda pénteken 18ig.
jól érzem magam itt. remélem a munkában sem lesz semmi probléma.
az idő zord. hideg van.
jah anett. lassú de van.
kedd, február 07, 2012
last day on earth
elvarrtam a szálakat. szó szerint. az elmúlt pár napban sorra vettem a ruháim és nekiálltam toldozni foldozni. az eredmény? a gatyám már nem súrolja a földet, a pulcsimon kevesebb helyen tudom kidugni a fejem és fáj az ujjam vége.
holnap indulok franciaországba. már nem is tudom hanyadik alkalommal. diznibe harmadik az tuti. utaztam már autóval, vonattal, repülővel. a gyaloglás és a zeppelin még kimaradt, de ha így folytatom még listára kerülhetnek.
itthon már majdnem mindent elrendeztem, összepakoltam a cuccaim maradékát és átadom a lakásom anyámnak.
hogy milyen lesz kint nem tudom. a munkát már ismerem, a szálláshelyen is eltöltöttem már elég időt, hogy nagy meglepetéseket ne okozhasson. szomszédka vár kint, aki ha így folytatja felnőtt életem egyik leghossszabb kapcsolatává növi ki magát. hinnye... nah mindegy majd később megijedek, most még pakolásznom kell.
pénzem persze nincs, ahogy az lenni szokott. ill nem lenni. sebaj, mert még így is sokkal jobb életszínvonallal kecsegtet a kint lét, mint ami itthon elérhető volt számomra.
hogy miben más a mostani túra?
abban, hogy ezúttal, nincs ami miatt haza akarnék jönni. sőt a haza fogalmát is újra kell definiálnom. mert már egyáltalán nem hiszem, hogy nekem itt élnem halnom / éhen halnom kell.
majd folyt
holnap indulok franciaországba. már nem is tudom hanyadik alkalommal. diznibe harmadik az tuti. utaztam már autóval, vonattal, repülővel. a gyaloglás és a zeppelin még kimaradt, de ha így folytatom még listára kerülhetnek.
itthon már majdnem mindent elrendeztem, összepakoltam a cuccaim maradékát és átadom a lakásom anyámnak.
hogy milyen lesz kint nem tudom. a munkát már ismerem, a szálláshelyen is eltöltöttem már elég időt, hogy nagy meglepetéseket ne okozhasson. szomszédka vár kint, aki ha így folytatja felnőtt életem egyik leghossszabb kapcsolatává növi ki magát. hinnye... nah mindegy majd később megijedek, most még pakolásznom kell.
pénzem persze nincs, ahogy az lenni szokott. ill nem lenni. sebaj, mert még így is sokkal jobb életszínvonallal kecsegtet a kint lét, mint ami itthon elérhető volt számomra.
hogy miben más a mostani túra?
abban, hogy ezúttal, nincs ami miatt haza akarnék jönni. sőt a haza fogalmát is újra kell definiálnom. mert már egyáltalán nem hiszem, hogy nekem itt élnem halnom / éhen halnom kell.
majd folyt
hétfő, január 23, 2012
changes come
http://www.youtube.com/watch?v=Dgvlipp54RU
hallgassátok ezt meg. tetszeni fog. nekem.
nézek egy filmet. idegen lények cowboyokat baszogatnak, miközben egy csodaszép lány, akinek egy fiatalabb verziójával együtt melóztam tavaly próbálja felcsípni a kemény tökös gengszter cowboyt.
damn, emlékszem a lány szemeire. nem volt köztünk semmi, mosolyogtunk csak egymásra.
fura ez a szemekkel. ki lehet vele készíteni egy pillanat alatt.
történnek a dolgok. lassan, gyorsan, össze vissza, szépen sorjában.
eladtam a kisautóm. ennyi. élt 1 évet. annak is felét más kezeiben.
lecseráltem a telefonom is. az almából elég egy életre, elbaszott egy cég az, baszik kompatibilsnek lenni a többi kütyümmel.
szóval most van egy féltéglám, amin windows fut. meg android. de az lassú.
holnap pedig ha isten is megsegít, és jó esélyem van, mert ma elküldte hozzám 2 követét, 2 moron, akarom mondani mormont. egyenesen az usa-ból jöttek és nyelvük helyén kalapáccsal törték a magyart, de cukik voltak, majdnem rávettek, hogy imádkozzak velük a fogarasi vezér sarkán. de nem jött a mennyei atyám az ajkamra.
szóval ez egy jel, ami azt jelenti, hogy az usa teli van lököttekkel és már annyi de annyi van h nem férnek és és elküldik őket ide. másrészt azt is jelenti, hogy holnap megveszik a lemjáimat.
bizony. eladom őket. ez van. minek nekem? sose vagyok itthon. bassza meg a ló.
pénz meg kell, hogy neki induljak egy újabb kalandnak. ennek a címe az lesz, hogy i want to break free...
kiábrándultam ebből az országból, a lehetőségeimből itt, az általános depresszióból. kihat rám is. nem is kicsit.
de a legjobb akkor is, hogy nemsokára beáll a változás. ami mindig jó. főleg az én nyughatatlan lelkemnek.
most nincs tervem. point blank. lesz ami lesz. tudom, hogy szükségem van pénzre, nyelvtudásra, és legfőképpen létbiztonságra. najó szomszédkára is kicsit.
majd még írok de ezek a farmer zabáló ufokák lekötnek...
hallgassátok ezt meg. tetszeni fog. nekem.
nézek egy filmet. idegen lények cowboyokat baszogatnak, miközben egy csodaszép lány, akinek egy fiatalabb verziójával együtt melóztam tavaly próbálja felcsípni a kemény tökös gengszter cowboyt.
damn, emlékszem a lány szemeire. nem volt köztünk semmi, mosolyogtunk csak egymásra.
fura ez a szemekkel. ki lehet vele készíteni egy pillanat alatt.
történnek a dolgok. lassan, gyorsan, össze vissza, szépen sorjában.
eladtam a kisautóm. ennyi. élt 1 évet. annak is felét más kezeiben.
lecseráltem a telefonom is. az almából elég egy életre, elbaszott egy cég az, baszik kompatibilsnek lenni a többi kütyümmel.
szóval most van egy féltéglám, amin windows fut. meg android. de az lassú.
holnap pedig ha isten is megsegít, és jó esélyem van, mert ma elküldte hozzám 2 követét, 2 moron, akarom mondani mormont. egyenesen az usa-ból jöttek és nyelvük helyén kalapáccsal törték a magyart, de cukik voltak, majdnem rávettek, hogy imádkozzak velük a fogarasi vezér sarkán. de nem jött a mennyei atyám az ajkamra.
szóval ez egy jel, ami azt jelenti, hogy az usa teli van lököttekkel és már annyi de annyi van h nem férnek és és elküldik őket ide. másrészt azt is jelenti, hogy holnap megveszik a lemjáimat.
bizony. eladom őket. ez van. minek nekem? sose vagyok itthon. bassza meg a ló.
pénz meg kell, hogy neki induljak egy újabb kalandnak. ennek a címe az lesz, hogy i want to break free...
kiábrándultam ebből az országból, a lehetőségeimből itt, az általános depresszióból. kihat rám is. nem is kicsit.
de a legjobb akkor is, hogy nemsokára beáll a változás. ami mindig jó. főleg az én nyughatatlan lelkemnek.
most nincs tervem. point blank. lesz ami lesz. tudom, hogy szükségem van pénzre, nyelvtudásra, és legfőképpen létbiztonságra. najó szomszédkára is kicsit.
majd még írok de ezek a farmer zabáló ufokák lekötnek...
szombat, január 14, 2012
faith+1
szombat este van. öcskös itt dodokázik, én jégereket töltök a vadiúj vöröscsillagos laposüvegemből és blogot írok miközben pisálnom kell.
idén már munkahelyem is volt. 2 teljes hétig. de erről én tehetek, mivel időközben ugye visszaszegődtem a mikiegérhez. akik btw még nem küldtek szerződést, szóval nagyon remélem, hogy nem lesz belőlem adminisztrációs hiba és egyúttal külföldönfutó.
szóval elbúcsúztam exmunkahelyemtől, koccintottam párat exfőnökömmel és most várom, hogy elteljen pár hét és repülőre szállva visszatérjek franciahonba.
a világon semmi mondanivalóm nincs, tök véletlenül kattintottam a blog linkjére és gondoltam ha már itt vagyok írok pár sort. gyakorlatilag normacsalok.
idén már munkahelyem is volt. 2 teljes hétig. de erről én tehetek, mivel időközben ugye visszaszegődtem a mikiegérhez. akik btw még nem küldtek szerződést, szóval nagyon remélem, hogy nem lesz belőlem adminisztrációs hiba és egyúttal külföldönfutó.
szóval elbúcsúztam exmunkahelyemtől, koccintottam párat exfőnökömmel és most várom, hogy elteljen pár hét és repülőre szállva visszatérjek franciahonba.
a világon semmi mondanivalóm nincs, tök véletlenül kattintottam a blog linkjére és gondoltam ha már itt vagyok írok pár sort. gyakorlatilag normacsalok.
szerda, január 11, 2012
2012
akkor beszéljünk 2011-ről
az évről ami elmúlt, nem nyomtalanul, de az év végére elég nyomott hangulatba hozva.
az év elején még, mint technikus gályáztam kb egy hónapig, amikor is egy email és pár szóváltás véget vetett karrieremnek, amit nem bántam egyáltalán, mert nehezen viseltem a munkakörülményeket.
ezután az édes munkakeresésbe csöppentem vissza, ami már szinte éves rutinná vált számomra és a lehető legjobb mód arra, hogy elegem legyen kishazámból.
a mentőövet mikiegér dobta, ahová persze megfogadtam, hogy nem térek vissza, de soha ne mondd, hogy soha, én meg pláne, de erről később... okosabbak, már sztem kitalálták történetem csattanóját...
március idusán - nah akkor most nézem meg h ez pontosan mit is jelent, közepén, nah akkor találó - felszálltam a röfülőgépre és párizsban landoltam, ahonnan a mikibusz visszavitt oda, ahonnan fél évvel azelőtt pezsgőbontás közepette mutattam be az ujjast és kiáltottam, hogy "so long suckers".
ezúttal szobatársnak egy tavalyról megismert magyar srácot kaptam, teljesen hetero, jó fej és együttélésünk zökkenőmentesre sikeredett, hála a jó istennek meg a fóliasátornak.
szerencsém volt a munkahellyel is, főnökeim csak a hajam, borostám, francia tudásom és cinikus szemléletem miatt emelték fel a hangjukat, de ezt igen könnyen kezeltem, mivel ad 1 szeretek konfrontálódni, ad 2 nem értettem mit beszélnek, ad 3 amikor értettem úgy tettem mint aki nem érti. hallgatólagosan megegyeztünk, hogy én leszarom, ők leszarják, úgyhogy egyáltalán nem volt szar.
barátkoztam, ismerkedtem, dolgoztam, félrettem, elköltöttem, félretettem.
mivel a srác, aki a lakásomba költözött egy hónap után felhúzta a nyúlcipőt kénytelen voltam kintről fizetni az itteni költségeket, úgyhogy a büdzsében hatalmas gap keletkezett, de szerencsére tartható volt a helyzet.
mester kijött meglátogatni, ökörködtünk egy hétig, fényképezgettünk, tűzijátékot néztünk, rollercostereztünk.
megismerkedtem szomszédkával, akivel a mai napig is tartjuk a kapcsolatot, sőt meg is látogatott novemberben. de ez még odébb van...
a terv az volt, hogy miután a szerződés véget ér disneyben haza jövök és teljes mellszélességgel - hogy ebben mennyi dupla mássalhangzó volt - munkát keresek, egzisztenciát teremtek és úgy rendes mintapolgár módjára viselkedem.
októberben hazaérkeztem, beiratkoztam egy gyorstalpaló francia nyelvtanfolyamra, amit egy hónap alatt ledaráltam és elsajátítottam a francia nyelvtan alapjait, ami sajnos még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kifogjak egy rendes állást, de legalább már érzem, hogy pötyögök a békazabálók nyelvén.
a tilosban is rendszeresen küldtem az éterbe a house-t barátaimmal, szombat esténként meg az undergroundot próbáltam felkutatni fővárosunkban, de sehol sem találtam.
a munkakeresés a szokásos eredménnyel végződött, azaz nem találtam semmit hosszú hónapokig, cv-k küldése ide, interjúk oda, tesztek kitöltése amoda.
hogy végül mégis munkába álltam egy jóbarátnak köszönhető és üzletvezetőként elhelyezkedtem egy luxuscikk üzletben, aminek jelenleg a megnyitásán fáradozunk.
ami még szót érdemel és erősen kihat a dolgok jelenlegi állására, hogy itthon a helyzet, mind gazdasági, mind politikai számomra elviselhetetlenné vált. az index-et már csak egy levél sanaxxal tudom megnézni, egyedül a marha kurucok meg a napiszar ami mosolyt csal az arcomra meg persze a tinicuminet. szóval teljesen elment a kedvem a mintapolgár léttől, az egész itthon levéstől és úgy döntöttem, hogy ha már a nulláról kell kezdnem, akkor ezt egy olyan országban teszem, ahol a megélhetés nem a túlélést jelenti. úgyhogy amikor kaptam egy levelet mikiegértől, hogy tárt karokkal vár vissza jelentkeztem, felvettek, és február elején repülök is vissza szigorúan csak oda jeggyel. itthon amit udok felszámolok, értem ezalatt a kisautómat, a lemjáimat...
pár napja betöltöttem a 33-at, eldúdoltam a midlife crisis-t, számot vetettem, de akárhonnan néztem az maradt, hogy újra becsomagolom a bőröndöm.
ennyi a terv. kimegyek franciába, megtanulom a nyelvet ezúttal on the fly rendesen, pénzt gyűjtök és elengedem magam. első körben hazavágytam a csajomhoz. abból nem lett egy together-forever. másodszor hazavágytam a honvágy miatt, nah azt elintézte ez a 4 hónap itthonlét. szóval most azt hiszem szabad vagyok.
jelenleg a legnagyobb bajom, hogy bedöglött a bal egérgombom. erős handicap ha az ember starcraftozni akar. sebaj, éjjel berakom a hűtőbe a trappista mellé, hátha kiengesztelődik.
most pedig kinyitottam egy doboz sört és fnm koncertet nézek, mert az élet szép és egyszerű az értelme pedig 42.
az évről ami elmúlt, nem nyomtalanul, de az év végére elég nyomott hangulatba hozva.
az év elején még, mint technikus gályáztam kb egy hónapig, amikor is egy email és pár szóváltás véget vetett karrieremnek, amit nem bántam egyáltalán, mert nehezen viseltem a munkakörülményeket.
ezután az édes munkakeresésbe csöppentem vissza, ami már szinte éves rutinná vált számomra és a lehető legjobb mód arra, hogy elegem legyen kishazámból.
a mentőövet mikiegér dobta, ahová persze megfogadtam, hogy nem térek vissza, de soha ne mondd, hogy soha, én meg pláne, de erről később... okosabbak, már sztem kitalálták történetem csattanóját...
március idusán - nah akkor most nézem meg h ez pontosan mit is jelent, közepén, nah akkor találó - felszálltam a röfülőgépre és párizsban landoltam, ahonnan a mikibusz visszavitt oda, ahonnan fél évvel azelőtt pezsgőbontás közepette mutattam be az ujjast és kiáltottam, hogy "so long suckers".
ezúttal szobatársnak egy tavalyról megismert magyar srácot kaptam, teljesen hetero, jó fej és együttélésünk zökkenőmentesre sikeredett, hála a jó istennek meg a fóliasátornak.
szerencsém volt a munkahellyel is, főnökeim csak a hajam, borostám, francia tudásom és cinikus szemléletem miatt emelték fel a hangjukat, de ezt igen könnyen kezeltem, mivel ad 1 szeretek konfrontálódni, ad 2 nem értettem mit beszélnek, ad 3 amikor értettem úgy tettem mint aki nem érti. hallgatólagosan megegyeztünk, hogy én leszarom, ők leszarják, úgyhogy egyáltalán nem volt szar.
barátkoztam, ismerkedtem, dolgoztam, félrettem, elköltöttem, félretettem.
mivel a srác, aki a lakásomba költözött egy hónap után felhúzta a nyúlcipőt kénytelen voltam kintről fizetni az itteni költségeket, úgyhogy a büdzsében hatalmas gap keletkezett, de szerencsére tartható volt a helyzet.
mester kijött meglátogatni, ökörködtünk egy hétig, fényképezgettünk, tűzijátékot néztünk, rollercostereztünk.
megismerkedtem szomszédkával, akivel a mai napig is tartjuk a kapcsolatot, sőt meg is látogatott novemberben. de ez még odébb van...
a terv az volt, hogy miután a szerződés véget ér disneyben haza jövök és teljes mellszélességgel - hogy ebben mennyi dupla mássalhangzó volt - munkát keresek, egzisztenciát teremtek és úgy rendes mintapolgár módjára viselkedem.
októberben hazaérkeztem, beiratkoztam egy gyorstalpaló francia nyelvtanfolyamra, amit egy hónap alatt ledaráltam és elsajátítottam a francia nyelvtan alapjait, ami sajnos még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kifogjak egy rendes állást, de legalább már érzem, hogy pötyögök a békazabálók nyelvén.
a tilosban is rendszeresen küldtem az éterbe a house-t barátaimmal, szombat esténként meg az undergroundot próbáltam felkutatni fővárosunkban, de sehol sem találtam.
a munkakeresés a szokásos eredménnyel végződött, azaz nem találtam semmit hosszú hónapokig, cv-k küldése ide, interjúk oda, tesztek kitöltése amoda.
hogy végül mégis munkába álltam egy jóbarátnak köszönhető és üzletvezetőként elhelyezkedtem egy luxuscikk üzletben, aminek jelenleg a megnyitásán fáradozunk.
ami még szót érdemel és erősen kihat a dolgok jelenlegi állására, hogy itthon a helyzet, mind gazdasági, mind politikai számomra elviselhetetlenné vált. az index-et már csak egy levél sanaxxal tudom megnézni, egyedül a marha kurucok meg a napiszar ami mosolyt csal az arcomra meg persze a tinicuminet. szóval teljesen elment a kedvem a mintapolgár léttől, az egész itthon levéstől és úgy döntöttem, hogy ha már a nulláról kell kezdnem, akkor ezt egy olyan országban teszem, ahol a megélhetés nem a túlélést jelenti. úgyhogy amikor kaptam egy levelet mikiegértől, hogy tárt karokkal vár vissza jelentkeztem, felvettek, és február elején repülök is vissza szigorúan csak oda jeggyel. itthon amit udok felszámolok, értem ezalatt a kisautómat, a lemjáimat...
pár napja betöltöttem a 33-at, eldúdoltam a midlife crisis-t, számot vetettem, de akárhonnan néztem az maradt, hogy újra becsomagolom a bőröndöm.
ennyi a terv. kimegyek franciába, megtanulom a nyelvet ezúttal on the fly rendesen, pénzt gyűjtök és elengedem magam. első körben hazavágytam a csajomhoz. abból nem lett egy together-forever. másodszor hazavágytam a honvágy miatt, nah azt elintézte ez a 4 hónap itthonlét. szóval most azt hiszem szabad vagyok.
jelenleg a legnagyobb bajom, hogy bedöglött a bal egérgombom. erős handicap ha az ember starcraftozni akar. sebaj, éjjel berakom a hűtőbe a trappista mellé, hátha kiengesztelődik.
most pedig kinyitottam egy doboz sört és fnm koncertet nézek, mert az élet szép és egyszerű az értelme pedig 42.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)