és lőn...
este fél 10. itthon., igazán itthon. sőt egyre otthonosabban itthon.
narancssárga szobám immár tejeskávé a tetején habbal. ég és föld. világosabb, nagyobb, otthonosabb. szeretem. tökéletes kezdés egy tökéletes új élethez egy tökéletes másik lét folytatásaként.
a festés kemény meló volt. fáni választotta a színt, sinkó segített hazacipelni én festettem és ádi öcskös jött a végén befejezni és rendet rakni. itt kell még megemlítenem vlagya hasznos tanácsait és emi+lipi bakelit válogatását. maximum respect barátaim.
ma hétfő. reggel 0830kor keltem. lementem a boltba a madárkáknak magokat venni. magamnak kenyeret és kolbit.
megnéztem a robin hood 2010es feldolgozásást. nem értettem semmit. ilyen egy béna történetet még nem hallottam. mindegy. anno kevin magasra tette a lécet, pláne a negatív főhős az "és idén nincs karácsonnyal"...
a hátam annyira fáj, hogy még ülni is csak hasonfekve kényelmes. valszeg az hogy két napig a plafont leste betett neki. egy hátmasszázs csodákat tenne, de nem érem el, más meg nem nyomkod.
14re interjúra voltam hivatalos. a hapci társaság keres telefonfelvevőt. legviccesebb, hogy egyszer már lenyomtam ezt a kört. ugyanerre a pozicióra. akkor sem sikerült jól a műszaki teszt. most sem. de most legalább a személyes beszélgetés része jobb lett.
asszem...
a műszaki résznél oda ahol olyat kérdeztek amihez hozzá se szagoltam annyit írtam, hogy majd a 3 hét betanításnál megtanulom.
legjobb mégis az angol vizsgáztatás volt. egyrészt a csóka aki angolul feleltetett minket nem beszélt túl jól angolul. másrészt szitu játékot akart velünk játszatni. ő volt aki betelefonált, és elmondta h az outlookban az SSL vagy mi nem megy. nekem erre kellett reagálnom.
reagáltam is. mondtam neki, hogy i have no idea what r u talking abt. i am not working at the HAPCI i know shit abt these things yet, but i can ask someone or u could ask sthing else to test my english skills.
kérdezett.
ezután bementem a KH bankba. ott aktiváltam a bankkártyám, felvettem vmennyi cash-t és elmentem a lovardába. megnéztem olivért. rajta borikát. olivért betettük a garázsba, mi elmentünk az Árkádba égőt és hamit lőni. azóta van itthon fény. a hűtőben is. isteni.
most tarja sül a sütőben, sörrel locsolva ahogy cukorka tanácsolta. elégedett vagyok az életemmel. persze egy munka kell még, hogy teljes legyen a kép. de a társkeresés most nem izgat. túl intenzív volt. szeretettem persze, de sokat kivett belőlem.
"We don't have the time for psychological romance
No romance, no romance, no romance for me and mamma
Come on baby tell me what's the word"- plusz pontért előadót meg lehet írni...
holnap reggel elvileg a HAPCI jön hozzám. netet kötni. masnira. ámen. most is van de a mostanit vhonnan nyúlom.
szeretet béke van. lehetne teljesebb, de akkor az nem én lennék. vagy nem ő lenne. vagy még nem ismerjük egymást.
hétfő, szeptember 06, 2010
szerda, szeptember 01, 2010
wwwwuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu pafff...
nah akkor pár sor rólam. magamnak.
ez nem jött be. ennyi.
az ellentétek vonzák egymást. a fizikában. párkapcsolatban pedig a hasonló a hasonlóval elv ami életképes.
tiloskával vége, mint a fenti sorokból erre rá lehetett jönni.
később kibontom. ezt most csak idefirka...
ez nem jött be. ennyi.
az ellentétek vonzák egymást. a fizikában. párkapcsolatban pedig a hasonló a hasonlóval elv ami életképes.
tiloskával vége, mint a fenti sorokból erre rá lehetett jönni.
később kibontom. ezt most csak idefirka...
kedd, augusztus 03, 2010
brand new second hand
itt az ideje az írásnak.
itthonról, mint az a dátumból már sejthető.
hazajöttem terv szerint. egy óra késéssel az easyjet tréfájából, de zökkenőmentesen.
elintéztem kint amit el tudtam. ebbe sajnos az utolsó fizu nem tartozik bele.
de a bankszámlámat kint lezártam. a táskámat bepakoltam. be is tudtam zárni. nem is lett több mint 20 kiló.
utolsó napokban elbúcsúzgattam az emberektől kint. semmi nagy durranás, csak egy szolid good bye.
diznilendről nem puffogok többet. már úgy tűnik mintha ezer éve lett volna. agyam gyorsan kitörli az ilyen emlékeket.
az itthonra fókuszálok. arra ami most körülvesz. ahogy tervben is volt ideköltöztem tiloskához.
hamarabb megszoktam itt, mint gondoltam. béke és harmónia van.
voltam meglátogatni a lakásom is benne szamival és a madárkákkal. találkoztam pár jóbaráttal.
beiratkoztam a konditerembe és már 3x voltam is edzeni. és a sőrről átszoktam a banán turmixra. ezek...
itthonról, mint az a dátumból már sejthető.
hazajöttem terv szerint. egy óra késéssel az easyjet tréfájából, de zökkenőmentesen.
elintéztem kint amit el tudtam. ebbe sajnos az utolsó fizu nem tartozik bele.
de a bankszámlámat kint lezártam. a táskámat bepakoltam. be is tudtam zárni. nem is lett több mint 20 kiló.
utolsó napokban elbúcsúzgattam az emberektől kint. semmi nagy durranás, csak egy szolid good bye.
diznilendről nem puffogok többet. már úgy tűnik mintha ezer éve lett volna. agyam gyorsan kitörli az ilyen emlékeket.
az itthonra fókuszálok. arra ami most körülvesz. ahogy tervben is volt ideköltöztem tiloskához.
hamarabb megszoktam itt, mint gondoltam. béke és harmónia van.
voltam meglátogatni a lakásom is benne szamival és a madárkákkal. találkoztam pár jóbaráttal.
beiratkoztam a konditerembe és már 3x voltam is edzeni. és a sőrről átszoktam a banán turmixra. ezek...
csütörtök, július 15, 2010
dayoff kinda...
mondvacsinált dayoff ez a mai. részben rage against the machnie, részben kapják be és egy csipet parancs megtagadás.
általában 5 munkanap és két pihenő. így oszlik meg a hét. erre a hétre viszont most vmi hirtelen sugallat hatására elvették az egyik pihenőnapom - a mait - és munkanapot varázsoltak belőle.
próbáltak. mert én belázadtam és közöltem velük, hogy leszarom az egeret és nekem kell a 2 nap pihi és nem fogok bemenni dolgozni. tudomásul vették. mi mást tudtak tenni?
persze holnap azért jól meg fogják mosni a fejem, hogy ezt mégis hogyan képzelem.
ahogy jimbo mondta: I am the lizard king I can do anything.
nem mintha bármit is csinálnék. ellenkezőleg. reggel 7 óta ébren vagyok. fürödtem. sütöttem halacskát. sütöttem halacskát. krumplipürét hozzá. beszélgettem tiloskával.
szokásos.
annyival mégis másabb a mai nap, hogy már csak 2 hét van hátra a hazamenetelig.
ami már tényleg nem sok. addig még 8 munkanap. abból 4 zárás, azaz 1730-0130ig. de már ez is tökmindegy. kis séta éjjel még jót is tesz.
lakóhelyünk kihalt. akik nem dolgoznak azok a tegnap éjjelt próbálják kiheverni. itt tegnap volt aug20, tűzijátékkal és milliós tömeggel. felborzolta a kedélyeket egy öngyilkos mókus, aki igazán nem volt tekintettel az életben maradtakra és az utolsó vonat alá tudott beugrani. így senki sem ért vissza ide éjjel 3 előtt. so they say... mert én nem mentem vegyülni.
nem stílusom a tömegrendezvény, hacsak nem dave clarke party.
zoltánnal elcsavarogtunk tegnap torcyba. nincs ott semmi említésre méltó a bevesárló központot kivéve, de leginkább az sem. időzítésünk tökéletesnek volt mondható. rövidgatyában trikóban kifogtuk a jégesőt. csurom vizesen nézegettük a laptopokat. ezúttal nem nekem. majd szomorúan nyugtáztuk, hogy még mindig nem ingyen adják őket.
eláztunk megint kicsit. átmentünk val d'europe-ba egy másik bevásárlóba. ott elkapott a fogyasztási láz és beszereztem legkedvencebb pólóm és 2 bordás atlétát.
hazajőve nekiláttunk egy jó parasztreggelit gyártani du 5kor. hagyma, kolbi - spanyol és mogyoró íze van -, virsli, 8 tojás, sajt, kenyér, pirosarany.
miután bezabáltunk én hazajöttem és azonnal elnyomott az álom. hagytam.
ennek eredményeképp éjjel kettőig ébren voltam sherlock holmest nézve.
és ugy reggel 7kor keltem magamtól.
vadiúj meleg szobatársam pasizik párizsban. jó helyen is van. ez az egy hónap elég amit itt egy szobában töltünk.
szövöm a terveket, hogy mi legyen amikor hazamegyek. kivel mikor találkozzak. bejött a képbe egy balatoni mininyaralás lehetősége is. amit sztem meg is ragadunk.
többesszám van már biza. mint a mesében.
kezd egyre inkább tudatosulni, hogy ennek itt vége. otthon meg elkezdődik. sajnos nem sikerült annyi pénzt félretenni, mint szerettem volna. nem sokkal, csak kicsivel, de alulteljesítettem a kitűzött célt. ill többet költöttem mint szerettem volna. ez van.
még pár dolog van amit el kell intéznem.
egy az utolsó fizu.
kettő a bankszámla lezárása. lassan europa minden országában van egy nyitott bankszámlám...
három a lakhelyem átadása
négy bepakolás. ami nagy varázslat lesz, mivel akad ruhám bőven.
öt a búcsúparty. semmi nagy hupák. lesz is rá 4 nap. de egy közös bbq party szinte biztos.
hat felszállni a gépre.
általában 5 munkanap és két pihenő. így oszlik meg a hét. erre a hétre viszont most vmi hirtelen sugallat hatására elvették az egyik pihenőnapom - a mait - és munkanapot varázsoltak belőle.
próbáltak. mert én belázadtam és közöltem velük, hogy leszarom az egeret és nekem kell a 2 nap pihi és nem fogok bemenni dolgozni. tudomásul vették. mi mást tudtak tenni?
persze holnap azért jól meg fogják mosni a fejem, hogy ezt mégis hogyan képzelem.
ahogy jimbo mondta: I am the lizard king I can do anything.
nem mintha bármit is csinálnék. ellenkezőleg. reggel 7 óta ébren vagyok. fürödtem. sütöttem halacskát. sütöttem halacskát. krumplipürét hozzá. beszélgettem tiloskával.
szokásos.
annyival mégis másabb a mai nap, hogy már csak 2 hét van hátra a hazamenetelig.
ami már tényleg nem sok. addig még 8 munkanap. abból 4 zárás, azaz 1730-0130ig. de már ez is tökmindegy. kis séta éjjel még jót is tesz.
lakóhelyünk kihalt. akik nem dolgoznak azok a tegnap éjjelt próbálják kiheverni. itt tegnap volt aug20, tűzijátékkal és milliós tömeggel. felborzolta a kedélyeket egy öngyilkos mókus, aki igazán nem volt tekintettel az életben maradtakra és az utolsó vonat alá tudott beugrani. így senki sem ért vissza ide éjjel 3 előtt. so they say... mert én nem mentem vegyülni.
nem stílusom a tömegrendezvény, hacsak nem dave clarke party.
zoltánnal elcsavarogtunk tegnap torcyba. nincs ott semmi említésre méltó a bevesárló központot kivéve, de leginkább az sem. időzítésünk tökéletesnek volt mondható. rövidgatyában trikóban kifogtuk a jégesőt. csurom vizesen nézegettük a laptopokat. ezúttal nem nekem. majd szomorúan nyugtáztuk, hogy még mindig nem ingyen adják őket.
eláztunk megint kicsit. átmentünk val d'europe-ba egy másik bevásárlóba. ott elkapott a fogyasztási láz és beszereztem legkedvencebb pólóm és 2 bordás atlétát.
hazajőve nekiláttunk egy jó parasztreggelit gyártani du 5kor. hagyma, kolbi - spanyol és mogyoró íze van -, virsli, 8 tojás, sajt, kenyér, pirosarany.
miután bezabáltunk én hazajöttem és azonnal elnyomott az álom. hagytam.
ennek eredményeképp éjjel kettőig ébren voltam sherlock holmest nézve.
és ugy reggel 7kor keltem magamtól.
vadiúj meleg szobatársam pasizik párizsban. jó helyen is van. ez az egy hónap elég amit itt egy szobában töltünk.
szövöm a terveket, hogy mi legyen amikor hazamegyek. kivel mikor találkozzak. bejött a képbe egy balatoni mininyaralás lehetősége is. amit sztem meg is ragadunk.
többesszám van már biza. mint a mesében.
kezd egyre inkább tudatosulni, hogy ennek itt vége. otthon meg elkezdődik. sajnos nem sikerült annyi pénzt félretenni, mint szerettem volna. nem sokkal, csak kicsivel, de alulteljesítettem a kitűzött célt. ill többet költöttem mint szerettem volna. ez van.
még pár dolog van amit el kell intéznem.
egy az utolsó fizu.
kettő a bankszámla lezárása. lassan europa minden országában van egy nyitott bankszámlám...
három a lakhelyem átadása
négy bepakolás. ami nagy varázslat lesz, mivel akad ruhám bőven.
öt a búcsúparty. semmi nagy hupák. lesz is rá 4 nap. de egy közös bbq party szinte biztos.
hat felszállni a gépre.
szombat, július 10, 2010
lazy
üdv
lássuk csak. mi minden történik s65tel? él e még?
él.
csak kibaszott lusta.
az van, mint az elmúlt lassan 4 négy hosszú hónapban. vágom a centit. már kicsivel üdítőbb a szitu mivel már 20 nap alá mentem. ez a dizni gálya lassan véget ér.
az élet itt nem változott semmit. ezért sem számoltam be róla hosszú postokban, szimplán nincs miről.
de hogy mégis megemlítsek pár apró részletet írok a castmember partyról. amit a backstage-en rendeztek meg ingyen kajával és üdítővel, szinpaddal és két dj-vel, akik lady gagatól a mainstream slágerekig mindent ismertek és fülünk lábunk rendelkezésére állítottak.
engem munkatársak már du 6kor elcibáltak, pedig elvből nem szotkam bulizni indulni 23 előtt. hamar meg is bántam, mert kiderült alkohol semmi, zene nuku, max fotókat lehet készíteni. be is álltunk a sorba 2x. pózoltunk a bluescreen előtt és most legalább van szuvenir meg 2d-ben néhány kollega.
szerencsére összefutottam pár magyarral, akik miután felzabálták az ingyenkonyhát megszomjaztak. visszajöttünk ide és elkezdtünk sörözni. feltankoltunk párat, telipakoltuk a zsebeinket és visszamentünk táncolni. 2 óra tánci, majd erős 10 perc sprint hogy elérjem a buszt, ami úgy tele volt, hogy egymás verejtékét inhaláltuk.
én péntek szombatokra megnyertem a zárást, így 1730-0130ig folytatok bomlasztó tevékenységet a munkahelyemen. ma is ilyen nap van.
a repjegy már megvan. felmondó levelet megírtam, átadtam. szállásadómnak bejelentettem, hogy lelépek. gyakorlatilag már csak ki kell várnom. ami nem megy könnyen. ez az utolsó világjárás el vettem a kedvem az összes többitől.
nem vagyok mélyen vagy ilyen, csak így érzek. mindenhol jó, de a legjobb máshol.
kaptam roomiet is. a változatosság kedvéért egy meleg srácot. ő buzz lightyear. érdekes lenne tudni, hogy a homofob szülők mit éreznének, ha tudnák, hogy egyetlen kisfiúk, szeme fényük az óriás plüss micimackót magához szorítva éppen egy homárt ölelget.
a parádé hercegeiről nem is beszélve. akik hófehérkére rá sem néznek, de prince charming után kaján mosollyal mennek a mosdóba.
anyway.
akkor sem maradnék ha nem várna otthon tiloska. ez a hely kinyírta bennem a képet, amit a rajzfilmek felépítettek. bambi rég nem az erdőben él már. be van fogva egy szekér elé és korbácsot kap reggelire, ha nem ér időben a piacra a sok made in china papirdoboz és a bennük rejlő plastik crap.
más.
azon filoztam hogy beszerzek egy simsont otthon és motorozgatni kezdek.
öcskös sajnos minden rosszat elmondott a kiválasztott járgányról. és az ő véleménye sokat számít. ez is várat magára akkor még...
még 12 munkanap. pár szabad és újra otthon. ezúttal végleg. a ferihegyi őrök shoot on sight parancsot kapnak, ha véletlenül arra kolbászolnék újból.
lássuk csak. mi minden történik s65tel? él e még?
él.
csak kibaszott lusta.
az van, mint az elmúlt lassan 4 négy hosszú hónapban. vágom a centit. már kicsivel üdítőbb a szitu mivel már 20 nap alá mentem. ez a dizni gálya lassan véget ér.
az élet itt nem változott semmit. ezért sem számoltam be róla hosszú postokban, szimplán nincs miről.
de hogy mégis megemlítsek pár apró részletet írok a castmember partyról. amit a backstage-en rendeztek meg ingyen kajával és üdítővel, szinpaddal és két dj-vel, akik lady gagatól a mainstream slágerekig mindent ismertek és fülünk lábunk rendelkezésére állítottak.
engem munkatársak már du 6kor elcibáltak, pedig elvből nem szotkam bulizni indulni 23 előtt. hamar meg is bántam, mert kiderült alkohol semmi, zene nuku, max fotókat lehet készíteni. be is álltunk a sorba 2x. pózoltunk a bluescreen előtt és most legalább van szuvenir meg 2d-ben néhány kollega.
szerencsére összefutottam pár magyarral, akik miután felzabálták az ingyenkonyhát megszomjaztak. visszajöttünk ide és elkezdtünk sörözni. feltankoltunk párat, telipakoltuk a zsebeinket és visszamentünk táncolni. 2 óra tánci, majd erős 10 perc sprint hogy elérjem a buszt, ami úgy tele volt, hogy egymás verejtékét inhaláltuk.
én péntek szombatokra megnyertem a zárást, így 1730-0130ig folytatok bomlasztó tevékenységet a munkahelyemen. ma is ilyen nap van.
a repjegy már megvan. felmondó levelet megírtam, átadtam. szállásadómnak bejelentettem, hogy lelépek. gyakorlatilag már csak ki kell várnom. ami nem megy könnyen. ez az utolsó világjárás el vettem a kedvem az összes többitől.
nem vagyok mélyen vagy ilyen, csak így érzek. mindenhol jó, de a legjobb máshol.
kaptam roomiet is. a változatosság kedvéért egy meleg srácot. ő buzz lightyear. érdekes lenne tudni, hogy a homofob szülők mit éreznének, ha tudnák, hogy egyetlen kisfiúk, szeme fényük az óriás plüss micimackót magához szorítva éppen egy homárt ölelget.
a parádé hercegeiről nem is beszélve. akik hófehérkére rá sem néznek, de prince charming után kaján mosollyal mennek a mosdóba.
anyway.
akkor sem maradnék ha nem várna otthon tiloska. ez a hely kinyírta bennem a képet, amit a rajzfilmek felépítettek. bambi rég nem az erdőben él már. be van fogva egy szekér elé és korbácsot kap reggelire, ha nem ér időben a piacra a sok made in china papirdoboz és a bennük rejlő plastik crap.
más.
azon filoztam hogy beszerzek egy simsont otthon és motorozgatni kezdek.
öcskös sajnos minden rosszat elmondott a kiválasztott járgányról. és az ő véleménye sokat számít. ez is várat magára akkor még...
még 12 munkanap. pár szabad és újra otthon. ezúttal végleg. a ferihegyi őrök shoot on sight parancsot kapnak, ha véletlenül arra kolbászolnék újból.
vasárnap, június 20, 2010
opera
eddig nem volt mit írni. dolgoztam és ennyi. persze melóhelyen történtek változások, összetűzések, de annyira unalmas storyk ezek, hogy nem akarom tömni a fejeteket vele.
legyen annyi elég, hogy már nem fotókat árulok, hanem made in china szarokságokat. de abból rengeteget.
sajnos minden nap találkozom isten itteni helytartóival a teamleaderekkel. de van egy ki nem mondott megállapodásunk, ők nem szólnak hozzám és én sem hozzájuk. ezt szó szerint. közvetítőket használunk ha nagyon kell kommunikálni.
örök hála krs barátomnak van repjegyem haza. júli 29. addig még itt munkálkodom.
ma kiköltözött a világ legjobb roomie-ja. melegke aka maxime. egyperces elton john hallgatás lenémítva...
többit kesőbb... májat eszem
legyen annyi elég, hogy már nem fotókat árulok, hanem made in china szarokságokat. de abból rengeteget.
sajnos minden nap találkozom isten itteni helytartóival a teamleaderekkel. de van egy ki nem mondott megállapodásunk, ők nem szólnak hozzám és én sem hozzájuk. ezt szó szerint. közvetítőket használunk ha nagyon kell kommunikálni.
örök hála krs barátomnak van repjegyem haza. júli 29. addig még itt munkálkodom.
ma kiköltözött a világ legjobb roomie-ja. melegke aka maxime. egyperces elton john hallgatás lenémítva...
többit kesőbb... májat eszem
szombat, június 19, 2010
akkor most 3 szoban elmondom
hogy majd reggel beszelunk de azert we can have some fun with friends.
with dnb
with new ppl
with speakers
but i wanna leave...
with dnb
with new ppl
with speakers
but i wanna leave...
szombat, május 29, 2010
master of puppets
nem tom hol kezdjem
telnek itt a napok. jobbak rosszabbak. most pld volt pár olyan amilyet nem szeretnék megint.
kb félidőnél lehetek ha a 4 hónapos tervvel számolunk. van még hátra bőven. nem is írkálok erről sokat hiszen elmondtam már mindent ezerszer. egyedül a pénz miatt vagyok itt, ami igaziból sosem érdekelt és ez meg is látszik rajtam. sztem amint a zsebemben érzek egy kielégítőnek mondható összeget lelépek. az élet amit élni akarok otthon vár rám.
itt volt kisági. a parkba nem jutottunk be, mert elhasználtam már mind a 2 belépőmet. helyette videóztunk meg pörköltöztünk is.
plusz felidéztünk sok sok közös bulit, megnéztünk ezer éve készült képeket, amitől azonnal elfogott a honvágy és befordultam mert maradnom kell még. egyébként ma jöttem rá h nem kell. illetve nem ezt kell... otthon kell találni munkát és máris itt lehet hagyni ezt a lunatic place-t. úgyhogy most majd jól körbe is kérdezek mindenkit, hogy tud e vmilyen állást plusz felregelek mindenféle jobline-ra.
nem az itt létemet fogom foldozgatni, hanem az otthonit építeni tégláról téglára. és amilyen életet éltem eddig elég nulláról kell kezdenem. de úgy tűnik, hogy nem egyedül. és ha valami számít akkor ez számít. fura még az is ahogy most leírom és belegondolok...
hiányzik hogy megértsenek az emberek. itt ül velem szemben tuniszka de nem egy bright mind meg vannak nyelvi akadályok is szóval el sem kezdem mesélni neki, hogy mi zajlik a fejemben.
btw megismertem a kuzinját aki 57 éves és nizzában lakik és sztem nagyon jó fej. tegnap éjjel beszélgettünk sokat. még 2 cigit is elszívtam ami kitette az egész havi dohány fogyasztásomat.
immáron második reggel kezdtem a val d'europe commercial centerben. tegnap telefont lőttem, ma kábelt hozzá. sikerült az egyik eladót magamra haragítanom, pedig szépen tagoltan mondtam neki h mit is szeretnék. ÁSVÁNYVÍZ
egy icipici kábelt. miután felhúzta az orrát és elmormolta a kedvenc franciaországban miért nem franciául kérdezek monológot el akart adni egydrótot 88 euroért. még 2 emelettel feljebb is halloták mosolyomat. egy bolttal arébb megkaptam 10ért.
egyébként több mint zseniális, hogy ha már nem beszél angolul akkor előveszi ezt a nacionalista kártyát ahelyett h magába szállna és nyelveket tanulna. ha már én nyelvem kifacsarva brekegek frencsiül. plusz azt a szót hogy kábel-cable-kábl vagy mi simán meg lehet érteni azért...
megint kitörölt mindent amit írtam... kurva explorer...
telnek itt a napok. jobbak rosszabbak. most pld volt pár olyan amilyet nem szeretnék megint.
kb félidőnél lehetek ha a 4 hónapos tervvel számolunk. van még hátra bőven. nem is írkálok erről sokat hiszen elmondtam már mindent ezerszer. egyedül a pénz miatt vagyok itt, ami igaziból sosem érdekelt és ez meg is látszik rajtam. sztem amint a zsebemben érzek egy kielégítőnek mondható összeget lelépek. az élet amit élni akarok otthon vár rám.
itt volt kisági. a parkba nem jutottunk be, mert elhasználtam már mind a 2 belépőmet. helyette videóztunk meg pörköltöztünk is.
plusz felidéztünk sok sok közös bulit, megnéztünk ezer éve készült képeket, amitől azonnal elfogott a honvágy és befordultam mert maradnom kell még. egyébként ma jöttem rá h nem kell. illetve nem ezt kell... otthon kell találni munkát és máris itt lehet hagyni ezt a lunatic place-t. úgyhogy most majd jól körbe is kérdezek mindenkit, hogy tud e vmilyen állást plusz felregelek mindenféle jobline-ra.
nem az itt létemet fogom foldozgatni, hanem az otthonit építeni tégláról téglára. és amilyen életet éltem eddig elég nulláról kell kezdenem. de úgy tűnik, hogy nem egyedül. és ha valami számít akkor ez számít. fura még az is ahogy most leírom és belegondolok...
hiányzik hogy megértsenek az emberek. itt ül velem szemben tuniszka de nem egy bright mind meg vannak nyelvi akadályok is szóval el sem kezdem mesélni neki, hogy mi zajlik a fejemben.
btw megismertem a kuzinját aki 57 éves és nizzában lakik és sztem nagyon jó fej. tegnap éjjel beszélgettünk sokat. még 2 cigit is elszívtam ami kitette az egész havi dohány fogyasztásomat.
immáron második reggel kezdtem a val d'europe commercial centerben. tegnap telefont lőttem, ma kábelt hozzá. sikerült az egyik eladót magamra haragítanom, pedig szépen tagoltan mondtam neki h mit is szeretnék. ÁSVÁNYVÍZ
egy icipici kábelt. miután felhúzta az orrát és elmormolta a kedvenc franciaországban miért nem franciául kérdezek monológot el akart adni egydrótot 88 euroért. még 2 emelettel feljebb is halloták mosolyomat. egy bolttal arébb megkaptam 10ért.
egyébként több mint zseniális, hogy ha már nem beszél angolul akkor előveszi ezt a nacionalista kártyát ahelyett h magába szállna és nyelveket tanulna. ha már én nyelvem kifacsarva brekegek frencsiül. plusz azt a szót hogy kábel-cable-kábl vagy mi simán meg lehet érteni azért...
megint kitörölt mindent amit írtam... kurva explorer...
hétfő, május 24, 2010
hétfő, május 17, 2010
nézd má gizinek véleménye van...
anyám rámhozta a mega parát...
írja skype-on, hogy beszéljünk error van. nah kész, ennyi is volt. agyam ledobta a szíjat. csak nem öcskössel van valami??? el nem tudok képzelni rosszabb dolgot... de szerencsére nem.
még nem derült ki, hogy mi az error, de öcskös egyben van, és ennyi a lényeg.
anyuval meg majd ledumázom h mi a szitu ha végre stabil internet lesz...
ez a mai volt az 5ik nap melóban. még van egy holnap és 1 nap pihi. kértem fizuelőleget meg is kaptam. csekken ahogy kell, ha már van bankszámlám. de ma leadtam vmi rib számot.
holnap elmegy a dokihoz mert a konditerembe anélkül nem lehet beiratkozni. ilyen egy puhapöcs franciákat basszameg.
gyurogatok amíg el nem jön az idő h végre haza húzzak innen. mint a vadliba. júli legvégén leteszem a lantot.
tegnap találkoztam kristivel és morfoval. végeztem a munkában 1730kor, bementünk a parkba felültünk erre arra. volt amire kétszer is.
vacsiztunk finomat, elbúcsúztunk. én aludtam éjjel mint a tej.
szerda, május 12, 2010
u give me fever
nah akkor írjak
begubóztam teljesen mióta lelépett a csajom. nincs semmi baj a wilágon. hiányozik persze, de hazamegyek nemsokára és együtt leszünk.
a munka visszatért a normális kerékvágásba. nem dobálnak ide oda, btm photo stabilan, ami jó, mert szeretem ott... nincs is miért hupákolnom most. pénzem is akad még.
azt figyelem hogy mindenki kiszemel itt egy célpontot és arra fókuszálva próbál életben maradni. nekem ez a hazamenés valamennyi credittel a zsebemben. a többiekét nem írom le mert felesleges, de tény hogy pusztán a munka miatt, vagy mert szeret itt lenni senkit sem találok.
volt valamelyik nap egy beszélgetésem egy kollégával, aki svédország színeiben kérdőjelezte meg minden mondatom, amit a kommunáról meséltem neki és mindenben szabadságának megcsorbítását látta. számára ha megvan a saját keresete akkor megvan a saját szabadsága is hiszen azt csinál a pénzével és pénzéből amit csak akar, így nem is érti miért akar bárki is kommunában élni és a kapitalizmusban az a gyönyörű, hogy teljes és szabad életet kínál. próbáltam neki elmondani, hogy próbálja ki egy két évre magyarországon a magyar fizuból expresselni himselfét, de eszében sincs. persze nem emiatt volt szép a longoban. csak vicces voltm ahogy minden mondatomra lecsapott, hozzá kell tennem, hogy eddig ősök tartották el és a fizujából persze hogy csak magára kellett költenie. kiváncsi lennék változik e a véleménye úgy 10 év múlva.
számomra a kapitalizmus haldoklik. hofinak volt igaza mindenben. :) szarra se jó. csak hogy még többen éljünk ezen a bolygón, de a minőség helyett csak a lélekszám nő. nem tartom jónak, hogy kitoljuk az átlagéletkort. és miközben mi emberek mindenféle gyógyszerekkel tartósítjuk nyomorunkat, ami egyébként egyedül azért van hogy addig is termeljünk és fogyasszunk a környezetünket felelőtlenül pusztítjuk. mert azt majd úgyis csak pár száz év múlva fogják megszopni, addigra meg nekem úgyis végem a kölöknek is de talán még az unokáknak is.
persze ott is egyre többen élnek ahol nem kapitalizmus van. nem lehet mindent erre fogni.
egyre inkább szimpatizálok a 12 majom gonosztevőjével.
de emberölő vírus helyett nekem bőven megfelel az is ha kicsit puffogok és összetákolom a farm projectem. egy noé bárkáját. egy deserted islandot. egy elefántcsont tornyot. egy vault 101-et.
hétfő, május 10, 2010
ppl get ready
kristi csodamixét hallgatom. már ezredszerre...
csajom hazaért. megint neten tartjuk a kapcsolatot.
nekem 2 day off jön, ami remek, mert vagy 6 munkanap fogja követni.
hallottam pár infot a konditeremről. nincs messze a parktól, a new york hotelben, minimum fél éves bérletet kell venni, 120 euro és el kell menni orvoshoz és igazolást vinni, hogy gyúrhatok.
eu zóna, férfiasan tökéletes...
vasárnap, május 09, 2010
ne lopj,,, és ne tőlünk...
hello,
nem írtan sokáig mi? pedig volt itt minden. sőt, annyi történés volt, hogy időm sem jutott tollat ragadni.
elmúltak a szűkös napok. most sincs persze habzsi dőzsi, de már nem azon filózom, hogy a kacsákat a tóból vagy a nyúlakat a megállóból cserkésszem be.
a fizumat felvettem egy kedd reggel. azonnal vigyorogni kezdtem és lakomát csaptam.
másnap megérkezett tiloska. kimentem elé a santa fe hotelhez, oda clint eastwood alá. rendesen másfél órás késéssel megérkezett. hazajöttünk, együtt voltunk egészen ma reggelig. nagyon jó volt. imádom a csajt.
voltunk párizsban, kutyagoltunk rengeteget, láttunk ezt azt, a legtutibb akkor is a temető volt.
másnap diznilendben garázdálkodtunk. pörögtünk, zuhantunk, nevettünk sokat.
harmadnap aquarium tengeri herkentyűkkel, csikóhalakkal.
lőttem új laptopot is, ezeket a sorokat is arről írom.
ma reggel felkeltünk, elköszöntünk, bementem melózni, hazajöttem és egy levél várt. szegény lányka még a reptéren dekkol hála a hamufelhőnek. marad a vonat... fakszék
az itteni kiküldetés annyira lesz rövid amennyire csak lehet.
szombat, május 01, 2010
szánkig ér a szar
éljen május elseje
a munka ünnepe. amikor is munkaszüneti nap van. persze nem nekem. hanem a mindenki másnak. pld a bankoknak. ami azért is nagyon jó, mert így a fizetésem nem más, mint egy darab fecni. ételt nem adnak érte. bérletet nem adnak érte. biciklit nem adnak érte. és még sört sem adnak érte. de mivel mindezen boltok is zárva vannak, így ma egyébként sem kapnék még egy lófaszt sem a seggembe.
vasárnap alap h zárva a bank. hétfőn is. maradt a kedd. amikor még nem tom mikortól dolgozom, de imádkozom, hogy annyi időm még legyen, hogy reggel valahogy elmenjek és beváltsam. persze jó kérdés, hogy odáig hogyan akarok eljutni, mert mától bérletem sem működik. így a munkahelyemre sem tudom hogyan fogok eljutni. mert a jegy 1,70 egy útra, ami durvább mint a szamársex.
szóval most adva van 4 nap, bérlet nélkül, bringa nélkül és elképzelésem sincs hogyan oldom meg. lehet sétálni.
kajálást megint csak nem tom, hogyan oldom meg... de erről már nincs is kedvem írni.
hogy legyen valami jó hír is.
még 4et kell aludni és itt lesz tiloska. ennél jobb hír meg nem kell...
tegnap megint a main street-en dolgoztam. egész jó volt. kedves emberekkel, a teamleader megkérdezte h nem túl hosszú e a hajam, mondtam hogy pont így szeretem, egyéb kérdés? nem volt neki. ennyiben maradtunk.
kicsit elgondolkodtam ezen az egész kérdésen. azon, hogy egy hosszú hajú nő esik nekem ezzel a kérdéssel. ami elég abszurd, mert ő hála annak, hogy az emancipáció lerombolta azt a konvenciót, hogy a nőnek a konyhában a helye és nincs beleszólása a dolgokba, hordhat nadrágot, keres annyit mint egy férfi és még teamleader is lehet. szóval anyukám be lehet szerintem fogni a kis szádat, mert a dolog oda vissza működik. lányok hordhatnak nadrágot és elégethetik a melltartójukat a fiúknak meg lehet hosszú hajuk.
éljen 68!!!!!
a munka ünnepe. amikor is munkaszüneti nap van. persze nem nekem. hanem a mindenki másnak. pld a bankoknak. ami azért is nagyon jó, mert így a fizetésem nem más, mint egy darab fecni. ételt nem adnak érte. bérletet nem adnak érte. biciklit nem adnak érte. és még sört sem adnak érte. de mivel mindezen boltok is zárva vannak, így ma egyébként sem kapnék még egy lófaszt sem a seggembe.
vasárnap alap h zárva a bank. hétfőn is. maradt a kedd. amikor még nem tom mikortól dolgozom, de imádkozom, hogy annyi időm még legyen, hogy reggel valahogy elmenjek és beváltsam. persze jó kérdés, hogy odáig hogyan akarok eljutni, mert mától bérletem sem működik. így a munkahelyemre sem tudom hogyan fogok eljutni. mert a jegy 1,70 egy útra, ami durvább mint a szamársex.
szóval most adva van 4 nap, bérlet nélkül, bringa nélkül és elképzelésem sincs hogyan oldom meg. lehet sétálni.
kajálást megint csak nem tom, hogyan oldom meg... de erről már nincs is kedvem írni.
hogy legyen valami jó hír is.
még 4et kell aludni és itt lesz tiloska. ennél jobb hír meg nem kell...
tegnap megint a main street-en dolgoztam. egész jó volt. kedves emberekkel, a teamleader megkérdezte h nem túl hosszú e a hajam, mondtam hogy pont így szeretem, egyéb kérdés? nem volt neki. ennyiben maradtunk.
kicsit elgondolkodtam ezen az egész kérdésen. azon, hogy egy hosszú hajú nő esik nekem ezzel a kérdéssel. ami elég abszurd, mert ő hála annak, hogy az emancipáció lerombolta azt a konvenciót, hogy a nőnek a konyhában a helye és nincs beleszólása a dolgokba, hordhat nadrágot, keres annyit mint egy férfi és még teamleader is lehet. szóval anyukám be lehet szerintem fogni a kis szádat, mert a dolog oda vissza működik. lányok hordhatnak nadrágot és elégethetik a melltartójukat a fiúknak meg lehet hosszú hajuk.
éljen 68!!!!!
csütörtök, április 29, 2010
interplanetary music
fülledt meleg van. csendes a tábor. egy lélek sincs sehol. én du kettőig ki sem másztam az ágyból. birodalmat építgettem és neten lógtam. majd amikor elővett az éhség bemásztam a kádba. sajnos még az új tusfürdőmmel sem tudtam lemosni magamról ezt a bágyadtságot.
ma megint dayoff van, mint azt ki lehetett találni az előző sorokból. nem is csinálok semmit. odáig eljutottam már, hogy elmentem 10 virsliért és egy liter tejért. ezzel ki is merült a kassza már megint, de jó hír, hogy holnap kapok fizetést. rossz hír, hogy csekken. még rosszabb, hogy csekket nem lehet kp-ra beváltani, hanem számlára kell rátenni, ami minimum 2 munkanap. miért? nem tom. gondolom durva dolog két számot beírni a megfelelő rubrikába. azt hittem amikor az angoloknál voltam, hogy azok a vogonok élnek csak így, de nem, úgy tűnik már minden civilizált ember...
tegnap egyébként szemem elé tárult diznilend fogyasztói mivoltának 3dés manifesztációja.
mint tudjuk a park tematikus. én vadnyugaton dolgozom, de van fantáziavilág vérszomjas királylányokkal és elrabolt sárkányokkal, kalandvilág indián jónással, felfedezővilág buzzfényévvel és csillagok háborújával. meg még csomó minden.
és persze ahogy kell, minden 20ik lépésnél vmi bolt...
nade, amit tegnap láttam...
apuka, nyakában a kölök zöld kezeslábasban. ha nem figyel az ember elégé akkor kezdő elfnek nézi, de nem mert ő nem más mint Pán Péter. fejibe csapva egy cowboykalap, mert hát ugye felénk is elsétált, keziben meg egy lézerpisztoly, mert túl van a család a halálcsillagon.
másik amit sikerült még megfigyelgetnem ma miközben sétáltam a közértbe, az az út menti golfpálya. dimbes dombos meg zöld, ahogy a filmekben látjuk. amit viszont nem láttam még, az hogy valaki elütött volna egy kurva labdát bármerre is. ehelyett, csak sétálnak, mindenki ugyanazzal a kifejezéssel és testtartással, mereven bámulva a köldöküket, mintha csak azt mondanák magukban, hogy bassza meg tényleg leettem a lacoste pólóm...
tökmindegy.
ma megint dayoff van, mint azt ki lehetett találni az előző sorokból. nem is csinálok semmit. odáig eljutottam már, hogy elmentem 10 virsliért és egy liter tejért. ezzel ki is merült a kassza már megint, de jó hír, hogy holnap kapok fizetést. rossz hír, hogy csekken. még rosszabb, hogy csekket nem lehet kp-ra beváltani, hanem számlára kell rátenni, ami minimum 2 munkanap. miért? nem tom. gondolom durva dolog két számot beírni a megfelelő rubrikába. azt hittem amikor az angoloknál voltam, hogy azok a vogonok élnek csak így, de nem, úgy tűnik már minden civilizált ember...
tegnap egyébként szemem elé tárult diznilend fogyasztói mivoltának 3dés manifesztációja.
mint tudjuk a park tematikus. én vadnyugaton dolgozom, de van fantáziavilág vérszomjas királylányokkal és elrabolt sárkányokkal, kalandvilág indián jónással, felfedezővilág buzzfényévvel és csillagok háborújával. meg még csomó minden.
és persze ahogy kell, minden 20ik lépésnél vmi bolt...
nade, amit tegnap láttam...
apuka, nyakában a kölök zöld kezeslábasban. ha nem figyel az ember elégé akkor kezdő elfnek nézi, de nem mert ő nem más mint Pán Péter. fejibe csapva egy cowboykalap, mert hát ugye felénk is elsétált, keziben meg egy lézerpisztoly, mert túl van a család a halálcsillagon.
másik amit sikerült még megfigyelgetnem ma miközben sétáltam a közértbe, az az út menti golfpálya. dimbes dombos meg zöld, ahogy a filmekben látjuk. amit viszont nem láttam még, az hogy valaki elütött volna egy kurva labdát bármerre is. ehelyett, csak sétálnak, mindenki ugyanazzal a kifejezéssel és testtartással, mereven bámulva a köldöküket, mintha csak azt mondanák magukban, hogy bassza meg tényleg leettem a lacoste pólóm...
tökmindegy.
kedd, április 27, 2010
sitrep
kedd van. ez egészen biztos. nem mintha lenne jelentősége.
az egyik bud spencer & terence hill filmben a főgonosz azt találja ki, hogy fellő egy rakétát az égbe, ami csinál majd valamit, amitől az emberek elvesztik a képességüket, hogy értelmezzék a számokat. megszűnnek létezni a számok, ahogy vannak. hőseink várva a kilövést és kivégzésüket azon tanakodnak, hogy elég tré lesz a világ számok nélkül és egy rendes focimeccset sem lehet majd végig nézni. nem is beszélve a tőzsdeügynökökről és asszem a csajom is elveszíteni az állását.
szóval arra gondoltam, hogy ha nem adtunk volna nevet a napoknak, akkor az kb olyan lenne mint itt lenni...
tuniszkával kezd megromlani a viszonyom. jobban megismerve rájöttem, hogy nem is kedvelem. a nyakamon lóg, állandóan magyaráz valamit, amennyit értek belőle az netto 80% hülyeség plusz ha szívességet kér, akkor jobb menekülni, mert rászáll az emberre. tegnap behalt a laptopja, raktam rá neki új windowst, majd még fél órán keresztül üvöltött utánam, hogy jó de akkor kellene skype, meg msn meg ez meg az. végig vafankulózva. amit nem tudtam mire vélni, de mindegy is. miután meguntam közöltem vele, hogy felejtsen el és bebasztam az ajtót magam mögött. reggel durcizott is. de csak annyira, hogy megegye a kajám a hűtőből és ott hagyjon még egy tonna mosatlan edényt.
öreg vagyok én már ehhez nagyon. ez a kolesz lét nem nekem való anymore. amíg bírom még csinálom, ha meg nagyon tele lesz vele a tököm akkor lelépek innen.
a munka rendben van. ez a legviccesebb az egészben. sőt szeretek bejárni.
tegnap a main street-en dolgoztam egy butikban. áhhh... leírhatatlan...
de azért megpróbálom.
bolt falára kiírva, hogy semmi sem varázsol olyan mosolyt egy gyermek arcára, mint egy új játék. mit tesz isten a bolt pont játékokat árul. a lőpor meg rengeteg boldogságot hoz a családba és az amerikai lőfegyvertartók szerint a halál jó dolog.
egyébként teli a bolt mindenféle bóvlival, a kőbányai bazárban a kóbor kutya még le se hugyozná, itt eladjuk 4.50ért.
a kollégák jó arcok voltak, láttam a 17 órai parádé felét. tetszett. egyszer végignézem az egészet.
hazajöttem. ezzel a istenbarmával baszakodtam meg a laptopjával, majd a csajommal skype-oltam. még 8 nap és itt is lesz. legjobb...
éjjel megjött melegke aka maxim, mert szarul érzem magam, hogy állandóan csak melegfrontnak meg mi a fenének hívom. beszéltünk pár szót, majd elnyomott az álom.
ma dayoff. takarítani fogok, mert egy kicsit is jobb ízlésű disznó elhányná magát már a bejáratnál. az biztos hogy ha tuniszka nem embereli meg magát és kezd el takarítani maga után, akkor hamarabb találkozik a turbános haverjával mint gondol rá és agyonverem a felmosófával.
az egyik bud spencer & terence hill filmben a főgonosz azt találja ki, hogy fellő egy rakétát az égbe, ami csinál majd valamit, amitől az emberek elvesztik a képességüket, hogy értelmezzék a számokat. megszűnnek létezni a számok, ahogy vannak. hőseink várva a kilövést és kivégzésüket azon tanakodnak, hogy elég tré lesz a világ számok nélkül és egy rendes focimeccset sem lehet majd végig nézni. nem is beszélve a tőzsdeügynökökről és asszem a csajom is elveszíteni az állását.
szóval arra gondoltam, hogy ha nem adtunk volna nevet a napoknak, akkor az kb olyan lenne mint itt lenni...
tuniszkával kezd megromlani a viszonyom. jobban megismerve rájöttem, hogy nem is kedvelem. a nyakamon lóg, állandóan magyaráz valamit, amennyit értek belőle az netto 80% hülyeség plusz ha szívességet kér, akkor jobb menekülni, mert rászáll az emberre. tegnap behalt a laptopja, raktam rá neki új windowst, majd még fél órán keresztül üvöltött utánam, hogy jó de akkor kellene skype, meg msn meg ez meg az. végig vafankulózva. amit nem tudtam mire vélni, de mindegy is. miután meguntam közöltem vele, hogy felejtsen el és bebasztam az ajtót magam mögött. reggel durcizott is. de csak annyira, hogy megegye a kajám a hűtőből és ott hagyjon még egy tonna mosatlan edényt.
öreg vagyok én már ehhez nagyon. ez a kolesz lét nem nekem való anymore. amíg bírom még csinálom, ha meg nagyon tele lesz vele a tököm akkor lelépek innen.
a munka rendben van. ez a legviccesebb az egészben. sőt szeretek bejárni.
tegnap a main street-en dolgoztam egy butikban. áhhh... leírhatatlan...
de azért megpróbálom.
bolt falára kiírva, hogy semmi sem varázsol olyan mosolyt egy gyermek arcára, mint egy új játék. mit tesz isten a bolt pont játékokat árul. a lőpor meg rengeteg boldogságot hoz a családba és az amerikai lőfegyvertartók szerint a halál jó dolog.
egyébként teli a bolt mindenféle bóvlival, a kőbányai bazárban a kóbor kutya még le se hugyozná, itt eladjuk 4.50ért.
a kollégák jó arcok voltak, láttam a 17 órai parádé felét. tetszett. egyszer végignézem az egészet.
hazajöttem. ezzel a istenbarmával baszakodtam meg a laptopjával, majd a csajommal skype-oltam. még 8 nap és itt is lesz. legjobb...
éjjel megjött melegke aka maxim, mert szarul érzem magam, hogy állandóan csak melegfrontnak meg mi a fenének hívom. beszéltünk pár szót, majd elnyomott az álom.
ma dayoff. takarítani fogok, mert egy kicsit is jobb ízlésű disznó elhányná magát már a bejáratnál. az biztos hogy ha tuniszka nem embereli meg magát és kezd el takarítani maga után, akkor hamarabb találkozik a turbános haverjával mint gondol rá és agyonverem a felmosófával.
vasárnap, április 25, 2010
párizs felett az ég
túlnyomórészt napos idő várható, átmeneti meleghullámokkal.
a napos idővel együtt a madárfütty is megérkezett és furcsa módon még éjjel is csicseregnek. ami igazán kellemes. most reggel fél kilenc van, ha kinézek az ablakon, mintha egy fotót bámulnék, egy levél sem rezzen a fákon, senki sem sétál munkába vagy isibe, álmos, vidéki vasárnap reggel van madárénekkel.
a btm ma bezár 2 hétre így én össze vissza fogok dolgozni. ma ha jól tudom valami space trader nevű helyen. ez nem tom pontosan mi lehet, de ha az otthon szerzett tapasztalataimból indulok ki, akkor valszeg tömött buszokon kell majd fiatalokat rávennem, hogy adják át a helyüket a nyugdíjasoknak.
újabb érdekes megfigyelést tettem miközben a békazabálókat lestem fél szemmel. minden 3ik ember arany-fekete három csíkos adidas old school melegítőben feszít. ez itt most nagyon menő... meg persze a karácsonyi lidércnyomás skeleton jack figura, aminek terjesztéséből mi, mint dizni kivesszük a részünket rendesen.
tegnap munka közben megint csak érdekes dolgot láttam, egyik teamleaderünk összeroppant. sajnos szó szerint. békésen majszoltam a hot dog-omat egy raklapon üldögélve és belgát hallgatva, amikor kivágódott az ajtó, zihálva és tántorogva kilépett rajta a tl, 30 éves egész csinos nő, két kezét a hasára szorítva, arcát agónia csavarta grimaszba. majd tett még két lépést és összeesett a betonon. lefektettük egy raklapra az árnyékba, kihívtuk a mentőt, ő szegény keservesen sírt. én odébb somfordáltam, mert éreztem, hogy segíteni nem tudok, próbáltam elővenni az elsősegély vizsgára megtanult tudást, de ahhoz kellett volna az is, hogy megértsem hol a hiba. kommunikálni viszont nem mertem vele. a mentők elvitték. többet nem tudni.
kiderült az is, hogy a hülyeség rekordere címre jogosan pályázok. itt görcsölök már lassan 2-3 hete ezen a nyavalyás szabadnapon és most mondják, hogy basszam meg egyszerűen csak nem kell bejönni. betelefonálok, hogy bocsi, ma nem tok jönni és ennyi. akkor nincs gáz. de így hogy kérek elutasítják és nem megyek be még rosszabb... csak érteném, hogy miért????? mi a fene bajuk van az egyenes úttal? mert akkor még tervezni is lehet? esetleg más valakit kereseni és nem a kész szitu előtt állni? nah de sebaj.
az is kiderült még, hogy nem valószínű, hogy kirúgnak engedetlenségemért, a próbaidő is lejárt már szerencsére, így valszeg egy warning letter-t fogok kapni, amiben van 17 deka ejyne bejnye egy kiskanál haragszomrád és egy marék előneforduljonmégegyszer. nah ennyit még bevesz a gyomrom bőven.
hazajövet az ajtómra egy kedves levélke volt tűzve. "pizza party a 3712-ben, várunk, az olasz csajok" rendben. bár tudtam ez egyet jelent az EDUÁRD név kiáltozásával kb 10 lány torkaszakadtából. nem is lett másképp. mindenki nagyon örült mindenkinek, fincsi volt a pizza, ők olaszul brekegtek, én csak bene bene meg néha cazzo. éjfélre már itthon is voltam.
éjjel kettő körül ébredtem a klímaváltozásra és az üvegházhatás első jeleként hazajött melegke. a szokásos diszkréciójával nekilátott azonnal zajt kelteni egy nagy zörgős bevásárló szatyorral és a kifogyhatatlan ruhakészletének jelentős százalékával. majd elaludt és 7kor újra kezdte. aztán vki felhívta és eltűzött. tuti h még visszajön, mert édes kis neszeszer-ét itt hagyta. nem is baj, mert meg kell vele beszélnem hogy 5e után 4 napig akkor se jöjjön ide ha üldözni kezdik és leáldoz a szivárványnak.
nemsokára indulok melózni. ennyi a történet.
a napos idővel együtt a madárfütty is megérkezett és furcsa módon még éjjel is csicseregnek. ami igazán kellemes. most reggel fél kilenc van, ha kinézek az ablakon, mintha egy fotót bámulnék, egy levél sem rezzen a fákon, senki sem sétál munkába vagy isibe, álmos, vidéki vasárnap reggel van madárénekkel.
a btm ma bezár 2 hétre így én össze vissza fogok dolgozni. ma ha jól tudom valami space trader nevű helyen. ez nem tom pontosan mi lehet, de ha az otthon szerzett tapasztalataimból indulok ki, akkor valszeg tömött buszokon kell majd fiatalokat rávennem, hogy adják át a helyüket a nyugdíjasoknak.
újabb érdekes megfigyelést tettem miközben a békazabálókat lestem fél szemmel. minden 3ik ember arany-fekete három csíkos adidas old school melegítőben feszít. ez itt most nagyon menő... meg persze a karácsonyi lidércnyomás skeleton jack figura, aminek terjesztéséből mi, mint dizni kivesszük a részünket rendesen.
tegnap munka közben megint csak érdekes dolgot láttam, egyik teamleaderünk összeroppant. sajnos szó szerint. békésen majszoltam a hot dog-omat egy raklapon üldögélve és belgát hallgatva, amikor kivágódott az ajtó, zihálva és tántorogva kilépett rajta a tl, 30 éves egész csinos nő, két kezét a hasára szorítva, arcát agónia csavarta grimaszba. majd tett még két lépést és összeesett a betonon. lefektettük egy raklapra az árnyékba, kihívtuk a mentőt, ő szegény keservesen sírt. én odébb somfordáltam, mert éreztem, hogy segíteni nem tudok, próbáltam elővenni az elsősegély vizsgára megtanult tudást, de ahhoz kellett volna az is, hogy megértsem hol a hiba. kommunikálni viszont nem mertem vele. a mentők elvitték. többet nem tudni.
kiderült az is, hogy a hülyeség rekordere címre jogosan pályázok. itt görcsölök már lassan 2-3 hete ezen a nyavalyás szabadnapon és most mondják, hogy basszam meg egyszerűen csak nem kell bejönni. betelefonálok, hogy bocsi, ma nem tok jönni és ennyi. akkor nincs gáz. de így hogy kérek elutasítják és nem megyek be még rosszabb... csak érteném, hogy miért????? mi a fene bajuk van az egyenes úttal? mert akkor még tervezni is lehet? esetleg más valakit kereseni és nem a kész szitu előtt állni? nah de sebaj.
az is kiderült még, hogy nem valószínű, hogy kirúgnak engedetlenségemért, a próbaidő is lejárt már szerencsére, így valszeg egy warning letter-t fogok kapni, amiben van 17 deka ejyne bejnye egy kiskanál haragszomrád és egy marék előneforduljonmégegyszer. nah ennyit még bevesz a gyomrom bőven.
hazajövet az ajtómra egy kedves levélke volt tűzve. "pizza party a 3712-ben, várunk, az olasz csajok" rendben. bár tudtam ez egyet jelent az EDUÁRD név kiáltozásával kb 10 lány torkaszakadtából. nem is lett másképp. mindenki nagyon örült mindenkinek, fincsi volt a pizza, ők olaszul brekegtek, én csak bene bene meg néha cazzo. éjfélre már itthon is voltam.
éjjel kettő körül ébredtem a klímaváltozásra és az üvegházhatás első jeleként hazajött melegke. a szokásos diszkréciójával nekilátott azonnal zajt kelteni egy nagy zörgős bevásárló szatyorral és a kifogyhatatlan ruhakészletének jelentős százalékával. majd elaludt és 7kor újra kezdte. aztán vki felhívta és eltűzött. tuti h még visszajön, mert édes kis neszeszer-ét itt hagyta. nem is baj, mert meg kell vele beszélnem hogy 5e után 4 napig akkor se jöjjön ide ha üldözni kezdik és leáldoz a szivárványnak.
nemsokára indulok melózni. ennyi a történet.
szombat, április 24, 2010
click clock
üdv barátaim
mester most írja hogy milyen másnapos, én arra gondolok, hogy szentéletű lettem ezen a helyen.
nem iszom, nem dohányzom és nem sexelek. isteni hely. abcinencia. kakót lehet inni.
ha megjön a fizu akkor tuti megváltozik az első és veszek magamnak egy kocka sört. a cigi nem is hiányzik, szóval azt nem nehéz feladni. ha megjön tiloska akkor meg a harmadik is megoldódik magától, szóval la vie et belle és egyéb közhelyek.
újra munkába álltam a két pihenőnap után. nincs ezzel semmi gond, szeretek bent lenni. az idő gyorsan száll, munkatársak egész jó fejek, csak azt a kurva szává-zást hagynák már abba.
itthon nem kommunikálok. tuniszka elvan magával én is nélküle. sőt néha az agyamra megy. pld rendkívül rendetlen és baszik mosogatni. melegfront nem jött azóta sem.
kicsit rezeg a léc alattam, és nem tom ki fognak e rúgni vagy sem, amiért engedetlen vagyok és ha tetszik ha nem szabaddá teszem magam. de egyáltalán nem is érdekel. majd én eldöntöm mikor mit csinálok.
mester most írja hogy milyen másnapos, én arra gondolok, hogy szentéletű lettem ezen a helyen.
nem iszom, nem dohányzom és nem sexelek. isteni hely. abcinencia. kakót lehet inni.
ha megjön a fizu akkor tuti megváltozik az első és veszek magamnak egy kocka sört. a cigi nem is hiányzik, szóval azt nem nehéz feladni. ha megjön tiloska akkor meg a harmadik is megoldódik magától, szóval la vie et belle és egyéb közhelyek.
újra munkába álltam a két pihenőnap után. nincs ezzel semmi gond, szeretek bent lenni. az idő gyorsan száll, munkatársak egész jó fejek, csak azt a kurva szává-zást hagynák már abba.
itthon nem kommunikálok. tuniszka elvan magával én is nélküle. sőt néha az agyamra megy. pld rendkívül rendetlen és baszik mosogatni. melegfront nem jött azóta sem.
kicsit rezeg a léc alattam, és nem tom ki fognak e rúgni vagy sem, amiért engedetlen vagyok és ha tetszik ha nem szabaddá teszem magam. de egyáltalán nem is érdekel. majd én eldöntöm mikor mit csinálok.
csütörtök, április 22, 2010
assassins on the stairs
napsütéses francia tavasz. ez látszik, ha kinézek az ablakon. olaszul beszélget egy fiú és egy lány az ajtó előtt. nem túl meglepő, több olasz szót hallok itt a lakóparkban mint franciát. kivéve amikor tuniszka rákapcsol, mert hatalmas lelkesedéssel beszéli le az ember füleit a fejéről.
kicsit romlott a morálom amióta parák vannak a szabadnappal. fel nem tudom fogni, hogy miért nem akarják megadni, hacsak azért nem, mert leszarják. egy vagyok a 14000 dolgozóból, találnak a helyemre azonnal másik húsz embert, minek túráztassák akkor magukat. ettől meg forr bennem a víz.
tegnap a parkban kolbászoltam. gondoltam lehet hogy már nincs is olyan sok időm itt, akkor meg kipróbálok ezt azt.
karib tenger kalózai. nah, ha már a film ez alapján készült, akkor meg kellene nézni.
már feltűnt az elején, hogy ide csak családosok jönnek kis kölkökkel, plusz nincs is biztonsági öv. de a hullámvasút ez úttal szó szerint értendő, mert végig vízen siklottunk. 5-tel. a lényeg a díszletekben rejtőzött. kalózok kalózkodtak a félsötétben.
ezután régi nagy kedvencem, egy másik film a csillagok háborúja vonzott magához. ezek sem hülyék teljesen, van itt karib kalóz, indiana jones, star wars. fura hogy a jurassic parkot nem ők jegyzik, pedig a dinókból tuti be tudnának szedni még pár kurva milliót.
nah a star wars...
egy hangár szerű folyosón várakoztam vagy 40 percet, míg beléphettem egy űrkabinnak berendezett mini moziba. 40 férőhelyes, székek vagy 6 sorban. biztonsági öv kötelező. mellettem egy kislány az anyukájához fordult és falfehéren kijelentette, hogy mami én hányni fogok. én is belesápadtam, majd anyuka megnyugtatott, hogy nem fog hányni. mmint a gyerek, nem anyuka.
a story a következő, a star wars légitársasággal éppen az endor erdeibe indulunk piknikre, amikor is vmi malör miatt az ismert halálcsillag elleni ostromba csöppenünk, fegyvertelenül, páncélzat nélkül és valszeg tom waits a pilóta, mert dobál a gép ide oda.
kiváncsi voltam meg tudják-e úgy csinálni, hogy tényleg hihető legyen, de a kivetítőn látott kép és a székek mozgása átadta a feelinget. repültünk, estünk-keltünk, lőttek ránk, menekültünk és közben mindenki visított...
a kiscsaj nem hányt, csak hisztizett a végén és az anyját okolta amiért ilyen borzalmakat kell átélnie.
azután bementem buzz lightyear istentudja mifenéjébe.
erről sokat nem írok, mert nincs mit. kocsik mennek síneken körbe, egy kezedben egy lézerpisztoly, a másikkal a kocsit forgathatod és a villogó Z betűket kell eltalálnod. 6 évesen tuti nagy flash.
ennyi izgalom elég is volt. kitaláltam egy új játékot. az egyik kioszktól elindulva hány lépést tudok úgy menni, hogy ne akarjanak eladni valami terméket. 47. ennyit tudtam és belebotlottam egy pizzázóba.
managerem faszfej, de emiatt nem fröcsögök többet.
ma is dayoff van. eddig tiloskával chat-elek. fürödtem és felöltöztem. ennyi. enni kellene, elmenni a bankba mert megjött a bankkártyám. és várok egy prg-t is hogy lejöjjön.
kicsit romlott a morálom amióta parák vannak a szabadnappal. fel nem tudom fogni, hogy miért nem akarják megadni, hacsak azért nem, mert leszarják. egy vagyok a 14000 dolgozóból, találnak a helyemre azonnal másik húsz embert, minek túráztassák akkor magukat. ettől meg forr bennem a víz.
tegnap a parkban kolbászoltam. gondoltam lehet hogy már nincs is olyan sok időm itt, akkor meg kipróbálok ezt azt.
karib tenger kalózai. nah, ha már a film ez alapján készült, akkor meg kellene nézni.
már feltűnt az elején, hogy ide csak családosok jönnek kis kölkökkel, plusz nincs is biztonsági öv. de a hullámvasút ez úttal szó szerint értendő, mert végig vízen siklottunk. 5-tel. a lényeg a díszletekben rejtőzött. kalózok kalózkodtak a félsötétben.
ezután régi nagy kedvencem, egy másik film a csillagok háborúja vonzott magához. ezek sem hülyék teljesen, van itt karib kalóz, indiana jones, star wars. fura hogy a jurassic parkot nem ők jegyzik, pedig a dinókból tuti be tudnának szedni még pár kurva milliót.
nah a star wars...
egy hangár szerű folyosón várakoztam vagy 40 percet, míg beléphettem egy űrkabinnak berendezett mini moziba. 40 férőhelyes, székek vagy 6 sorban. biztonsági öv kötelező. mellettem egy kislány az anyukájához fordult és falfehéren kijelentette, hogy mami én hányni fogok. én is belesápadtam, majd anyuka megnyugtatott, hogy nem fog hányni. mmint a gyerek, nem anyuka.
a story a következő, a star wars légitársasággal éppen az endor erdeibe indulunk piknikre, amikor is vmi malör miatt az ismert halálcsillag elleni ostromba csöppenünk, fegyvertelenül, páncélzat nélkül és valszeg tom waits a pilóta, mert dobál a gép ide oda.
kiváncsi voltam meg tudják-e úgy csinálni, hogy tényleg hihető legyen, de a kivetítőn látott kép és a székek mozgása átadta a feelinget. repültünk, estünk-keltünk, lőttek ránk, menekültünk és közben mindenki visított...
a kiscsaj nem hányt, csak hisztizett a végén és az anyját okolta amiért ilyen borzalmakat kell átélnie.
azután bementem buzz lightyear istentudja mifenéjébe.
erről sokat nem írok, mert nincs mit. kocsik mennek síneken körbe, egy kezedben egy lézerpisztoly, a másikkal a kocsit forgathatod és a villogó Z betűket kell eltalálnod. 6 évesen tuti nagy flash.
ennyi izgalom elég is volt. kitaláltam egy új játékot. az egyik kioszktól elindulva hány lépést tudok úgy menni, hogy ne akarjanak eladni valami terméket. 47. ennyit tudtam és belebotlottam egy pizzázóba.
managerem faszfej, de emiatt nem fröcsögök többet.
ma is dayoff van. eddig tiloskával chat-elek. fürödtem és felöltöztem. ennyi. enni kellene, elmenni a bankba mert megjött a bankkártyám. és várok egy prg-t is hogy lejöjjön.
szerda, április 21, 2010
grumpy
when the shit hits the fan...
ez egy fröcsögős, hupákolós post lesz!!!
ez is lehetne a cím. az van, hogy kb 1,5 hete kértem fizetés nélküli szabit. rendes szabadságunk itt nem lehet, mert szezonra jöttünk, de ez nem is fontos. jó az is ha nem fizetik.
tiloska kijön és vele szeretnék eltölteni pár romantikus napot, párizsban sétálással, kéz a kézbennel meg mindennel, ami még így lila ködben is tisztán látszik.
tegnap közölték, hogy ez itt nem a három kívánság és nincs szabadnap, különben sem nagyon érdekli őket, hogy ki látogat engem meg. hát azt nem is várom el tőlük. de az is biztos, hogy ezzel sokra nem mennek nálam. megnéztem a beosztásom, elmélkedtem és eldöntöttem, hogy egy napot beteg leszek. ennyi a történet.
rendesen felbőszítettek ezzel a fasz hozzáállással. mert ha arról lenne szó, hogy persze atti megnézzük mit lehet, de legyek megértő mert kurva sok a meló meg minden, akkor jó kitalálunk vmit. de még csak nyitva sincs a munkahelyem azon a héten, mivel felújítják. csak össze vissza dobálnak a parkban. plusz azt se tudták, hogy melyik napról brekegek, csak rávágták, hogy nem és kész.
megkérdeztem a beosztást író teamleader-t. ő azt mondta nem, kérdezzem meg a felettesét. megkérdeztem. azt mondta hogy egyeztetnie kell a felettesével. azon filózom, hogy ennél feljebb már csak akkor, ha felbérelem a szellemírtókat és egyenesen walt disney-től kérdezem meg, hogy vajon bedől-e az egész kurva dizniland ha atti nem megy be 2 napot dolgozni...
egyébként minden kerek.
pusztuljon a kapitalizmus!
ez egy fröcsögős, hupákolós post lesz!!!
ez is lehetne a cím. az van, hogy kb 1,5 hete kértem fizetés nélküli szabit. rendes szabadságunk itt nem lehet, mert szezonra jöttünk, de ez nem is fontos. jó az is ha nem fizetik.
tiloska kijön és vele szeretnék eltölteni pár romantikus napot, párizsban sétálással, kéz a kézbennel meg mindennel, ami még így lila ködben is tisztán látszik.
tegnap közölték, hogy ez itt nem a három kívánság és nincs szabadnap, különben sem nagyon érdekli őket, hogy ki látogat engem meg. hát azt nem is várom el tőlük. de az is biztos, hogy ezzel sokra nem mennek nálam. megnéztem a beosztásom, elmélkedtem és eldöntöttem, hogy egy napot beteg leszek. ennyi a történet.
rendesen felbőszítettek ezzel a fasz hozzáállással. mert ha arról lenne szó, hogy persze atti megnézzük mit lehet, de legyek megértő mert kurva sok a meló meg minden, akkor jó kitalálunk vmit. de még csak nyitva sincs a munkahelyem azon a héten, mivel felújítják. csak össze vissza dobálnak a parkban. plusz azt se tudták, hogy melyik napról brekegek, csak rávágták, hogy nem és kész.
megkérdeztem a beosztást író teamleader-t. ő azt mondta nem, kérdezzem meg a felettesét. megkérdeztem. azt mondta hogy egyeztetnie kell a felettesével. azon filózom, hogy ennél feljebb már csak akkor, ha felbérelem a szellemírtókat és egyenesen walt disney-től kérdezem meg, hogy vajon bedől-e az egész kurva dizniland ha atti nem megy be 2 napot dolgozni...
egyébként minden kerek.
pusztuljon a kapitalizmus!
vasárnap, április 18, 2010
you still can find some room
jó reggelt barátim
hogy vagytok? én istenien.
a munka megy. 6 nap most egyhuzamban, ami elég fárasztó, de ez egy ilyen műfaj. öcskös pld állandóan így melózik. nem is értem hogyan bírja.
úgy volt, hogy összetűzésbe kerülök az egyik teamleaderrel, de megfutamodott. most már nem a borotválkozás miatt, mert azt elvégzem rendesen. basszák meg, babyface s65 vagyok itt, legyen meg az örömük. majd ha hazamegyek behozom a lemaradást és barcelonából már úgy jövök haza, mint rumcájsz.
pont jól fog jönni majd az otthoni munka kereséshez. nah ebbe bele sem gondolok.
valamelyik nap megint kirúgtam a hámból és a menzán ebédeltem 2,90ért egy fél grillcsirkét rosejbnivel. elég koraszülött egy madárka lehetett, de sebaj befaltam mind. ami érdekes, hogy ezek itt még a madarat is késsel villával eszik. én nekiálltam kézzel persze, mint anna karenje. néztek is rám furcsán, hogy ez a barbár cowboy rudapitekusz honnan szakadt ide? úgy tűnik, hogy éttermi fogyatékos vagyok. leszarom.
tegnap a magyar - észt csapat csapott ivós zenés pités mulatságot. mivel nem bírtam már elviselni a rádióból áradó zenét átvittem a laptopot és hangfalakat és megtáncoltattam őket picit. majd mint rómeó papucsban, rohantam haza chat-elni. de hát ez a legjobb dolog a napban...
ők visszanyomták a rádiót és kiitták a maradék vodkát.
reggel lementem egy baguette-ért és most nekiállok hot dogot gyártani, közben elvis-t hallgatva. az élet szép. az ég kék, a víz nedves, a nők...
hogy vagytok? én istenien.
a munka megy. 6 nap most egyhuzamban, ami elég fárasztó, de ez egy ilyen műfaj. öcskös pld állandóan így melózik. nem is értem hogyan bírja.
úgy volt, hogy összetűzésbe kerülök az egyik teamleaderrel, de megfutamodott. most már nem a borotválkozás miatt, mert azt elvégzem rendesen. basszák meg, babyface s65 vagyok itt, legyen meg az örömük. majd ha hazamegyek behozom a lemaradást és barcelonából már úgy jövök haza, mint rumcájsz.
pont jól fog jönni majd az otthoni munka kereséshez. nah ebbe bele sem gondolok.
valamelyik nap megint kirúgtam a hámból és a menzán ebédeltem 2,90ért egy fél grillcsirkét rosejbnivel. elég koraszülött egy madárka lehetett, de sebaj befaltam mind. ami érdekes, hogy ezek itt még a madarat is késsel villával eszik. én nekiálltam kézzel persze, mint anna karenje. néztek is rám furcsán, hogy ez a barbár cowboy rudapitekusz honnan szakadt ide? úgy tűnik, hogy éttermi fogyatékos vagyok. leszarom.
tegnap a magyar - észt csapat csapott ivós zenés pités mulatságot. mivel nem bírtam már elviselni a rádióból áradó zenét átvittem a laptopot és hangfalakat és megtáncoltattam őket picit. majd mint rómeó papucsban, rohantam haza chat-elni. de hát ez a legjobb dolog a napban...
ők visszanyomták a rádiót és kiitták a maradék vodkát.
reggel lementem egy baguette-ért és most nekiállok hot dogot gyártani, közben elvis-t hallgatva. az élet szép. az ég kék, a víz nedves, a nők...
péntek, április 16, 2010
csicseregnek a madarak. az ablakom kitárva. tuniszka alszik a másik szobában, melegfront nem jelentkezett már másfél hete, rájött, hogy valaki beköltözött és inkább ide se jön. fine by me.
kitakarítottam az ágya alatt, mert már nagyon zavart a mocsok amiben eddig élhetett, találtam egy star wars monopolyt meg egy használt óvszert. nem akarom tudni merre járt benne...
ismét munkába álltam. hála istennek. már szinte hiányzott. hála a busznak fél órával előbb értem be. nem tudtam mit kezdeni magammal, így nekiálltam a csipogókat feltűzni a mikiegeres türcsikre. nem bonyolult a feladat, adva van egy műanyag darab ami tüske, a másik oldalára egy másik műanyag darab, benne tinta és egy foglalat a tűnek. csak mágnessel lehet leszedni a ruhadarabról. különben szétfolyik a tinta és baszhatod.
nah épp összedugnám ezt a két komponenst, amikor is leállítottak, hogy még nem kezdődött el a munkaidőm és nem csekkoltam be.
nem gond mondom, uncsizom, segítek.
arról szó sem lehet.
de nekem tényleg nem gond.
nem. mert ha megszúrom magam a tűvel, akkor az nem munkahelyi baleset és a teamleadert veszik komolyan elő, hogy miért engedett dolgozni.
el sem akartam hinni...
kimentem friss levegőt szívni. sok kartondoboztól alig tudtam kinyitni az ajtót, a présgép, ami egy hatalmas kék monstrum 9 lépésre, csak bele kell hajigálni. felmarkoltam egy adagot és belehajítottam a szörny tátott szájába. megint rám szóltak. mit csinálok? nah ne vicceljetek bazmeg, 3 lépést csak meg tudok tenni. nem. nem lehet. ha elesek akkor mi lesz? ezt nem lehet.
mindegy, így is lehet. becsekkoltam percre pontosan, majd végre legitim dolgoztam.
a nap eltelt gyorsan. sok látogató. néha kavarás. páran elviselhetetlenül hülyék. mint mindenhol.
a rendszer nem valami rugalmas de próbálgatom a határaimat.
a munkaidő úgy oszlik meg, hogy a végén 20.45től van negyedóra pihim. 20.59kor pedig ki kell csekkolni. ez viszont azzal jár, hogy lekésem a buszom és várhatok egy órát. ami szopó. megkértem a teamleadert hogy had öltözzek át és csekkoljak ki az öltözőben, ami egyébként szigorúan tilos. megengedte. elértem a buszt. éljen.
felugrottam a csajokhoz. ittam 3 sört, 2,5 decis palackok, nem nagy kunszt benyomni egy szuszra. elvileg valami party volt itt az éjjel. a buszon összefutottam egy lánnyal, aki elhívott. beszélgettünk, örült neki, hogy jo fejek a kollégáim. rácsodálkoztam hogy ismeri őket. közölte, hogy együtt dolgozunk basszam meg és szedjem kicsit össze magam. najó, ha te mondod...
de nem mentem bulizni az éjjel. tiloskával chat-eltem, majd bedőltem az ágyba.
most meg most van. mehetek megint melózni mindjárt.
peace out
kitakarítottam az ágya alatt, mert már nagyon zavart a mocsok amiben eddig élhetett, találtam egy star wars monopolyt meg egy használt óvszert. nem akarom tudni merre járt benne...
ismét munkába álltam. hála istennek. már szinte hiányzott. hála a busznak fél órával előbb értem be. nem tudtam mit kezdeni magammal, így nekiálltam a csipogókat feltűzni a mikiegeres türcsikre. nem bonyolult a feladat, adva van egy műanyag darab ami tüske, a másik oldalára egy másik műanyag darab, benne tinta és egy foglalat a tűnek. csak mágnessel lehet leszedni a ruhadarabról. különben szétfolyik a tinta és baszhatod.
nah épp összedugnám ezt a két komponenst, amikor is leállítottak, hogy még nem kezdődött el a munkaidőm és nem csekkoltam be.
nem gond mondom, uncsizom, segítek.
arról szó sem lehet.
de nekem tényleg nem gond.
nem. mert ha megszúrom magam a tűvel, akkor az nem munkahelyi baleset és a teamleadert veszik komolyan elő, hogy miért engedett dolgozni.
el sem akartam hinni...
kimentem friss levegőt szívni. sok kartondoboztól alig tudtam kinyitni az ajtót, a présgép, ami egy hatalmas kék monstrum 9 lépésre, csak bele kell hajigálni. felmarkoltam egy adagot és belehajítottam a szörny tátott szájába. megint rám szóltak. mit csinálok? nah ne vicceljetek bazmeg, 3 lépést csak meg tudok tenni. nem. nem lehet. ha elesek akkor mi lesz? ezt nem lehet.
mindegy, így is lehet. becsekkoltam percre pontosan, majd végre legitim dolgoztam.
a nap eltelt gyorsan. sok látogató. néha kavarás. páran elviselhetetlenül hülyék. mint mindenhol.
a rendszer nem valami rugalmas de próbálgatom a határaimat.
a munkaidő úgy oszlik meg, hogy a végén 20.45től van negyedóra pihim. 20.59kor pedig ki kell csekkolni. ez viszont azzal jár, hogy lekésem a buszom és várhatok egy órát. ami szopó. megkértem a teamleadert hogy had öltözzek át és csekkoljak ki az öltözőben, ami egyébként szigorúan tilos. megengedte. elértem a buszt. éljen.
felugrottam a csajokhoz. ittam 3 sört, 2,5 decis palackok, nem nagy kunszt benyomni egy szuszra. elvileg valami party volt itt az éjjel. a buszon összefutottam egy lánnyal, aki elhívott. beszélgettünk, örült neki, hogy jo fejek a kollégáim. rácsodálkoztam hogy ismeri őket. közölte, hogy együtt dolgozunk basszam meg és szedjem kicsit össze magam. najó, ha te mondod...
de nem mentem bulizni az éjjel. tiloskával chat-eltem, majd bedőltem az ágyba.
most meg most van. mehetek megint melózni mindjárt.
peace out
szerda, április 14, 2010
late night tales
szép estét, itt a Love FM 69.69 különkiadása...
a ma esti adásunkat nagymami tiszteletére és a winamp szeszélyének jóvoltából Péter Máté - Elmegyek című számával kezdjük. nagyon találó a dal, mivel én sem tok a seggemen ülni, de én legalább a jóbarátoktól el szoktam búcsúzni, nagy dajdajjal... annyiból is sántít a nóta, hogy nem azért megyek világgá, hogy megtaláljak valami nőneműt, mert azon már túl is vagyok, sőt, otthon is maradt. különben is arról nem énekel, hogy hova a tehénbe megy el, mert azt mondja, hogy fingja sincs merre van a luvnya. se füle se farka ennek a nótának nagyi bakker, én meg 8 évesen erre pogóztam a szőnyegen.
mivel a magyar mappából csemegézünk ma, így egy másik love song jön anyanyelvemen, Miklós Varga -Európa, nah ennek sincs semmi értelme. igen hallgatóim, ez a Love FM 69.69, csupa szerelmes szám, hülyébbnél hülyébb szövegekkel. hallgassátok...
meanwhile...
pár szót ejtünk nappali foglalatosságunkról, azaz arról, hogy mi a szitu a diznivilágban.
kezdem az első és legfontosabb dizni szabállyal, ami így hangzik:
Tiszteld a Varázst!
szép igaz? ha mosóporon lenne vagy egy másik rádió szignálja, akkor csak röhögnék rajta. így hogy a mindennapjaim része már másként látom. a varázslat itt van, csak rá kell nézni az emberekre, természetesen főleg a csemetékre, akik annak megfelelően, hogy melyik helyszínen vannak átveszik annak hangulatát. az élet játszótér, igaz? engem naponta 10-12 kiskölök lövöldöz le az kis ujjacskájával anyuka által frissen vásárolt cowboy kalapban. itt jön be a képbe a díszlet ára. mert az úgy nevezett varázslat, csak abban segít, hogy beindítsa a fantáziád és megteremtse a légkört ahhoz, hogy el merd már engedni magad és megkockáztatva azt hogy kiröhögnek elhidd, hogy a vadnyugaton vagy vagy egy űrsiklóban, a végzett templomában vagy a halálcsillagon. dizni add alád egy vurslit, beöltözteti az összes munkását maskarákba és éppen hogy csak szájba nem vág, hogy érezd már jól magad geci. én élvezem. jó sétálgatni. jó dolgozni.
szeretem a nem hétköznapi dolgokat. a kommunában egyik legjobb volt felébredni a lk-ban, kinézni az ablakon, látni a lovakat, ahogy legelnek, hallani a traktort, amint száguld a porúton és a platánfák alatt együtt enni a többiekkel.
most a vadnyugaton vagyok, mögöttem egy gőzhajó sípja tudatja az emberekkel, hogy megérkezett és kikötéshez készül, gyerekek visítanak a hullámvasút kanyarjaiban.
kicsit konkrétabb dolgokról is essék szó. itt két dokument, ami kötelező minden időben. az egyik egy hitelkártyához hasonló mágneskártya. ezzel lehet belépni a parkba, elkezdeni a munkát, befejezni azt és pénzt is lehet rátölteni és azzal fizetni a menzán, plusz ezzel lehet belépni a lakóparkunkba. hasznos jószág.
a másik dolog egy ruhára tűzhető névtábla. dizni, új generáció, ATTILA. voltam eddig. viszont elvesztettem. nem is én lennék ha nem. szóval holnaptól DOMINIQUE. ez még mindig jobb, mintha nem lenne rajtam semmi név.
az élet a munkán túl sem rossz. most volt 2 szabadnapom egymás után. nem csináltam semmi különöset. jah de. antiszoc voltam. egyedül a lakótársammal beszélgettem tuniszkával .egész jó arc. kerültem mindenki más társaságát, egy kedves szavam sem volt senkihez.
nah ez mégsem teljesen igaz, mert este mézédes szavakat suttogtam az internetbe, de ez betudható másállapotomnak. btw tiloska 20 nap múlva itt landol párizsban és karjaim között.
holnap 13kor kezdek. addig még be kell mennem a bankba, hogy legyen bankkártyám.
eddig fél hónap telt el. még van 4,5. nem kevés. azután egy kis barcelona, majd egy egész új életérzés. fel vagyok dobva.
a ma esti adásunkat nagymami tiszteletére és a winamp szeszélyének jóvoltából Péter Máté - Elmegyek című számával kezdjük. nagyon találó a dal, mivel én sem tok a seggemen ülni, de én legalább a jóbarátoktól el szoktam búcsúzni, nagy dajdajjal... annyiból is sántít a nóta, hogy nem azért megyek világgá, hogy megtaláljak valami nőneműt, mert azon már túl is vagyok, sőt, otthon is maradt. különben is arról nem énekel, hogy hova a tehénbe megy el, mert azt mondja, hogy fingja sincs merre van a luvnya. se füle se farka ennek a nótának nagyi bakker, én meg 8 évesen erre pogóztam a szőnyegen.
mivel a magyar mappából csemegézünk ma, így egy másik love song jön anyanyelvemen, Miklós Varga -Európa, nah ennek sincs semmi értelme. igen hallgatóim, ez a Love FM 69.69, csupa szerelmes szám, hülyébbnél hülyébb szövegekkel. hallgassátok...
meanwhile...
pár szót ejtünk nappali foglalatosságunkról, azaz arról, hogy mi a szitu a diznivilágban.
kezdem az első és legfontosabb dizni szabállyal, ami így hangzik:
Tiszteld a Varázst!
szép igaz? ha mosóporon lenne vagy egy másik rádió szignálja, akkor csak röhögnék rajta. így hogy a mindennapjaim része már másként látom. a varázslat itt van, csak rá kell nézni az emberekre, természetesen főleg a csemetékre, akik annak megfelelően, hogy melyik helyszínen vannak átveszik annak hangulatát. az élet játszótér, igaz? engem naponta 10-12 kiskölök lövöldöz le az kis ujjacskájával anyuka által frissen vásárolt cowboy kalapban. itt jön be a képbe a díszlet ára. mert az úgy nevezett varázslat, csak abban segít, hogy beindítsa a fantáziád és megteremtse a légkört ahhoz, hogy el merd már engedni magad és megkockáztatva azt hogy kiröhögnek elhidd, hogy a vadnyugaton vagy vagy egy űrsiklóban, a végzett templomában vagy a halálcsillagon. dizni add alád egy vurslit, beöltözteti az összes munkását maskarákba és éppen hogy csak szájba nem vág, hogy érezd már jól magad geci. én élvezem. jó sétálgatni. jó dolgozni.
szeretem a nem hétköznapi dolgokat. a kommunában egyik legjobb volt felébredni a lk-ban, kinézni az ablakon, látni a lovakat, ahogy legelnek, hallani a traktort, amint száguld a porúton és a platánfák alatt együtt enni a többiekkel.
most a vadnyugaton vagyok, mögöttem egy gőzhajó sípja tudatja az emberekkel, hogy megérkezett és kikötéshez készül, gyerekek visítanak a hullámvasút kanyarjaiban.
kicsit konkrétabb dolgokról is essék szó. itt két dokument, ami kötelező minden időben. az egyik egy hitelkártyához hasonló mágneskártya. ezzel lehet belépni a parkba, elkezdeni a munkát, befejezni azt és pénzt is lehet rátölteni és azzal fizetni a menzán, plusz ezzel lehet belépni a lakóparkunkba. hasznos jószág.
a másik dolog egy ruhára tűzhető névtábla. dizni, új generáció, ATTILA. voltam eddig. viszont elvesztettem. nem is én lennék ha nem. szóval holnaptól DOMINIQUE. ez még mindig jobb, mintha nem lenne rajtam semmi név.
az élet a munkán túl sem rossz. most volt 2 szabadnapom egymás után. nem csináltam semmi különöset. jah de. antiszoc voltam. egyedül a lakótársammal beszélgettem tuniszkával .egész jó arc. kerültem mindenki más társaságát, egy kedves szavam sem volt senkihez.
nah ez mégsem teljesen igaz, mert este mézédes szavakat suttogtam az internetbe, de ez betudható másállapotomnak. btw tiloska 20 nap múlva itt landol párizsban és karjaim között.
holnap 13kor kezdek. addig még be kell mennem a bankba, hogy legyen bankkártyám.
eddig fél hónap telt el. még van 4,5. nem kevés. azután egy kis barcelona, majd egy egész új életérzés. fel vagyok dobva.
szombat, április 10, 2010
should i?
belekezdjek így késő este at all?
elkezdem, aztán majd befejezem egyszer. elhelyezkedtem kényelmesen. itt az ágyamon, nettel teli a szobám, elvis szól.
tökéletes. najó tiloska társaságát tudnám még díjazni, de alszom 25öt és meglesz az is.
itt sok minden megváltozott. kezd a társaság összerázódni. a magyar brancs kibővült kelet európával. van már egy orosz és egy észt csapattag is.
a munkahelyen minden kerek. az esetek nagy részében fotókat árulok a látogatóknak. ami minden csak nem pihentető. szünet akkor van, amikor kinézünk az ajtón és azt látjuk, hogy 101. ami annyit jelent, hogy leállt a hullámvasút. megszerelik pár perc alatt és minden megy tovább. én is ültem már rajta, tényleg nagyon jó. bár ez még a szelídebb fajta.
éerdekes dolog ez a hullámvasút dolog. próbálom megfejteni, hogy mi is a nagy flash benne... hiszen annyit tud, hogy váratlanul felgyorsul, meg a centrifugális erő neki paszíroz a kocsi oldalának. vagy visítani jó? megijedni? a liftes móka talán könnyebben ad választ a kérdésre. hiszen a világon semmiből nem áll, mint hogy leszakad a lift. és zuhansz. azzal a tudattal, hogy tuti hogy biztonságos és élve meg fogod úszni.
akkor tehát a biztonságos ijedség az ami fasza? vagy a sebesség? végül is gokartozás közben is éreztem. de azt legalább én vezettem. nem jövök rá.
ennyi szót nem is érdemel a téma.
visszatért a lakótársam tunéziából. plusz beköltözött mellé egy spanyol srác. jó arcok mind a ketten. melegke nincs itt. nem is hiányzik. maradjon is így távol.
megvolt ma az első bbq sütés előttünk a dombos rétecskén. ha jól hallottam akkor angolok követték el.
a mi brigádunk palacsintát sütött. sajtos sonkásat meg nutellásat. fél centi vastag tésztásat. én hazaszaladtam megnézni h tiloska online van e, beszéltem vele majd egy órát, visszamentem, megtanítottam őket bash-ozni, de addigra már segg részeg volt mind. a spanyol srác rendre bemondta, hogy hetven akármennyi, amit egy hatoldalú kockából teljesítmény kihozni.
itthon még nagy hupákolás volt pár perce. most elcsendesedett. alszanak. én is elteszem magam, hogy csak 24 legyen.
holnap dayoff. nézek bringát...
aludjatok jól.
elkezdem, aztán majd befejezem egyszer. elhelyezkedtem kényelmesen. itt az ágyamon, nettel teli a szobám, elvis szól.
tökéletes. najó tiloska társaságát tudnám még díjazni, de alszom 25öt és meglesz az is.
itt sok minden megváltozott. kezd a társaság összerázódni. a magyar brancs kibővült kelet európával. van már egy orosz és egy észt csapattag is.
a munkahelyen minden kerek. az esetek nagy részében fotókat árulok a látogatóknak. ami minden csak nem pihentető. szünet akkor van, amikor kinézünk az ajtón és azt látjuk, hogy 101. ami annyit jelent, hogy leállt a hullámvasút. megszerelik pár perc alatt és minden megy tovább. én is ültem már rajta, tényleg nagyon jó. bár ez még a szelídebb fajta.
éerdekes dolog ez a hullámvasút dolog. próbálom megfejteni, hogy mi is a nagy flash benne... hiszen annyit tud, hogy váratlanul felgyorsul, meg a centrifugális erő neki paszíroz a kocsi oldalának. vagy visítani jó? megijedni? a liftes móka talán könnyebben ad választ a kérdésre. hiszen a világon semmiből nem áll, mint hogy leszakad a lift. és zuhansz. azzal a tudattal, hogy tuti hogy biztonságos és élve meg fogod úszni.
akkor tehát a biztonságos ijedség az ami fasza? vagy a sebesség? végül is gokartozás közben is éreztem. de azt legalább én vezettem. nem jövök rá.
ennyi szót nem is érdemel a téma.
visszatért a lakótársam tunéziából. plusz beköltözött mellé egy spanyol srác. jó arcok mind a ketten. melegke nincs itt. nem is hiányzik. maradjon is így távol.
megvolt ma az első bbq sütés előttünk a dombos rétecskén. ha jól hallottam akkor angolok követték el.
a mi brigádunk palacsintát sütött. sajtos sonkásat meg nutellásat. fél centi vastag tésztásat. én hazaszaladtam megnézni h tiloska online van e, beszéltem vele majd egy órát, visszamentem, megtanítottam őket bash-ozni, de addigra már segg részeg volt mind. a spanyol srác rendre bemondta, hogy hetven akármennyi, amit egy hatoldalú kockából teljesítmény kihozni.
itthon még nagy hupákolás volt pár perce. most elcsendesedett. alszanak. én is elteszem magam, hogy csak 24 legyen.
holnap dayoff. nézek bringát...
aludjatok jól.
kedd, április 06, 2010
98
2010.04.05 23:15 hétfő este későn fáradtan. 98
elkedtem a munkanapokat 100-tól vissza számolni. miért 100-tól? mert kerek szám és kb annyi van még hátra. persze kiszámolhatnám pontosan is, de nem fogom. tetszik a 100. és már úgyis csak 98.
boldog húsvétot lányok.loccs loccs, fröccs, fröccs…
fröcsről jut eszembe, hogy még a maradék pénzemből venni kellene egy kanna bort meg szódát és mindjárt feldobná az estém.
bementem melózni 14-re. simán beértem, átöltöztem. jó fejek a kollégáim. kicsit meg vannak kavarodva, mert magyart most láttak először és egyből kettő is dolgozik náluk plusz mind a ketten attilák vagyunk. én még kicsit haverkodom, majd átkeresztelkedem super65-re.
ma már szerencsére a helyemen melóztam. a big thunder mountain photo részlegen. mellem dagad a büszkeségtől ám J vicc nélkül. így az első nap után annyit mondhatok, hogy a legjobb hely. nem vagyunk sokan, így meg tudom jegyezni az arcokat és nem személytelenül sodródunk csak egymás mellett, van meló rengeteg, így gyorsan telik a nap, plusz az egymásra utaltság miatt gyorsan bound-olunk. már ledumáztam velük, hogy őket nem zavarja ha borostás vagyok. :)
a vendégek némelyike megérdemelné az aranyfaszkorbács díjat. tipikusan az a mentalitás, hogy eljöttem ide gecc, beifzettem a sok lét a belépőre, nah akkor innen kezdve mindenki aki itt maskarában dolgozik a csicskám. én még türelmes vagyok és olyan ford perfect-es vigyort veszek fel, kollégáim keményebbek, helyre is rakják azt akinél elengedett a ragasztó.
sok orosz látogató van. náluk tapasztaltam, hogy a türelem nem erős oldaluk. meg vígan cigiznek a pult előtt, amikor az egész parkban van összesen kb 3 kijelölt dohányzó hely, és mondanom sem kell, hogy egyik sem a btm photo.
hogy az élet ne csak habostorta legyen megemlítem azt is, hogy lehetlenség volt elérni a buszomat este tíz óra húszkor és nem akartam 50 percet várakozással tölteni, így ma is hazasétáltam. 40 perc, se több se kevesebb. sima ügy. azt hallottam, hogy ma este egy magyar lány főz vacsit a nem túl népes, kb 4 fős magyar tábornak. bekopogtam,de senki sem nyitott ajtót. gondolom már rég kihült a gyomrukban a gulyás. L
nincs valami nagy szociális élet itt. klikkesednek a nációk, a partymagyarok meg úgy látszik még nem jöttek el.
tiloska írt, hogy talált robbanócukorkás milkát. nah még jobban várom, hogy kijöjjön. én az utolsó 3 hétben azt kutattam budapesten a cityben, de sehol sem leltem. pedig az a legjobb csoki a világon.
elfáradtam. otthon játszottam az eszem, hogy ugyan 7 óra munka egy nap, mi az nekem blah blah, barátaimnak lett igazuk. fárasztó ez bizony. folyamatosan jönnek az emberek, bemondanak egy számot, amit akkor olvastak le a kivetítőről, amikor kimásztak a hullámvasútból és meglátták a képüket, amint torzultan grimaszol. megnézzük a képet együtt, nagyítgatom, tili tolizom, megbeszélem velük, hogy mennyit is nyomtassak, kifizetik, keretbe helyezem, odaadom, elköszönük és jön a következő. nem bonyolult. persze nem is emberek lennénk, ha nem tudnánk megbonyolítani. és valamiért mindig azok pöcsölnek a legtöbbet a képpel és átméreteztetik velem 4szer, akiknek ingyen kuponjuk van. aki fizet érte, az megnézi, rábólint, elteszi a kandalló fölé és elégedeten iszogatja mellette a teát hosszú téli estén. az ingyenmókusok meg bakker variálnak, rá akarják tetetni a nagyit is, sebaj hogy ő nem is volt a hullámvasúton, mert ’43 nyara óta nem ült még vonatra sem.
semmi gond, így kerek. webáruházjónapotkívánok.
jó lett volna ma még ránézni a netre. L biztos kaptam levelet. biztos szép dolgok vannak benne. biztos örülnék neki.
hétfő, április 05, 2010
boris...
2010.04.04 12:52 itthon, első dayoff-om…
tegnap 11-re mentem melózni, a photo-ból átküldtek a szembe lévő üzletbe, hogy jelentkezzek be. elmagyarázták az alap dolgokat, mi merre hány méter, majd elküldtek az elsősegélyre, hogy vételezzek egy borotvát, némi balzsamot és a wc-ben borotválkozzak meg, mert így nem kerülhetek a látogatók szeme elé. lenyeltem a békát és belementem a dologba…
hip hop fiatalodtam 7 évet, elkezdtem melózni. a lány aki betanított már 8 éve ott dolgozik, kedves volt, de nem maradt mellettem fél óránál tovább, magamra maradva próbáltam helyt állni egy esős szombati napon, a vevők pedig jöttek a plüssmackókkal, pólókkal, nyalókákkal ezzel azzal…
furák itt a munkaviszonyok. minden kasszást óránként áttesznek egy másik kasszához (van vagy 7), mert nagyon unalmas lenne egy helyben sok sok órán át, plusz egy nap ha jól értettem akkor max 3 vagy 4 órát kasszázhatsz, mert megerőltető. nah erről sztem pár cba-ban dolgozó, szabadidejében 3 büdös kölköt nevelő asszony tudna szólni egy két keresetlen szót.
a nap legviccesebb része amikor visszasétálok az imagination épületbe, ahol az öltöző van. az úton szembe jön velem, 2 portás, micimackó, 1 cowboy, 3an szerelő ruhában, 1 obi van kenobi, 2 séf, tűzoltók, királykisasszonyok, pincérek
átöltöztem, lekéstem a buszt, 40 percet kellett volna várni rá. nah engem nem olyan fából faragtak, mint aki egy helyben tud maradni 40 percig egy megállóban, így inkább neki indultam gyalog. kb tudtam, hogy merre kell menni, mert bár a busz rengeteget kanyarog, de a kisváros nevét ahol lakom megjegyeztem. bíztam a közlekedési táblákban és bejött. 45 perc kellemes séta után megérkeztem. bringával 20 percnél nem több. most már tuti h szereznem kell egy cangát. várjon a buszra a fene, meg fizesse a bérletet a pék.
egyből felmentem magyar barátaimhoz, beszélgettünk, lecsekkoltam a leveleimet. kaptam rengeteget J
éjfél körül értem haza, melegfront volt a nappaliban. végre tudtunk váltani pár szót. nevére nem emlékszem, de megnyugtatott, hogy nem költözött vissza, csak még ma alszik itt, majd megy vissza a barátjához. fine by me. aludtam, felkeltem ma 11kor. magyarok plusz mail check. mind a hármunknak ma van dayoff, de annyira tré az idő, hogy nincs értelme meg kedvünk se menni sehova. bár ha így megy tovább akkor bemegyek a parkba felülök erre arra.
addig is, hazajöttem, csináltam rántottát, majd nekiálltam kitakarítani a hűtőt. sötétbarna koszréteget kellett lesikálnom a polcokról. ég is a pofám, mert én meg a mikrót hagytam otthon ilyen állapotban. bocsi szami. tényleg.
netem még mindig nincs sajnos. pedig akkor tuti jobb lenne. beszélni veletek. irogatni.
van itt pár szemtelen macska, akik bepróbálkoznak jönni. itt kergetem őket. jah melegke ezer méter mélyen alszik a szobában, hogy baszná meg. így nem akarok elkezdeni zenét hallgatni vagy lövöldözni. tudtam én, hogy a dayoff-ok lesznek a legnehezebbek. azt számoltam, hogy kb 100 munkanapot akarok itt eltölteni, amiből eltelt mondjuk 1. azaz már csak 99 van hátra addig, hogy hazamenjek és jól beilleszkedjek és rendes ember legyek. J mint mondtam már a kalandozás itt véget is ért. másra vágyom.
17:16
sétáltam a tónál. el is küldöm este mailben a képet tiloskának. melegke felébredt, nem beszélget velem. annyira nem is bánom a dolgot. nem pakol. tegnap azt mondta h lelép. nehogy nekem itt maradjon. fenének sem kell egy olyan szobatárs, akivel nem lehet dumázni és még buzi is. nem vagyok homofób mielőtt vki rám sütné eme bélyeget. az jobban zavar benne, hogy egy értelmes mondatot nem nyögött még ki magától, mint az hogy a fiúkat szereti. sebaj. a tunéziai mókus megígérte, hogy átköltözhetek hozzá. inkább egy muszlim. J
éhes vagyok. csinálok vmi hamikát. majd még jelentkezem.
2010.04.05. hétfő reggel 09:25 itthon
este elég kocka voltam. ültem a gép előtt egy magyar haverral és nyomtuk a homm5-öt.
felkeltem reggel fél nyolckor, teljesen magamtól, engedtem vizet a kádba, bemásztam, közben boris nyomatta a house-t és azon filóztam, hogy eltelt az első hét. innen már könnyebb lesz. letudva a kezdeti izgalom, a betanulás hosszú és uncsi órái, a lányka hiánya állandósult, de kijön májusban, ami már nincs is messzi…
nagyon szeretem a reggeleket. csipős a levegő, csend van, nincs forgalom, nincsenek emberek az utcán, jó érzés lesétálni a boltba, majd át a pékségbe és a baguettet a hónom alá csapva hazasétálni. most gesztenye lekváros kenyeret majszolgatok, majd viszek haza jucusnak, tudom, hogy ő nagy rajongója. ma csak 14-re megyek melózni, így időm van még bőven. ránézek még munka előtt a netre. J így, hogy a net nem a csapból folyik vagy éppen kisvámpír hozza zsákban minden reggel sokkal értékesebb minden apró levél amit kapok. a várakozás felpoliroz mindent.
tegnap 11-re mentem melózni, a photo-ból átküldtek a szembe lévő üzletbe, hogy jelentkezzek be. elmagyarázták az alap dolgokat, mi merre hány méter, majd elküldtek az elsősegélyre, hogy vételezzek egy borotvát, némi balzsamot és a wc-ben borotválkozzak meg, mert így nem kerülhetek a látogatók szeme elé. lenyeltem a békát és belementem a dologba…
hip hop fiatalodtam 7 évet, elkezdtem melózni. a lány aki betanított már 8 éve ott dolgozik, kedves volt, de nem maradt mellettem fél óránál tovább, magamra maradva próbáltam helyt állni egy esős szombati napon, a vevők pedig jöttek a plüssmackókkal, pólókkal, nyalókákkal ezzel azzal…
furák itt a munkaviszonyok. minden kasszást óránként áttesznek egy másik kasszához (van vagy 7), mert nagyon unalmas lenne egy helyben sok sok órán át, plusz egy nap ha jól értettem akkor max 3 vagy 4 órát kasszázhatsz, mert megerőltető. nah erről sztem pár cba-ban dolgozó, szabadidejében 3 büdös kölköt nevelő asszony tudna szólni egy két keresetlen szót.
a nap legviccesebb része amikor visszasétálok az imagination épületbe, ahol az öltöző van. az úton szembe jön velem, 2 portás, micimackó, 1 cowboy, 3an szerelő ruhában, 1 obi van kenobi, 2 séf, tűzoltók, királykisasszonyok, pincérek
átöltöztem, lekéstem a buszt, 40 percet kellett volna várni rá. nah engem nem olyan fából faragtak, mint aki egy helyben tud maradni 40 percig egy megállóban, így inkább neki indultam gyalog. kb tudtam, hogy merre kell menni, mert bár a busz rengeteget kanyarog, de a kisváros nevét ahol lakom megjegyeztem. bíztam a közlekedési táblákban és bejött. 45 perc kellemes séta után megérkeztem. bringával 20 percnél nem több. most már tuti h szereznem kell egy cangát. várjon a buszra a fene, meg fizesse a bérletet a pék.
egyből felmentem magyar barátaimhoz, beszélgettünk, lecsekkoltam a leveleimet. kaptam rengeteget J
éjfél körül értem haza, melegfront volt a nappaliban. végre tudtunk váltani pár szót. nevére nem emlékszem, de megnyugtatott, hogy nem költözött vissza, csak még ma alszik itt, majd megy vissza a barátjához. fine by me. aludtam, felkeltem ma 11kor. magyarok plusz mail check. mind a hármunknak ma van dayoff, de annyira tré az idő, hogy nincs értelme meg kedvünk se menni sehova. bár ha így megy tovább akkor bemegyek a parkba felülök erre arra.
addig is, hazajöttem, csináltam rántottát, majd nekiálltam kitakarítani a hűtőt. sötétbarna koszréteget kellett lesikálnom a polcokról. ég is a pofám, mert én meg a mikrót hagytam otthon ilyen állapotban. bocsi szami. tényleg.
netem még mindig nincs sajnos. pedig akkor tuti jobb lenne. beszélni veletek. irogatni.
van itt pár szemtelen macska, akik bepróbálkoznak jönni. itt kergetem őket. jah melegke ezer méter mélyen alszik a szobában, hogy baszná meg. így nem akarok elkezdeni zenét hallgatni vagy lövöldözni. tudtam én, hogy a dayoff-ok lesznek a legnehezebbek. azt számoltam, hogy kb 100 munkanapot akarok itt eltölteni, amiből eltelt mondjuk 1. azaz már csak 99 van hátra addig, hogy hazamenjek és jól beilleszkedjek és rendes ember legyek. J mint mondtam már a kalandozás itt véget is ért. másra vágyom.
17:16
sétáltam a tónál. el is küldöm este mailben a képet tiloskának. melegke felébredt, nem beszélget velem. annyira nem is bánom a dolgot. nem pakol. tegnap azt mondta h lelép. nehogy nekem itt maradjon. fenének sem kell egy olyan szobatárs, akivel nem lehet dumázni és még buzi is. nem vagyok homofób mielőtt vki rám sütné eme bélyeget. az jobban zavar benne, hogy egy értelmes mondatot nem nyögött még ki magától, mint az hogy a fiúkat szereti. sebaj. a tunéziai mókus megígérte, hogy átköltözhetek hozzá. inkább egy muszlim. J
éhes vagyok. csinálok vmi hamikát. majd még jelentkezem.
2010.04.05. hétfő reggel 09:25 itthon
este elég kocka voltam. ültem a gép előtt egy magyar haverral és nyomtuk a homm5-öt.
felkeltem reggel fél nyolckor, teljesen magamtól, engedtem vizet a kádba, bemásztam, közben boris nyomatta a house-t és azon filóztam, hogy eltelt az első hét. innen már könnyebb lesz. letudva a kezdeti izgalom, a betanulás hosszú és uncsi órái, a lányka hiánya állandósult, de kijön májusban, ami már nincs is messzi…
nagyon szeretem a reggeleket. csipős a levegő, csend van, nincs forgalom, nincsenek emberek az utcán, jó érzés lesétálni a boltba, majd át a pékségbe és a baguettet a hónom alá csapva hazasétálni. most gesztenye lekváros kenyeret majszolgatok, majd viszek haza jucusnak, tudom, hogy ő nagy rajongója. ma csak 14-re megyek melózni, így időm van még bőven. ránézek még munka előtt a netre. J így, hogy a net nem a csapból folyik vagy éppen kisvámpír hozza zsákban minden reggel sokkal értékesebb minden apró levél amit kapok. a várakozás felpoliroz mindent.
szombat, április 03, 2010
post
2010.04.02.
20:25
itt ülök az oktatáson, néha figyelek, elkapok egy két mondatot, de azok is geci unalmasak. csomó okostojás ül itt mellettem. ma megvolt az első összekülönbözés. még nem csúcsosodott ki, de ami késik az pontatlan. egy főnök féle nő rám szólt, hogy ideje borotválkoznom. márpedig én azt utálok. különben is a vadnyugat jelmezemhez tartozik. nem úgy mint az ő festett szőke haja…
benéztem a mai napot is. azt hittem, hogy már munka lesz, de ehelyett kassza oktatás. egész kurva nap. az első bekezdést is ott írtam a papírra. szegény nő azt hitte, hogy értem amit mond és jegyzetelek.
17-kor végeztem és gondoltam bejárom a parkot. elsőnek a big thunder mountaint próbáltam ki, hamár ott fogok dolgozni. ez egy hullámvasút, ami egy bányavasútnak van álcázva. 20 percnyi sorbanállás volt kiírva és tartották is magukat hozzá. nagyon nagy élmény volt. J nem fordult a feje tetejére meg semmi extra, de tetszett a diszlet, a hangok és néhány kanyarban elkezdett kalapálni a szívem, meg visítottam is. 8 pont. a 10ből.
ezután a tower of terror avgy mifene következett. egy sok emelet magas hotel, ahol anno egy villámcsapás következtében eltűntek a lakók, a személyzet megbolondult és a hely szürkületi zónává vált.
miután kivártam a sorom beléptem egy könyvtárba. az ott dolgozok nagyon átvették a hely hangulatát és hozták az dilinyós formát. a csajszi aki betessékelt a könyvtárba olyan fejeket vágott és úgy nézett, hogy tényleg gyagyának néztem. fárasztő lehet ez egész nap…
levetítettek egy hangulat fokozó kisfilmet, majd egy teherliftbe tessékeltek és jól odaszíjaztak. sejtettem, hogy mire számíthatok, de ez baszki… ilyen szinte nincs is. lelőjem a poént? volt már, hogy beszálltál a liftbe, döccent egyet és megijedtél, hogy leszakad és csak a pincében áll meg? nah itt ez történik. felkap a magasba, de úgy hogy a hotel tetején már nincs is fal, csak a lift mered ki az épületből át a tetőn, te még egy búcsú pillantást teszel a világra majd a gravitációnál is gyorsabban lezuhansz 8 emelet magasból, hogy a torkodból kiszakad egy üvöltés a segged a levegőben lóg, a pad eltűnik alattad és egyedül az a kurva biztonsági öv tart. majd visszahuppansz, remeg a lábad, van aki még mindig nem bírja abbahagyni a sikítást, zökken még egyet a lift, elindul felfelé mintha korrigálni próbálni, reccsen és megint elengednek a fékek. remegő térdekkel szálltam ki, adrenalin sokkot kapva. 13 pont a 10ből.
ezután a rock and rollercoaster következett, amit az aerosmithről neveztek el és a belső rész is úgy van kialakítva, mint egy stúdió. látva a kocsikat már kezdett a vér meghűlni bennem. 2 üléses, magadra hajtós biztonsági rács. akkor ez meg is pördül. hinnye…miután beülsz elindul a menet lassan, mint egy repülőgép ahogy rááll a kifutó pályára. tesz egy félkört. hatalmas robaj, egy kivetítőn 3tól visszaszámolnak, majd mintha hátbarúgnának elindul a menet a vaksötét lélekvesztőbe. fények villannak itt ott, de csak arra tudsz figyelni, hogy a szíved ne szakadjon ki, mert a torkodból folyamatasan áramlik az üvöltés. dobál jobbra balra, bedől balra miközben 100zal repeszt majd hirtelen jobbra dob és átfordul a tengelye körül. én csak azt tudtam hajtogatni, hogy megbántam minden bűnömet és ne csináljon ilyet többet. sosem gyóntam még. nem hittem volna, hogy pont egy hullámvasúton fogok átesni a tűzkeresztségen. 13 pont ez is.
a 15 pontot más kapja.
amikor kijöttem bezárt a park. nem is baj. elég volt ennyi izgalom. leteszteltem a dolgot, bármikor bemehetek ingyen, bármire felülhetek. vasárnap leszek szabad napos, akkor lehet eltöltök egy egész napot ott.
most hogy ettem azon filózom, hogy mit csináljak. átugrom a magyarokhoz, megnézem hogy kaptam e levelet. ez az egyik kedvenc része a napomnak. J
nem voltak otthon. nem tudtam megnézni… L infohoz kell jutnom.
2010.04.03. 08:50
kis lakrészemet elérte a melegront. tegnap éjjel egykor visszaköltözött a szobatársam. remélem csak ideiglenesen. itt bandázhatott a nappaliban vkivel, mert elszívtak egy doboz cigit, meg ferfodulást hagytak maguk után. most megint büdös van. nah ha majd felébred elbeszélgetek vele erről.
tegnap nem tudtam emailt nézni és ez igencsak lelohaszt. még van egy kis időm, csak 11-re megyek melózni, bemegyek a citybe, veszek egy kis lakatot a bőröndömre és keresek egy netcafe-t.
09:33
megvan a lakatka. plusz van itt egy könyvtár, ahol évi 5 euro-ért lehet netezni. ez remek. forróka még alszik ezer méter mélyen. így nem tudom a házirendet ismertetni vele. nekem egy óra múlva indul a buszom be diznibe. nem sok, kb 12 perc busszal bejutni.
ami gázos, az a kiadások. elég szűkös volt a keret, amikor kijöttem ide, de ennyi is csak azért volt, mert drága jó barátok támogattak. és így, hogy a pénzem egy harmadát bérletre kellett költeni igencsak benne lettem a slamasztikában. egyelőre még nincs gond, csak másra most nem is tudok költeni, mint baguette és tej. J
meghozza még ez a gyümölcsét. csak végig kell csinálni. azután megyünk nyaralni. ez éltet. felmerült most szicilia. szégyenemre semmit sem tudok róla, netem meg nincs, de nem hangzik rossznak.
20:25
itt ülök az oktatáson, néha figyelek, elkapok egy két mondatot, de azok is geci unalmasak. csomó okostojás ül itt mellettem. ma megvolt az első összekülönbözés. még nem csúcsosodott ki, de ami késik az pontatlan. egy főnök féle nő rám szólt, hogy ideje borotválkoznom. márpedig én azt utálok. különben is a vadnyugat jelmezemhez tartozik. nem úgy mint az ő festett szőke haja…
benéztem a mai napot is. azt hittem, hogy már munka lesz, de ehelyett kassza oktatás. egész kurva nap. az első bekezdést is ott írtam a papírra. szegény nő azt hitte, hogy értem amit mond és jegyzetelek.
17-kor végeztem és gondoltam bejárom a parkot. elsőnek a big thunder mountaint próbáltam ki, hamár ott fogok dolgozni. ez egy hullámvasút, ami egy bányavasútnak van álcázva. 20 percnyi sorbanállás volt kiírva és tartották is magukat hozzá. nagyon nagy élmény volt. J nem fordult a feje tetejére meg semmi extra, de tetszett a diszlet, a hangok és néhány kanyarban elkezdett kalapálni a szívem, meg visítottam is. 8 pont. a 10ből.
ezután a tower of terror avgy mifene következett. egy sok emelet magas hotel, ahol anno egy villámcsapás következtében eltűntek a lakók, a személyzet megbolondult és a hely szürkületi zónává vált.
miután kivártam a sorom beléptem egy könyvtárba. az ott dolgozok nagyon átvették a hely hangulatát és hozták az dilinyós formát. a csajszi aki betessékelt a könyvtárba olyan fejeket vágott és úgy nézett, hogy tényleg gyagyának néztem. fárasztő lehet ez egész nap…
levetítettek egy hangulat fokozó kisfilmet, majd egy teherliftbe tessékeltek és jól odaszíjaztak. sejtettem, hogy mire számíthatok, de ez baszki… ilyen szinte nincs is. lelőjem a poént? volt már, hogy beszálltál a liftbe, döccent egyet és megijedtél, hogy leszakad és csak a pincében áll meg? nah itt ez történik. felkap a magasba, de úgy hogy a hotel tetején már nincs is fal, csak a lift mered ki az épületből át a tetőn, te még egy búcsú pillantást teszel a világra majd a gravitációnál is gyorsabban lezuhansz 8 emelet magasból, hogy a torkodból kiszakad egy üvöltés a segged a levegőben lóg, a pad eltűnik alattad és egyedül az a kurva biztonsági öv tart. majd visszahuppansz, remeg a lábad, van aki még mindig nem bírja abbahagyni a sikítást, zökken még egyet a lift, elindul felfelé mintha korrigálni próbálni, reccsen és megint elengednek a fékek. remegő térdekkel szálltam ki, adrenalin sokkot kapva. 13 pont a 10ből.
ezután a rock and rollercoaster következett, amit az aerosmithről neveztek el és a belső rész is úgy van kialakítva, mint egy stúdió. látva a kocsikat már kezdett a vér meghűlni bennem. 2 üléses, magadra hajtós biztonsági rács. akkor ez meg is pördül. hinnye…miután beülsz elindul a menet lassan, mint egy repülőgép ahogy rááll a kifutó pályára. tesz egy félkört. hatalmas robaj, egy kivetítőn 3tól visszaszámolnak, majd mintha hátbarúgnának elindul a menet a vaksötét lélekvesztőbe. fények villannak itt ott, de csak arra tudsz figyelni, hogy a szíved ne szakadjon ki, mert a torkodból folyamatasan áramlik az üvöltés. dobál jobbra balra, bedől balra miközben 100zal repeszt majd hirtelen jobbra dob és átfordul a tengelye körül. én csak azt tudtam hajtogatni, hogy megbántam minden bűnömet és ne csináljon ilyet többet. sosem gyóntam még. nem hittem volna, hogy pont egy hullámvasúton fogok átesni a tűzkeresztségen. 13 pont ez is.
a 15 pontot más kapja.
amikor kijöttem bezárt a park. nem is baj. elég volt ennyi izgalom. leteszteltem a dolgot, bármikor bemehetek ingyen, bármire felülhetek. vasárnap leszek szabad napos, akkor lehet eltöltök egy egész napot ott.
most hogy ettem azon filózom, hogy mit csináljak. átugrom a magyarokhoz, megnézem hogy kaptam e levelet. ez az egyik kedvenc része a napomnak. J
nem voltak otthon. nem tudtam megnézni… L infohoz kell jutnom.
2010.04.03. 08:50
kis lakrészemet elérte a melegront. tegnap éjjel egykor visszaköltözött a szobatársam. remélem csak ideiglenesen. itt bandázhatott a nappaliban vkivel, mert elszívtak egy doboz cigit, meg ferfodulást hagytak maguk után. most megint büdös van. nah ha majd felébred elbeszélgetek vele erről.
tegnap nem tudtam emailt nézni és ez igencsak lelohaszt. még van egy kis időm, csak 11-re megyek melózni, bemegyek a citybe, veszek egy kis lakatot a bőröndömre és keresek egy netcafe-t.
09:33
megvan a lakatka. plusz van itt egy könyvtár, ahol évi 5 euro-ért lehet netezni. ez remek. forróka még alszik ezer méter mélyen. így nem tudom a házirendet ismertetni vele. nekem egy óra múlva indul a buszom be diznibe. nem sok, kb 12 perc busszal bejutni.
ami gázos, az a kiadások. elég szűkös volt a keret, amikor kijöttem ide, de ennyi is csak azért volt, mert drága jó barátok támogattak. és így, hogy a pénzem egy harmadát bérletre kellett költeni igencsak benne lettem a slamasztikában. egyelőre még nincs gond, csak másra most nem is tudok költeni, mint baguette és tej. J
meghozza még ez a gyümölcsét. csak végig kell csinálni. azután megyünk nyaralni. ez éltet. felmerült most szicilia. szégyenemre semmit sem tudok róla, netem meg nincs, de nem hangzik rossznak.
csütörtök, április 01, 2010
003
2010.04.01. 17:51 itthon
már itthonnak hívom. meg is érdemli. már jószagú, tiszta, át van rendezve, egy talált 5.1es hangrendszerrel kibővítve. a falak csupaszok még, és a nappali barátságtalan. de majd kitalálok valamit.
ma is agymosás volt. szerencsére ez volt az utolsó ilyen nap. többet nem is bírnék ki. komolyan ettől már tifuszt lehet kapni. ma biztosnági előírásokat ismertettek, megtudtam, hogyan kell handicap-esekkel viselkedni és ezek után elküldtek dokihoz. mivel kurvára untam a szöveget, így vagy aludtam vagy szerelmes sms-eket írogattam vagy a többieket dobáltam papir galacsinnal. rám is szóltak L egy stréber kurva, aki mellettem ült lesisselt…
mindegy…
az orvosi vizsgálat sima volt. pisilni kellett egy pohárba, majd egy nővérke kikérdezett, majd doktorbácsi megtapogatott. ennyi. elvileg 17kor kellett volna kicsekkolni, de én már végeztem 14kor és nem volt mit csinálnom, így nem kolbászoltam ott 3 órát, hanem kicsekkoltam és bementem Val D’ Europe-ba, ami egy helyes kisváros a közelben, hatalmas bevásárló központtal. azért fontos ez, mert az Auchan jóval olcsóbb, mint itt a kisbolt és a pénzem pedig nagyon fogyóban. nem várt kiadásokba botlottam. pld a bérlet 56 euro. amiből igaz, hogy hónap végén visszaadnak 30at, de akkor is meg kellett venni most. L
holnap reggel már rendesen munka less. kilenckor kezdek. betanítanak. a kassza hála istennek érintőképernyős. már csak franciául kellene tudni. ami a nyelvet illeti, nem igazodom ki magamon, tudásom felmérhetetlen. van hogy teljesen jól elbeszélgetek emberekkel, néha pedig nem értem meg a legalapabb kérdéseket sem.
lelkem egyben?egyben. változatlanul szerelmes vagyok. hiányzik a lányka persze, de úgy gondolom ez az időszak hamar el fog szállni és akkor ott lessz még rengeteg év, hogy együtt legyek vele. és leszek is. a munkától nem félek, teljesen rendben lesz. majd vmikor bemegyek és kipróbálom a játékokat. talán vasárnap, a szabadnapomon.
gyorsan építem ki a kapcsolatokat itt. jó arcokkal vagyok körülvéve. mindenki mosolyog. az olaszok elneveztek Eduard-nak, vmi szinész után, aki az Alkonyat vagy mi a fene című vámpírfilm főszereplője. vki elmondhatná, hogy tényleg hasonlítok e rá. remélem nem ő a szörny a filmben…
ami még hiányzik…
tudni a munkarendet, látni, hogy miből is áll a nap és hogy mennyire lehet előre tervezni. ez azért nagyon fontos, mert alapfeltétele annak, hogy tiloska kijöjjön ide meglátogatni.
bevezetni az internetet, mert hiányzik, hogy kommunikáljak veletek gyíkok.
megkapni az első fizut… ezt minek részletezzem???? J
más nem kell. ennyi. munka, lányka látogatása, majd pár hónap múlva szüret. anyagi, lelki, szellemi nem hiszem, mert egy könyvet sem hoztam magammal, hacsak meg nem tanulok franciául véletlenül, fizikai, ha találok végre egy konditermet.
már itthonnak hívom. meg is érdemli. már jószagú, tiszta, át van rendezve, egy talált 5.1es hangrendszerrel kibővítve. a falak csupaszok még, és a nappali barátságtalan. de majd kitalálok valamit.
ma is agymosás volt. szerencsére ez volt az utolsó ilyen nap. többet nem is bírnék ki. komolyan ettől már tifuszt lehet kapni. ma biztosnági előírásokat ismertettek, megtudtam, hogyan kell handicap-esekkel viselkedni és ezek után elküldtek dokihoz. mivel kurvára untam a szöveget, így vagy aludtam vagy szerelmes sms-eket írogattam vagy a többieket dobáltam papir galacsinnal. rám is szóltak L egy stréber kurva, aki mellettem ült lesisselt…
mindegy…
az orvosi vizsgálat sima volt. pisilni kellett egy pohárba, majd egy nővérke kikérdezett, majd doktorbácsi megtapogatott. ennyi. elvileg 17kor kellett volna kicsekkolni, de én már végeztem 14kor és nem volt mit csinálnom, így nem kolbászoltam ott 3 órát, hanem kicsekkoltam és bementem Val D’ Europe-ba, ami egy helyes kisváros a közelben, hatalmas bevásárló központtal. azért fontos ez, mert az Auchan jóval olcsóbb, mint itt a kisbolt és a pénzem pedig nagyon fogyóban. nem várt kiadásokba botlottam. pld a bérlet 56 euro. amiből igaz, hogy hónap végén visszaadnak 30at, de akkor is meg kellett venni most. L
holnap reggel már rendesen munka less. kilenckor kezdek. betanítanak. a kassza hála istennek érintőképernyős. már csak franciául kellene tudni. ami a nyelvet illeti, nem igazodom ki magamon, tudásom felmérhetetlen. van hogy teljesen jól elbeszélgetek emberekkel, néha pedig nem értem meg a legalapabb kérdéseket sem.
lelkem egyben?egyben. változatlanul szerelmes vagyok. hiányzik a lányka persze, de úgy gondolom ez az időszak hamar el fog szállni és akkor ott lessz még rengeteg év, hogy együtt legyek vele. és leszek is. a munkától nem félek, teljesen rendben lesz. majd vmikor bemegyek és kipróbálom a játékokat. talán vasárnap, a szabadnapomon.
gyorsan építem ki a kapcsolatokat itt. jó arcokkal vagyok körülvéve. mindenki mosolyog. az olaszok elneveztek Eduard-nak, vmi szinész után, aki az Alkonyat vagy mi a fene című vámpírfilm főszereplője. vki elmondhatná, hogy tényleg hasonlítok e rá. remélem nem ő a szörny a filmben…
ami még hiányzik…
tudni a munkarendet, látni, hogy miből is áll a nap és hogy mennyire lehet előre tervezni. ez azért nagyon fontos, mert alapfeltétele annak, hogy tiloska kijöjjön ide meglátogatni.
bevezetni az internetet, mert hiányzik, hogy kommunikáljak veletek gyíkok.
megkapni az első fizut… ezt minek részletezzem???? J
más nem kell. ennyi. munka, lányka látogatása, majd pár hónap múlva szüret. anyagi, lelki, szellemi nem hiszem, mert egy könyvet sem hoztam magammal, hacsak meg nem tanulok franciául véletlenül, fizikai, ha találok végre egy konditermet.
szerda, március 31, 2010
day002
day002
2010.03.31. 20:08 egy átrendezett, és már illatos lakásban…
kicsit már fáradtan.
ma reggel felébredtem magamtól. hála istennek, mert tegnap lehalkítottam a mobilom az egyik előadás alkalmával, és ebben a módban az ébresztő funkció nem működik. ekkora marhaságot egyébként… nah mindegy.
szóval felkeltem, mosakodtam, kimentem a buszmegállóba. kezdenek az arcok ismerősek lenni. megjöttek a magyar arcok is. ezúttal a Balu házban tartották az agytágítást. 4 terembe osztottak be minket. én azonnal elfelejtettem, hogy a dzsungel könyvéből elnevezett szobák melyikében kell megjelennem. Ká, aham jó, akkor odakúszom.
ma egy visszafogottabb csóka tartotta az előadást. hogy miről? hmmm… nem is tudom, célokról, standardekről, a varázslatról… nagyon kemény egyébként, hogy létezik a varázslat. melós, de működik.
kimentünk kajálni a backstage-be. olcsón jó kaja. sőt. első nap kaptunk egy id card-ot, amivel belépünk, amivel elkezdjük / befejezzük a munkát, tölthetünk rá pénzt és akkor fizethetünk vele. állati jó.
kolbászoltunk a parkban kicsit. majd elmentünk kiváltani a kosztümünket. mert MINDENKI be van öltözve. persze nem mikiegérnek meg pluto kutyának, de mivel az egész park tematikus így nem lóghatnak ki a dolgozók sem.
én a vadnyugaton dolgozom. a big thunder mountain aljában. az egy egész fasza hullámvasút. de a melóról később… majd ha tudom, hogy miről szól, mivel még egy percet sem dolgoztam.
szóval… hogy is néz ki a kosztümös??? bazi nagy. hatalmas területen rengeteg folyosó, ruhák mindenütt. ki vannak téve kártyák, kb mint a képeslapok az utcai árusoknál. csak ezeken a kártyákon a különböző munkaterületeken használatos jelmez van feltüntetve. minden ruhadarabnak, az utolsó pár kesztyűig van egy kódja, ami alapján meg tudod találni, hogy mibe is öltözz be. vannak segítők is, akik végig járják veled a gondolákat és összeállítják számodra a munkaruhádat. hogy én hogy nézek ki? hát azt látnotok kellene. fekete alapon fehér vékony csíkos nadrág, fehér ing betűrve, boci mintás mellény, zöld csokornyakkendő, cowboy kalap. majd lefényképezem magam. kaptunk öltözőszekrényt is. (locker) mivel a kulcsokat gondolom mindenki elhagyta, ezért ezek olyan forgatós zárral van ellátva, mint a széfek. külön móka kinyitni.
becsekkoltam a munkahelyemre is. kedvesek voltak. pénteken várnak reggel kilenckor.
holnap dokival találkozunk. pisilni kell majd, meg gondolom megkérdezi, hogy látok-hallok e.
ennyi a melóról… azon filózom, hogy ezek a bleső infók vajon mennyire titkosak, illetve gáz e hogy megírom. még nem tudom. ha úgy döntök, hogy igen akkor a blogot lezárom.
lelkem egyben?
egyben. ennek egyetlen oka van. az hogy kapok jó híreket otthonról. nagyon az elején vagyok még ennek az útnak. kicsit ijesztő. kezd tisztulni a kép, ezerrel dolgozom azon, hogy minél hamarabb kialakítsak jó kapcsolatot az emberekkel, szerezzek stabil netet és hogy tiloska kijöjjön.
jelenleg arany életem van a lakásban. tök egyedül vagyok. szobatársam nem is jár ide vissza. gondolom jól elvan a barikájával. istenem kérlek, hogy maradjanak is együtt!!!!!!! takarítottam ma is, így már egész otthonos.
vasárnap lesz szabadnapom, akkor majd bejárom a környéket. akarok egy biciklit, mert marha drága a busz és nincs messze a munkahely, plusz a bringa jó dolog.
2010.03.31. 20:08 egy átrendezett, és már illatos lakásban…
kicsit már fáradtan.
ma reggel felébredtem magamtól. hála istennek, mert tegnap lehalkítottam a mobilom az egyik előadás alkalmával, és ebben a módban az ébresztő funkció nem működik. ekkora marhaságot egyébként… nah mindegy.
szóval felkeltem, mosakodtam, kimentem a buszmegállóba. kezdenek az arcok ismerősek lenni. megjöttek a magyar arcok is. ezúttal a Balu házban tartották az agytágítást. 4 terembe osztottak be minket. én azonnal elfelejtettem, hogy a dzsungel könyvéből elnevezett szobák melyikében kell megjelennem. Ká, aham jó, akkor odakúszom.
ma egy visszafogottabb csóka tartotta az előadást. hogy miről? hmmm… nem is tudom, célokról, standardekről, a varázslatról… nagyon kemény egyébként, hogy létezik a varázslat. melós, de működik.
kimentünk kajálni a backstage-be. olcsón jó kaja. sőt. első nap kaptunk egy id card-ot, amivel belépünk, amivel elkezdjük / befejezzük a munkát, tölthetünk rá pénzt és akkor fizethetünk vele. állati jó.
kolbászoltunk a parkban kicsit. majd elmentünk kiváltani a kosztümünket. mert MINDENKI be van öltözve. persze nem mikiegérnek meg pluto kutyának, de mivel az egész park tematikus így nem lóghatnak ki a dolgozók sem.
én a vadnyugaton dolgozom. a big thunder mountain aljában. az egy egész fasza hullámvasút. de a melóról később… majd ha tudom, hogy miről szól, mivel még egy percet sem dolgoztam.
szóval… hogy is néz ki a kosztümös??? bazi nagy. hatalmas területen rengeteg folyosó, ruhák mindenütt. ki vannak téve kártyák, kb mint a képeslapok az utcai árusoknál. csak ezeken a kártyákon a különböző munkaterületeken használatos jelmez van feltüntetve. minden ruhadarabnak, az utolsó pár kesztyűig van egy kódja, ami alapján meg tudod találni, hogy mibe is öltözz be. vannak segítők is, akik végig járják veled a gondolákat és összeállítják számodra a munkaruhádat. hogy én hogy nézek ki? hát azt látnotok kellene. fekete alapon fehér vékony csíkos nadrág, fehér ing betűrve, boci mintás mellény, zöld csokornyakkendő, cowboy kalap. majd lefényképezem magam. kaptunk öltözőszekrényt is. (locker) mivel a kulcsokat gondolom mindenki elhagyta, ezért ezek olyan forgatós zárral van ellátva, mint a széfek. külön móka kinyitni.
becsekkoltam a munkahelyemre is. kedvesek voltak. pénteken várnak reggel kilenckor.
holnap dokival találkozunk. pisilni kell majd, meg gondolom megkérdezi, hogy látok-hallok e.
ennyi a melóról… azon filózom, hogy ezek a bleső infók vajon mennyire titkosak, illetve gáz e hogy megírom. még nem tudom. ha úgy döntök, hogy igen akkor a blogot lezárom.
lelkem egyben?
egyben. ennek egyetlen oka van. az hogy kapok jó híreket otthonról. nagyon az elején vagyok még ennek az útnak. kicsit ijesztő. kezd tisztulni a kép, ezerrel dolgozom azon, hogy minél hamarabb kialakítsak jó kapcsolatot az emberekkel, szerezzek stabil netet és hogy tiloska kijöjjön.
jelenleg arany életem van a lakásban. tök egyedül vagyok. szobatársam nem is jár ide vissza. gondolom jól elvan a barikájával. istenem kérlek, hogy maradjanak is együtt!!!!!!! takarítottam ma is, így már egész otthonos.
vasárnap lesz szabadnapom, akkor majd bejárom a környéket. akarok egy biciklit, mert marha drága a busz és nincs messze a munkahely, plusz a bringa jó dolog.
kedd, március 30, 2010
day000 day001
2010.03.29 20:03
franciaországban párizstól nem messze egy lakópark igen ocsmányszagú szobájában...
nah ebbe most belenyúltam rendesen.
a kiút úgy kezdődött, hogy tiloska átjött este, hogy elbúcsúzzunk egymástól illő módon, szerelemben. reggel ébredés, pakolászás, szami kivitt a reptérre. ott feladtam a bőröndöt, pár perc műlva már a nevemet kiáltozták, hogy jöjjek vissza a 3as ablakhoz, mert vmi gond van a csomagommal. nah... mivel ciprusra menet az egyik lánynak fel sem adták a böröndjét, mivel nem figyelt fel a hívószóra én nem követtem el ezt a hibát és becsületesen megjelentem. tudtam, hogy bomba nincs nálam, a téliszalámi meg csak nem durran.
azzal volt baja az átvilágító asszonykának, akit inkább el tudtam képzelni egy menza konyháján, mint ferihegyen, hogy túl sok kábel volt a táskámban. ezt aláírom. egy fél keravilt kihoztam.
jött egy szemrevaló, ám igen egykedvű rendőrnő, kicsit matatott, majd megállapította, hogy minden nagyon gromek és hogy elege van a 24 órázásból.
a lányka felszállta buszra és bement dolgozóba, én bementem a tranzitba és vártam, hogy felszállhassak a gépre. van egy jelenség, amit sosem tudok megérteni, miközben várok az indulásra. ahhoz ugye, hogy a gépnek a közelébe kerüljünk feltétele, hogy megmutassuk a boarding pass-ünket és az id card-unkat, majd egy busz elvisz magához a géphez. nah amikor ezekért az iratokért szólítják az embereket, akkor hatalmas tülekedés kezdődik és mindenki nyomul, mintha nem lenne teljesen tökmindegy, mert ezzel még csak arra a kibszott buszra tud talán 3 perccel hamarabb felszállni. mindegy is. én kivártam a sorom...
a röpzin egy középkorú pár mellett ültem, elöttem lévő székeken 2 db 7-8 éves forma lány gyermekük. nah, azt a rikácsolást, amit a két kiscsaj lenyomott... ha felhőtt láttak azért, ha lenéztek a földre azért, az egyik megesküdött, hogy egy sonka is elszállt az előbb előtte. én csak aludni vágytam.
btw az indulás sem volt zökkenőmentes. valószínűnek tartom, hogy a repzik navigációja windows-os, mert bejelentették, hogy megfaszult az egész és késünk plusz le kell kapcsolni az áramot az egész gépben 10 percre és újraindítani.
landolás simán ment, találtam egy buszt, ami bevitt disneylandbe, a kapuban szóltak, hogy rossz helyen járok, menjek egy faluval arrébb, ott van az adminisztráció. vonatra, egy falu balra és ott is voltam a fantasia épületben.
nah itt minden zsíron csúszott. bemondtam a nevem, tudták h ma jövök, kis kartonomat elővették, szerződést kitöltöttem, csináltatnak bankszámlát és elszállásoltak.
a 34-es busszal kell bejárnom majd melózni, van is terv 3 napra előre. most nem tom fejből, majd elolvasom. a munkám se igazán tudom, hogy mi lesz. ha jól hallottam fél füllel, akkor fotózni kell. vmi olyasmi mint cipruson, csak nem papagájokat kell a látogatók fejére hegeszteni, hanem miki egér fogja rázni az arcukba. ők meg hazaviszik 2 D-ben. fine by me.
a szállás...
kisházak sora, körbe körbe, parkkal, fa padokkal, aranyos járdákkal. a házak 4 vagy 6 személyesek. úgy kell kb elképzelni, hogy belépsz a lakásba, ott egy konyha és egy nappali, majd onnen nyílik bal és jobb oldalon egy kis lakrész, gardróbbal, wc-vel, fürdőkáddal és egy szobával, abban 2 ággyal. nah én a baloldali lakrészt nyertem meg. de. már van benne valaki. ez egy 4 személyes házikó. senki sincs itthon. nem találkoztam még egy lélekkel sem. sőt. nem találkoztam szinte senkivel az egész létesítményben. hol a gecibe lehetnek nem tudom.
amivel találkoztam az a kibaszott penetráns bűz, ami ebben a rohadt lakásban van. felfordult a gyomrom ahogy beléptem. ki se csomagoltam, hanem felsöpörtem és felmostam. a mosogató alatt, ahol domestost kerestem egy halom mosatlanra bukkantam egymás hegyén hátán benne maradékokkal. telenegedtem a mosogatót és tüntetőleg beledobtam a tányérokat. remélem elmossák majd. kimentem a boltbavettem egy légfrissítő sprayt és telefújtam a lakást. még mindig elég kemény. nem akarok addig hupákolni a recepción, amíg nem beszéltem a srácokkal akik itt laknak, de ha ők a szag forrása, akkor kiköltözöm, addig verem recispultot, mert én ezért nem fizetek és pláne nem élek!!!
szobatársam nem tudom ki lesz, de az ágya fölött hatalmas szivárványszín zászló, le a homofóbiával jelszóval. egyedül a wc ajtóra tűzött britney spears képben bízom. mert már csak az kellene, hogy 5 hónapig éldegéljek egy buzi görénnyel.
szóval minden kerek, a szállás eddig kritikán aluli csak.
csend van. lement a nap, a laptopból gus gus cicereg és elég fáradt vagyok, de nem merek befeküdni a kádba és elszundizni az előbb említett okokból kifolyólag.
magányos vagyok. rámszakadt az érzés. nyilván azért is van, mert szerelmes lettem. és otthon hagytam őt. meg azért is lehet, mert itt tényleg egy lélek nem járkál és nem is vagyok a világ végén vmi farmon. elgondolkodtam azon, hogy jól tettem e, hogy kijöttem ide. utazásaim során először kételkedem. pedig voltak szar szituk és kemény hónapok itt is ott is, de sohasem a legelején. most itt a lábam még a startvonalon és azon filózom, hogy melyik gombbal tudnám felgyorsítani az időt. letudni ezt az egész projectet, hazamenni, kapcsolatban lenni, munkát keresni és abbahagyni ezt a kalandozást.
sztem geciségből osztottak be engem ebbe a büdös lukba. aham... büdös macska itt ólálkodik az ablakban. tuti ezek miatt a dögök miatt van ilyen szag itt. nah ebből nem eszel. elkergetlek rohadék. pedig szeretem a macskákat. általában.
simán lehet h átkérem magam...
a kisbolt kurva jó. vettem camembert sajtot, egy üveg innivalót, egy baguett-et és a légfrissítőt. csináltam finom szendvicset a hozott kolbászból és a vásárolt javakból, hazafelé elkapott egy nyári zápor és rommá áztam. most ki kellene pakolnom a ruháim, de minimum előkészíteni holnapra a szépruhát, mivel 3 napig puccban kell nyomulni.
a net...
net csak a recepción van, ami meg csak 8ig van nyitva este, és ott is fizetni kell érte. ha jól láttam, akkor van vmi kártya és azzal lehet baszkodni a wifin. de vannak olyan arcok, akik vettek netet a sajár kis kecójukba és velük is lehet egyezkedni.
a látogatás...
egy embert bármikor behozhatok, de nem aludhat itt... nos... ezt kijátszuk hamar. amikor mesélte a csaj, már akkor mondta, hogy ezt nyilván nem mindenki tartja be mindig. hááát én tuti nem fogom.
a mosás...
4.30 Euro-ba kerül, de a szárítás ingyenes. hmm.. sztem kimosok kézzel és majd megyek szárítani. vagy ezért van ez a bűz, mert roomie-jaim is sajnálják a pénzt mosásra????
a munka...
mondom, hogy erről még fogalmam sincs. amennyit tudok, hogy holnap eligazítás, majd másnap megint, majd dokihoz kell menni. meg azt tudom, hogy vmi fotózással kapcsolatos.
a fizu...
ahogy nézem egyre több apróság derül ki. azonnal nyitottak nekem egy bankszámlát, amihez kapok majd kártyát és oda utalják a fizut. mit mondjak? nem vagyok feldobva tőle. de mindegy. ez az ami miatt most én itt vagyok. hogy pénzt szerezzek amivel kifizetem az adósságaimat, és összegyűjtök annyit, ami kitart, amíg otthon munkát találok. ez a célom.
UPDATE AFTER DAY 001
pakolásztam, videóztam, amikor megjött a lakótársam. nem szobatárs, hanem a másik oldalon lakó tunéziai mókus, egy brazil barátnőjével. fülig mosoly mind a kettő, egyből dumázni kezdtünk. kikérdeztem a szobatársamról, aki mint kiderült valóban csont meleg, olyannyira, hogy nem is lakik a szobájában, hanem a barátjával hál valahol másutt, így a szoba kizárólag az enyém!!! mennyivel másabb így :D plusz tunézka is elmegy 9 napra vakációzni, így most másfél hétig az egész hodály az enyimé. azt már látom, hogy meg fogom szegni a senki sem aludhat itt szabályt. a vak is láthatja, hogy adott minden.
társaságot is kaptunk, pár srác átjött 2 üveg pezsgővel és vmi built kerestek. de nem nálunk volt, így eltávoztak. de egy pezsgőt itt hagytak. azt benyaltuk. éjjel egyig beszélgettünk majd aludni tértem.
reggel 8körül kimentem a buszmegállóba, ott felfigyeltem 2 srácra akik magyarul brekegtek, beszélgettünk. egész nap agymosás volt. de remekül kivitelezve. komolyan le a kalappal. tréfásan, interaktívan, délben kaptunk belépőt és kajajegyet és beküldtek minket a parkba. hatalamas élmény volt. komolyan. énekeltem, táncoltam. J az utcán kedves dallamokat hallgatsz, nincs szemét sehol, rendőr sincs, homeless sincs, mindenhol Disney karakterek, ámuldozó gyerekek és bolt bolt hátán. euphoria tartott 27 percet kb. majd elmúlt. ettünk mexikói kaját. visszamentünk agymosni. kaptunk névjegyet, belépő kártyát. kötelező hordani mind a kettőt.
most hazajöttem, átmegyek új haverjaimhoz, mert náluk van net is.
piszkosul hiányzik a lányka. sokszor eszembe jut. az hogy ne mitt, hanem Mellette lenne a helyem… fakkkkk
franciaországban párizstól nem messze egy lakópark igen ocsmányszagú szobájában...
nah ebbe most belenyúltam rendesen.
a kiút úgy kezdődött, hogy tiloska átjött este, hogy elbúcsúzzunk egymástól illő módon, szerelemben. reggel ébredés, pakolászás, szami kivitt a reptérre. ott feladtam a bőröndöt, pár perc műlva már a nevemet kiáltozták, hogy jöjjek vissza a 3as ablakhoz, mert vmi gond van a csomagommal. nah... mivel ciprusra menet az egyik lánynak fel sem adták a böröndjét, mivel nem figyelt fel a hívószóra én nem követtem el ezt a hibát és becsületesen megjelentem. tudtam, hogy bomba nincs nálam, a téliszalámi meg csak nem durran.
azzal volt baja az átvilágító asszonykának, akit inkább el tudtam képzelni egy menza konyháján, mint ferihegyen, hogy túl sok kábel volt a táskámban. ezt aláírom. egy fél keravilt kihoztam.
jött egy szemrevaló, ám igen egykedvű rendőrnő, kicsit matatott, majd megállapította, hogy minden nagyon gromek és hogy elege van a 24 órázásból.
a lányka felszállta buszra és bement dolgozóba, én bementem a tranzitba és vártam, hogy felszállhassak a gépre. van egy jelenség, amit sosem tudok megérteni, miközben várok az indulásra. ahhoz ugye, hogy a gépnek a közelébe kerüljünk feltétele, hogy megmutassuk a boarding pass-ünket és az id card-unkat, majd egy busz elvisz magához a géphez. nah amikor ezekért az iratokért szólítják az embereket, akkor hatalmas tülekedés kezdődik és mindenki nyomul, mintha nem lenne teljesen tökmindegy, mert ezzel még csak arra a kibszott buszra tud talán 3 perccel hamarabb felszállni. mindegy is. én kivártam a sorom...
a röpzin egy középkorú pár mellett ültem, elöttem lévő székeken 2 db 7-8 éves forma lány gyermekük. nah, azt a rikácsolást, amit a két kiscsaj lenyomott... ha felhőtt láttak azért, ha lenéztek a földre azért, az egyik megesküdött, hogy egy sonka is elszállt az előbb előtte. én csak aludni vágytam.
btw az indulás sem volt zökkenőmentes. valószínűnek tartom, hogy a repzik navigációja windows-os, mert bejelentették, hogy megfaszult az egész és késünk plusz le kell kapcsolni az áramot az egész gépben 10 percre és újraindítani.
landolás simán ment, találtam egy buszt, ami bevitt disneylandbe, a kapuban szóltak, hogy rossz helyen járok, menjek egy faluval arrébb, ott van az adminisztráció. vonatra, egy falu balra és ott is voltam a fantasia épületben.
nah itt minden zsíron csúszott. bemondtam a nevem, tudták h ma jövök, kis kartonomat elővették, szerződést kitöltöttem, csináltatnak bankszámlát és elszállásoltak.
a 34-es busszal kell bejárnom majd melózni, van is terv 3 napra előre. most nem tom fejből, majd elolvasom. a munkám se igazán tudom, hogy mi lesz. ha jól hallottam fél füllel, akkor fotózni kell. vmi olyasmi mint cipruson, csak nem papagájokat kell a látogatók fejére hegeszteni, hanem miki egér fogja rázni az arcukba. ők meg hazaviszik 2 D-ben. fine by me.
a szállás...
kisházak sora, körbe körbe, parkkal, fa padokkal, aranyos járdákkal. a házak 4 vagy 6 személyesek. úgy kell kb elképzelni, hogy belépsz a lakásba, ott egy konyha és egy nappali, majd onnen nyílik bal és jobb oldalon egy kis lakrész, gardróbbal, wc-vel, fürdőkáddal és egy szobával, abban 2 ággyal. nah én a baloldali lakrészt nyertem meg. de. már van benne valaki. ez egy 4 személyes házikó. senki sincs itthon. nem találkoztam még egy lélekkel sem. sőt. nem találkoztam szinte senkivel az egész létesítményben. hol a gecibe lehetnek nem tudom.
amivel találkoztam az a kibaszott penetráns bűz, ami ebben a rohadt lakásban van. felfordult a gyomrom ahogy beléptem. ki se csomagoltam, hanem felsöpörtem és felmostam. a mosogató alatt, ahol domestost kerestem egy halom mosatlanra bukkantam egymás hegyén hátán benne maradékokkal. telenegedtem a mosogatót és tüntetőleg beledobtam a tányérokat. remélem elmossák majd. kimentem a boltbavettem egy légfrissítő sprayt és telefújtam a lakást. még mindig elég kemény. nem akarok addig hupákolni a recepción, amíg nem beszéltem a srácokkal akik itt laknak, de ha ők a szag forrása, akkor kiköltözöm, addig verem recispultot, mert én ezért nem fizetek és pláne nem élek!!!
szobatársam nem tudom ki lesz, de az ágya fölött hatalmas szivárványszín zászló, le a homofóbiával jelszóval. egyedül a wc ajtóra tűzött britney spears képben bízom. mert már csak az kellene, hogy 5 hónapig éldegéljek egy buzi görénnyel.
szóval minden kerek, a szállás eddig kritikán aluli csak.
csend van. lement a nap, a laptopból gus gus cicereg és elég fáradt vagyok, de nem merek befeküdni a kádba és elszundizni az előbb említett okokból kifolyólag.
magányos vagyok. rámszakadt az érzés. nyilván azért is van, mert szerelmes lettem. és otthon hagytam őt. meg azért is lehet, mert itt tényleg egy lélek nem járkál és nem is vagyok a világ végén vmi farmon. elgondolkodtam azon, hogy jól tettem e, hogy kijöttem ide. utazásaim során először kételkedem. pedig voltak szar szituk és kemény hónapok itt is ott is, de sohasem a legelején. most itt a lábam még a startvonalon és azon filózom, hogy melyik gombbal tudnám felgyorsítani az időt. letudni ezt az egész projectet, hazamenni, kapcsolatban lenni, munkát keresni és abbahagyni ezt a kalandozást.
sztem geciségből osztottak be engem ebbe a büdös lukba. aham... büdös macska itt ólálkodik az ablakban. tuti ezek miatt a dögök miatt van ilyen szag itt. nah ebből nem eszel. elkergetlek rohadék. pedig szeretem a macskákat. általában.
simán lehet h átkérem magam...
a kisbolt kurva jó. vettem camembert sajtot, egy üveg innivalót, egy baguett-et és a légfrissítőt. csináltam finom szendvicset a hozott kolbászból és a vásárolt javakból, hazafelé elkapott egy nyári zápor és rommá áztam. most ki kellene pakolnom a ruháim, de minimum előkészíteni holnapra a szépruhát, mivel 3 napig puccban kell nyomulni.
a net...
net csak a recepción van, ami meg csak 8ig van nyitva este, és ott is fizetni kell érte. ha jól láttam, akkor van vmi kártya és azzal lehet baszkodni a wifin. de vannak olyan arcok, akik vettek netet a sajár kis kecójukba és velük is lehet egyezkedni.
a látogatás...
egy embert bármikor behozhatok, de nem aludhat itt... nos... ezt kijátszuk hamar. amikor mesélte a csaj, már akkor mondta, hogy ezt nyilván nem mindenki tartja be mindig. hááát én tuti nem fogom.
a mosás...
4.30 Euro-ba kerül, de a szárítás ingyenes. hmm.. sztem kimosok kézzel és majd megyek szárítani. vagy ezért van ez a bűz, mert roomie-jaim is sajnálják a pénzt mosásra????
a munka...
mondom, hogy erről még fogalmam sincs. amennyit tudok, hogy holnap eligazítás, majd másnap megint, majd dokihoz kell menni. meg azt tudom, hogy vmi fotózással kapcsolatos.
a fizu...
ahogy nézem egyre több apróság derül ki. azonnal nyitottak nekem egy bankszámlát, amihez kapok majd kártyát és oda utalják a fizut. mit mondjak? nem vagyok feldobva tőle. de mindegy. ez az ami miatt most én itt vagyok. hogy pénzt szerezzek amivel kifizetem az adósságaimat, és összegyűjtök annyit, ami kitart, amíg otthon munkát találok. ez a célom.
UPDATE AFTER DAY 001
pakolásztam, videóztam, amikor megjött a lakótársam. nem szobatárs, hanem a másik oldalon lakó tunéziai mókus, egy brazil barátnőjével. fülig mosoly mind a kettő, egyből dumázni kezdtünk. kikérdeztem a szobatársamról, aki mint kiderült valóban csont meleg, olyannyira, hogy nem is lakik a szobájában, hanem a barátjával hál valahol másutt, így a szoba kizárólag az enyém!!! mennyivel másabb így :D plusz tunézka is elmegy 9 napra vakációzni, így most másfél hétig az egész hodály az enyimé. azt már látom, hogy meg fogom szegni a senki sem aludhat itt szabályt. a vak is láthatja, hogy adott minden.
társaságot is kaptunk, pár srác átjött 2 üveg pezsgővel és vmi built kerestek. de nem nálunk volt, így eltávoztak. de egy pezsgőt itt hagytak. azt benyaltuk. éjjel egyig beszélgettünk majd aludni tértem.
reggel 8körül kimentem a buszmegállóba, ott felfigyeltem 2 srácra akik magyarul brekegtek, beszélgettünk. egész nap agymosás volt. de remekül kivitelezve. komolyan le a kalappal. tréfásan, interaktívan, délben kaptunk belépőt és kajajegyet és beküldtek minket a parkba. hatalamas élmény volt. komolyan. énekeltem, táncoltam. J az utcán kedves dallamokat hallgatsz, nincs szemét sehol, rendőr sincs, homeless sincs, mindenhol Disney karakterek, ámuldozó gyerekek és bolt bolt hátán. euphoria tartott 27 percet kb. majd elmúlt. ettünk mexikói kaját. visszamentünk agymosni. kaptunk névjegyet, belépő kártyát. kötelező hordani mind a kettőt.
most hazajöttem, átmegyek új haverjaimhoz, mert náluk van net is.
piszkosul hiányzik a lányka. sokszor eszembe jut. az hogy ne mitt, hanem Mellette lenne a helyem… fakkkkk
vasárnap, március 28, 2010
norma csalás
nem arra játszom, hogy előbb meglegyen az 1000ik post. csak egymástól elkülönülő témák jutnak eszembe.
akkor a hétvége.
pénteken megérkezett gyerek. este átjött dani, vlagya, tb-ke és elindultunk a pótkulcsba analóg koncertre.
sok jóbarát, sok sör, jéger laposüvegből. sok hozzáfűzni valóm nincs, mert nem emlékszem. :) átsétáltunk merlinbe. mr scruff, tömeg, sok barát, tánc.
elkövettem azt a hibát h kimentem friss levegőt szívni. már vissza nem is jutottam. hazasétáltunk, én elájultam egyből.
reggel gyerek kakaóval és kaláccsal ébresztett. kellett fél nap mire embernek éreztem magam.
este természetfilm és alvás. előtte séta lipiékkel. ennyire telt.
ma bepakoltam a táskába a dolgaimat, kicsit rendezgettem.
vannak dolgok. furcsák.
akkor a hétvége.
pénteken megérkezett gyerek. este átjött dani, vlagya, tb-ke és elindultunk a pótkulcsba analóg koncertre.
sok jóbarát, sok sör, jéger laposüvegből. sok hozzáfűzni valóm nincs, mert nem emlékszem. :) átsétáltunk merlinbe. mr scruff, tömeg, sok barát, tánc.
elkövettem azt a hibát h kimentem friss levegőt szívni. már vissza nem is jutottam. hazasétáltunk, én elájultam egyből.
reggel gyerek kakaóval és kaláccsal ébresztett. kellett fél nap mire embernek éreztem magam.
este természetfilm és alvás. előtte séta lipiékkel. ennyire telt.
ma bepakoltam a táskába a dolgaimat, kicsit rendezgettem.
vannak dolgok. furcsák.
Wrap Your Troubles in Dreams
a percmutató ólomlábakon jár. még így is, hogy egy órával előrébb kellett állítani. nem is csoda, elég nagy változás következik be hamarosan. már lehetne benne rutinom. állandóan ilyen kalandokba vágom magam. a mostani annyival különb talán, hogy szívem szerint maradnék. HA... és ebből rengeteg van. Ha ez vagy az, Ha így vagy úgy...
a realitás talaján maradva viszont el kell rugaszkodni a talajtól egy masina segítségével, ami majd jó pár kilométerrel arrébb érinti a földet újra. új lehetőségekkel. ez most szimplán pénzről szól. bár lenne valami nemesebb célja. de nincs mögötte ideológia. nincs szabadság egyenlőség testvériség eszme. nincsenek elvtársak. nincs vissza a természetbe. dagobert bácsi van. szó fakkin szerint.
néha megkérdem magamtól hogy miért is? kézenfekvő. nincs más. semmi más. dolgozni kell. a munkavégzés a pénzkeresés módja. és kapálózhatok ez akkor sem fog megváltozni. mert arra a kibaszott pénzre meg szükség van. elmentem olyan messzire, amilyen messze csak lehetett, de ezen nem lehet változtatni. úgyhogy jobb megbékélni vele. széllel szemben nem lehet trombitálni.
a realitás talaján maradva viszont el kell rugaszkodni a talajtól egy masina segítségével, ami majd jó pár kilométerrel arrébb érinti a földet újra. új lehetőségekkel. ez most szimplán pénzről szól. bár lenne valami nemesebb célja. de nincs mögötte ideológia. nincs szabadság egyenlőség testvériség eszme. nincsenek elvtársak. nincs vissza a természetbe. dagobert bácsi van. szó fakkin szerint.
néha megkérdem magamtól hogy miért is? kézenfekvő. nincs más. semmi más. dolgozni kell. a munkavégzés a pénzkeresés módja. és kapálózhatok ez akkor sem fog megváltozni. mert arra a kibaszott pénzre meg szükség van. elmentem olyan messzire, amilyen messze csak lehetett, de ezen nem lehet változtatni. úgyhogy jobb megbékélni vele. széllel szemben nem lehet trombitálni.
but before you go
please play some music for me...
külön pontért ki lehet találni, melyik számban hallatszik el az előző mondat.
hol a tökben tartottam? megnézem várj...
ahhh, a lelkemen próbálgattam az on/off gombot. az van hogy a biztosíték szekrényt, már rég belepte a por. karbantartó feléje sem nézett jó ideje. ott szunnyadt lekapcsolva, fölötte az emometer is abbahagyta a számlálást és kis fogaskerekei közé pók család költözött.
aztán pár hete odasétáltam, nem is találtam meg elsőre, bolyongtam a folyosón elemlámpával a kezemben, keresve a kis lakat kulcsát. nyikorogva elfordult a zárban, a rozsdás pántokon kinyílt a szekrényajtó én pedig félszegen feltoltam a kapcsolót. egyből éreztem, amint a beindult a folyamat. jól esett. más színe lett a világnak tőle.
bizonytalanul néztem körbe. rég jártam itt. nehezemre esik megmondani, hogy az útat szegélyező szobrok közül melyik félelmetes vízköpő, melyik angyalszárnyú cupido. ezeket csak így ON módban látni. pár tétová lépést tettem, nem eltávolodva a főkapcsolótól, majd inkább visszafordultam és rácsaptam. OFF. klakkk, kattant egy utolsót az emometer, majd megállt.
oké, maradjon így. ezt ismerem. ez nem bánt. majd, ha úgy adódik újra lejövök ide és visszakapcsolom.
ez egy napig maradt így.
talán annyi sem volt.
most újra ON-on.
külön pontért ki lehet találni, melyik számban hallatszik el az előző mondat.
hol a tökben tartottam? megnézem várj...
ahhh, a lelkemen próbálgattam az on/off gombot. az van hogy a biztosíték szekrényt, már rég belepte a por. karbantartó feléje sem nézett jó ideje. ott szunnyadt lekapcsolva, fölötte az emometer is abbahagyta a számlálást és kis fogaskerekei közé pók család költözött.
aztán pár hete odasétáltam, nem is találtam meg elsőre, bolyongtam a folyosón elemlámpával a kezemben, keresve a kis lakat kulcsát. nyikorogva elfordult a zárban, a rozsdás pántokon kinyílt a szekrényajtó én pedig félszegen feltoltam a kapcsolót. egyből éreztem, amint a beindult a folyamat. jól esett. más színe lett a világnak tőle.
bizonytalanul néztem körbe. rég jártam itt. nehezemre esik megmondani, hogy az útat szegélyező szobrok közül melyik félelmetes vízköpő, melyik angyalszárnyú cupido. ezeket csak így ON módban látni. pár tétová lépést tettem, nem eltávolodva a főkapcsolótól, majd inkább visszafordultam és rácsaptam. OFF. klakkk, kattant egy utolsót az emometer, majd megállt.
oké, maradjon így. ezt ismerem. ez nem bánt. majd, ha úgy adódik újra lejövök ide és visszakapcsolom.
ez egy napig maradt így.
talán annyi sem volt.
most újra ON-on.
csütörtök, március 25, 2010
1812 overture
napfény, Tchaikovsky, én frissen fürödve...
az utolsó simításokat végzem. van terület, ahol már végeztem is és rendesen szájba vágott, hogy mennyire nehezen ment.
tegnap a Gödörben üldögéltem és olvastam a vörös oroszlánt. volt 2 órám, amit el akartam ütni a cityben, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. majd találkoztam borikával. idejét sem tudom mikor láttuk egymást utóljára. jó volt beszélgetni, sétálni, fagyizni. btw a jégbüfénél lévő gofrisütő szakmunkást érdemes szemrevételezni. amikor süt nincs gond, mert oldalt áll, de ahogy megfordul kenni kivillan a kőműves dekoltázs (copyright réka) és minden étvágya tovaszáll az embernek.
hazajöttem du 3 körül. és fejbe baszott a hiánya. plusz jó adag tehetetlenség érzés. what the fuck i could do? hibernálni? most hogy nem vagyok robot? visszaváltozni? mást nem tehetek... :(
délután sétáltam egyet dorkával, beszélgettünk erről arról, ittunk egy sört, de nem kívántam. hazajöttem és kergettem a gondolataimat. el innen. ha valakinek nem jött át akkor nem vagyok nagy formában. illetve ma már jobb valamivel.
zenét hallgattam, este jött vámpír, szinte azonnal fel is borult, én is. aludtam. sokat. mélyen.
ma pedig elindulok és a maradék tennivalóimat is letudom.
egyetlen szerencsém, hogy a hétvégém jó sűrű lesz, mert tuti hogy holnap meg fogok kattanni, hogy miért azt nem részletezem...
átéltem már hasonlót. egy másik országban. nem is egyszer. idővel hozzá lehet edződni. érzéketlenné válni. csak mostanra nem ez lenne a terv. de asszem jobb belátnom, hogy nekem az sokkal jobban megy! úgyhogy lelkemet kicserélem az első bontóban egy vadi új páncélra és üdvözöljük Kiborg Super65-öt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
az utolsó simításokat végzem. van terület, ahol már végeztem is és rendesen szájba vágott, hogy mennyire nehezen ment.
tegnap a Gödörben üldögéltem és olvastam a vörös oroszlánt. volt 2 órám, amit el akartam ütni a cityben, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. majd találkoztam borikával. idejét sem tudom mikor láttuk egymást utóljára. jó volt beszélgetni, sétálni, fagyizni. btw a jégbüfénél lévő gofrisütő szakmunkást érdemes szemrevételezni. amikor süt nincs gond, mert oldalt áll, de ahogy megfordul kenni kivillan a kőműves dekoltázs (copyright réka) és minden étvágya tovaszáll az embernek.
hazajöttem du 3 körül. és fejbe baszott a hiánya. plusz jó adag tehetetlenség érzés. what the fuck i could do? hibernálni? most hogy nem vagyok robot? visszaváltozni? mást nem tehetek... :(
délután sétáltam egyet dorkával, beszélgettünk erről arról, ittunk egy sört, de nem kívántam. hazajöttem és kergettem a gondolataimat. el innen. ha valakinek nem jött át akkor nem vagyok nagy formában. illetve ma már jobb valamivel.
zenét hallgattam, este jött vámpír, szinte azonnal fel is borult, én is. aludtam. sokat. mélyen.
ma pedig elindulok és a maradék tennivalóimat is letudom.
egyetlen szerencsém, hogy a hétvégém jó sűrű lesz, mert tuti hogy holnap meg fogok kattanni, hogy miért azt nem részletezem...
átéltem már hasonlót. egy másik országban. nem is egyszer. idővel hozzá lehet edződni. érzéketlenné válni. csak mostanra nem ez lenne a terv. de asszem jobb belátnom, hogy nekem az sokkal jobban megy! úgyhogy lelkemet kicserélem az első bontóban egy vadi új páncélra és üdvözöljük Kiborg Super65-öt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
kedd, március 23, 2010
hétfő, március 22, 2010
sober
egy hét. ennyi van még az indulásig.
nov, okt, dec, jan, feb és márc. ennyi időt töltöttem munka nélkül. semmi mást nem tudok felmutatni ebből az időszakból csak egy jogosítványt és egy adag kiábrándultságot az itthoni helyzetről. bánt a dolog, hogy nem találtam itthon munkát. hogy el kell utaznom 1000 km-t, hogy fent tudjam tartani magam, vissza tudjam fizetni az adósságaim és hogy az önbecsülésem ne süllyedjen tovább. bár hála egoista fejemnek azzal még nincs sok gond.
összefolynak a napok. nem emlékszem már pontosan mikor mi történt velem az elmúlt időben. annyi biztos, hogy vámpírka elmúlt 30. az is fix, hogy egyre több időt töltök el Tiloskával. és az is hogy nem nemvagyokrobot.
és így az utolsó hét elején már majdnem minden megvan az induláshoz. ezer köszönet azoknak akik mellém álltak és segítettek. Vámpír, Lipi, Emi, Fecó. kösz.
reggelente vámpírral szoktam sétálgatni. ma annyira belemerültünk, h elfelejtett munkába menni. itt a tavasz, jóidő, madárcsicsergés, libidó, kedv s öröm.
kitaláltam, hogy megint kezd a jobb futóművem lerobbanni és ez nagyon megrémített. semmi kedvem egy tavalyi tortúrát végignyomni megint. pláne nem franciaországban. szóval bementem egy DM-be és vettem egy Scholl talpbetétet, ami elvileg nagyon jót tesz nekem és kedves lesz velem.
egy természetazonos boltban vettem fülgyertyát és miután Katánál megebédeltünk Vámpírral hazasétáltunk és beledugtuk egymás fülibe. éget rendesen. kiváncsian vágtam szét, hogy lássam mi szennyet szívott ki magából, de elég csalódott lettem. szinte semmit. vagy szarul dugok vagy jól mosok.
pár szó Tiloskáról.
világszép lányka, aki azonfelül, hogy állandóan mosolyog még érti is a nyelvet amit használok és remekül dekódol. nem olvassa a blogot, ezért nyugodtan udvarolhatok.
mivel életemben a hasonló lányok előfordulása eddig 3/14 év ezért igencsak odafigyelek.
és a nagy odafigyelés kellős közepén veszem a sátorfámat és elhagyom az országot. ahogy szoktam. lásd ariel... :(
nade. az élet nem áll meg ugye. plusz minek szomorkodni olyasmi felett, amit nem áll módunkban megváltoztatni.
nov, okt, dec, jan, feb és márc. ennyi időt töltöttem munka nélkül. semmi mást nem tudok felmutatni ebből az időszakból csak egy jogosítványt és egy adag kiábrándultságot az itthoni helyzetről. bánt a dolog, hogy nem találtam itthon munkát. hogy el kell utaznom 1000 km-t, hogy fent tudjam tartani magam, vissza tudjam fizetni az adósságaim és hogy az önbecsülésem ne süllyedjen tovább. bár hála egoista fejemnek azzal még nincs sok gond.
összefolynak a napok. nem emlékszem már pontosan mikor mi történt velem az elmúlt időben. annyi biztos, hogy vámpírka elmúlt 30. az is fix, hogy egyre több időt töltök el Tiloskával. és az is hogy nem nemvagyokrobot.
és így az utolsó hét elején már majdnem minden megvan az induláshoz. ezer köszönet azoknak akik mellém álltak és segítettek. Vámpír, Lipi, Emi, Fecó. kösz.
reggelente vámpírral szoktam sétálgatni. ma annyira belemerültünk, h elfelejtett munkába menni. itt a tavasz, jóidő, madárcsicsergés, libidó, kedv s öröm.
kitaláltam, hogy megint kezd a jobb futóművem lerobbanni és ez nagyon megrémített. semmi kedvem egy tavalyi tortúrát végignyomni megint. pláne nem franciaországban. szóval bementem egy DM-be és vettem egy Scholl talpbetétet, ami elvileg nagyon jót tesz nekem és kedves lesz velem.
egy természetazonos boltban vettem fülgyertyát és miután Katánál megebédeltünk Vámpírral hazasétáltunk és beledugtuk egymás fülibe. éget rendesen. kiváncsian vágtam szét, hogy lássam mi szennyet szívott ki magából, de elég csalódott lettem. szinte semmit. vagy szarul dugok vagy jól mosok.
pár szó Tiloskáról.
világszép lányka, aki azonfelül, hogy állandóan mosolyog még érti is a nyelvet amit használok és remekül dekódol. nem olvassa a blogot, ezért nyugodtan udvarolhatok.
mivel életemben a hasonló lányok előfordulása eddig 3/14 év ezért igencsak odafigyelek.
és a nagy odafigyelés kellős közepén veszem a sátorfámat és elhagyom az országot. ahogy szoktam. lásd ariel... :(
nade. az élet nem áll meg ugye. plusz minek szomorkodni olyasmi felett, amit nem áll módunkban megváltoztatni.
szerda, március 17, 2010
hard reset
pár szó
arról hogy nagyon álmos vagyok. arról hogy mennyire menekülés vajonez az új külföldi út?
arról hogy mennyire nem tudok kezelni bizonyos helyzeteket. arról hogy kicsit eltompítottam magam és ilyenkor a nyitott ablak és a hangfalakból áradó zene mennyire jó. arról hogy savanyú bor ízt érzek. arról hogy nem írok vesszőket.
arról hogy a memóriám tele van olyan adatokkal amiket ki kell hogy töröljek különben úgy érzem legyűrnek.
arról hogy megismertem valakit.
arról hogy
arról hogy nagyon álmos vagyok. arról hogy mennyire menekülés vajonez az új külföldi út?
arról hogy mennyire nem tudok kezelni bizonyos helyzeteket. arról hogy kicsit eltompítottam magam és ilyenkor a nyitott ablak és a hangfalakból áradó zene mennyire jó. arról hogy savanyú bor ízt érzek. arról hogy nem írok vesszőket.
arról hogy a memóriám tele van olyan adatokkal amiket ki kell hogy töröljek különben úgy érzem legyűrnek.
arról hogy megismertem valakit.
arról hogy
szombat, március 13, 2010
5 év
nah ezt is megértük. 5 éves lett a blog, amit muszaj volt megunnepelni. ekezeteket elhagyom most, mert ocskos fasza laptopja ez es nem magyar bill, nekem meg nincs kedvem keresgelni.
szoval... tegnap
nem tom mi volt delelott...de azt tom h du elalmosodtam es ledoltem egy orara. majd nyulka megkeresett h menjek veluk west balkan megnyitora, mert ott lesz nekem igazan jo.
legyen...
oktogonon talalkoztunk, besetaltunk a felig kesz szorakozohelyre.
velemenyem szerint lenne meg mit csinalni rendesen es nem a vakolattal van bajom vagy hogy a fiu wc-ben nincs tukor, hanem pld a hangositassal. mert viszhangzik a terem, elvesznek a kozepek és raadasul halk is. de a sor legalabb draga es sztem vizezett.
tancikaltunk, jott gyula mester es dori is. majd hazasetaltunk.
mi mesterrel felborultunk es kisagi teflonjara ebredtem ma delben.
ma este lesz 80as evek party, amire nem megyek el, mert inkabb lipivel buzulunk. ugysincs mar sok idom itthon. hogy a fene enne meg ezt.
atjott du ocskos es most itt nyomja az xboxot, en tokon fogom szurni magam, mivel nem talalom a kedvenc jatekomat. csapas csapas hatan.
holnap elmegyek fecokaval es kedves felesegevel vmi furdo letesitmenybe. idejet nem tom mikor voltam ilyen helyen utoljara. talan glu glu-n.
hetfon reggel pedig 3 oras musor a tilosban. elkepzelesem sincs milyen zeneket vigyek magammal. vmi forradalmi kell. akkor sok ratm...
boldog 5 evet, ugyes vagy(ok) s65
csütörtök, március 11, 2010
love hides
Love hides in the strangest places.
Love hides in familiar faces.
Love comes when you least expect it.
Love hides in narrow corners.
Love comes to those who seek it.
Love hides inside the rainbow.
Love hides in molecular structures.
Love is the answer.
Love hides in familiar faces.
Love comes when you least expect it.
Love hides in narrow corners.
Love comes to those who seek it.
Love hides inside the rainbow.
Love hides in molecular structures.
Love is the answer.
zik zik zik
és hull a hó, március közepén. decemberben meg nyár volt. mi meg nem basszuk szét a klímát. várok vmi természeti csapásra. mint haitin. csak sokkal nagyobbra. hogy pusztuljon minden, miben eddig hittünk.
nade... nem lehet ilyen lehangoló gondolatokkal kezdeni napot, ugye.
meg nincs is semmi, ami miatt fejemet le kellene szegnem és búsan világvégét várnom.
hiszen, sok jó ember vesz körül, nemsokára munkába állok és van egy nagy pohár kakaóm is.
ma reggel vámpír leláncolta bringáját nálam és küldetésemül tűzte ki, hogy vigyem el a cangát fülöpékhez egy generálra. mi sem egyszerűbb. nem telt el 20 perc és már lakógyűlés alakult ki a bringa körül, hogy ez kié lehet, miért van odaláncolva és mit lehetne tenni ellene. mert mégiscsak felháborító, hogy egyszer csak egy bicikli materializálódik a semmiből és ott van. felkaputelefonáltak, hogy leszek szíves azonnal eltávolítani a kétkerekűt, mert az sérti a lépcsőház személyiségjogait és útban is van, mert ők öregek. márpedig ha valaki öreg, annak minden útban van. alig várom hogy öreg legyek. " hate, i am your hate, when you want love "
ma pedig vettem öblítőt. tegnap azt mondták rám, hogy görényke vagyok. pedig akkor másztam ki a niagara alól. szóval a pólóm lehetett a hibás. amit viszont a szekrényből szedtem ki és frissen volt mosva. igaz öblítő nélkül. eau de görény...
ma lesz nagy palacsinta sütés tiloskával. előtte én még bevágok pár csirkecombot a sütőbe és csinálok mellé francia salit. nyimi nyami...
nade... nem lehet ilyen lehangoló gondolatokkal kezdeni napot, ugye.
meg nincs is semmi, ami miatt fejemet le kellene szegnem és búsan világvégét várnom.
hiszen, sok jó ember vesz körül, nemsokára munkába állok és van egy nagy pohár kakaóm is.
ma reggel vámpír leláncolta bringáját nálam és küldetésemül tűzte ki, hogy vigyem el a cangát fülöpékhez egy generálra. mi sem egyszerűbb. nem telt el 20 perc és már lakógyűlés alakult ki a bringa körül, hogy ez kié lehet, miért van odaláncolva és mit lehetne tenni ellene. mert mégiscsak felháborító, hogy egyszer csak egy bicikli materializálódik a semmiből és ott van. felkaputelefonáltak, hogy leszek szíves azonnal eltávolítani a kétkerekűt, mert az sérti a lépcsőház személyiségjogait és útban is van, mert ők öregek. márpedig ha valaki öreg, annak minden útban van. alig várom hogy öreg legyek. " hate, i am your hate, when you want love "
ma pedig vettem öblítőt. tegnap azt mondták rám, hogy görényke vagyok. pedig akkor másztam ki a niagara alól. szóval a pólóm lehetett a hibás. amit viszont a szekrényből szedtem ki és frissen volt mosva. igaz öblítő nélkül. eau de görény...
ma lesz nagy palacsinta sütés tiloskával. előtte én még bevágok pár csirkecombot a sütőbe és csinálok mellé francia salit. nyimi nyami...
hétfő, március 08, 2010
900
tapsvihar...
ez a 900ik poszt. ezernél berúgok...
az pedig valószínűleg kint lesz párizsban a világ egyik legnagyobb vidámparkjában. ahova 3 hét múlva indulok, hála kisvámpírnak már megvan a repjegy is.
things to make and do...
* jogsi - pipa, ma elmentem az ocsmányirodába és elintéztem. 2 hét múlva hozza a postás.
* születési anyakönyvi franciául - nah ezt majd szerdán. egy napra elég volt ennyi bürokrácia.
* szép cipő - pipa, írták dizniék, hogy kell egy szép ruha is, nah ma a cipő részét letudtam a turkálóban
* repjegy - pipa, tegnap este v megvette nekem.
* összepakolás - nah az még bőven ráér
* lakás kiadás - ez már sürgősebb... keresek kutatok vkit, aki megbízható és éldegélne itt fél évig
ez a 900ik poszt. ezernél berúgok...
az pedig valószínűleg kint lesz párizsban a világ egyik legnagyobb vidámparkjában. ahova 3 hét múlva indulok, hála kisvámpírnak már megvan a repjegy is.
things to make and do...
* jogsi - pipa, ma elmentem az ocsmányirodába és elintéztem. 2 hét múlva hozza a postás.
* születési anyakönyvi franciául - nah ezt majd szerdán. egy napra elég volt ennyi bürokrácia.
* szép cipő - pipa, írták dizniék, hogy kell egy szép ruha is, nah ma a cipő részét letudtam a turkálóban
* repjegy - pipa, tegnap este v megvette nekem.
* összepakolás - nah az még bőven ráér
* lakás kiadás - ez már sürgősebb... keresek kutatok vkit, aki megbízható és éldegélne itt fél évig
péntek, március 05, 2010
fasten your seatbelt
kilövés...
5
4
3
2
1
lift off
megjött a szerződés.
minden rendben. butikban eladó egy vidámparkban. érdekes színfolt is lehet. fél év kiküldetés.
nyugi atti. szedd össze magad.
minden a legnagyobb rendben van.
HARD RESET
5
4
3
2
1
lift off
megjött a szerződés.
minden rendben. butikban eladó egy vidámparkban. érdekes színfolt is lehet. fél év kiküldetés.
nyugi atti. szedd össze magad.
minden a legnagyobb rendben van.
HARD RESET
az én uram a 3 fejű sárkány
folytatódik a dizni történet.
az van, hogy úgy gondolták, hogy munkát áprilisra adnak, majd egy hónap szünet következne. azután vissza nyárra, de ezt nem éreztem 100%-nak.
visszaírtam nekik, hogy ez így nekem nem kerek. mi a tököt csináljak egy hónapig itthon? legyen egy szép kerek contract ápr-aug-ig és akkor rokkeroll.
most várom válaszukat. csak nem sértődtek meg. ha meg igen. nos. szekomszá...
befizettem ma a teflonszámlát ma öcskössel. hála vámpírnak. elkeserítő a szitu. pénzügyileg.
az van, hogy úgy gondolták, hogy munkát áprilisra adnak, majd egy hónap szünet következne. azután vissza nyárra, de ezt nem éreztem 100%-nak.
visszaírtam nekik, hogy ez így nekem nem kerek. mi a tököt csináljak egy hónapig itthon? legyen egy szép kerek contract ápr-aug-ig és akkor rokkeroll.
most várom válaszukat. csak nem sértődtek meg. ha meg igen. nos. szekomszá...
befizettem ma a teflonszámlát ma öcskössel. hála vámpírnak. elkeserítő a szitu. pénzügyileg.
csütörtök, március 04, 2010
"der krier... a gepek harca / haboruja"
forog a világ attival. annyi minden történik h nem történik semmise. hihi. nem megyek bele ilyen oda vissza rébuszokba, inkább elmondom mi a tény.
az a tény, hogy tavaly ősszel kimentem az elvtársakhoz és ott nagyot fordult velem a világ. és azt mondtam, hogy ahogy hazajövök első dolgom lesz kilépni a munkahelyemről. amit meg is tettem, mert hajlamos vagy elhamarkodottan, impulzívan cselekedni. meg éppen úgy esett, hogy sikerült szert tennem egy adag pénzre. de ennek semmi köze sem volt a munkámhoz. ez a legcikibb az egészben. :) melóval sztem egy év alatt sem sikerült volna. de történetünk szempontjából ennek, csak azért van jelentősége, mert így éreztem vért a pucámban, és elkezdtem a jogsit és dolce vita meg hideg és gecihosszú tél.
ami lassan akart eltelni. jártam az elcseszett oktatásra és lavíroztam a hóbuckák plusz elcsépelt közhelyek között, amikor körülvettek engem s az autót.
januárban kitaláltam, hogy asszem elég lesz a munkanélküli életből és munkakeresésre adtam a fejem. régen kellett ilyet csinálnom, hiszen a web-ben már jó ideje rontottam a levegőt, a kommunába se kellett hr-s előtt hajbókolni, se app form-pt kitölteni.
nem mondom, hogy könnyű volt belekezdeni, vagy hogy egyáltalán jól szerepeltem. rémhíreket hallottam eleget barátoktól, akik ezen a keréknyomon haladnak már több éve és nem jutottak előrébb semmivel.
vagy be sem hívtak vagy vissza se jeleztek. mit lehet erre mondani? mindenki pótolható, munkaerőből van annyi mint a szemét, luxus lenne elvárni egy válasz emailt.
jelentkeztem a Disney-hez. akik vissza is írtak. és a levélváltáshoz egy hónapra castingoltak itt budapesten. ez volt most hétfőn. szerda este jött email, hogy felvettek. hó végén kezdhetek, kint párizsban. most ott tartunk, hogy várom tőlük a szerződést. ennyi. előbb találtam munkát a francia fővárosban, mint a saját hazámban. "hogy mennyire vagyunk benne? elmesélem..."
és hogy kerek legyen a perec. megismerkedtem valakivel, aki igazán érdekel. és megint le fogok lépni...
az a tény, hogy tavaly ősszel kimentem az elvtársakhoz és ott nagyot fordult velem a világ. és azt mondtam, hogy ahogy hazajövök első dolgom lesz kilépni a munkahelyemről. amit meg is tettem, mert hajlamos vagy elhamarkodottan, impulzívan cselekedni. meg éppen úgy esett, hogy sikerült szert tennem egy adag pénzre. de ennek semmi köze sem volt a munkámhoz. ez a legcikibb az egészben. :) melóval sztem egy év alatt sem sikerült volna. de történetünk szempontjából ennek, csak azért van jelentősége, mert így éreztem vért a pucámban, és elkezdtem a jogsit és dolce vita meg hideg és gecihosszú tél.
ami lassan akart eltelni. jártam az elcseszett oktatásra és lavíroztam a hóbuckák plusz elcsépelt közhelyek között, amikor körülvettek engem s az autót.
januárban kitaláltam, hogy asszem elég lesz a munkanélküli életből és munkakeresésre adtam a fejem. régen kellett ilyet csinálnom, hiszen a web-ben már jó ideje rontottam a levegőt, a kommunába se kellett hr-s előtt hajbókolni, se app form-pt kitölteni.
nem mondom, hogy könnyű volt belekezdeni, vagy hogy egyáltalán jól szerepeltem. rémhíreket hallottam eleget barátoktól, akik ezen a keréknyomon haladnak már több éve és nem jutottak előrébb semmivel.
vagy be sem hívtak vagy vissza se jeleztek. mit lehet erre mondani? mindenki pótolható, munkaerőből van annyi mint a szemét, luxus lenne elvárni egy válasz emailt.
jelentkeztem a Disney-hez. akik vissza is írtak. és a levélváltáshoz egy hónapra castingoltak itt budapesten. ez volt most hétfőn. szerda este jött email, hogy felvettek. hó végén kezdhetek, kint párizsban. most ott tartunk, hogy várom tőlük a szerződést. ennyi. előbb találtam munkát a francia fővárosban, mint a saját hazámban. "hogy mennyire vagyunk benne? elmesélem..."
és hogy kerek legyen a perec. megismerkedtem valakivel, aki igazán érdekel. és megint le fogok lépni...
péntek, február 26, 2010
puffkarev
itt kopog a hangszórómból. a monoton dolgokat egyedül a zenében szeretem.
ma reggel öcskös felhívott, pont amikor őt készültem tárcsázni. jön hozzám. nahát :) bár minden így teljesülne. elmentünk a petzválba és a jogsi fecnimet becseréltem egy még kisebb jogsi fecnire. amivel el kell mennem tokmányirodába és becserélni egy harmadik fecnire. csak azért még fizetni kell 4 papírt.
sinkó elvtárs felhívta kalandozó figyelmem, hogy az útlevelem is le fog járni 2 héten belül. nem tudtam mi hiányzik. mert az is tokmányiroda és újabb fecnik plusz 6 papír.
vettünk egy madarat hazafelé és bekajáltuk. majd sokkot kaptam. a laptop hűtőventilátora vmiért nem indult el. ami nagyon nem tesz jót a procinak. tisztogattuk, piszmogtunk vele és újra a régi. de azért vert a víz. ragaszkodom a masinámhoz. szinte családtag.
öcskös bealudt, én úgyszintén. most, hogy nincs hó és a tél már csak percekig húzza, de a nap meg késik a melóból, így elég ramaty az idő.
ez a mai nem az én napom... úgy látszik későn fizettem be a számlát és berágott a témob. hogy dögölne meg. és írna előtte egy sms-t, h tisztel előfizetőnk. van még 72 órája és aztán csá. akkor tuti megkérdezném h miért is amikor hétfőn voltam a postán a csekkel...
ma reggel öcskös felhívott, pont amikor őt készültem tárcsázni. jön hozzám. nahát :) bár minden így teljesülne. elmentünk a petzválba és a jogsi fecnimet becseréltem egy még kisebb jogsi fecnire. amivel el kell mennem tokmányirodába és becserélni egy harmadik fecnire. csak azért még fizetni kell 4 papírt.
sinkó elvtárs felhívta kalandozó figyelmem, hogy az útlevelem is le fog járni 2 héten belül. nem tudtam mi hiányzik. mert az is tokmányiroda és újabb fecnik plusz 6 papír.
vettünk egy madarat hazafelé és bekajáltuk. majd sokkot kaptam. a laptop hűtőventilátora vmiért nem indult el. ami nagyon nem tesz jót a procinak. tisztogattuk, piszmogtunk vele és újra a régi. de azért vert a víz. ragaszkodom a masinámhoz. szinte családtag.
öcskös bealudt, én úgyszintén. most, hogy nincs hó és a tél már csak percekig húzza, de a nap meg késik a melóból, így elég ramaty az idő.
ez a mai nem az én napom... úgy látszik későn fizettem be a számlát és berágott a témob. hogy dögölne meg. és írna előtte egy sms-t, h tisztel előfizetőnk. van még 72 órája és aztán csá. akkor tuti megkérdezném h miért is amikor hétfőn voltam a postán a csekkel...
csütörtök, február 25, 2010
zombie nation
megnéztük tegnap este vickyvel és danival a zombieland-et. most egy ideig elég is lesz. plusz nem értettem, hogy akkor hogy is van ez?
mert ha zombie megharap egy zombie-t, akkor az zombie-vá válik. ám. zé nem támad rá zé-re. viszont zé emberrel táplálkozik. azaz megharapja. de nem szaporodni akarnak. hanem enni. nah itt a csavar benne. most akkor mi a fasz van? ezek megeszik az embereket vagy szaporodnak? a kettő együtt nem megy!
sebaj, levezettem a G I Joe maradékával. majd egy hatalmas szundival.
ma pedig felkeltem és a nap sütött és a kedvem jó volt és hasznossá tettem magam. takarítottam, lecseréltem az ágyneműt, amire már régóta vágyom. elindítottam 2 mosást. főztem. imádtam az egész napot, úgy ahogy van.
mert ha zombie megharap egy zombie-t, akkor az zombie-vá válik. ám. zé nem támad rá zé-re. viszont zé emberrel táplálkozik. azaz megharapja. de nem szaporodni akarnak. hanem enni. nah itt a csavar benne. most akkor mi a fasz van? ezek megeszik az embereket vagy szaporodnak? a kettő együtt nem megy!
sebaj, levezettem a G I Joe maradékával. majd egy hatalmas szundival.
ma pedig felkeltem és a nap sütött és a kedvem jó volt és hasznossá tettem magam. takarítottam, lecseréltem az ágyneműt, amire már régóta vágyom. elindítottam 2 mosást. főztem. imádtam az egész napot, úgy ahogy van.
szerda, február 24, 2010
i am so happy in the jungle... i refuse to go
megvan a jogsi. remek.
voltam tegnap tilosban. swing estet tartottam. szintén isteni volt. és tavaszodik.
nemvagyokrobot
voltam tegnap tilosban. swing estet tartottam. szintén isteni volt. és tavaszodik.
nemvagyokrobot
kedd, február 23, 2010
flamenco
ráizgultam a spanyol gitárra. meg tegnap este a borra.
a tegnapi vezetés után olyan világvége hangulatba kerültem, hogy azt lehetetlen volt elviselni józanul. törni zúzni akartam a fejemben létező világot és megtalálni a reset gombot, majd rátenyerelni. néha elővesz az a hangulat, semmi komoly.
estére társam is akadt, átjött fruzsi, mert a holnapi farsangra gerilla harcos outfit kell neki. a ruhatáram bővelkedik military cuccokban. a vörös csillagos castro sapkát nem merte bevállani. :P
éjfélkor felmásztam a galériára, elindítottam a G I Joe filmet és még ez első lövés előtt mélyálomba szenderültem.
álmok...
egyre furábbak...
tegnap azt álmodtam, hogy nagyfaterral elmentünk tündihez és sinkóhoz egy szilveszteri buli before-jára. nagypapi sinkó haverjaival römizgetett és mindenki odavolt érte, én meg távolabbról néztem őt és nagyon szerettem és örültem, hogy velem van. majd együtt kisétáltunk egy ajtón...
a tegnapi vezetés után olyan világvége hangulatba kerültem, hogy azt lehetetlen volt elviselni józanul. törni zúzni akartam a fejemben létező világot és megtalálni a reset gombot, majd rátenyerelni. néha elővesz az a hangulat, semmi komoly.
estére társam is akadt, átjött fruzsi, mert a holnapi farsangra gerilla harcos outfit kell neki. a ruhatáram bővelkedik military cuccokban. a vörös csillagos castro sapkát nem merte bevállani. :P
éjfélkor felmásztam a galériára, elindítottam a G I Joe filmet és még ez első lövés előtt mélyálomba szenderültem.
álmok...
egyre furábbak...
tegnap azt álmodtam, hogy nagyfaterral elmentünk tündihez és sinkóhoz egy szilveszteri buli before-jára. nagypapi sinkó haverjaival römizgetett és mindenki odavolt érte, én meg távolabbról néztem őt és nagyon szerettem és örültem, hogy velem van. majd együtt kisétáltunk egy ajtón...
hétfő, február 22, 2010
zombieland
ezúttal nem dalszöveg a title, hanem egy film címe. amit tegnap 2x is megnéztem, annyira tetszett. plusz aki akarja átviheti az értelmet... és gondolhat társadalmunkra, a kormányra, anyukámra, a saját anyukájára, haitira, tahitira, tataratta és szabad asszociáció.
miért nem írok? mert nincs mit. napjaim meg vannak számlálva. a naptárba irogatom be, hogy mivel teltek és most ahogy visszanézem sem látok sok minden említésre méltót.
ami kicsit különb, mint az átlag felkelek, vámpír odaadja a netet, gyakorlok a forgalom vizsgára, állást keresek, chat-elek, dolog az pedig lentebb olvasható.
pld tilos. ahova keddenként tévedek be és az összeválogatott 10 számból lejátszom szépen egymásután 8at. szépen tematikusan. mút héten big beat est volt, most asszem swing lesz.
voltam tatán a 7végén. szeretem tatát. már a vasúttól elsétálni cukorkáékhoz is isteni volt. jó levegő, vidék, kocka házak, fák, látóhatár, természet. ez nagyon fontos dolog. itt alig látni el pár száz méterre. beleütközik a tekintetem egy ordenáré épületbe...
a csajokkal most is, mint mindig örültünk egymásnak és sokat nevettünk, bolondoztunk, este iszogattunk, jókat aludtunk, filmet néztünk... ők szombat este lementek vmi helyi klubba én maradtam a fenekemen, nem bírtam volna ki, hogy bikinire vagy eddára kelljen sört innom és úgy tennem mint aki jól mulat. de nem is kell...
vezetés nem tom jól megy-e. igazából tele van a faszom vele. nagyon szeretek vezetni, de nehezen viselem el, hogy állandóan beleszólnak abba, amit csinálok, holott nem szabálytalan, csak nem tetszik az oktatómnak. de az, hogy istennek van humorérzéke az tiszta sor.
múltkor oktatóm megelégelte, hogy átmegyek a zebrán, holott egy gyalogos ott tötymörög rajta és demonstrációs szándékkal a fékbe taposott és leblokkolta az autót a zebra előtt. azonnal belénk is szálltak hátulról. amikor a fagyi vissza nyal, mi?
miért nem írok? mert nincs mit. napjaim meg vannak számlálva. a naptárba irogatom be, hogy mivel teltek és most ahogy visszanézem sem látok sok minden említésre méltót.
ami kicsit különb, mint az átlag felkelek, vámpír odaadja a netet, gyakorlok a forgalom vizsgára, állást keresek, chat-elek, dolog az pedig lentebb olvasható.
pld tilos. ahova keddenként tévedek be és az összeválogatott 10 számból lejátszom szépen egymásután 8at. szépen tematikusan. mút héten big beat est volt, most asszem swing lesz.
voltam tatán a 7végén. szeretem tatát. már a vasúttól elsétálni cukorkáékhoz is isteni volt. jó levegő, vidék, kocka házak, fák, látóhatár, természet. ez nagyon fontos dolog. itt alig látni el pár száz méterre. beleütközik a tekintetem egy ordenáré épületbe...
a csajokkal most is, mint mindig örültünk egymásnak és sokat nevettünk, bolondoztunk, este iszogattunk, jókat aludtunk, filmet néztünk... ők szombat este lementek vmi helyi klubba én maradtam a fenekemen, nem bírtam volna ki, hogy bikinire vagy eddára kelljen sört innom és úgy tennem mint aki jól mulat. de nem is kell...
vezetés nem tom jól megy-e. igazából tele van a faszom vele. nagyon szeretek vezetni, de nehezen viselem el, hogy állandóan beleszólnak abba, amit csinálok, holott nem szabálytalan, csak nem tetszik az oktatómnak. de az, hogy istennek van humorérzéke az tiszta sor.
múltkor oktatóm megelégelte, hogy átmegyek a zebrán, holott egy gyalogos ott tötymörög rajta és demonstrációs szándékkal a fékbe taposott és leblokkolta az autót a zebra előtt. azonnal belénk is szálltak hátulról. amikor a fagyi vissza nyal, mi?
hétfő, február 01, 2010
since than everything is different
a hatodik érzéket nézem. egyszer láttam már. de még így is izgalmas.
history of the world part 1
2010.01.31. vasárnap 16:21 itthon
az emberiség történelmét nézegetem, abban a bizonyos régi francia rajzfilm sorozat feldolgozásban.
már túl vagyok a Föld kialakulásán, az őskorszakon, most épp egyiptomban korbácsolják az embereket.
gondolom a kommunista vérem miatt, de az ősközösség az eddigi legszimpatikusabb létforma. keresnem kell valami könyvet az indián kultúráról, talán ők azok még akik a legtovább megőrizték ezt az életet. oké ott vannak még a busmanok meg kitudja miféle törzsek, de az nem izgat annyira.
nah, az adószedők megkorbácsoltak vkit, aki keveset fizetett. zseniális. jut eszembe, felhívták a figyelmem, hogy nekem is be kellene fizetnem valami légből kapott adót máig. az önkormányzat találta ki. leshetik persze. nem is értem, hogyan képzelik.
hmmm... Hamurapinak kemény kis törvényei voltak. nem volt sok kec mec.
reggel arra a régi gondolatra keltem, hogy a farm projectet kellene valahogy mégis beindítani. kicsit buzgálokodom meg ficergek, hátha eszembe jut, hogy hogyan is lehetne elkezdeni.
bár alap, hogy pénz nélkül sehogy.
más.
tegnap dorkával és lipiékkel szánkóztunk a vligetben. isteni volt. rég mókáztam a hóban és jólesett kimozdulni, dombra kaptatni, majd ezerrel lecsúszni.
kifáradva és teljesen átázva felugrottunk hozzám, tisztába raktam magam, majd átmentünk lipiékhez. nekiálltunk tócsnit sütni. bezabáltunk, játszottunk, természet filmet néztünk és eljött az idő, hogy elinduljunk a szilvuba.
iza sznapját ünnepeltük ott. dott is betársult, iszogattunk, beszélgettünk csocsóztunk. a táncparkettre is merészkedtem, de ha mozogtam az is maximum a rángógörcs miatt lehetett, mert a zenétől gutaütést lehetett kapni. de atti finnyás gyerek, nem könnyű a kedvében járni.
3 körül hazajöttünk, emese nyomta a gázt, én meg fülig vigyorral élveztem, ahogy csúszkáltunk.
nyugtalan álmom volt. nem emlékszem sajnos arra, hogy mi, csak arra, hogy vki arra figyelmeztet, hogy nem az a lényeg, hogy hol, hanem hogy mikor. ez mit jelent nem tom. talán a farm. talán más.
17:41
átjött öcskös. hozott hamit. beszélgettünk kicsit.
most pedig vissza az emberiség történetéhez, ahol cézár dönt életek felett egyetlen kézmozdulattal.
anyukám ananászos csikét küldött, hogy megtöltsem a pocakom. nagyon finom volt. köszi anya.
a rajzfilm sajnos kezd egyre bugyutább lenni. jobb lenne, ha több tényt közölne és kevesebbet ütögetnék egymást a la asterix. most marco polo életét mutatja be. túl vagyunk pár keresztes hadjáraton. feltűnt híres névrokonom Attila is. a hun. mint minden idők legkegyetlenebb gazfickója és otthonok feldúlója. igazán kedves. bár nem kizárt, hogy tényleg egy görény volt.
dzsingisz kán épp hogy megmurdelt. marco pekingbe tart. 24 évig kolbászolt. majd visszament és mindenki körberöhögte őt.
ez most egy ilyen történelmi különkiadás post. és mivel időm tengernyi, valszeg jó hosszú is lesz.
1300as évek. túlnépesedés. pestis. a zsidókat okolják, a pápa meg tombol avignonban, ahol mellesleg én is voltam. jah és két pápa van.
1400ban már három van belőlük. husz jánost meg eltüzelik. akinek volt pofája azt mondani, hogy az egyházi rangokat ne pénzért osszák már bassza meg.
ahhhá, hát ezért hívják angol wc-nek. nah, már ezt is tudom.
jean d'arc színre lép. majd eltüzelték.
az emberiség történelmét nézegetem, abban a bizonyos régi francia rajzfilm sorozat feldolgozásban.
már túl vagyok a Föld kialakulásán, az őskorszakon, most épp egyiptomban korbácsolják az embereket.
gondolom a kommunista vérem miatt, de az ősközösség az eddigi legszimpatikusabb létforma. keresnem kell valami könyvet az indián kultúráról, talán ők azok még akik a legtovább megőrizték ezt az életet. oké ott vannak még a busmanok meg kitudja miféle törzsek, de az nem izgat annyira.
nah, az adószedők megkorbácsoltak vkit, aki keveset fizetett. zseniális. jut eszembe, felhívták a figyelmem, hogy nekem is be kellene fizetnem valami légből kapott adót máig. az önkormányzat találta ki. leshetik persze. nem is értem, hogyan képzelik.
hmmm... Hamurapinak kemény kis törvényei voltak. nem volt sok kec mec.
reggel arra a régi gondolatra keltem, hogy a farm projectet kellene valahogy mégis beindítani. kicsit buzgálokodom meg ficergek, hátha eszembe jut, hogy hogyan is lehetne elkezdeni.
bár alap, hogy pénz nélkül sehogy.
más.
tegnap dorkával és lipiékkel szánkóztunk a vligetben. isteni volt. rég mókáztam a hóban és jólesett kimozdulni, dombra kaptatni, majd ezerrel lecsúszni.
kifáradva és teljesen átázva felugrottunk hozzám, tisztába raktam magam, majd átmentünk lipiékhez. nekiálltunk tócsnit sütni. bezabáltunk, játszottunk, természet filmet néztünk és eljött az idő, hogy elinduljunk a szilvuba.
iza sznapját ünnepeltük ott. dott is betársult, iszogattunk, beszélgettünk csocsóztunk. a táncparkettre is merészkedtem, de ha mozogtam az is maximum a rángógörcs miatt lehetett, mert a zenétől gutaütést lehetett kapni. de atti finnyás gyerek, nem könnyű a kedvében járni.
3 körül hazajöttünk, emese nyomta a gázt, én meg fülig vigyorral élveztem, ahogy csúszkáltunk.
nyugtalan álmom volt. nem emlékszem sajnos arra, hogy mi, csak arra, hogy vki arra figyelmeztet, hogy nem az a lényeg, hogy hol, hanem hogy mikor. ez mit jelent nem tom. talán a farm. talán más.
17:41
átjött öcskös. hozott hamit. beszélgettünk kicsit.
most pedig vissza az emberiség történetéhez, ahol cézár dönt életek felett egyetlen kézmozdulattal.
anyukám ananászos csikét küldött, hogy megtöltsem a pocakom. nagyon finom volt. köszi anya.
a rajzfilm sajnos kezd egyre bugyutább lenni. jobb lenne, ha több tényt közölne és kevesebbet ütögetnék egymást a la asterix. most marco polo életét mutatja be. túl vagyunk pár keresztes hadjáraton. feltűnt híres névrokonom Attila is. a hun. mint minden idők legkegyetlenebb gazfickója és otthonok feldúlója. igazán kedves. bár nem kizárt, hogy tényleg egy görény volt.
dzsingisz kán épp hogy megmurdelt. marco pekingbe tart. 24 évig kolbászolt. majd visszament és mindenki körberöhögte őt.
ez most egy ilyen történelmi különkiadás post. és mivel időm tengernyi, valszeg jó hosszú is lesz.
1300as évek. túlnépesedés. pestis. a zsidókat okolják, a pápa meg tombol avignonban, ahol mellesleg én is voltam. jah és két pápa van.
1400ban már három van belőlük. husz jánost meg eltüzelik. akinek volt pofája azt mondani, hogy az egyházi rangokat ne pénzért osszák már bassza meg.
ahhhá, hát ezért hívják angol wc-nek. nah, már ezt is tudom.
jean d'arc színre lép. majd eltüzelték.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)