2010.04.04 12:52 itthon, első dayoff-om…
tegnap 11-re mentem melózni, a photo-ból átküldtek a szembe lévő üzletbe, hogy jelentkezzek be. elmagyarázták az alap dolgokat, mi merre hány méter, majd elküldtek az elsősegélyre, hogy vételezzek egy borotvát, némi balzsamot és a wc-ben borotválkozzak meg, mert így nem kerülhetek a látogatók szeme elé. lenyeltem a békát és belementem a dologba…
hip hop fiatalodtam 7 évet, elkezdtem melózni. a lány aki betanított már 8 éve ott dolgozik, kedves volt, de nem maradt mellettem fél óránál tovább, magamra maradva próbáltam helyt állni egy esős szombati napon, a vevők pedig jöttek a plüssmackókkal, pólókkal, nyalókákkal ezzel azzal…
furák itt a munkaviszonyok. minden kasszást óránként áttesznek egy másik kasszához (van vagy 7), mert nagyon unalmas lenne egy helyben sok sok órán át, plusz egy nap ha jól értettem akkor max 3 vagy 4 órát kasszázhatsz, mert megerőltető. nah erről sztem pár cba-ban dolgozó, szabadidejében 3 büdös kölköt nevelő asszony tudna szólni egy két keresetlen szót.
a nap legviccesebb része amikor visszasétálok az imagination épületbe, ahol az öltöző van. az úton szembe jön velem, 2 portás, micimackó, 1 cowboy, 3an szerelő ruhában, 1 obi van kenobi, 2 séf, tűzoltók, királykisasszonyok, pincérek
átöltöztem, lekéstem a buszt, 40 percet kellett volna várni rá. nah engem nem olyan fából faragtak, mint aki egy helyben tud maradni 40 percig egy megállóban, így inkább neki indultam gyalog. kb tudtam, hogy merre kell menni, mert bár a busz rengeteget kanyarog, de a kisváros nevét ahol lakom megjegyeztem. bíztam a közlekedési táblákban és bejött. 45 perc kellemes séta után megérkeztem. bringával 20 percnél nem több. most már tuti h szereznem kell egy cangát. várjon a buszra a fene, meg fizesse a bérletet a pék.
egyből felmentem magyar barátaimhoz, beszélgettünk, lecsekkoltam a leveleimet. kaptam rengeteget J
éjfél körül értem haza, melegfront volt a nappaliban. végre tudtunk váltani pár szót. nevére nem emlékszem, de megnyugtatott, hogy nem költözött vissza, csak még ma alszik itt, majd megy vissza a barátjához. fine by me. aludtam, felkeltem ma 11kor. magyarok plusz mail check. mind a hármunknak ma van dayoff, de annyira tré az idő, hogy nincs értelme meg kedvünk se menni sehova. bár ha így megy tovább akkor bemegyek a parkba felülök erre arra.
addig is, hazajöttem, csináltam rántottát, majd nekiálltam kitakarítani a hűtőt. sötétbarna koszréteget kellett lesikálnom a polcokról. ég is a pofám, mert én meg a mikrót hagytam otthon ilyen állapotban. bocsi szami. tényleg.
netem még mindig nincs sajnos. pedig akkor tuti jobb lenne. beszélni veletek. irogatni.
van itt pár szemtelen macska, akik bepróbálkoznak jönni. itt kergetem őket. jah melegke ezer méter mélyen alszik a szobában, hogy baszná meg. így nem akarok elkezdeni zenét hallgatni vagy lövöldözni. tudtam én, hogy a dayoff-ok lesznek a legnehezebbek. azt számoltam, hogy kb 100 munkanapot akarok itt eltölteni, amiből eltelt mondjuk 1. azaz már csak 99 van hátra addig, hogy hazamenjek és jól beilleszkedjek és rendes ember legyek. J mint mondtam már a kalandozás itt véget is ért. másra vágyom.
17:16
sétáltam a tónál. el is küldöm este mailben a képet tiloskának. melegke felébredt, nem beszélget velem. annyira nem is bánom a dolgot. nem pakol. tegnap azt mondta h lelép. nehogy nekem itt maradjon. fenének sem kell egy olyan szobatárs, akivel nem lehet dumázni és még buzi is. nem vagyok homofób mielőtt vki rám sütné eme bélyeget. az jobban zavar benne, hogy egy értelmes mondatot nem nyögött még ki magától, mint az hogy a fiúkat szereti. sebaj. a tunéziai mókus megígérte, hogy átköltözhetek hozzá. inkább egy muszlim. J
éhes vagyok. csinálok vmi hamikát. majd még jelentkezem.
2010.04.05. hétfő reggel 09:25 itthon
este elég kocka voltam. ültem a gép előtt egy magyar haverral és nyomtuk a homm5-öt.
felkeltem reggel fél nyolckor, teljesen magamtól, engedtem vizet a kádba, bemásztam, közben boris nyomatta a house-t és azon filóztam, hogy eltelt az első hét. innen már könnyebb lesz. letudva a kezdeti izgalom, a betanulás hosszú és uncsi órái, a lányka hiánya állandósult, de kijön májusban, ami már nincs is messzi…
nagyon szeretem a reggeleket. csipős a levegő, csend van, nincs forgalom, nincsenek emberek az utcán, jó érzés lesétálni a boltba, majd át a pékségbe és a baguettet a hónom alá csapva hazasétálni. most gesztenye lekváros kenyeret majszolgatok, majd viszek haza jucusnak, tudom, hogy ő nagy rajongója. ma csak 14-re megyek melózni, így időm van még bőven. ránézek még munka előtt a netre. J így, hogy a net nem a csapból folyik vagy éppen kisvámpír hozza zsákban minden reggel sokkal értékesebb minden apró levél amit kapok. a várakozás felpoliroz mindent.
hétfő, április 05, 2010
szombat, április 03, 2010
post
2010.04.02.
20:25
itt ülök az oktatáson, néha figyelek, elkapok egy két mondatot, de azok is geci unalmasak. csomó okostojás ül itt mellettem. ma megvolt az első összekülönbözés. még nem csúcsosodott ki, de ami késik az pontatlan. egy főnök féle nő rám szólt, hogy ideje borotválkoznom. márpedig én azt utálok. különben is a vadnyugat jelmezemhez tartozik. nem úgy mint az ő festett szőke haja…
benéztem a mai napot is. azt hittem, hogy már munka lesz, de ehelyett kassza oktatás. egész kurva nap. az első bekezdést is ott írtam a papírra. szegény nő azt hitte, hogy értem amit mond és jegyzetelek.
17-kor végeztem és gondoltam bejárom a parkot. elsőnek a big thunder mountaint próbáltam ki, hamár ott fogok dolgozni. ez egy hullámvasút, ami egy bányavasútnak van álcázva. 20 percnyi sorbanállás volt kiírva és tartották is magukat hozzá. nagyon nagy élmény volt. J nem fordult a feje tetejére meg semmi extra, de tetszett a diszlet, a hangok és néhány kanyarban elkezdett kalapálni a szívem, meg visítottam is. 8 pont. a 10ből.
ezután a tower of terror avgy mifene következett. egy sok emelet magas hotel, ahol anno egy villámcsapás következtében eltűntek a lakók, a személyzet megbolondult és a hely szürkületi zónává vált.
miután kivártam a sorom beléptem egy könyvtárba. az ott dolgozok nagyon átvették a hely hangulatát és hozták az dilinyós formát. a csajszi aki betessékelt a könyvtárba olyan fejeket vágott és úgy nézett, hogy tényleg gyagyának néztem. fárasztő lehet ez egész nap…
levetítettek egy hangulat fokozó kisfilmet, majd egy teherliftbe tessékeltek és jól odaszíjaztak. sejtettem, hogy mire számíthatok, de ez baszki… ilyen szinte nincs is. lelőjem a poént? volt már, hogy beszálltál a liftbe, döccent egyet és megijedtél, hogy leszakad és csak a pincében áll meg? nah itt ez történik. felkap a magasba, de úgy hogy a hotel tetején már nincs is fal, csak a lift mered ki az épületből át a tetőn, te még egy búcsú pillantást teszel a világra majd a gravitációnál is gyorsabban lezuhansz 8 emelet magasból, hogy a torkodból kiszakad egy üvöltés a segged a levegőben lóg, a pad eltűnik alattad és egyedül az a kurva biztonsági öv tart. majd visszahuppansz, remeg a lábad, van aki még mindig nem bírja abbahagyni a sikítást, zökken még egyet a lift, elindul felfelé mintha korrigálni próbálni, reccsen és megint elengednek a fékek. remegő térdekkel szálltam ki, adrenalin sokkot kapva. 13 pont a 10ből.
ezután a rock and rollercoaster következett, amit az aerosmithről neveztek el és a belső rész is úgy van kialakítva, mint egy stúdió. látva a kocsikat már kezdett a vér meghűlni bennem. 2 üléses, magadra hajtós biztonsági rács. akkor ez meg is pördül. hinnye…miután beülsz elindul a menet lassan, mint egy repülőgép ahogy rááll a kifutó pályára. tesz egy félkört. hatalmas robaj, egy kivetítőn 3tól visszaszámolnak, majd mintha hátbarúgnának elindul a menet a vaksötét lélekvesztőbe. fények villannak itt ott, de csak arra tudsz figyelni, hogy a szíved ne szakadjon ki, mert a torkodból folyamatasan áramlik az üvöltés. dobál jobbra balra, bedől balra miközben 100zal repeszt majd hirtelen jobbra dob és átfordul a tengelye körül. én csak azt tudtam hajtogatni, hogy megbántam minden bűnömet és ne csináljon ilyet többet. sosem gyóntam még. nem hittem volna, hogy pont egy hullámvasúton fogok átesni a tűzkeresztségen. 13 pont ez is.
a 15 pontot más kapja.
amikor kijöttem bezárt a park. nem is baj. elég volt ennyi izgalom. leteszteltem a dolgot, bármikor bemehetek ingyen, bármire felülhetek. vasárnap leszek szabad napos, akkor lehet eltöltök egy egész napot ott.
most hogy ettem azon filózom, hogy mit csináljak. átugrom a magyarokhoz, megnézem hogy kaptam e levelet. ez az egyik kedvenc része a napomnak. J
nem voltak otthon. nem tudtam megnézni… L infohoz kell jutnom.
2010.04.03. 08:50
kis lakrészemet elérte a melegront. tegnap éjjel egykor visszaköltözött a szobatársam. remélem csak ideiglenesen. itt bandázhatott a nappaliban vkivel, mert elszívtak egy doboz cigit, meg ferfodulást hagytak maguk után. most megint büdös van. nah ha majd felébred elbeszélgetek vele erről.
tegnap nem tudtam emailt nézni és ez igencsak lelohaszt. még van egy kis időm, csak 11-re megyek melózni, bemegyek a citybe, veszek egy kis lakatot a bőröndömre és keresek egy netcafe-t.
09:33
megvan a lakatka. plusz van itt egy könyvtár, ahol évi 5 euro-ért lehet netezni. ez remek. forróka még alszik ezer méter mélyen. így nem tudom a házirendet ismertetni vele. nekem egy óra múlva indul a buszom be diznibe. nem sok, kb 12 perc busszal bejutni.
ami gázos, az a kiadások. elég szűkös volt a keret, amikor kijöttem ide, de ennyi is csak azért volt, mert drága jó barátok támogattak. és így, hogy a pénzem egy harmadát bérletre kellett költeni igencsak benne lettem a slamasztikában. egyelőre még nincs gond, csak másra most nem is tudok költeni, mint baguette és tej. J
meghozza még ez a gyümölcsét. csak végig kell csinálni. azután megyünk nyaralni. ez éltet. felmerült most szicilia. szégyenemre semmit sem tudok róla, netem meg nincs, de nem hangzik rossznak.
20:25
itt ülök az oktatáson, néha figyelek, elkapok egy két mondatot, de azok is geci unalmasak. csomó okostojás ül itt mellettem. ma megvolt az első összekülönbözés. még nem csúcsosodott ki, de ami késik az pontatlan. egy főnök féle nő rám szólt, hogy ideje borotválkoznom. márpedig én azt utálok. különben is a vadnyugat jelmezemhez tartozik. nem úgy mint az ő festett szőke haja…
benéztem a mai napot is. azt hittem, hogy már munka lesz, de ehelyett kassza oktatás. egész kurva nap. az első bekezdést is ott írtam a papírra. szegény nő azt hitte, hogy értem amit mond és jegyzetelek.
17-kor végeztem és gondoltam bejárom a parkot. elsőnek a big thunder mountaint próbáltam ki, hamár ott fogok dolgozni. ez egy hullámvasút, ami egy bányavasútnak van álcázva. 20 percnyi sorbanállás volt kiírva és tartották is magukat hozzá. nagyon nagy élmény volt. J nem fordult a feje tetejére meg semmi extra, de tetszett a diszlet, a hangok és néhány kanyarban elkezdett kalapálni a szívem, meg visítottam is. 8 pont. a 10ből.
ezután a tower of terror avgy mifene következett. egy sok emelet magas hotel, ahol anno egy villámcsapás következtében eltűntek a lakók, a személyzet megbolondult és a hely szürkületi zónává vált.
miután kivártam a sorom beléptem egy könyvtárba. az ott dolgozok nagyon átvették a hely hangulatát és hozták az dilinyós formát. a csajszi aki betessékelt a könyvtárba olyan fejeket vágott és úgy nézett, hogy tényleg gyagyának néztem. fárasztő lehet ez egész nap…
levetítettek egy hangulat fokozó kisfilmet, majd egy teherliftbe tessékeltek és jól odaszíjaztak. sejtettem, hogy mire számíthatok, de ez baszki… ilyen szinte nincs is. lelőjem a poént? volt már, hogy beszálltál a liftbe, döccent egyet és megijedtél, hogy leszakad és csak a pincében áll meg? nah itt ez történik. felkap a magasba, de úgy hogy a hotel tetején már nincs is fal, csak a lift mered ki az épületből át a tetőn, te még egy búcsú pillantást teszel a világra majd a gravitációnál is gyorsabban lezuhansz 8 emelet magasból, hogy a torkodból kiszakad egy üvöltés a segged a levegőben lóg, a pad eltűnik alattad és egyedül az a kurva biztonsági öv tart. majd visszahuppansz, remeg a lábad, van aki még mindig nem bírja abbahagyni a sikítást, zökken még egyet a lift, elindul felfelé mintha korrigálni próbálni, reccsen és megint elengednek a fékek. remegő térdekkel szálltam ki, adrenalin sokkot kapva. 13 pont a 10ből.
ezután a rock and rollercoaster következett, amit az aerosmithről neveztek el és a belső rész is úgy van kialakítva, mint egy stúdió. látva a kocsikat már kezdett a vér meghűlni bennem. 2 üléses, magadra hajtós biztonsági rács. akkor ez meg is pördül. hinnye…miután beülsz elindul a menet lassan, mint egy repülőgép ahogy rááll a kifutó pályára. tesz egy félkört. hatalmas robaj, egy kivetítőn 3tól visszaszámolnak, majd mintha hátbarúgnának elindul a menet a vaksötét lélekvesztőbe. fények villannak itt ott, de csak arra tudsz figyelni, hogy a szíved ne szakadjon ki, mert a torkodból folyamatasan áramlik az üvöltés. dobál jobbra balra, bedől balra miközben 100zal repeszt majd hirtelen jobbra dob és átfordul a tengelye körül. én csak azt tudtam hajtogatni, hogy megbántam minden bűnömet és ne csináljon ilyet többet. sosem gyóntam még. nem hittem volna, hogy pont egy hullámvasúton fogok átesni a tűzkeresztségen. 13 pont ez is.
a 15 pontot más kapja.
amikor kijöttem bezárt a park. nem is baj. elég volt ennyi izgalom. leteszteltem a dolgot, bármikor bemehetek ingyen, bármire felülhetek. vasárnap leszek szabad napos, akkor lehet eltöltök egy egész napot ott.
most hogy ettem azon filózom, hogy mit csináljak. átugrom a magyarokhoz, megnézem hogy kaptam e levelet. ez az egyik kedvenc része a napomnak. J
nem voltak otthon. nem tudtam megnézni… L infohoz kell jutnom.
2010.04.03. 08:50
kis lakrészemet elérte a melegront. tegnap éjjel egykor visszaköltözött a szobatársam. remélem csak ideiglenesen. itt bandázhatott a nappaliban vkivel, mert elszívtak egy doboz cigit, meg ferfodulást hagytak maguk után. most megint büdös van. nah ha majd felébred elbeszélgetek vele erről.
tegnap nem tudtam emailt nézni és ez igencsak lelohaszt. még van egy kis időm, csak 11-re megyek melózni, bemegyek a citybe, veszek egy kis lakatot a bőröndömre és keresek egy netcafe-t.
09:33
megvan a lakatka. plusz van itt egy könyvtár, ahol évi 5 euro-ért lehet netezni. ez remek. forróka még alszik ezer méter mélyen. így nem tudom a házirendet ismertetni vele. nekem egy óra múlva indul a buszom be diznibe. nem sok, kb 12 perc busszal bejutni.
ami gázos, az a kiadások. elég szűkös volt a keret, amikor kijöttem ide, de ennyi is csak azért volt, mert drága jó barátok támogattak. és így, hogy a pénzem egy harmadát bérletre kellett költeni igencsak benne lettem a slamasztikában. egyelőre még nincs gond, csak másra most nem is tudok költeni, mint baguette és tej. J
meghozza még ez a gyümölcsét. csak végig kell csinálni. azután megyünk nyaralni. ez éltet. felmerült most szicilia. szégyenemre semmit sem tudok róla, netem meg nincs, de nem hangzik rossznak.
csütörtök, április 01, 2010
003
2010.04.01. 17:51 itthon
már itthonnak hívom. meg is érdemli. már jószagú, tiszta, át van rendezve, egy talált 5.1es hangrendszerrel kibővítve. a falak csupaszok még, és a nappali barátságtalan. de majd kitalálok valamit.
ma is agymosás volt. szerencsére ez volt az utolsó ilyen nap. többet nem is bírnék ki. komolyan ettől már tifuszt lehet kapni. ma biztosnági előírásokat ismertettek, megtudtam, hogyan kell handicap-esekkel viselkedni és ezek után elküldtek dokihoz. mivel kurvára untam a szöveget, így vagy aludtam vagy szerelmes sms-eket írogattam vagy a többieket dobáltam papir galacsinnal. rám is szóltak L egy stréber kurva, aki mellettem ült lesisselt…
mindegy…
az orvosi vizsgálat sima volt. pisilni kellett egy pohárba, majd egy nővérke kikérdezett, majd doktorbácsi megtapogatott. ennyi. elvileg 17kor kellett volna kicsekkolni, de én már végeztem 14kor és nem volt mit csinálnom, így nem kolbászoltam ott 3 órát, hanem kicsekkoltam és bementem Val D’ Europe-ba, ami egy helyes kisváros a közelben, hatalmas bevásárló központtal. azért fontos ez, mert az Auchan jóval olcsóbb, mint itt a kisbolt és a pénzem pedig nagyon fogyóban. nem várt kiadásokba botlottam. pld a bérlet 56 euro. amiből igaz, hogy hónap végén visszaadnak 30at, de akkor is meg kellett venni most. L
holnap reggel már rendesen munka less. kilenckor kezdek. betanítanak. a kassza hála istennek érintőképernyős. már csak franciául kellene tudni. ami a nyelvet illeti, nem igazodom ki magamon, tudásom felmérhetetlen. van hogy teljesen jól elbeszélgetek emberekkel, néha pedig nem értem meg a legalapabb kérdéseket sem.
lelkem egyben?egyben. változatlanul szerelmes vagyok. hiányzik a lányka persze, de úgy gondolom ez az időszak hamar el fog szállni és akkor ott lessz még rengeteg év, hogy együtt legyek vele. és leszek is. a munkától nem félek, teljesen rendben lesz. majd vmikor bemegyek és kipróbálom a játékokat. talán vasárnap, a szabadnapomon.
gyorsan építem ki a kapcsolatokat itt. jó arcokkal vagyok körülvéve. mindenki mosolyog. az olaszok elneveztek Eduard-nak, vmi szinész után, aki az Alkonyat vagy mi a fene című vámpírfilm főszereplője. vki elmondhatná, hogy tényleg hasonlítok e rá. remélem nem ő a szörny a filmben…
ami még hiányzik…
tudni a munkarendet, látni, hogy miből is áll a nap és hogy mennyire lehet előre tervezni. ez azért nagyon fontos, mert alapfeltétele annak, hogy tiloska kijöjjön ide meglátogatni.
bevezetni az internetet, mert hiányzik, hogy kommunikáljak veletek gyíkok.
megkapni az első fizut… ezt minek részletezzem???? J
más nem kell. ennyi. munka, lányka látogatása, majd pár hónap múlva szüret. anyagi, lelki, szellemi nem hiszem, mert egy könyvet sem hoztam magammal, hacsak meg nem tanulok franciául véletlenül, fizikai, ha találok végre egy konditermet.
már itthonnak hívom. meg is érdemli. már jószagú, tiszta, át van rendezve, egy talált 5.1es hangrendszerrel kibővítve. a falak csupaszok még, és a nappali barátságtalan. de majd kitalálok valamit.
ma is agymosás volt. szerencsére ez volt az utolsó ilyen nap. többet nem is bírnék ki. komolyan ettől már tifuszt lehet kapni. ma biztosnági előírásokat ismertettek, megtudtam, hogyan kell handicap-esekkel viselkedni és ezek után elküldtek dokihoz. mivel kurvára untam a szöveget, így vagy aludtam vagy szerelmes sms-eket írogattam vagy a többieket dobáltam papir galacsinnal. rám is szóltak L egy stréber kurva, aki mellettem ült lesisselt…
mindegy…
az orvosi vizsgálat sima volt. pisilni kellett egy pohárba, majd egy nővérke kikérdezett, majd doktorbácsi megtapogatott. ennyi. elvileg 17kor kellett volna kicsekkolni, de én már végeztem 14kor és nem volt mit csinálnom, így nem kolbászoltam ott 3 órát, hanem kicsekkoltam és bementem Val D’ Europe-ba, ami egy helyes kisváros a közelben, hatalmas bevásárló központtal. azért fontos ez, mert az Auchan jóval olcsóbb, mint itt a kisbolt és a pénzem pedig nagyon fogyóban. nem várt kiadásokba botlottam. pld a bérlet 56 euro. amiből igaz, hogy hónap végén visszaadnak 30at, de akkor is meg kellett venni most. L
holnap reggel már rendesen munka less. kilenckor kezdek. betanítanak. a kassza hála istennek érintőképernyős. már csak franciául kellene tudni. ami a nyelvet illeti, nem igazodom ki magamon, tudásom felmérhetetlen. van hogy teljesen jól elbeszélgetek emberekkel, néha pedig nem értem meg a legalapabb kérdéseket sem.
lelkem egyben?egyben. változatlanul szerelmes vagyok. hiányzik a lányka persze, de úgy gondolom ez az időszak hamar el fog szállni és akkor ott lessz még rengeteg év, hogy együtt legyek vele. és leszek is. a munkától nem félek, teljesen rendben lesz. majd vmikor bemegyek és kipróbálom a játékokat. talán vasárnap, a szabadnapomon.
gyorsan építem ki a kapcsolatokat itt. jó arcokkal vagyok körülvéve. mindenki mosolyog. az olaszok elneveztek Eduard-nak, vmi szinész után, aki az Alkonyat vagy mi a fene című vámpírfilm főszereplője. vki elmondhatná, hogy tényleg hasonlítok e rá. remélem nem ő a szörny a filmben…
ami még hiányzik…
tudni a munkarendet, látni, hogy miből is áll a nap és hogy mennyire lehet előre tervezni. ez azért nagyon fontos, mert alapfeltétele annak, hogy tiloska kijöjjön ide meglátogatni.
bevezetni az internetet, mert hiányzik, hogy kommunikáljak veletek gyíkok.
megkapni az első fizut… ezt minek részletezzem???? J
más nem kell. ennyi. munka, lányka látogatása, majd pár hónap múlva szüret. anyagi, lelki, szellemi nem hiszem, mert egy könyvet sem hoztam magammal, hacsak meg nem tanulok franciául véletlenül, fizikai, ha találok végre egy konditermet.
szerda, március 31, 2010
day002
day002
2010.03.31. 20:08 egy átrendezett, és már illatos lakásban…
kicsit már fáradtan.
ma reggel felébredtem magamtól. hála istennek, mert tegnap lehalkítottam a mobilom az egyik előadás alkalmával, és ebben a módban az ébresztő funkció nem működik. ekkora marhaságot egyébként… nah mindegy.
szóval felkeltem, mosakodtam, kimentem a buszmegállóba. kezdenek az arcok ismerősek lenni. megjöttek a magyar arcok is. ezúttal a Balu házban tartották az agytágítást. 4 terembe osztottak be minket. én azonnal elfelejtettem, hogy a dzsungel könyvéből elnevezett szobák melyikében kell megjelennem. Ká, aham jó, akkor odakúszom.
ma egy visszafogottabb csóka tartotta az előadást. hogy miről? hmmm… nem is tudom, célokról, standardekről, a varázslatról… nagyon kemény egyébként, hogy létezik a varázslat. melós, de működik.
kimentünk kajálni a backstage-be. olcsón jó kaja. sőt. első nap kaptunk egy id card-ot, amivel belépünk, amivel elkezdjük / befejezzük a munkát, tölthetünk rá pénzt és akkor fizethetünk vele. állati jó.
kolbászoltunk a parkban kicsit. majd elmentünk kiváltani a kosztümünket. mert MINDENKI be van öltözve. persze nem mikiegérnek meg pluto kutyának, de mivel az egész park tematikus így nem lóghatnak ki a dolgozók sem.
én a vadnyugaton dolgozom. a big thunder mountain aljában. az egy egész fasza hullámvasút. de a melóról később… majd ha tudom, hogy miről szól, mivel még egy percet sem dolgoztam.
szóval… hogy is néz ki a kosztümös??? bazi nagy. hatalmas területen rengeteg folyosó, ruhák mindenütt. ki vannak téve kártyák, kb mint a képeslapok az utcai árusoknál. csak ezeken a kártyákon a különböző munkaterületeken használatos jelmez van feltüntetve. minden ruhadarabnak, az utolsó pár kesztyűig van egy kódja, ami alapján meg tudod találni, hogy mibe is öltözz be. vannak segítők is, akik végig járják veled a gondolákat és összeállítják számodra a munkaruhádat. hogy én hogy nézek ki? hát azt látnotok kellene. fekete alapon fehér vékony csíkos nadrág, fehér ing betűrve, boci mintás mellény, zöld csokornyakkendő, cowboy kalap. majd lefényképezem magam. kaptunk öltözőszekrényt is. (locker) mivel a kulcsokat gondolom mindenki elhagyta, ezért ezek olyan forgatós zárral van ellátva, mint a széfek. külön móka kinyitni.
becsekkoltam a munkahelyemre is. kedvesek voltak. pénteken várnak reggel kilenckor.
holnap dokival találkozunk. pisilni kell majd, meg gondolom megkérdezi, hogy látok-hallok e.
ennyi a melóról… azon filózom, hogy ezek a bleső infók vajon mennyire titkosak, illetve gáz e hogy megírom. még nem tudom. ha úgy döntök, hogy igen akkor a blogot lezárom.
lelkem egyben?
egyben. ennek egyetlen oka van. az hogy kapok jó híreket otthonról. nagyon az elején vagyok még ennek az útnak. kicsit ijesztő. kezd tisztulni a kép, ezerrel dolgozom azon, hogy minél hamarabb kialakítsak jó kapcsolatot az emberekkel, szerezzek stabil netet és hogy tiloska kijöjjön.
jelenleg arany életem van a lakásban. tök egyedül vagyok. szobatársam nem is jár ide vissza. gondolom jól elvan a barikájával. istenem kérlek, hogy maradjanak is együtt!!!!!!! takarítottam ma is, így már egész otthonos.
vasárnap lesz szabadnapom, akkor majd bejárom a környéket. akarok egy biciklit, mert marha drága a busz és nincs messze a munkahely, plusz a bringa jó dolog.
2010.03.31. 20:08 egy átrendezett, és már illatos lakásban…
kicsit már fáradtan.
ma reggel felébredtem magamtól. hála istennek, mert tegnap lehalkítottam a mobilom az egyik előadás alkalmával, és ebben a módban az ébresztő funkció nem működik. ekkora marhaságot egyébként… nah mindegy.
szóval felkeltem, mosakodtam, kimentem a buszmegállóba. kezdenek az arcok ismerősek lenni. megjöttek a magyar arcok is. ezúttal a Balu házban tartották az agytágítást. 4 terembe osztottak be minket. én azonnal elfelejtettem, hogy a dzsungel könyvéből elnevezett szobák melyikében kell megjelennem. Ká, aham jó, akkor odakúszom.
ma egy visszafogottabb csóka tartotta az előadást. hogy miről? hmmm… nem is tudom, célokról, standardekről, a varázslatról… nagyon kemény egyébként, hogy létezik a varázslat. melós, de működik.
kimentünk kajálni a backstage-be. olcsón jó kaja. sőt. első nap kaptunk egy id card-ot, amivel belépünk, amivel elkezdjük / befejezzük a munkát, tölthetünk rá pénzt és akkor fizethetünk vele. állati jó.
kolbászoltunk a parkban kicsit. majd elmentünk kiváltani a kosztümünket. mert MINDENKI be van öltözve. persze nem mikiegérnek meg pluto kutyának, de mivel az egész park tematikus így nem lóghatnak ki a dolgozók sem.
én a vadnyugaton dolgozom. a big thunder mountain aljában. az egy egész fasza hullámvasút. de a melóról később… majd ha tudom, hogy miről szól, mivel még egy percet sem dolgoztam.
szóval… hogy is néz ki a kosztümös??? bazi nagy. hatalmas területen rengeteg folyosó, ruhák mindenütt. ki vannak téve kártyák, kb mint a képeslapok az utcai árusoknál. csak ezeken a kártyákon a különböző munkaterületeken használatos jelmez van feltüntetve. minden ruhadarabnak, az utolsó pár kesztyűig van egy kódja, ami alapján meg tudod találni, hogy mibe is öltözz be. vannak segítők is, akik végig járják veled a gondolákat és összeállítják számodra a munkaruhádat. hogy én hogy nézek ki? hát azt látnotok kellene. fekete alapon fehér vékony csíkos nadrág, fehér ing betűrve, boci mintás mellény, zöld csokornyakkendő, cowboy kalap. majd lefényképezem magam. kaptunk öltözőszekrényt is. (locker) mivel a kulcsokat gondolom mindenki elhagyta, ezért ezek olyan forgatós zárral van ellátva, mint a széfek. külön móka kinyitni.
becsekkoltam a munkahelyemre is. kedvesek voltak. pénteken várnak reggel kilenckor.
holnap dokival találkozunk. pisilni kell majd, meg gondolom megkérdezi, hogy látok-hallok e.
ennyi a melóról… azon filózom, hogy ezek a bleső infók vajon mennyire titkosak, illetve gáz e hogy megírom. még nem tudom. ha úgy döntök, hogy igen akkor a blogot lezárom.
lelkem egyben?
egyben. ennek egyetlen oka van. az hogy kapok jó híreket otthonról. nagyon az elején vagyok még ennek az útnak. kicsit ijesztő. kezd tisztulni a kép, ezerrel dolgozom azon, hogy minél hamarabb kialakítsak jó kapcsolatot az emberekkel, szerezzek stabil netet és hogy tiloska kijöjjön.
jelenleg arany életem van a lakásban. tök egyedül vagyok. szobatársam nem is jár ide vissza. gondolom jól elvan a barikájával. istenem kérlek, hogy maradjanak is együtt!!!!!!! takarítottam ma is, így már egész otthonos.
vasárnap lesz szabadnapom, akkor majd bejárom a környéket. akarok egy biciklit, mert marha drága a busz és nincs messze a munkahely, plusz a bringa jó dolog.
kedd, március 30, 2010
day000 day001
2010.03.29 20:03
franciaországban párizstól nem messze egy lakópark igen ocsmányszagú szobájában...
nah ebbe most belenyúltam rendesen.
a kiút úgy kezdődött, hogy tiloska átjött este, hogy elbúcsúzzunk egymástól illő módon, szerelemben. reggel ébredés, pakolászás, szami kivitt a reptérre. ott feladtam a bőröndöt, pár perc műlva már a nevemet kiáltozták, hogy jöjjek vissza a 3as ablakhoz, mert vmi gond van a csomagommal. nah... mivel ciprusra menet az egyik lánynak fel sem adták a böröndjét, mivel nem figyelt fel a hívószóra én nem követtem el ezt a hibát és becsületesen megjelentem. tudtam, hogy bomba nincs nálam, a téliszalámi meg csak nem durran.
azzal volt baja az átvilágító asszonykának, akit inkább el tudtam képzelni egy menza konyháján, mint ferihegyen, hogy túl sok kábel volt a táskámban. ezt aláírom. egy fél keravilt kihoztam.
jött egy szemrevaló, ám igen egykedvű rendőrnő, kicsit matatott, majd megállapította, hogy minden nagyon gromek és hogy elege van a 24 órázásból.
a lányka felszállta buszra és bement dolgozóba, én bementem a tranzitba és vártam, hogy felszállhassak a gépre. van egy jelenség, amit sosem tudok megérteni, miközben várok az indulásra. ahhoz ugye, hogy a gépnek a közelébe kerüljünk feltétele, hogy megmutassuk a boarding pass-ünket és az id card-unkat, majd egy busz elvisz magához a géphez. nah amikor ezekért az iratokért szólítják az embereket, akkor hatalmas tülekedés kezdődik és mindenki nyomul, mintha nem lenne teljesen tökmindegy, mert ezzel még csak arra a kibszott buszra tud talán 3 perccel hamarabb felszállni. mindegy is. én kivártam a sorom...
a röpzin egy középkorú pár mellett ültem, elöttem lévő székeken 2 db 7-8 éves forma lány gyermekük. nah, azt a rikácsolást, amit a két kiscsaj lenyomott... ha felhőtt láttak azért, ha lenéztek a földre azért, az egyik megesküdött, hogy egy sonka is elszállt az előbb előtte. én csak aludni vágytam.
btw az indulás sem volt zökkenőmentes. valószínűnek tartom, hogy a repzik navigációja windows-os, mert bejelentették, hogy megfaszult az egész és késünk plusz le kell kapcsolni az áramot az egész gépben 10 percre és újraindítani.
landolás simán ment, találtam egy buszt, ami bevitt disneylandbe, a kapuban szóltak, hogy rossz helyen járok, menjek egy faluval arrébb, ott van az adminisztráció. vonatra, egy falu balra és ott is voltam a fantasia épületben.
nah itt minden zsíron csúszott. bemondtam a nevem, tudták h ma jövök, kis kartonomat elővették, szerződést kitöltöttem, csináltatnak bankszámlát és elszállásoltak.
a 34-es busszal kell bejárnom majd melózni, van is terv 3 napra előre. most nem tom fejből, majd elolvasom. a munkám se igazán tudom, hogy mi lesz. ha jól hallottam fél füllel, akkor fotózni kell. vmi olyasmi mint cipruson, csak nem papagájokat kell a látogatók fejére hegeszteni, hanem miki egér fogja rázni az arcukba. ők meg hazaviszik 2 D-ben. fine by me.
a szállás...
kisházak sora, körbe körbe, parkkal, fa padokkal, aranyos járdákkal. a házak 4 vagy 6 személyesek. úgy kell kb elképzelni, hogy belépsz a lakásba, ott egy konyha és egy nappali, majd onnen nyílik bal és jobb oldalon egy kis lakrész, gardróbbal, wc-vel, fürdőkáddal és egy szobával, abban 2 ággyal. nah én a baloldali lakrészt nyertem meg. de. már van benne valaki. ez egy 4 személyes házikó. senki sincs itthon. nem találkoztam még egy lélekkel sem. sőt. nem találkoztam szinte senkivel az egész létesítményben. hol a gecibe lehetnek nem tudom.
amivel találkoztam az a kibaszott penetráns bűz, ami ebben a rohadt lakásban van. felfordult a gyomrom ahogy beléptem. ki se csomagoltam, hanem felsöpörtem és felmostam. a mosogató alatt, ahol domestost kerestem egy halom mosatlanra bukkantam egymás hegyén hátán benne maradékokkal. telenegedtem a mosogatót és tüntetőleg beledobtam a tányérokat. remélem elmossák majd. kimentem a boltbavettem egy légfrissítő sprayt és telefújtam a lakást. még mindig elég kemény. nem akarok addig hupákolni a recepción, amíg nem beszéltem a srácokkal akik itt laknak, de ha ők a szag forrása, akkor kiköltözöm, addig verem recispultot, mert én ezért nem fizetek és pláne nem élek!!!
szobatársam nem tudom ki lesz, de az ágya fölött hatalmas szivárványszín zászló, le a homofóbiával jelszóval. egyedül a wc ajtóra tűzött britney spears képben bízom. mert már csak az kellene, hogy 5 hónapig éldegéljek egy buzi görénnyel.
szóval minden kerek, a szállás eddig kritikán aluli csak.
csend van. lement a nap, a laptopból gus gus cicereg és elég fáradt vagyok, de nem merek befeküdni a kádba és elszundizni az előbb említett okokból kifolyólag.
magányos vagyok. rámszakadt az érzés. nyilván azért is van, mert szerelmes lettem. és otthon hagytam őt. meg azért is lehet, mert itt tényleg egy lélek nem járkál és nem is vagyok a világ végén vmi farmon. elgondolkodtam azon, hogy jól tettem e, hogy kijöttem ide. utazásaim során először kételkedem. pedig voltak szar szituk és kemény hónapok itt is ott is, de sohasem a legelején. most itt a lábam még a startvonalon és azon filózom, hogy melyik gombbal tudnám felgyorsítani az időt. letudni ezt az egész projectet, hazamenni, kapcsolatban lenni, munkát keresni és abbahagyni ezt a kalandozást.
sztem geciségből osztottak be engem ebbe a büdös lukba. aham... büdös macska itt ólálkodik az ablakban. tuti ezek miatt a dögök miatt van ilyen szag itt. nah ebből nem eszel. elkergetlek rohadék. pedig szeretem a macskákat. általában.
simán lehet h átkérem magam...
a kisbolt kurva jó. vettem camembert sajtot, egy üveg innivalót, egy baguett-et és a légfrissítőt. csináltam finom szendvicset a hozott kolbászból és a vásárolt javakból, hazafelé elkapott egy nyári zápor és rommá áztam. most ki kellene pakolnom a ruháim, de minimum előkészíteni holnapra a szépruhát, mivel 3 napig puccban kell nyomulni.
a net...
net csak a recepción van, ami meg csak 8ig van nyitva este, és ott is fizetni kell érte. ha jól láttam, akkor van vmi kártya és azzal lehet baszkodni a wifin. de vannak olyan arcok, akik vettek netet a sajár kis kecójukba és velük is lehet egyezkedni.
a látogatás...
egy embert bármikor behozhatok, de nem aludhat itt... nos... ezt kijátszuk hamar. amikor mesélte a csaj, már akkor mondta, hogy ezt nyilván nem mindenki tartja be mindig. hááát én tuti nem fogom.
a mosás...
4.30 Euro-ba kerül, de a szárítás ingyenes. hmm.. sztem kimosok kézzel és majd megyek szárítani. vagy ezért van ez a bűz, mert roomie-jaim is sajnálják a pénzt mosásra????
a munka...
mondom, hogy erről még fogalmam sincs. amennyit tudok, hogy holnap eligazítás, majd másnap megint, majd dokihoz kell menni. meg azt tudom, hogy vmi fotózással kapcsolatos.
a fizu...
ahogy nézem egyre több apróság derül ki. azonnal nyitottak nekem egy bankszámlát, amihez kapok majd kártyát és oda utalják a fizut. mit mondjak? nem vagyok feldobva tőle. de mindegy. ez az ami miatt most én itt vagyok. hogy pénzt szerezzek amivel kifizetem az adósságaimat, és összegyűjtök annyit, ami kitart, amíg otthon munkát találok. ez a célom.
UPDATE AFTER DAY 001
pakolásztam, videóztam, amikor megjött a lakótársam. nem szobatárs, hanem a másik oldalon lakó tunéziai mókus, egy brazil barátnőjével. fülig mosoly mind a kettő, egyből dumázni kezdtünk. kikérdeztem a szobatársamról, aki mint kiderült valóban csont meleg, olyannyira, hogy nem is lakik a szobájában, hanem a barátjával hál valahol másutt, így a szoba kizárólag az enyém!!! mennyivel másabb így :D plusz tunézka is elmegy 9 napra vakációzni, így most másfél hétig az egész hodály az enyimé. azt már látom, hogy meg fogom szegni a senki sem aludhat itt szabályt. a vak is láthatja, hogy adott minden.
társaságot is kaptunk, pár srác átjött 2 üveg pezsgővel és vmi built kerestek. de nem nálunk volt, így eltávoztak. de egy pezsgőt itt hagytak. azt benyaltuk. éjjel egyig beszélgettünk majd aludni tértem.
reggel 8körül kimentem a buszmegállóba, ott felfigyeltem 2 srácra akik magyarul brekegtek, beszélgettünk. egész nap agymosás volt. de remekül kivitelezve. komolyan le a kalappal. tréfásan, interaktívan, délben kaptunk belépőt és kajajegyet és beküldtek minket a parkba. hatalamas élmény volt. komolyan. énekeltem, táncoltam. J az utcán kedves dallamokat hallgatsz, nincs szemét sehol, rendőr sincs, homeless sincs, mindenhol Disney karakterek, ámuldozó gyerekek és bolt bolt hátán. euphoria tartott 27 percet kb. majd elmúlt. ettünk mexikói kaját. visszamentünk agymosni. kaptunk névjegyet, belépő kártyát. kötelező hordani mind a kettőt.
most hazajöttem, átmegyek új haverjaimhoz, mert náluk van net is.
piszkosul hiányzik a lányka. sokszor eszembe jut. az hogy ne mitt, hanem Mellette lenne a helyem… fakkkkk
franciaországban párizstól nem messze egy lakópark igen ocsmányszagú szobájában...
nah ebbe most belenyúltam rendesen.
a kiút úgy kezdődött, hogy tiloska átjött este, hogy elbúcsúzzunk egymástól illő módon, szerelemben. reggel ébredés, pakolászás, szami kivitt a reptérre. ott feladtam a bőröndöt, pár perc műlva már a nevemet kiáltozták, hogy jöjjek vissza a 3as ablakhoz, mert vmi gond van a csomagommal. nah... mivel ciprusra menet az egyik lánynak fel sem adták a böröndjét, mivel nem figyelt fel a hívószóra én nem követtem el ezt a hibát és becsületesen megjelentem. tudtam, hogy bomba nincs nálam, a téliszalámi meg csak nem durran.
azzal volt baja az átvilágító asszonykának, akit inkább el tudtam képzelni egy menza konyháján, mint ferihegyen, hogy túl sok kábel volt a táskámban. ezt aláírom. egy fél keravilt kihoztam.
jött egy szemrevaló, ám igen egykedvű rendőrnő, kicsit matatott, majd megállapította, hogy minden nagyon gromek és hogy elege van a 24 órázásból.
a lányka felszállta buszra és bement dolgozóba, én bementem a tranzitba és vártam, hogy felszállhassak a gépre. van egy jelenség, amit sosem tudok megérteni, miközben várok az indulásra. ahhoz ugye, hogy a gépnek a közelébe kerüljünk feltétele, hogy megmutassuk a boarding pass-ünket és az id card-unkat, majd egy busz elvisz magához a géphez. nah amikor ezekért az iratokért szólítják az embereket, akkor hatalmas tülekedés kezdődik és mindenki nyomul, mintha nem lenne teljesen tökmindegy, mert ezzel még csak arra a kibszott buszra tud talán 3 perccel hamarabb felszállni. mindegy is. én kivártam a sorom...
a röpzin egy középkorú pár mellett ültem, elöttem lévő székeken 2 db 7-8 éves forma lány gyermekük. nah, azt a rikácsolást, amit a két kiscsaj lenyomott... ha felhőtt láttak azért, ha lenéztek a földre azért, az egyik megesküdött, hogy egy sonka is elszállt az előbb előtte. én csak aludni vágytam.
btw az indulás sem volt zökkenőmentes. valószínűnek tartom, hogy a repzik navigációja windows-os, mert bejelentették, hogy megfaszult az egész és késünk plusz le kell kapcsolni az áramot az egész gépben 10 percre és újraindítani.
landolás simán ment, találtam egy buszt, ami bevitt disneylandbe, a kapuban szóltak, hogy rossz helyen járok, menjek egy faluval arrébb, ott van az adminisztráció. vonatra, egy falu balra és ott is voltam a fantasia épületben.
nah itt minden zsíron csúszott. bemondtam a nevem, tudták h ma jövök, kis kartonomat elővették, szerződést kitöltöttem, csináltatnak bankszámlát és elszállásoltak.
a 34-es busszal kell bejárnom majd melózni, van is terv 3 napra előre. most nem tom fejből, majd elolvasom. a munkám se igazán tudom, hogy mi lesz. ha jól hallottam fél füllel, akkor fotózni kell. vmi olyasmi mint cipruson, csak nem papagájokat kell a látogatók fejére hegeszteni, hanem miki egér fogja rázni az arcukba. ők meg hazaviszik 2 D-ben. fine by me.
a szállás...
kisházak sora, körbe körbe, parkkal, fa padokkal, aranyos járdákkal. a házak 4 vagy 6 személyesek. úgy kell kb elképzelni, hogy belépsz a lakásba, ott egy konyha és egy nappali, majd onnen nyílik bal és jobb oldalon egy kis lakrész, gardróbbal, wc-vel, fürdőkáddal és egy szobával, abban 2 ággyal. nah én a baloldali lakrészt nyertem meg. de. már van benne valaki. ez egy 4 személyes házikó. senki sincs itthon. nem találkoztam még egy lélekkel sem. sőt. nem találkoztam szinte senkivel az egész létesítményben. hol a gecibe lehetnek nem tudom.
amivel találkoztam az a kibaszott penetráns bűz, ami ebben a rohadt lakásban van. felfordult a gyomrom ahogy beléptem. ki se csomagoltam, hanem felsöpörtem és felmostam. a mosogató alatt, ahol domestost kerestem egy halom mosatlanra bukkantam egymás hegyén hátán benne maradékokkal. telenegedtem a mosogatót és tüntetőleg beledobtam a tányérokat. remélem elmossák majd. kimentem a boltbavettem egy légfrissítő sprayt és telefújtam a lakást. még mindig elég kemény. nem akarok addig hupákolni a recepción, amíg nem beszéltem a srácokkal akik itt laknak, de ha ők a szag forrása, akkor kiköltözöm, addig verem recispultot, mert én ezért nem fizetek és pláne nem élek!!!
szobatársam nem tudom ki lesz, de az ágya fölött hatalmas szivárványszín zászló, le a homofóbiával jelszóval. egyedül a wc ajtóra tűzött britney spears képben bízom. mert már csak az kellene, hogy 5 hónapig éldegéljek egy buzi görénnyel.
szóval minden kerek, a szállás eddig kritikán aluli csak.
csend van. lement a nap, a laptopból gus gus cicereg és elég fáradt vagyok, de nem merek befeküdni a kádba és elszundizni az előbb említett okokból kifolyólag.
magányos vagyok. rámszakadt az érzés. nyilván azért is van, mert szerelmes lettem. és otthon hagytam őt. meg azért is lehet, mert itt tényleg egy lélek nem járkál és nem is vagyok a világ végén vmi farmon. elgondolkodtam azon, hogy jól tettem e, hogy kijöttem ide. utazásaim során először kételkedem. pedig voltak szar szituk és kemény hónapok itt is ott is, de sohasem a legelején. most itt a lábam még a startvonalon és azon filózom, hogy melyik gombbal tudnám felgyorsítani az időt. letudni ezt az egész projectet, hazamenni, kapcsolatban lenni, munkát keresni és abbahagyni ezt a kalandozást.
sztem geciségből osztottak be engem ebbe a büdös lukba. aham... büdös macska itt ólálkodik az ablakban. tuti ezek miatt a dögök miatt van ilyen szag itt. nah ebből nem eszel. elkergetlek rohadék. pedig szeretem a macskákat. általában.
simán lehet h átkérem magam...
a kisbolt kurva jó. vettem camembert sajtot, egy üveg innivalót, egy baguett-et és a légfrissítőt. csináltam finom szendvicset a hozott kolbászból és a vásárolt javakból, hazafelé elkapott egy nyári zápor és rommá áztam. most ki kellene pakolnom a ruháim, de minimum előkészíteni holnapra a szépruhát, mivel 3 napig puccban kell nyomulni.
a net...
net csak a recepción van, ami meg csak 8ig van nyitva este, és ott is fizetni kell érte. ha jól láttam, akkor van vmi kártya és azzal lehet baszkodni a wifin. de vannak olyan arcok, akik vettek netet a sajár kis kecójukba és velük is lehet egyezkedni.
a látogatás...
egy embert bármikor behozhatok, de nem aludhat itt... nos... ezt kijátszuk hamar. amikor mesélte a csaj, már akkor mondta, hogy ezt nyilván nem mindenki tartja be mindig. hááát én tuti nem fogom.
a mosás...
4.30 Euro-ba kerül, de a szárítás ingyenes. hmm.. sztem kimosok kézzel és majd megyek szárítani. vagy ezért van ez a bűz, mert roomie-jaim is sajnálják a pénzt mosásra????
a munka...
mondom, hogy erről még fogalmam sincs. amennyit tudok, hogy holnap eligazítás, majd másnap megint, majd dokihoz kell menni. meg azt tudom, hogy vmi fotózással kapcsolatos.
a fizu...
ahogy nézem egyre több apróság derül ki. azonnal nyitottak nekem egy bankszámlát, amihez kapok majd kártyát és oda utalják a fizut. mit mondjak? nem vagyok feldobva tőle. de mindegy. ez az ami miatt most én itt vagyok. hogy pénzt szerezzek amivel kifizetem az adósságaimat, és összegyűjtök annyit, ami kitart, amíg otthon munkát találok. ez a célom.
UPDATE AFTER DAY 001
pakolásztam, videóztam, amikor megjött a lakótársam. nem szobatárs, hanem a másik oldalon lakó tunéziai mókus, egy brazil barátnőjével. fülig mosoly mind a kettő, egyből dumázni kezdtünk. kikérdeztem a szobatársamról, aki mint kiderült valóban csont meleg, olyannyira, hogy nem is lakik a szobájában, hanem a barátjával hál valahol másutt, így a szoba kizárólag az enyém!!! mennyivel másabb így :D plusz tunézka is elmegy 9 napra vakációzni, így most másfél hétig az egész hodály az enyimé. azt már látom, hogy meg fogom szegni a senki sem aludhat itt szabályt. a vak is láthatja, hogy adott minden.
társaságot is kaptunk, pár srác átjött 2 üveg pezsgővel és vmi built kerestek. de nem nálunk volt, így eltávoztak. de egy pezsgőt itt hagytak. azt benyaltuk. éjjel egyig beszélgettünk majd aludni tértem.
reggel 8körül kimentem a buszmegállóba, ott felfigyeltem 2 srácra akik magyarul brekegtek, beszélgettünk. egész nap agymosás volt. de remekül kivitelezve. komolyan le a kalappal. tréfásan, interaktívan, délben kaptunk belépőt és kajajegyet és beküldtek minket a parkba. hatalamas élmény volt. komolyan. énekeltem, táncoltam. J az utcán kedves dallamokat hallgatsz, nincs szemét sehol, rendőr sincs, homeless sincs, mindenhol Disney karakterek, ámuldozó gyerekek és bolt bolt hátán. euphoria tartott 27 percet kb. majd elmúlt. ettünk mexikói kaját. visszamentünk agymosni. kaptunk névjegyet, belépő kártyát. kötelező hordani mind a kettőt.
most hazajöttem, átmegyek új haverjaimhoz, mert náluk van net is.
piszkosul hiányzik a lányka. sokszor eszembe jut. az hogy ne mitt, hanem Mellette lenne a helyem… fakkkkk
vasárnap, március 28, 2010
norma csalás
nem arra játszom, hogy előbb meglegyen az 1000ik post. csak egymástól elkülönülő témák jutnak eszembe.
akkor a hétvége.
pénteken megérkezett gyerek. este átjött dani, vlagya, tb-ke és elindultunk a pótkulcsba analóg koncertre.
sok jóbarát, sok sör, jéger laposüvegből. sok hozzáfűzni valóm nincs, mert nem emlékszem. :) átsétáltunk merlinbe. mr scruff, tömeg, sok barát, tánc.
elkövettem azt a hibát h kimentem friss levegőt szívni. már vissza nem is jutottam. hazasétáltunk, én elájultam egyből.
reggel gyerek kakaóval és kaláccsal ébresztett. kellett fél nap mire embernek éreztem magam.
este természetfilm és alvás. előtte séta lipiékkel. ennyire telt.
ma bepakoltam a táskába a dolgaimat, kicsit rendezgettem.
vannak dolgok. furcsák.
akkor a hétvége.
pénteken megérkezett gyerek. este átjött dani, vlagya, tb-ke és elindultunk a pótkulcsba analóg koncertre.
sok jóbarát, sok sör, jéger laposüvegből. sok hozzáfűzni valóm nincs, mert nem emlékszem. :) átsétáltunk merlinbe. mr scruff, tömeg, sok barát, tánc.
elkövettem azt a hibát h kimentem friss levegőt szívni. már vissza nem is jutottam. hazasétáltunk, én elájultam egyből.
reggel gyerek kakaóval és kaláccsal ébresztett. kellett fél nap mire embernek éreztem magam.
este természetfilm és alvás. előtte séta lipiékkel. ennyire telt.
ma bepakoltam a táskába a dolgaimat, kicsit rendezgettem.
vannak dolgok. furcsák.
Wrap Your Troubles in Dreams
a percmutató ólomlábakon jár. még így is, hogy egy órával előrébb kellett állítani. nem is csoda, elég nagy változás következik be hamarosan. már lehetne benne rutinom. állandóan ilyen kalandokba vágom magam. a mostani annyival különb talán, hogy szívem szerint maradnék. HA... és ebből rengeteg van. Ha ez vagy az, Ha így vagy úgy...
a realitás talaján maradva viszont el kell rugaszkodni a talajtól egy masina segítségével, ami majd jó pár kilométerrel arrébb érinti a földet újra. új lehetőségekkel. ez most szimplán pénzről szól. bár lenne valami nemesebb célja. de nincs mögötte ideológia. nincs szabadság egyenlőség testvériség eszme. nincsenek elvtársak. nincs vissza a természetbe. dagobert bácsi van. szó fakkin szerint.
néha megkérdem magamtól hogy miért is? kézenfekvő. nincs más. semmi más. dolgozni kell. a munkavégzés a pénzkeresés módja. és kapálózhatok ez akkor sem fog megváltozni. mert arra a kibaszott pénzre meg szükség van. elmentem olyan messzire, amilyen messze csak lehetett, de ezen nem lehet változtatni. úgyhogy jobb megbékélni vele. széllel szemben nem lehet trombitálni.
a realitás talaján maradva viszont el kell rugaszkodni a talajtól egy masina segítségével, ami majd jó pár kilométerrel arrébb érinti a földet újra. új lehetőségekkel. ez most szimplán pénzről szól. bár lenne valami nemesebb célja. de nincs mögötte ideológia. nincs szabadság egyenlőség testvériség eszme. nincsenek elvtársak. nincs vissza a természetbe. dagobert bácsi van. szó fakkin szerint.
néha megkérdem magamtól hogy miért is? kézenfekvő. nincs más. semmi más. dolgozni kell. a munkavégzés a pénzkeresés módja. és kapálózhatok ez akkor sem fog megváltozni. mert arra a kibaszott pénzre meg szükség van. elmentem olyan messzire, amilyen messze csak lehetett, de ezen nem lehet változtatni. úgyhogy jobb megbékélni vele. széllel szemben nem lehet trombitálni.
but before you go
please play some music for me...
külön pontért ki lehet találni, melyik számban hallatszik el az előző mondat.
hol a tökben tartottam? megnézem várj...
ahhh, a lelkemen próbálgattam az on/off gombot. az van hogy a biztosíték szekrényt, már rég belepte a por. karbantartó feléje sem nézett jó ideje. ott szunnyadt lekapcsolva, fölötte az emometer is abbahagyta a számlálást és kis fogaskerekei közé pók család költözött.
aztán pár hete odasétáltam, nem is találtam meg elsőre, bolyongtam a folyosón elemlámpával a kezemben, keresve a kis lakat kulcsát. nyikorogva elfordult a zárban, a rozsdás pántokon kinyílt a szekrényajtó én pedig félszegen feltoltam a kapcsolót. egyből éreztem, amint a beindult a folyamat. jól esett. más színe lett a világnak tőle.
bizonytalanul néztem körbe. rég jártam itt. nehezemre esik megmondani, hogy az útat szegélyező szobrok közül melyik félelmetes vízköpő, melyik angyalszárnyú cupido. ezeket csak így ON módban látni. pár tétová lépést tettem, nem eltávolodva a főkapcsolótól, majd inkább visszafordultam és rácsaptam. OFF. klakkk, kattant egy utolsót az emometer, majd megállt.
oké, maradjon így. ezt ismerem. ez nem bánt. majd, ha úgy adódik újra lejövök ide és visszakapcsolom.
ez egy napig maradt így.
talán annyi sem volt.
most újra ON-on.
külön pontért ki lehet találni, melyik számban hallatszik el az előző mondat.
hol a tökben tartottam? megnézem várj...
ahhh, a lelkemen próbálgattam az on/off gombot. az van hogy a biztosíték szekrényt, már rég belepte a por. karbantartó feléje sem nézett jó ideje. ott szunnyadt lekapcsolva, fölötte az emometer is abbahagyta a számlálást és kis fogaskerekei közé pók család költözött.
aztán pár hete odasétáltam, nem is találtam meg elsőre, bolyongtam a folyosón elemlámpával a kezemben, keresve a kis lakat kulcsát. nyikorogva elfordult a zárban, a rozsdás pántokon kinyílt a szekrényajtó én pedig félszegen feltoltam a kapcsolót. egyből éreztem, amint a beindult a folyamat. jól esett. más színe lett a világnak tőle.
bizonytalanul néztem körbe. rég jártam itt. nehezemre esik megmondani, hogy az útat szegélyező szobrok közül melyik félelmetes vízköpő, melyik angyalszárnyú cupido. ezeket csak így ON módban látni. pár tétová lépést tettem, nem eltávolodva a főkapcsolótól, majd inkább visszafordultam és rácsaptam. OFF. klakkk, kattant egy utolsót az emometer, majd megállt.
oké, maradjon így. ezt ismerem. ez nem bánt. majd, ha úgy adódik újra lejövök ide és visszakapcsolom.
ez egy napig maradt így.
talán annyi sem volt.
most újra ON-on.
csütörtök, március 25, 2010
1812 overture
napfény, Tchaikovsky, én frissen fürödve...
az utolsó simításokat végzem. van terület, ahol már végeztem is és rendesen szájba vágott, hogy mennyire nehezen ment.
tegnap a Gödörben üldögéltem és olvastam a vörös oroszlánt. volt 2 órám, amit el akartam ütni a cityben, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. majd találkoztam borikával. idejét sem tudom mikor láttuk egymást utóljára. jó volt beszélgetni, sétálni, fagyizni. btw a jégbüfénél lévő gofrisütő szakmunkást érdemes szemrevételezni. amikor süt nincs gond, mert oldalt áll, de ahogy megfordul kenni kivillan a kőműves dekoltázs (copyright réka) és minden étvágya tovaszáll az embernek.
hazajöttem du 3 körül. és fejbe baszott a hiánya. plusz jó adag tehetetlenség érzés. what the fuck i could do? hibernálni? most hogy nem vagyok robot? visszaváltozni? mást nem tehetek... :(
délután sétáltam egyet dorkával, beszélgettünk erről arról, ittunk egy sört, de nem kívántam. hazajöttem és kergettem a gondolataimat. el innen. ha valakinek nem jött át akkor nem vagyok nagy formában. illetve ma már jobb valamivel.
zenét hallgattam, este jött vámpír, szinte azonnal fel is borult, én is. aludtam. sokat. mélyen.
ma pedig elindulok és a maradék tennivalóimat is letudom.
egyetlen szerencsém, hogy a hétvégém jó sűrű lesz, mert tuti hogy holnap meg fogok kattanni, hogy miért azt nem részletezem...
átéltem már hasonlót. egy másik országban. nem is egyszer. idővel hozzá lehet edződni. érzéketlenné válni. csak mostanra nem ez lenne a terv. de asszem jobb belátnom, hogy nekem az sokkal jobban megy! úgyhogy lelkemet kicserélem az első bontóban egy vadi új páncélra és üdvözöljük Kiborg Super65-öt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
az utolsó simításokat végzem. van terület, ahol már végeztem is és rendesen szájba vágott, hogy mennyire nehezen ment.
tegnap a Gödörben üldögéltem és olvastam a vörös oroszlánt. volt 2 órám, amit el akartam ütni a cityben, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. majd találkoztam borikával. idejét sem tudom mikor láttuk egymást utóljára. jó volt beszélgetni, sétálni, fagyizni. btw a jégbüfénél lévő gofrisütő szakmunkást érdemes szemrevételezni. amikor süt nincs gond, mert oldalt áll, de ahogy megfordul kenni kivillan a kőműves dekoltázs (copyright réka) és minden étvágya tovaszáll az embernek.
hazajöttem du 3 körül. és fejbe baszott a hiánya. plusz jó adag tehetetlenség érzés. what the fuck i could do? hibernálni? most hogy nem vagyok robot? visszaváltozni? mást nem tehetek... :(
délután sétáltam egyet dorkával, beszélgettünk erről arról, ittunk egy sört, de nem kívántam. hazajöttem és kergettem a gondolataimat. el innen. ha valakinek nem jött át akkor nem vagyok nagy formában. illetve ma már jobb valamivel.
zenét hallgattam, este jött vámpír, szinte azonnal fel is borult, én is. aludtam. sokat. mélyen.
ma pedig elindulok és a maradék tennivalóimat is letudom.
egyetlen szerencsém, hogy a hétvégém jó sűrű lesz, mert tuti hogy holnap meg fogok kattanni, hogy miért azt nem részletezem...
átéltem már hasonlót. egy másik országban. nem is egyszer. idővel hozzá lehet edződni. érzéketlenné válni. csak mostanra nem ez lenne a terv. de asszem jobb belátnom, hogy nekem az sokkal jobban megy! úgyhogy lelkemet kicserélem az első bontóban egy vadi új páncélra és üdvözöljük Kiborg Super65-öt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
kedd, március 23, 2010
hétfő, március 22, 2010
sober
egy hét. ennyi van még az indulásig.
nov, okt, dec, jan, feb és márc. ennyi időt töltöttem munka nélkül. semmi mást nem tudok felmutatni ebből az időszakból csak egy jogosítványt és egy adag kiábrándultságot az itthoni helyzetről. bánt a dolog, hogy nem találtam itthon munkát. hogy el kell utaznom 1000 km-t, hogy fent tudjam tartani magam, vissza tudjam fizetni az adósságaim és hogy az önbecsülésem ne süllyedjen tovább. bár hála egoista fejemnek azzal még nincs sok gond.
összefolynak a napok. nem emlékszem már pontosan mikor mi történt velem az elmúlt időben. annyi biztos, hogy vámpírka elmúlt 30. az is fix, hogy egyre több időt töltök el Tiloskával. és az is hogy nem nemvagyokrobot.
és így az utolsó hét elején már majdnem minden megvan az induláshoz. ezer köszönet azoknak akik mellém álltak és segítettek. Vámpír, Lipi, Emi, Fecó. kösz.
reggelente vámpírral szoktam sétálgatni. ma annyira belemerültünk, h elfelejtett munkába menni. itt a tavasz, jóidő, madárcsicsergés, libidó, kedv s öröm.
kitaláltam, hogy megint kezd a jobb futóművem lerobbanni és ez nagyon megrémített. semmi kedvem egy tavalyi tortúrát végignyomni megint. pláne nem franciaországban. szóval bementem egy DM-be és vettem egy Scholl talpbetétet, ami elvileg nagyon jót tesz nekem és kedves lesz velem.
egy természetazonos boltban vettem fülgyertyát és miután Katánál megebédeltünk Vámpírral hazasétáltunk és beledugtuk egymás fülibe. éget rendesen. kiváncsian vágtam szét, hogy lássam mi szennyet szívott ki magából, de elég csalódott lettem. szinte semmit. vagy szarul dugok vagy jól mosok.
pár szó Tiloskáról.
világszép lányka, aki azonfelül, hogy állandóan mosolyog még érti is a nyelvet amit használok és remekül dekódol. nem olvassa a blogot, ezért nyugodtan udvarolhatok.
mivel életemben a hasonló lányok előfordulása eddig 3/14 év ezért igencsak odafigyelek.
és a nagy odafigyelés kellős közepén veszem a sátorfámat és elhagyom az országot. ahogy szoktam. lásd ariel... :(
nade. az élet nem áll meg ugye. plusz minek szomorkodni olyasmi felett, amit nem áll módunkban megváltoztatni.
nov, okt, dec, jan, feb és márc. ennyi időt töltöttem munka nélkül. semmi mást nem tudok felmutatni ebből az időszakból csak egy jogosítványt és egy adag kiábrándultságot az itthoni helyzetről. bánt a dolog, hogy nem találtam itthon munkát. hogy el kell utaznom 1000 km-t, hogy fent tudjam tartani magam, vissza tudjam fizetni az adósságaim és hogy az önbecsülésem ne süllyedjen tovább. bár hála egoista fejemnek azzal még nincs sok gond.
összefolynak a napok. nem emlékszem már pontosan mikor mi történt velem az elmúlt időben. annyi biztos, hogy vámpírka elmúlt 30. az is fix, hogy egyre több időt töltök el Tiloskával. és az is hogy nem nemvagyokrobot.
és így az utolsó hét elején már majdnem minden megvan az induláshoz. ezer köszönet azoknak akik mellém álltak és segítettek. Vámpír, Lipi, Emi, Fecó. kösz.
reggelente vámpírral szoktam sétálgatni. ma annyira belemerültünk, h elfelejtett munkába menni. itt a tavasz, jóidő, madárcsicsergés, libidó, kedv s öröm.
kitaláltam, hogy megint kezd a jobb futóművem lerobbanni és ez nagyon megrémített. semmi kedvem egy tavalyi tortúrát végignyomni megint. pláne nem franciaországban. szóval bementem egy DM-be és vettem egy Scholl talpbetétet, ami elvileg nagyon jót tesz nekem és kedves lesz velem.
egy természetazonos boltban vettem fülgyertyát és miután Katánál megebédeltünk Vámpírral hazasétáltunk és beledugtuk egymás fülibe. éget rendesen. kiváncsian vágtam szét, hogy lássam mi szennyet szívott ki magából, de elég csalódott lettem. szinte semmit. vagy szarul dugok vagy jól mosok.
pár szó Tiloskáról.
világszép lányka, aki azonfelül, hogy állandóan mosolyog még érti is a nyelvet amit használok és remekül dekódol. nem olvassa a blogot, ezért nyugodtan udvarolhatok.
mivel életemben a hasonló lányok előfordulása eddig 3/14 év ezért igencsak odafigyelek.
és a nagy odafigyelés kellős közepén veszem a sátorfámat és elhagyom az országot. ahogy szoktam. lásd ariel... :(
nade. az élet nem áll meg ugye. plusz minek szomorkodni olyasmi felett, amit nem áll módunkban megváltoztatni.
szerda, március 17, 2010
hard reset
pár szó
arról hogy nagyon álmos vagyok. arról hogy mennyire menekülés vajonez az új külföldi út?
arról hogy mennyire nem tudok kezelni bizonyos helyzeteket. arról hogy kicsit eltompítottam magam és ilyenkor a nyitott ablak és a hangfalakból áradó zene mennyire jó. arról hogy savanyú bor ízt érzek. arról hogy nem írok vesszőket.
arról hogy a memóriám tele van olyan adatokkal amiket ki kell hogy töröljek különben úgy érzem legyűrnek.
arról hogy megismertem valakit.
arról hogy
arról hogy nagyon álmos vagyok. arról hogy mennyire menekülés vajonez az új külföldi út?
arról hogy mennyire nem tudok kezelni bizonyos helyzeteket. arról hogy kicsit eltompítottam magam és ilyenkor a nyitott ablak és a hangfalakból áradó zene mennyire jó. arról hogy savanyú bor ízt érzek. arról hogy nem írok vesszőket.
arról hogy a memóriám tele van olyan adatokkal amiket ki kell hogy töröljek különben úgy érzem legyűrnek.
arról hogy megismertem valakit.
arról hogy
szombat, március 13, 2010
5 év
nah ezt is megértük. 5 éves lett a blog, amit muszaj volt megunnepelni. ekezeteket elhagyom most, mert ocskos fasza laptopja ez es nem magyar bill, nekem meg nincs kedvem keresgelni.
szoval... tegnap
nem tom mi volt delelott...de azt tom h du elalmosodtam es ledoltem egy orara. majd nyulka megkeresett h menjek veluk west balkan megnyitora, mert ott lesz nekem igazan jo.
legyen...
oktogonon talalkoztunk, besetaltunk a felig kesz szorakozohelyre.
velemenyem szerint lenne meg mit csinalni rendesen es nem a vakolattal van bajom vagy hogy a fiu wc-ben nincs tukor, hanem pld a hangositassal. mert viszhangzik a terem, elvesznek a kozepek és raadasul halk is. de a sor legalabb draga es sztem vizezett.
tancikaltunk, jott gyula mester es dori is. majd hazasetaltunk.
mi mesterrel felborultunk es kisagi teflonjara ebredtem ma delben.
ma este lesz 80as evek party, amire nem megyek el, mert inkabb lipivel buzulunk. ugysincs mar sok idom itthon. hogy a fene enne meg ezt.
atjott du ocskos es most itt nyomja az xboxot, en tokon fogom szurni magam, mivel nem talalom a kedvenc jatekomat. csapas csapas hatan.
holnap elmegyek fecokaval es kedves felesegevel vmi furdo letesitmenybe. idejet nem tom mikor voltam ilyen helyen utoljara. talan glu glu-n.
hetfon reggel pedig 3 oras musor a tilosban. elkepzelesem sincs milyen zeneket vigyek magammal. vmi forradalmi kell. akkor sok ratm...
boldog 5 evet, ugyes vagy(ok) s65
csütörtök, március 11, 2010
love hides
Love hides in the strangest places.
Love hides in familiar faces.
Love comes when you least expect it.
Love hides in narrow corners.
Love comes to those who seek it.
Love hides inside the rainbow.
Love hides in molecular structures.
Love is the answer.
Love hides in familiar faces.
Love comes when you least expect it.
Love hides in narrow corners.
Love comes to those who seek it.
Love hides inside the rainbow.
Love hides in molecular structures.
Love is the answer.
zik zik zik
és hull a hó, március közepén. decemberben meg nyár volt. mi meg nem basszuk szét a klímát. várok vmi természeti csapásra. mint haitin. csak sokkal nagyobbra. hogy pusztuljon minden, miben eddig hittünk.
nade... nem lehet ilyen lehangoló gondolatokkal kezdeni napot, ugye.
meg nincs is semmi, ami miatt fejemet le kellene szegnem és búsan világvégét várnom.
hiszen, sok jó ember vesz körül, nemsokára munkába állok és van egy nagy pohár kakaóm is.
ma reggel vámpír leláncolta bringáját nálam és küldetésemül tűzte ki, hogy vigyem el a cangát fülöpékhez egy generálra. mi sem egyszerűbb. nem telt el 20 perc és már lakógyűlés alakult ki a bringa körül, hogy ez kié lehet, miért van odaláncolva és mit lehetne tenni ellene. mert mégiscsak felháborító, hogy egyszer csak egy bicikli materializálódik a semmiből és ott van. felkaputelefonáltak, hogy leszek szíves azonnal eltávolítani a kétkerekűt, mert az sérti a lépcsőház személyiségjogait és útban is van, mert ők öregek. márpedig ha valaki öreg, annak minden útban van. alig várom hogy öreg legyek. " hate, i am your hate, when you want love "
ma pedig vettem öblítőt. tegnap azt mondták rám, hogy görényke vagyok. pedig akkor másztam ki a niagara alól. szóval a pólóm lehetett a hibás. amit viszont a szekrényből szedtem ki és frissen volt mosva. igaz öblítő nélkül. eau de görény...
ma lesz nagy palacsinta sütés tiloskával. előtte én még bevágok pár csirkecombot a sütőbe és csinálok mellé francia salit. nyimi nyami...
nade... nem lehet ilyen lehangoló gondolatokkal kezdeni napot, ugye.
meg nincs is semmi, ami miatt fejemet le kellene szegnem és búsan világvégét várnom.
hiszen, sok jó ember vesz körül, nemsokára munkába állok és van egy nagy pohár kakaóm is.
ma reggel vámpír leláncolta bringáját nálam és küldetésemül tűzte ki, hogy vigyem el a cangát fülöpékhez egy generálra. mi sem egyszerűbb. nem telt el 20 perc és már lakógyűlés alakult ki a bringa körül, hogy ez kié lehet, miért van odaláncolva és mit lehetne tenni ellene. mert mégiscsak felháborító, hogy egyszer csak egy bicikli materializálódik a semmiből és ott van. felkaputelefonáltak, hogy leszek szíves azonnal eltávolítani a kétkerekűt, mert az sérti a lépcsőház személyiségjogait és útban is van, mert ők öregek. márpedig ha valaki öreg, annak minden útban van. alig várom hogy öreg legyek. " hate, i am your hate, when you want love "
ma pedig vettem öblítőt. tegnap azt mondták rám, hogy görényke vagyok. pedig akkor másztam ki a niagara alól. szóval a pólóm lehetett a hibás. amit viszont a szekrényből szedtem ki és frissen volt mosva. igaz öblítő nélkül. eau de görény...
ma lesz nagy palacsinta sütés tiloskával. előtte én még bevágok pár csirkecombot a sütőbe és csinálok mellé francia salit. nyimi nyami...
hétfő, március 08, 2010
900
tapsvihar...
ez a 900ik poszt. ezernél berúgok...
az pedig valószínűleg kint lesz párizsban a világ egyik legnagyobb vidámparkjában. ahova 3 hét múlva indulok, hála kisvámpírnak már megvan a repjegy is.
things to make and do...
* jogsi - pipa, ma elmentem az ocsmányirodába és elintéztem. 2 hét múlva hozza a postás.
* születési anyakönyvi franciául - nah ezt majd szerdán. egy napra elég volt ennyi bürokrácia.
* szép cipő - pipa, írták dizniék, hogy kell egy szép ruha is, nah ma a cipő részét letudtam a turkálóban
* repjegy - pipa, tegnap este v megvette nekem.
* összepakolás - nah az még bőven ráér
* lakás kiadás - ez már sürgősebb... keresek kutatok vkit, aki megbízható és éldegélne itt fél évig
ez a 900ik poszt. ezernél berúgok...
az pedig valószínűleg kint lesz párizsban a világ egyik legnagyobb vidámparkjában. ahova 3 hét múlva indulok, hála kisvámpírnak már megvan a repjegy is.
things to make and do...
* jogsi - pipa, ma elmentem az ocsmányirodába és elintéztem. 2 hét múlva hozza a postás.
* születési anyakönyvi franciául - nah ezt majd szerdán. egy napra elég volt ennyi bürokrácia.
* szép cipő - pipa, írták dizniék, hogy kell egy szép ruha is, nah ma a cipő részét letudtam a turkálóban
* repjegy - pipa, tegnap este v megvette nekem.
* összepakolás - nah az még bőven ráér
* lakás kiadás - ez már sürgősebb... keresek kutatok vkit, aki megbízható és éldegélne itt fél évig
péntek, március 05, 2010
fasten your seatbelt
kilövés...
5
4
3
2
1
lift off
megjött a szerződés.
minden rendben. butikban eladó egy vidámparkban. érdekes színfolt is lehet. fél év kiküldetés.
nyugi atti. szedd össze magad.
minden a legnagyobb rendben van.
HARD RESET
5
4
3
2
1
lift off
megjött a szerződés.
minden rendben. butikban eladó egy vidámparkban. érdekes színfolt is lehet. fél év kiküldetés.
nyugi atti. szedd össze magad.
minden a legnagyobb rendben van.
HARD RESET
az én uram a 3 fejű sárkány
folytatódik a dizni történet.
az van, hogy úgy gondolták, hogy munkát áprilisra adnak, majd egy hónap szünet következne. azután vissza nyárra, de ezt nem éreztem 100%-nak.
visszaírtam nekik, hogy ez így nekem nem kerek. mi a tököt csináljak egy hónapig itthon? legyen egy szép kerek contract ápr-aug-ig és akkor rokkeroll.
most várom válaszukat. csak nem sértődtek meg. ha meg igen. nos. szekomszá...
befizettem ma a teflonszámlát ma öcskössel. hála vámpírnak. elkeserítő a szitu. pénzügyileg.
az van, hogy úgy gondolták, hogy munkát áprilisra adnak, majd egy hónap szünet következne. azután vissza nyárra, de ezt nem éreztem 100%-nak.
visszaírtam nekik, hogy ez így nekem nem kerek. mi a tököt csináljak egy hónapig itthon? legyen egy szép kerek contract ápr-aug-ig és akkor rokkeroll.
most várom válaszukat. csak nem sértődtek meg. ha meg igen. nos. szekomszá...
befizettem ma a teflonszámlát ma öcskössel. hála vámpírnak. elkeserítő a szitu. pénzügyileg.
csütörtök, március 04, 2010
"der krier... a gepek harca / haboruja"
forog a világ attival. annyi minden történik h nem történik semmise. hihi. nem megyek bele ilyen oda vissza rébuszokba, inkább elmondom mi a tény.
az a tény, hogy tavaly ősszel kimentem az elvtársakhoz és ott nagyot fordult velem a világ. és azt mondtam, hogy ahogy hazajövök első dolgom lesz kilépni a munkahelyemről. amit meg is tettem, mert hajlamos vagy elhamarkodottan, impulzívan cselekedni. meg éppen úgy esett, hogy sikerült szert tennem egy adag pénzre. de ennek semmi köze sem volt a munkámhoz. ez a legcikibb az egészben. :) melóval sztem egy év alatt sem sikerült volna. de történetünk szempontjából ennek, csak azért van jelentősége, mert így éreztem vért a pucámban, és elkezdtem a jogsit és dolce vita meg hideg és gecihosszú tél.
ami lassan akart eltelni. jártam az elcseszett oktatásra és lavíroztam a hóbuckák plusz elcsépelt közhelyek között, amikor körülvettek engem s az autót.
januárban kitaláltam, hogy asszem elég lesz a munkanélküli életből és munkakeresésre adtam a fejem. régen kellett ilyet csinálnom, hiszen a web-ben már jó ideje rontottam a levegőt, a kommunába se kellett hr-s előtt hajbókolni, se app form-pt kitölteni.
nem mondom, hogy könnyű volt belekezdeni, vagy hogy egyáltalán jól szerepeltem. rémhíreket hallottam eleget barátoktól, akik ezen a keréknyomon haladnak már több éve és nem jutottak előrébb semmivel.
vagy be sem hívtak vagy vissza se jeleztek. mit lehet erre mondani? mindenki pótolható, munkaerőből van annyi mint a szemét, luxus lenne elvárni egy válasz emailt.
jelentkeztem a Disney-hez. akik vissza is írtak. és a levélváltáshoz egy hónapra castingoltak itt budapesten. ez volt most hétfőn. szerda este jött email, hogy felvettek. hó végén kezdhetek, kint párizsban. most ott tartunk, hogy várom tőlük a szerződést. ennyi. előbb találtam munkát a francia fővárosban, mint a saját hazámban. "hogy mennyire vagyunk benne? elmesélem..."
és hogy kerek legyen a perec. megismerkedtem valakivel, aki igazán érdekel. és megint le fogok lépni...
az a tény, hogy tavaly ősszel kimentem az elvtársakhoz és ott nagyot fordult velem a világ. és azt mondtam, hogy ahogy hazajövök első dolgom lesz kilépni a munkahelyemről. amit meg is tettem, mert hajlamos vagy elhamarkodottan, impulzívan cselekedni. meg éppen úgy esett, hogy sikerült szert tennem egy adag pénzre. de ennek semmi köze sem volt a munkámhoz. ez a legcikibb az egészben. :) melóval sztem egy év alatt sem sikerült volna. de történetünk szempontjából ennek, csak azért van jelentősége, mert így éreztem vért a pucámban, és elkezdtem a jogsit és dolce vita meg hideg és gecihosszú tél.
ami lassan akart eltelni. jártam az elcseszett oktatásra és lavíroztam a hóbuckák plusz elcsépelt közhelyek között, amikor körülvettek engem s az autót.
januárban kitaláltam, hogy asszem elég lesz a munkanélküli életből és munkakeresésre adtam a fejem. régen kellett ilyet csinálnom, hiszen a web-ben már jó ideje rontottam a levegőt, a kommunába se kellett hr-s előtt hajbókolni, se app form-pt kitölteni.
nem mondom, hogy könnyű volt belekezdeni, vagy hogy egyáltalán jól szerepeltem. rémhíreket hallottam eleget barátoktól, akik ezen a keréknyomon haladnak már több éve és nem jutottak előrébb semmivel.
vagy be sem hívtak vagy vissza se jeleztek. mit lehet erre mondani? mindenki pótolható, munkaerőből van annyi mint a szemét, luxus lenne elvárni egy válasz emailt.
jelentkeztem a Disney-hez. akik vissza is írtak. és a levélváltáshoz egy hónapra castingoltak itt budapesten. ez volt most hétfőn. szerda este jött email, hogy felvettek. hó végén kezdhetek, kint párizsban. most ott tartunk, hogy várom tőlük a szerződést. ennyi. előbb találtam munkát a francia fővárosban, mint a saját hazámban. "hogy mennyire vagyunk benne? elmesélem..."
és hogy kerek legyen a perec. megismerkedtem valakivel, aki igazán érdekel. és megint le fogok lépni...
péntek, február 26, 2010
puffkarev
itt kopog a hangszórómból. a monoton dolgokat egyedül a zenében szeretem.
ma reggel öcskös felhívott, pont amikor őt készültem tárcsázni. jön hozzám. nahát :) bár minden így teljesülne. elmentünk a petzválba és a jogsi fecnimet becseréltem egy még kisebb jogsi fecnire. amivel el kell mennem tokmányirodába és becserélni egy harmadik fecnire. csak azért még fizetni kell 4 papírt.
sinkó elvtárs felhívta kalandozó figyelmem, hogy az útlevelem is le fog járni 2 héten belül. nem tudtam mi hiányzik. mert az is tokmányiroda és újabb fecnik plusz 6 papír.
vettünk egy madarat hazafelé és bekajáltuk. majd sokkot kaptam. a laptop hűtőventilátora vmiért nem indult el. ami nagyon nem tesz jót a procinak. tisztogattuk, piszmogtunk vele és újra a régi. de azért vert a víz. ragaszkodom a masinámhoz. szinte családtag.
öcskös bealudt, én úgyszintén. most, hogy nincs hó és a tél már csak percekig húzza, de a nap meg késik a melóból, így elég ramaty az idő.
ez a mai nem az én napom... úgy látszik későn fizettem be a számlát és berágott a témob. hogy dögölne meg. és írna előtte egy sms-t, h tisztel előfizetőnk. van még 72 órája és aztán csá. akkor tuti megkérdezném h miért is amikor hétfőn voltam a postán a csekkel...
ma reggel öcskös felhívott, pont amikor őt készültem tárcsázni. jön hozzám. nahát :) bár minden így teljesülne. elmentünk a petzválba és a jogsi fecnimet becseréltem egy még kisebb jogsi fecnire. amivel el kell mennem tokmányirodába és becserélni egy harmadik fecnire. csak azért még fizetni kell 4 papírt.
sinkó elvtárs felhívta kalandozó figyelmem, hogy az útlevelem is le fog járni 2 héten belül. nem tudtam mi hiányzik. mert az is tokmányiroda és újabb fecnik plusz 6 papír.
vettünk egy madarat hazafelé és bekajáltuk. majd sokkot kaptam. a laptop hűtőventilátora vmiért nem indult el. ami nagyon nem tesz jót a procinak. tisztogattuk, piszmogtunk vele és újra a régi. de azért vert a víz. ragaszkodom a masinámhoz. szinte családtag.
öcskös bealudt, én úgyszintén. most, hogy nincs hó és a tél már csak percekig húzza, de a nap meg késik a melóból, így elég ramaty az idő.
ez a mai nem az én napom... úgy látszik későn fizettem be a számlát és berágott a témob. hogy dögölne meg. és írna előtte egy sms-t, h tisztel előfizetőnk. van még 72 órája és aztán csá. akkor tuti megkérdezném h miért is amikor hétfőn voltam a postán a csekkel...
csütörtök, február 25, 2010
zombie nation
megnéztük tegnap este vickyvel és danival a zombieland-et. most egy ideig elég is lesz. plusz nem értettem, hogy akkor hogy is van ez?
mert ha zombie megharap egy zombie-t, akkor az zombie-vá válik. ám. zé nem támad rá zé-re. viszont zé emberrel táplálkozik. azaz megharapja. de nem szaporodni akarnak. hanem enni. nah itt a csavar benne. most akkor mi a fasz van? ezek megeszik az embereket vagy szaporodnak? a kettő együtt nem megy!
sebaj, levezettem a G I Joe maradékával. majd egy hatalmas szundival.
ma pedig felkeltem és a nap sütött és a kedvem jó volt és hasznossá tettem magam. takarítottam, lecseréltem az ágyneműt, amire már régóta vágyom. elindítottam 2 mosást. főztem. imádtam az egész napot, úgy ahogy van.
mert ha zombie megharap egy zombie-t, akkor az zombie-vá válik. ám. zé nem támad rá zé-re. viszont zé emberrel táplálkozik. azaz megharapja. de nem szaporodni akarnak. hanem enni. nah itt a csavar benne. most akkor mi a fasz van? ezek megeszik az embereket vagy szaporodnak? a kettő együtt nem megy!
sebaj, levezettem a G I Joe maradékával. majd egy hatalmas szundival.
ma pedig felkeltem és a nap sütött és a kedvem jó volt és hasznossá tettem magam. takarítottam, lecseréltem az ágyneműt, amire már régóta vágyom. elindítottam 2 mosást. főztem. imádtam az egész napot, úgy ahogy van.
szerda, február 24, 2010
i am so happy in the jungle... i refuse to go
megvan a jogsi. remek.
voltam tegnap tilosban. swing estet tartottam. szintén isteni volt. és tavaszodik.
nemvagyokrobot
voltam tegnap tilosban. swing estet tartottam. szintén isteni volt. és tavaszodik.
nemvagyokrobot
kedd, február 23, 2010
flamenco
ráizgultam a spanyol gitárra. meg tegnap este a borra.
a tegnapi vezetés után olyan világvége hangulatba kerültem, hogy azt lehetetlen volt elviselni józanul. törni zúzni akartam a fejemben létező világot és megtalálni a reset gombot, majd rátenyerelni. néha elővesz az a hangulat, semmi komoly.
estére társam is akadt, átjött fruzsi, mert a holnapi farsangra gerilla harcos outfit kell neki. a ruhatáram bővelkedik military cuccokban. a vörös csillagos castro sapkát nem merte bevállani. :P
éjfélkor felmásztam a galériára, elindítottam a G I Joe filmet és még ez első lövés előtt mélyálomba szenderültem.
álmok...
egyre furábbak...
tegnap azt álmodtam, hogy nagyfaterral elmentünk tündihez és sinkóhoz egy szilveszteri buli before-jára. nagypapi sinkó haverjaival römizgetett és mindenki odavolt érte, én meg távolabbról néztem őt és nagyon szerettem és örültem, hogy velem van. majd együtt kisétáltunk egy ajtón...
a tegnapi vezetés után olyan világvége hangulatba kerültem, hogy azt lehetetlen volt elviselni józanul. törni zúzni akartam a fejemben létező világot és megtalálni a reset gombot, majd rátenyerelni. néha elővesz az a hangulat, semmi komoly.
estére társam is akadt, átjött fruzsi, mert a holnapi farsangra gerilla harcos outfit kell neki. a ruhatáram bővelkedik military cuccokban. a vörös csillagos castro sapkát nem merte bevállani. :P
éjfélkor felmásztam a galériára, elindítottam a G I Joe filmet és még ez első lövés előtt mélyálomba szenderültem.
álmok...
egyre furábbak...
tegnap azt álmodtam, hogy nagyfaterral elmentünk tündihez és sinkóhoz egy szilveszteri buli before-jára. nagypapi sinkó haverjaival römizgetett és mindenki odavolt érte, én meg távolabbról néztem őt és nagyon szerettem és örültem, hogy velem van. majd együtt kisétáltunk egy ajtón...
hétfő, február 22, 2010
zombieland
ezúttal nem dalszöveg a title, hanem egy film címe. amit tegnap 2x is megnéztem, annyira tetszett. plusz aki akarja átviheti az értelmet... és gondolhat társadalmunkra, a kormányra, anyukámra, a saját anyukájára, haitira, tahitira, tataratta és szabad asszociáció.
miért nem írok? mert nincs mit. napjaim meg vannak számlálva. a naptárba irogatom be, hogy mivel teltek és most ahogy visszanézem sem látok sok minden említésre méltót.
ami kicsit különb, mint az átlag felkelek, vámpír odaadja a netet, gyakorlok a forgalom vizsgára, állást keresek, chat-elek, dolog az pedig lentebb olvasható.
pld tilos. ahova keddenként tévedek be és az összeválogatott 10 számból lejátszom szépen egymásután 8at. szépen tematikusan. mút héten big beat est volt, most asszem swing lesz.
voltam tatán a 7végén. szeretem tatát. már a vasúttól elsétálni cukorkáékhoz is isteni volt. jó levegő, vidék, kocka házak, fák, látóhatár, természet. ez nagyon fontos dolog. itt alig látni el pár száz méterre. beleütközik a tekintetem egy ordenáré épületbe...
a csajokkal most is, mint mindig örültünk egymásnak és sokat nevettünk, bolondoztunk, este iszogattunk, jókat aludtunk, filmet néztünk... ők szombat este lementek vmi helyi klubba én maradtam a fenekemen, nem bírtam volna ki, hogy bikinire vagy eddára kelljen sört innom és úgy tennem mint aki jól mulat. de nem is kell...
vezetés nem tom jól megy-e. igazából tele van a faszom vele. nagyon szeretek vezetni, de nehezen viselem el, hogy állandóan beleszólnak abba, amit csinálok, holott nem szabálytalan, csak nem tetszik az oktatómnak. de az, hogy istennek van humorérzéke az tiszta sor.
múltkor oktatóm megelégelte, hogy átmegyek a zebrán, holott egy gyalogos ott tötymörög rajta és demonstrációs szándékkal a fékbe taposott és leblokkolta az autót a zebra előtt. azonnal belénk is szálltak hátulról. amikor a fagyi vissza nyal, mi?
miért nem írok? mert nincs mit. napjaim meg vannak számlálva. a naptárba irogatom be, hogy mivel teltek és most ahogy visszanézem sem látok sok minden említésre méltót.
ami kicsit különb, mint az átlag felkelek, vámpír odaadja a netet, gyakorlok a forgalom vizsgára, állást keresek, chat-elek, dolog az pedig lentebb olvasható.
pld tilos. ahova keddenként tévedek be és az összeválogatott 10 számból lejátszom szépen egymásután 8at. szépen tematikusan. mút héten big beat est volt, most asszem swing lesz.
voltam tatán a 7végén. szeretem tatát. már a vasúttól elsétálni cukorkáékhoz is isteni volt. jó levegő, vidék, kocka házak, fák, látóhatár, természet. ez nagyon fontos dolog. itt alig látni el pár száz méterre. beleütközik a tekintetem egy ordenáré épületbe...
a csajokkal most is, mint mindig örültünk egymásnak és sokat nevettünk, bolondoztunk, este iszogattunk, jókat aludtunk, filmet néztünk... ők szombat este lementek vmi helyi klubba én maradtam a fenekemen, nem bírtam volna ki, hogy bikinire vagy eddára kelljen sört innom és úgy tennem mint aki jól mulat. de nem is kell...
vezetés nem tom jól megy-e. igazából tele van a faszom vele. nagyon szeretek vezetni, de nehezen viselem el, hogy állandóan beleszólnak abba, amit csinálok, holott nem szabálytalan, csak nem tetszik az oktatómnak. de az, hogy istennek van humorérzéke az tiszta sor.
múltkor oktatóm megelégelte, hogy átmegyek a zebrán, holott egy gyalogos ott tötymörög rajta és demonstrációs szándékkal a fékbe taposott és leblokkolta az autót a zebra előtt. azonnal belénk is szálltak hátulról. amikor a fagyi vissza nyal, mi?
hétfő, február 01, 2010
since than everything is different
a hatodik érzéket nézem. egyszer láttam már. de még így is izgalmas.
history of the world part 1
2010.01.31. vasárnap 16:21 itthon
az emberiség történelmét nézegetem, abban a bizonyos régi francia rajzfilm sorozat feldolgozásban.
már túl vagyok a Föld kialakulásán, az őskorszakon, most épp egyiptomban korbácsolják az embereket.
gondolom a kommunista vérem miatt, de az ősközösség az eddigi legszimpatikusabb létforma. keresnem kell valami könyvet az indián kultúráról, talán ők azok még akik a legtovább megőrizték ezt az életet. oké ott vannak még a busmanok meg kitudja miféle törzsek, de az nem izgat annyira.
nah, az adószedők megkorbácsoltak vkit, aki keveset fizetett. zseniális. jut eszembe, felhívták a figyelmem, hogy nekem is be kellene fizetnem valami légből kapott adót máig. az önkormányzat találta ki. leshetik persze. nem is értem, hogyan képzelik.
hmmm... Hamurapinak kemény kis törvényei voltak. nem volt sok kec mec.
reggel arra a régi gondolatra keltem, hogy a farm projectet kellene valahogy mégis beindítani. kicsit buzgálokodom meg ficergek, hátha eszembe jut, hogy hogyan is lehetne elkezdeni.
bár alap, hogy pénz nélkül sehogy.
más.
tegnap dorkával és lipiékkel szánkóztunk a vligetben. isteni volt. rég mókáztam a hóban és jólesett kimozdulni, dombra kaptatni, majd ezerrel lecsúszni.
kifáradva és teljesen átázva felugrottunk hozzám, tisztába raktam magam, majd átmentünk lipiékhez. nekiálltunk tócsnit sütni. bezabáltunk, játszottunk, természet filmet néztünk és eljött az idő, hogy elinduljunk a szilvuba.
iza sznapját ünnepeltük ott. dott is betársult, iszogattunk, beszélgettünk csocsóztunk. a táncparkettre is merészkedtem, de ha mozogtam az is maximum a rángógörcs miatt lehetett, mert a zenétől gutaütést lehetett kapni. de atti finnyás gyerek, nem könnyű a kedvében járni.
3 körül hazajöttünk, emese nyomta a gázt, én meg fülig vigyorral élveztem, ahogy csúszkáltunk.
nyugtalan álmom volt. nem emlékszem sajnos arra, hogy mi, csak arra, hogy vki arra figyelmeztet, hogy nem az a lényeg, hogy hol, hanem hogy mikor. ez mit jelent nem tom. talán a farm. talán más.
17:41
átjött öcskös. hozott hamit. beszélgettünk kicsit.
most pedig vissza az emberiség történetéhez, ahol cézár dönt életek felett egyetlen kézmozdulattal.
anyukám ananászos csikét küldött, hogy megtöltsem a pocakom. nagyon finom volt. köszi anya.
a rajzfilm sajnos kezd egyre bugyutább lenni. jobb lenne, ha több tényt közölne és kevesebbet ütögetnék egymást a la asterix. most marco polo életét mutatja be. túl vagyunk pár keresztes hadjáraton. feltűnt híres névrokonom Attila is. a hun. mint minden idők legkegyetlenebb gazfickója és otthonok feldúlója. igazán kedves. bár nem kizárt, hogy tényleg egy görény volt.
dzsingisz kán épp hogy megmurdelt. marco pekingbe tart. 24 évig kolbászolt. majd visszament és mindenki körberöhögte őt.
ez most egy ilyen történelmi különkiadás post. és mivel időm tengernyi, valszeg jó hosszú is lesz.
1300as évek. túlnépesedés. pestis. a zsidókat okolják, a pápa meg tombol avignonban, ahol mellesleg én is voltam. jah és két pápa van.
1400ban már három van belőlük. husz jánost meg eltüzelik. akinek volt pofája azt mondani, hogy az egyházi rangokat ne pénzért osszák már bassza meg.
ahhhá, hát ezért hívják angol wc-nek. nah, már ezt is tudom.
jean d'arc színre lép. majd eltüzelték.
az emberiség történelmét nézegetem, abban a bizonyos régi francia rajzfilm sorozat feldolgozásban.
már túl vagyok a Föld kialakulásán, az őskorszakon, most épp egyiptomban korbácsolják az embereket.
gondolom a kommunista vérem miatt, de az ősközösség az eddigi legszimpatikusabb létforma. keresnem kell valami könyvet az indián kultúráról, talán ők azok még akik a legtovább megőrizték ezt az életet. oké ott vannak még a busmanok meg kitudja miféle törzsek, de az nem izgat annyira.
nah, az adószedők megkorbácsoltak vkit, aki keveset fizetett. zseniális. jut eszembe, felhívták a figyelmem, hogy nekem is be kellene fizetnem valami légből kapott adót máig. az önkormányzat találta ki. leshetik persze. nem is értem, hogyan képzelik.
hmmm... Hamurapinak kemény kis törvényei voltak. nem volt sok kec mec.
reggel arra a régi gondolatra keltem, hogy a farm projectet kellene valahogy mégis beindítani. kicsit buzgálokodom meg ficergek, hátha eszembe jut, hogy hogyan is lehetne elkezdeni.
bár alap, hogy pénz nélkül sehogy.
más.
tegnap dorkával és lipiékkel szánkóztunk a vligetben. isteni volt. rég mókáztam a hóban és jólesett kimozdulni, dombra kaptatni, majd ezerrel lecsúszni.
kifáradva és teljesen átázva felugrottunk hozzám, tisztába raktam magam, majd átmentünk lipiékhez. nekiálltunk tócsnit sütni. bezabáltunk, játszottunk, természet filmet néztünk és eljött az idő, hogy elinduljunk a szilvuba.
iza sznapját ünnepeltük ott. dott is betársult, iszogattunk, beszélgettünk csocsóztunk. a táncparkettre is merészkedtem, de ha mozogtam az is maximum a rángógörcs miatt lehetett, mert a zenétől gutaütést lehetett kapni. de atti finnyás gyerek, nem könnyű a kedvében járni.
3 körül hazajöttünk, emese nyomta a gázt, én meg fülig vigyorral élveztem, ahogy csúszkáltunk.
nyugtalan álmom volt. nem emlékszem sajnos arra, hogy mi, csak arra, hogy vki arra figyelmeztet, hogy nem az a lényeg, hogy hol, hanem hogy mikor. ez mit jelent nem tom. talán a farm. talán más.
17:41
átjött öcskös. hozott hamit. beszélgettünk kicsit.
most pedig vissza az emberiség történetéhez, ahol cézár dönt életek felett egyetlen kézmozdulattal.
anyukám ananászos csikét küldött, hogy megtöltsem a pocakom. nagyon finom volt. köszi anya.
a rajzfilm sajnos kezd egyre bugyutább lenni. jobb lenne, ha több tényt közölne és kevesebbet ütögetnék egymást a la asterix. most marco polo életét mutatja be. túl vagyunk pár keresztes hadjáraton. feltűnt híres névrokonom Attila is. a hun. mint minden idők legkegyetlenebb gazfickója és otthonok feldúlója. igazán kedves. bár nem kizárt, hogy tényleg egy görény volt.
dzsingisz kán épp hogy megmurdelt. marco pekingbe tart. 24 évig kolbászolt. majd visszament és mindenki körberöhögte őt.
ez most egy ilyen történelmi különkiadás post. és mivel időm tengernyi, valszeg jó hosszú is lesz.
1300as évek. túlnépesedés. pestis. a zsidókat okolják, a pápa meg tombol avignonban, ahol mellesleg én is voltam. jah és két pápa van.
1400ban már három van belőlük. husz jánost meg eltüzelik. akinek volt pofája azt mondani, hogy az egyházi rangokat ne pénzért osszák már bassza meg.
ahhhá, hát ezért hívják angol wc-nek. nah, már ezt is tudom.
jean d'arc színre lép. majd eltüzelték.
csütörtök, január 28, 2010
gorilla beat
várok
megint
munkára
úgy volt, h tegnap visszaszólnak, de elfelejtettek. ma már hívtam őket, de nem vették fel. amilyen mákom van akkor fognak hívni megint, amikor vezetek. aminek már a végén járok. talán 1-2 órám van még hátra és vizsga. ami jó lenne ha már meg lenne, mert a türelem nem erős oldalam.
voltam a tilosban kedden. bementem 2 órával az adás előtt, fecóval dumázgatni. a műsorban nem kell sok mindent csinálni. az elején, közepén és végén fel kell tenni pár percnyi muzsikát és kész. rendben lesz.
tegnap volt anyu szülinapja. öcskös átvitt, volt torta, meg finom hami, átmásoltam vagy 300 giga adatot, hazajöttem és rommá fagytam közben. szibéria van.
filmes napot tartottam és a Házibuli című klasszikus alatt endorfin sokkot kaptam. ma megnézem a második részt, de tuti hogy beszerzek hozzá két sört. túl jó...
odakint esik a hó és remélem meg is marad, mert úgy vélem ebben az időben jobb lenne vizsgázni. legalább felhagyok a gyorshajtással.
megint
munkára
úgy volt, h tegnap visszaszólnak, de elfelejtettek. ma már hívtam őket, de nem vették fel. amilyen mákom van akkor fognak hívni megint, amikor vezetek. aminek már a végén járok. talán 1-2 órám van még hátra és vizsga. ami jó lenne ha már meg lenne, mert a türelem nem erős oldalam.
voltam a tilosban kedden. bementem 2 órával az adás előtt, fecóval dumázgatni. a műsorban nem kell sok mindent csinálni. az elején, közepén és végén fel kell tenni pár percnyi muzsikát és kész. rendben lesz.
tegnap volt anyu szülinapja. öcskös átvitt, volt torta, meg finom hami, átmásoltam vagy 300 giga adatot, hazajöttem és rommá fagytam közben. szibéria van.
filmes napot tartottam és a Házibuli című klasszikus alatt endorfin sokkot kaptam. ma megnézem a második részt, de tuti hogy beszerzek hozzá két sört. túl jó...
odakint esik a hó és remélem meg is marad, mert úgy vélem ebben az időben jobb lenne vizsgázni. legalább felhagyok a gyorshajtással.
szerda, január 27, 2010
dreams are my reality
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
hétfő, január 25, 2010
t i l o s
jajj, nem is mondottam volt. de fecó felkért, hogy a keddenként lévő tilos rádiós műsoruk közben nyomassam a muzsikát ideiglenesen. fessek alá meg árasszam a hangulatot. szóval keddenként lehet majd hallgatni fincsi zenéket.
ejj ludwig, le kéne szoknod...
ez ma már az ötödik Symphoniád...
ez a förtelmes poén onnan jutott eszembe h pont ezt hallgatom. ki hitte volna...
ez vagyok én... már a szék része (Linda). mert ugye itthon üldögélek, keresem az állásom, nézem a filmeket, játszom a játékokat és várom, hogy hírt halljak vagy hogy beüssön a ménkő. attól függően, hogy melyik történik előbb...
7végén szilvuban jártam, egy dolog tutifix, nem érdemes betenni a kabátod a ruhatárba. nem tűnt el belőle semmi, de sosem tudhatod, hogy mikor táncikálsz és mikor indulsz hazafelé.
vasárnap fájt a fejem. ezt onnan tudtam, hogy 13 körül kinyitottam a szemem és azonnal quarelinért kiáltottam. szerencsére még egy darab volt belőle, így túléltem a napot.
öcskös átjött. nem bírta kivárni, amíg vissza adom a külső vinyóját, így vett magának egy másikat. nincs mese, tényleg privatizáltam az övét. szóval az egész délutánom gigák másolásából telt. ill a gép másolta én csak ültem mellette és a hüje játék újságokat olvasgattam. tök vicces régieket böngészni és látni mennyire be voltak zsongva a cikkírók, hogy jujj fél év és kijön ez meg az. meg húúú micsoda trailere volt, aztán meg megjelenik és nem is ér meg még egy másolt dvd-t sem. plusz visszafelé azért is jobb, mert nem frusztrál, hogy még várni kell rá egy évet, hanem csak leveszem a polcról, ha gusztusom támad rá. nincs kétségem h ezen sorokat csak a nerd-ök értik. sebaj.
ma, azaz hétfőn reggel felkeltem, mert kis vámpírka odaadta a netet. nézegettem állásügyben dolgokat.
csányijé ajánlott egyet. reggel olvasta az expresz.hu-n. pc bontóba keresnek rontó-bontót. felhívtam kiváncsiságból, de egy fáradt hang már csak annyit közölt, hogy már nem aktuális. hát igen. az ilyen zsíros falatokra hamarabb kell lecsapni.
viki is felhívott, nyakába vette zuglót és sétálgat. nah ez remek. csatlakoztam, kimentünk a vligetbe. kolbászoltunk.
hazaérve láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom. a szám nem volt ismerős, így visszahívtam 18 körül. az a lányka volt, akinél interjún voltam még kari előtt. elvileg kell még egy ember és a múltkor éppen hogy csak lemaradtam a melóról, így megkérdezi, hogy érdekel-e. óh hát kék az ég szívecském? persze h érdekel. süti. szerdán megmondja a frankót. ámen.
jajj más. voltam a múlt héten az ing pénzintézetnél is. ők hívtak engem. én elvből nem jelentkezem ilyen helyekre. ma visszahívtak, hogy bejutottam a második körbe. itt le is állítottam a dolgot. leszarom a pénzügyeket, eszemben sincs ilyennel foglalkozni. ennyi erővel maradhattam volna a webben is. najó ez azért durva volt.
ennyi a történet. most palacsintát sütök. a tejfölöstúró felét már megettem csak úgy heccből.
volt ma nálam ádám öcskös. az élet olyan mint egy süti.
ez a förtelmes poén onnan jutott eszembe h pont ezt hallgatom. ki hitte volna...
ez vagyok én... már a szék része (Linda). mert ugye itthon üldögélek, keresem az állásom, nézem a filmeket, játszom a játékokat és várom, hogy hírt halljak vagy hogy beüssön a ménkő. attól függően, hogy melyik történik előbb...
7végén szilvuban jártam, egy dolog tutifix, nem érdemes betenni a kabátod a ruhatárba. nem tűnt el belőle semmi, de sosem tudhatod, hogy mikor táncikálsz és mikor indulsz hazafelé.
vasárnap fájt a fejem. ezt onnan tudtam, hogy 13 körül kinyitottam a szemem és azonnal quarelinért kiáltottam. szerencsére még egy darab volt belőle, így túléltem a napot.
öcskös átjött. nem bírta kivárni, amíg vissza adom a külső vinyóját, így vett magának egy másikat. nincs mese, tényleg privatizáltam az övét. szóval az egész délutánom gigák másolásából telt. ill a gép másolta én csak ültem mellette és a hüje játék újságokat olvasgattam. tök vicces régieket böngészni és látni mennyire be voltak zsongva a cikkírók, hogy jujj fél év és kijön ez meg az. meg húúú micsoda trailere volt, aztán meg megjelenik és nem is ér meg még egy másolt dvd-t sem. plusz visszafelé azért is jobb, mert nem frusztrál, hogy még várni kell rá egy évet, hanem csak leveszem a polcról, ha gusztusom támad rá. nincs kétségem h ezen sorokat csak a nerd-ök értik. sebaj.
ma, azaz hétfőn reggel felkeltem, mert kis vámpírka odaadta a netet. nézegettem állásügyben dolgokat.
csányijé ajánlott egyet. reggel olvasta az expresz.hu-n. pc bontóba keresnek rontó-bontót. felhívtam kiváncsiságból, de egy fáradt hang már csak annyit közölt, hogy már nem aktuális. hát igen. az ilyen zsíros falatokra hamarabb kell lecsapni.
viki is felhívott, nyakába vette zuglót és sétálgat. nah ez remek. csatlakoztam, kimentünk a vligetbe. kolbászoltunk.
hazaérve láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom. a szám nem volt ismerős, így visszahívtam 18 körül. az a lányka volt, akinél interjún voltam még kari előtt. elvileg kell még egy ember és a múltkor éppen hogy csak lemaradtam a melóról, így megkérdezi, hogy érdekel-e. óh hát kék az ég szívecském? persze h érdekel. süti. szerdán megmondja a frankót. ámen.
jajj más. voltam a múlt héten az ing pénzintézetnél is. ők hívtak engem. én elvből nem jelentkezem ilyen helyekre. ma visszahívtak, hogy bejutottam a második körbe. itt le is állítottam a dolgot. leszarom a pénzügyeket, eszemben sincs ilyennel foglalkozni. ennyi erővel maradhattam volna a webben is. najó ez azért durva volt.
ennyi a történet. most palacsintát sütök. a tejfölöstúró felét már megettem csak úgy heccből.
volt ma nálam ádám öcskös. az élet olyan mint egy süti.
péntek, január 22, 2010
in ter u
megyek mindjárt a t-shirt bankba, hogy megkérdezzem kit is mit is keresnek.
szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy én legyek az emberük, ők pedig az én munkahelyem, de hátha játék tesztert vagy állatgondozót vagy valami hasonlót keresnek.
szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy én legyek az emberük, ők pedig az én munkahelyem, de hátha játék tesztert vagy állatgondozót vagy valami hasonlót keresnek.
kedd, január 19, 2010
labrats, go fishing...
ma hivatalos voltam a munkaügyi központba. már múlt héten is jártam arra, de nyilván egy kör alatt nem lehet elintézni semmit.
azt a tippet kaptam, hogy 13-ra menjek oda, mert rengeteg ember lesz ott. igaza volt a nőnek, tényleg rengeteg ember volt ott.
azt hittem teli lesz biomexikóival, de alig láttam 2-3-t, sok hozzám hasonló sápadtarcú aldigált egyik lábáról a másikra.
úgy hallottam, hogy a szerencsejáték rt már szemet vetett a sorszámozási algoritmusra, mert hasznát tudnák venni lotto húzásnál. ugyanis teljesen mindegy, mikor érkezel, hányas szám van a kezedben, nem növekvő számsorrendben hívják be a delikvenseket, hanem teljesen random. voltak jó páran, akik utánam jöttek és hamarabb végeztek. ez nem lenne zavaró, ha nem 3,5 órát töltöttem volna ott sorban állással.
többféleképpen lehet elütni az időt. van aki sétálgat fel s alá, megelőzvén, hogy lemerevedjenek a végtagjai.
van aki az elméjét tornáztatja és keresztrejtvényt fejt. egy nő előttem már vagy 6 fülesen volt túl.
vannak rettenthetetlen william wallace lelkületűek is, akik lázadást próbálnak szítani és egymásnak mantrázzák az "ezt nem hiszem el, már itt vagyok x órája, ezért tart itt az ország..."-t.
páran kintről figyelik az eseményeket, miközben a pécsi dohánygyárat is elszívják.
3 lapot kellett aláírnom és megtudtam, hogy febr közepe felé kapok munkanélküli járulékot. ez nem segély, mert azt mások adnak, ez az a pénz, amit minden hónapban levesznek a bejelentett fizujából mindenkinek. remek. érdekes. amikor levonják, akkor az megvan egy tollvonással. amikor visszakéred, mert úgy hozta a szükség, akkor várhatsz rá, járhatsz utána és boldogíthatod őket hosszú órákig. anyway...
hazafelé annyira hasznosnak éreztem magam és a mai napom, hogy azonnal elmosogattam, rendet raktam és most egy tip top lakásban filózom azon, hogy mit csináljak.
a munkakereséssel az a baj, hogy olyan mint pecázni csak rosszabb.
first of all, az hogy eddig miket csináltál és milyen iskolákat végeztél kijelöli, hogy melyik tónál pakolhatod le a cuccaid és kinyitva a kempingszéket kezdheted felszerelni a csalit. én esetemben sajnos nem beszélhetünk nyílt tengeri cápavadászatról, egy várostól 20 km-re lévő kiépített és sűrűn látogatott mesterséges tóhoz szól a jegyem. de legalább nem a nádasba.
botod áll képességeidből, orsód a felhalmozott tapasztalatokból, horgod lehet pár nyelv, amit beszélsz és a végén kukacod az ahogy ezeket tálalod a cv-dbe, motivációs leveledbe. végeredményben fogod saját magad feltűzöd a horogra és bedobod magad.
és itt jön a tré rész, hogy fene tudja mi megy a víztükör alatt. egyelőre úgy látszik az összes potykát megfőzték halásznének karácsonyra és kukacom magányosan ázik a posványban. de hátha egyszercsak bekapja végre vki.
azt a tippet kaptam, hogy 13-ra menjek oda, mert rengeteg ember lesz ott. igaza volt a nőnek, tényleg rengeteg ember volt ott.
azt hittem teli lesz biomexikóival, de alig láttam 2-3-t, sok hozzám hasonló sápadtarcú aldigált egyik lábáról a másikra.
úgy hallottam, hogy a szerencsejáték rt már szemet vetett a sorszámozási algoritmusra, mert hasznát tudnák venni lotto húzásnál. ugyanis teljesen mindegy, mikor érkezel, hányas szám van a kezedben, nem növekvő számsorrendben hívják be a delikvenseket, hanem teljesen random. voltak jó páran, akik utánam jöttek és hamarabb végeztek. ez nem lenne zavaró, ha nem 3,5 órát töltöttem volna ott sorban állással.
többféleképpen lehet elütni az időt. van aki sétálgat fel s alá, megelőzvén, hogy lemerevedjenek a végtagjai.
van aki az elméjét tornáztatja és keresztrejtvényt fejt. egy nő előttem már vagy 6 fülesen volt túl.
vannak rettenthetetlen william wallace lelkületűek is, akik lázadást próbálnak szítani és egymásnak mantrázzák az "ezt nem hiszem el, már itt vagyok x órája, ezért tart itt az ország..."-t.
páran kintről figyelik az eseményeket, miközben a pécsi dohánygyárat is elszívják.
3 lapot kellett aláírnom és megtudtam, hogy febr közepe felé kapok munkanélküli járulékot. ez nem segély, mert azt mások adnak, ez az a pénz, amit minden hónapban levesznek a bejelentett fizujából mindenkinek. remek. érdekes. amikor levonják, akkor az megvan egy tollvonással. amikor visszakéred, mert úgy hozta a szükség, akkor várhatsz rá, járhatsz utána és boldogíthatod őket hosszú órákig. anyway...
hazafelé annyira hasznosnak éreztem magam és a mai napom, hogy azonnal elmosogattam, rendet raktam és most egy tip top lakásban filózom azon, hogy mit csináljak.
a munkakereséssel az a baj, hogy olyan mint pecázni csak rosszabb.
first of all, az hogy eddig miket csináltál és milyen iskolákat végeztél kijelöli, hogy melyik tónál pakolhatod le a cuccaid és kinyitva a kempingszéket kezdheted felszerelni a csalit. én esetemben sajnos nem beszélhetünk nyílt tengeri cápavadászatról, egy várostól 20 km-re lévő kiépített és sűrűn látogatott mesterséges tóhoz szól a jegyem. de legalább nem a nádasba.
botod áll képességeidből, orsód a felhalmozott tapasztalatokból, horgod lehet pár nyelv, amit beszélsz és a végén kukacod az ahogy ezeket tálalod a cv-dbe, motivációs leveledbe. végeredményben fogod saját magad feltűzöd a horogra és bedobod magad.
és itt jön a tré rész, hogy fene tudja mi megy a víztükör alatt. egyelőre úgy látszik az összes potykát megfőzték halásznének karácsonyra és kukacom magányosan ázik a posványban. de hátha egyszercsak bekapja végre vki.
hétfő, január 18, 2010
virus
2010.01.17. 1530 @ home, alone. nirvana come as u r
3 percenként ásítozom. tegnap délután átjött mester, lanba kötöttük magunkat és tenoristák írtottunk, amikor is megjött szami és barátja attila. ok lemezeztek, majd átmentek egy másik buliba, mi készültünk a herbaliser dj set-re a corvin tetején.
elindultunk taxival, felszedtük szamit és megmásztük az egymillió lépcsot ami oda vezet.
note to self: SOHA nem menj le atti 24 óra elott szórakozó helyre.
vmi sapkás nyomta az hip hop-ot. a helynek már eleve elég ócska lebuj hangulata van a pirosas és gyér megvilágítással, de a muzsika sem volt jó hangulat teremto. sebaj, megjött dóri, beszélgettünk. mesterrel visítottak a nevetéstol folyamatosan.
fél egy tájban már ollie vette kezelésbe a pultot és hamar bele is csapott a funkba. nagyot ráztunk. ennyi. hazajöttünk taxival, én felmásztam és azonnal elaludtam.
az álmomra majd késobb kitérek.
lottünk még pár terroristát, ettem rakott krumplit, öcskös a maradék csirkepörit és punnyadok. nem aludtam ki magam.kicsit semmirekellonek érzem magam, de ez nyilván a munkanélküliség átka.
nah és most az álmom. imádtam. annyira kurva vicces volt, hogy gyula elmondása szerint most nem csak nyüsszögtem de még tralaláztam is álmomban.
egy idegszanatóriumban játszódott az álmom, fehér falak és végtelen folyosók között. én és 2 másik társam, akik nem ismerőseim, csak az álmomban voltak jóbarátok menekültünk a harmadik birodalom emberei elol szobáról szobára futkorászva. egyszer csak maga hitler szobájába keveredtünk, ahol is a náci vezeto összes családi fotójára egy filctollal bajszokat és szakállakat rajzolgattam. majd futkároztunk tovább... a vége vmi olyasmi volt, hogy egy nagy csarnokban meg is vívtunk a gonosz vezérrel és vmi óriási fehér tankba gyömöszölve kiütettük vele a falat, amivel mi szabaddá váltunk o pedig eltünt a semmiben.
later
2010.01.18. 00:41
nah ma sikerült egy ügyetlen húzással tönkrevágni a meglévő rendszeremet. szami hozott egy játékot, ami nagy kedvencünknek még friss ropogós folytatása. feltelepítettük, nyomkodtam kicsit, mjd kifagyott, és újra már nem indult a rendszer.
another note to self: ezentúl első dolog amit feltelepítesz atti az egy virusírtó
nem vagyok álmos, pedig 5 óránál nem hunytam többet.
3 percenként ásítozom. tegnap délután átjött mester, lanba kötöttük magunkat és tenoristák írtottunk, amikor is megjött szami és barátja attila. ok lemezeztek, majd átmentek egy másik buliba, mi készültünk a herbaliser dj set-re a corvin tetején.
elindultunk taxival, felszedtük szamit és megmásztük az egymillió lépcsot ami oda vezet.
note to self: SOHA nem menj le atti 24 óra elott szórakozó helyre.
vmi sapkás nyomta az hip hop-ot. a helynek már eleve elég ócska lebuj hangulata van a pirosas és gyér megvilágítással, de a muzsika sem volt jó hangulat teremto. sebaj, megjött dóri, beszélgettünk. mesterrel visítottak a nevetéstol folyamatosan.
fél egy tájban már ollie vette kezelésbe a pultot és hamar bele is csapott a funkba. nagyot ráztunk. ennyi. hazajöttünk taxival, én felmásztam és azonnal elaludtam.
az álmomra majd késobb kitérek.
lottünk még pár terroristát, ettem rakott krumplit, öcskös a maradék csirkepörit és punnyadok. nem aludtam ki magam.kicsit semmirekellonek érzem magam, de ez nyilván a munkanélküliség átka.
nah és most az álmom. imádtam. annyira kurva vicces volt, hogy gyula elmondása szerint most nem csak nyüsszögtem de még tralaláztam is álmomban.
egy idegszanatóriumban játszódott az álmom, fehér falak és végtelen folyosók között. én és 2 másik társam, akik nem ismerőseim, csak az álmomban voltak jóbarátok menekültünk a harmadik birodalom emberei elol szobáról szobára futkorászva. egyszer csak maga hitler szobájába keveredtünk, ahol is a náci vezeto összes családi fotójára egy filctollal bajszokat és szakállakat rajzolgattam. majd futkároztunk tovább... a vége vmi olyasmi volt, hogy egy nagy csarnokban meg is vívtunk a gonosz vezérrel és vmi óriási fehér tankba gyömöszölve kiütettük vele a falat, amivel mi szabaddá váltunk o pedig eltünt a semmiben.
later
2010.01.18. 00:41
nah ma sikerült egy ügyetlen húzással tönkrevágni a meglévő rendszeremet. szami hozott egy játékot, ami nagy kedvencünknek még friss ropogós folytatása. feltelepítettük, nyomkodtam kicsit, mjd kifagyott, és újra már nem indult a rendszer.
another note to self: ezentúl első dolog amit feltelepítesz atti az egy virusírtó
nem vagyok álmos, pedig 5 óránál nem hunytam többet.
péntek, január 15, 2010
zuglói balet
már vagy egy órája nyitva van mind a két szemem, de nem érzem, hogy fel is ébredtem.
nah majd a reggeli torna után. vagy benyomok még egy pohár kakaót és ellazulok.
tegnap felkeltem reggel 7-kor. erre sem volt példa pár hónapja. nem is esett jól, de el kellett mennem a munkaügyi központba. kifogytam a megtakarított pénzemből és gondoltam visszakérem azt, amit eddig levontak a fizumból. hát ragaszkodnak hozzá ők is. 40 perc sorbanállás egy cetliért, amivel még 1,5 órát lehet várakozni. velem szemben egy hidegburkoló ült. be nem állt a szája, nehezen tudta megérteni, hogy miért kell neki végigvárnia a sort, amikor ő idejár minden hónapban és az egész rendszer szar, a magyarokból soha nem lesz semmi és majd talán a jobbik eltörli ezt a sok szemetet akik az országot tönkreteszik. nem lett volna baj ezzel, mert mondja csak, legalább megy az idő vele.
a csajszi, aki felvette az adataimat nagyon kedves volt. pár évvel lehetett idősebb nálam és látszott rajta, hogy segíteni akar. munkát azt nem tud ajánlani, mert annyi ember jelentkezik munkanélkülinek, hogy nincs idejük tartani a kapcsolatot a munkaadókkal. mondtam neki, hogy akkor az egésznek nem sok értelme van, de ezt nem akarta meghallani.
egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, hogy vissza kell mennem kedden, mert ő csak állományba tudott venni, de elintézni, hogy pénzt kapjak azt nem. ja és számítsak arra, hogy 3x ennyit kell majd sorbanállni. dejó lesz.
szerencsére találtam egy buszt, ami háztól házig visz. én fasz még lyukasztottam jegyet, majd elolvastam a neten, hogy az ellenőrök nem is vették fel a munkát. gondolom nincs pofájuk büntetni, ha már az anyavállalat nem ad szolgáltatást. nagyon helyes.
btw teljesen egyetértek a sztrájkkal. sőt destruktív személyiségemnek még jól is esik, ahogy ezek ölre mennek. kis szerencsével szmogriadó lesz és letiltják az autósokat is. ez van, sokkterápia, ez kell ide. különben soha fel nem ébredünk.
ahhoz, hogy valami felépüljön kevés, ha van egy terv. kell hozzá materia is. mivel elcsigázottak az emberek és beletörődtek a túlélésre játszásba, ezért úgy hiszem nem is lehet belőlük táplálkozva építeni semmit. talán ha minden amiben eddig hittek és biztonságnak véltek romba dől akkor elkezdenek egy jobbat létrehozni. én a kis farm projectemet pont egy ilyen vállalkozásnak tartom. nem mintha az tartana valahol.
nah, kakaótime
este felhívott kisági. átjönne. remek terv. hozott pár sört, túrosbuktát, narancslevet. benyomtuk a maradék vodkát a naranccsal. ahhoz képest, hogy jó ideje nem kívánom az alkoholt tegnap megtaláltam a békém vele. mondjuk nem is nagy kunszt lenyomni 3 pohár vodka-narancsot. közben vivaldit, ravelt és hasonló csodás klasszikusokat hallgattunk és 2 mécses fényénél csukott szemmel táncikáltunk. isteni mulatság volt. :) áttértünk swingre és elhatároztuk, hogy eljárunk majd swinget járni egy tanfolyamra. nem emlékszem hány óra lehetett, amikor befáradtunk, de az tuti, hogy bee gees-szel zártunk.
úgy aludtam mint rég. ahogy letettem a kis fejem azonnal eljött értem az álom. emlékszem is a történetre, ami átjárta az agyam miközben a testem pihent. maga a story is elég pihent volt. az általános iskolámnál sétáltam, aminek kapujában állt egy szőke lányka és lipivel beszélgetett. hasonló póló volt rajtunk a szöszivel. rajta fehér trikó közepén kis szivecskével rajtam szürke póló és ugyancsak szivecske. összenéztünk és kaptam pár puszit és nagyon jóleső ölelést. majd vihogva eltünt lipivel az épület belsejében. utánamentem, de már csak az üres aula nézett vissza rám faburkolatú oszlopaival. távolban még hallottam, ahogy csukodnak a tantermek ajtajai.
kifelé jövet pusztaiákosba botlottam, aki a feleségével volt és 2 gyerekükkel. kézenfogtak és beültettek egy mikrobuszba. -- nah ezt a részét legalább értem az álomnak, mert ákosnak bár nincs se felesége se gyereke, de van 2 üveg pálinkája nálam. úgyhogy ma felkerekedek és elviszem neki.
ha tippelnem kellene, hogy mi rejlik meg az álom mögött, akkor azt gondolom, hogy minden benne van, amire vágyom.
imádtam a gyerekkoromat, örömteli volt és biztonságos, egyszerű és ártatlan. innen gondolom a helyszin, az iskola, annak is a kapuja, mintegy portál vissza a békeidőbe.
lipit is onnan ismerem, általános elsőből, akkor is jóbarát volt, most is mint testvéremre gondolok rá és biztosan így is marad ez. szóval megérdemelten állt ott, mintegy üdvözölve hazatérésemet.
a kislányt is ismerem. nincs köztünk semmi. néha összefutunk bulikban és akkor kb mint az álomban kedvesen megöleljük egymást és mosolyogva táncikálunk.
mosolyogva ébredtem, mellettem kisági már rég ébren volt. kikandikáltam a takaró alól és megpróbáltam eldönteni, hogy fáj e a fejem. vártam még egy kicsit. nem fáj. nem vagyok másnapos. zsír. akkor kezdődhet a nap. ágika közölte, hogy aranyosan nyüsszögök álmomban. igen, tudom...
megnéztünk még egy swing videót, ő összeszedte magát és hazament. nekem tengernyi időm van, 18-ra megyek vezetni. az élet útja elég hosszú ,csak nem elég széles. :) ahogy szokták mondani.
nah majd a reggeli torna után. vagy benyomok még egy pohár kakaót és ellazulok.
tegnap felkeltem reggel 7-kor. erre sem volt példa pár hónapja. nem is esett jól, de el kellett mennem a munkaügyi központba. kifogytam a megtakarított pénzemből és gondoltam visszakérem azt, amit eddig levontak a fizumból. hát ragaszkodnak hozzá ők is. 40 perc sorbanállás egy cetliért, amivel még 1,5 órát lehet várakozni. velem szemben egy hidegburkoló ült. be nem állt a szája, nehezen tudta megérteni, hogy miért kell neki végigvárnia a sort, amikor ő idejár minden hónapban és az egész rendszer szar, a magyarokból soha nem lesz semmi és majd talán a jobbik eltörli ezt a sok szemetet akik az országot tönkreteszik. nem lett volna baj ezzel, mert mondja csak, legalább megy az idő vele.
a csajszi, aki felvette az adataimat nagyon kedves volt. pár évvel lehetett idősebb nálam és látszott rajta, hogy segíteni akar. munkát azt nem tud ajánlani, mert annyi ember jelentkezik munkanélkülinek, hogy nincs idejük tartani a kapcsolatot a munkaadókkal. mondtam neki, hogy akkor az egésznek nem sok értelme van, de ezt nem akarta meghallani.
egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, hogy vissza kell mennem kedden, mert ő csak állományba tudott venni, de elintézni, hogy pénzt kapjak azt nem. ja és számítsak arra, hogy 3x ennyit kell majd sorbanállni. dejó lesz.
szerencsére találtam egy buszt, ami háztól házig visz. én fasz még lyukasztottam jegyet, majd elolvastam a neten, hogy az ellenőrök nem is vették fel a munkát. gondolom nincs pofájuk büntetni, ha már az anyavállalat nem ad szolgáltatást. nagyon helyes.
btw teljesen egyetértek a sztrájkkal. sőt destruktív személyiségemnek még jól is esik, ahogy ezek ölre mennek. kis szerencsével szmogriadó lesz és letiltják az autósokat is. ez van, sokkterápia, ez kell ide. különben soha fel nem ébredünk.
ahhoz, hogy valami felépüljön kevés, ha van egy terv. kell hozzá materia is. mivel elcsigázottak az emberek és beletörődtek a túlélésre játszásba, ezért úgy hiszem nem is lehet belőlük táplálkozva építeni semmit. talán ha minden amiben eddig hittek és biztonságnak véltek romba dől akkor elkezdenek egy jobbat létrehozni. én a kis farm projectemet pont egy ilyen vállalkozásnak tartom. nem mintha az tartana valahol.
nah, kakaótime
este felhívott kisági. átjönne. remek terv. hozott pár sört, túrosbuktát, narancslevet. benyomtuk a maradék vodkát a naranccsal. ahhoz képest, hogy jó ideje nem kívánom az alkoholt tegnap megtaláltam a békém vele. mondjuk nem is nagy kunszt lenyomni 3 pohár vodka-narancsot. közben vivaldit, ravelt és hasonló csodás klasszikusokat hallgattunk és 2 mécses fényénél csukott szemmel táncikáltunk. isteni mulatság volt. :) áttértünk swingre és elhatároztuk, hogy eljárunk majd swinget járni egy tanfolyamra. nem emlékszem hány óra lehetett, amikor befáradtunk, de az tuti, hogy bee gees-szel zártunk.
úgy aludtam mint rég. ahogy letettem a kis fejem azonnal eljött értem az álom. emlékszem is a történetre, ami átjárta az agyam miközben a testem pihent. maga a story is elég pihent volt. az általános iskolámnál sétáltam, aminek kapujában állt egy szőke lányka és lipivel beszélgetett. hasonló póló volt rajtunk a szöszivel. rajta fehér trikó közepén kis szivecskével rajtam szürke póló és ugyancsak szivecske. összenéztünk és kaptam pár puszit és nagyon jóleső ölelést. majd vihogva eltünt lipivel az épület belsejében. utánamentem, de már csak az üres aula nézett vissza rám faburkolatú oszlopaival. távolban még hallottam, ahogy csukodnak a tantermek ajtajai.
kifelé jövet pusztaiákosba botlottam, aki a feleségével volt és 2 gyerekükkel. kézenfogtak és beültettek egy mikrobuszba. -- nah ezt a részét legalább értem az álomnak, mert ákosnak bár nincs se felesége se gyereke, de van 2 üveg pálinkája nálam. úgyhogy ma felkerekedek és elviszem neki.
ha tippelnem kellene, hogy mi rejlik meg az álom mögött, akkor azt gondolom, hogy minden benne van, amire vágyom.
imádtam a gyerekkoromat, örömteli volt és biztonságos, egyszerű és ártatlan. innen gondolom a helyszin, az iskola, annak is a kapuja, mintegy portál vissza a békeidőbe.
lipit is onnan ismerem, általános elsőből, akkor is jóbarát volt, most is mint testvéremre gondolok rá és biztosan így is marad ez. szóval megérdemelten állt ott, mintegy üdvözölve hazatérésemet.
a kislányt is ismerem. nincs köztünk semmi. néha összefutunk bulikban és akkor kb mint az álomban kedvesen megöleljük egymást és mosolyogva táncikálunk.
mosolyogva ébredtem, mellettem kisági már rég ébren volt. kikandikáltam a takaró alól és megpróbáltam eldönteni, hogy fáj e a fejem. vártam még egy kicsit. nem fáj. nem vagyok másnapos. zsír. akkor kezdődhet a nap. ágika közölte, hogy aranyosan nyüsszögök álmomban. igen, tudom...
megnéztünk még egy swing videót, ő összeszedte magát és hazament. nekem tengernyi időm van, 18-ra megyek vezetni. az élet útja elég hosszú ,csak nem elég széles. :) ahogy szokták mondani.
kedd, január 12, 2010
pulp fiction
kitalált történet következik.
olyan van rajta sapka/nincs rajta sapka féle. vagy sokkal inkább olyan, visszaéléses. de mint írtam nincs valóságalapja. a mostani vizsga ihlette...
3-an ülnek egy autóban. elöl egy tanuló, az anyósülésen az oktató, hátul pedig egy másik tanuló vár a sorára türelmesen. együtt átbeszélik a teendőket, ha majd eljő a viszgabiztos minden simán menjen.
- megnéztem ki vizsgáztat - mondja az oktató - szerencsések vagytok, írtó rendes hapsi. ismerem is. gyönyörű autója, egy hatalmas audi. szóval van mit a tejbe aprítania. nem fog szórakozni veletek.
- miért? mikkel szoktak jönni? - kérdezi a vezetőülésben ülő srác
- reggel viszgáztattam egy fiút, viktort. kávézás közben összefutottam a taggal, akihez ki volt írva vizsgára. ismerem őt is. megkérdezte tőlem, szted lesz nála boríték? mondtam nem hiszem, de ügyes fiú, felkészült, jól vezet.
- meglátjuk - válaszolta
- szóval, idejöttünk az autóhoz, a srác elmondta a szokásos mondókát, megkérdezte tőle a biztos, hogy mit jelent, ha kigyullad a műszerfalon az akkumlátor lámpa?
- hát, hogy elment a töltés és aksiról megy az elektromosság az autóban.
- ühüm. azaz...
- hát, hogy a generátor nem tölt.
- úgy van, és mi oka lehet annak, hogy nem tölt a generátor?
- ??? - ezt nem tudta a srác. majd végig vezették a pályát, mindent megcsinált, de a végén a műszaki ismeretekre hivatkozva megbukott.
- nemáááár, ezt a gecit - szólal meg a hátsó ülésen a srác - nem is tanultunk ilyet, tugya a faszom miért döglik be, bedöglik és kész, ki nem szarja le? nem autószerelőnek tanulunk.
- nah ez az. - kontrázik beszarva a másik wannabe driver
- sok minden lehet, elszakad az ékszíj, akármi, de a lényeg, hogy ilyenkor a legjobb, ha hagyod a dolgot, alázatosan ülsz szemlesütve és lehet hogy meggondolja magát. - magyarázza el a tanulságot az oktató
- hogy mi??? miért mi a faszomat képzel ez magáról? alázatosan szemlesütve? ki ez a pápa? isten? - akad ki a hátulülő
- nyugalom, ilyenkor a hőbörgés nem segít semmit.
- ennyi erővel megkérdezhette volna, hogy hányan haltak meg a titanicon névszerint, nem lehet bepanaszolni?
- úgyis neki hisznek. nincs értelme, aztán még ha elő is vennék, az összes vizsgabiztos tudni fogja, hogy én tettem keresztbe az egyik társuknak és elkaszálnák az összes tanulómat.
- hát velem ezt tuti, hogy nem lehetne megcsinálni. elküldeném az anyjába, mondanám, hogy olyat kérdezzen, ami benne van a tananyagban.
- nyugi fiam, majd betörnek téged is...
olyan van rajta sapka/nincs rajta sapka féle. vagy sokkal inkább olyan, visszaéléses. de mint írtam nincs valóságalapja. a mostani vizsga ihlette...
3-an ülnek egy autóban. elöl egy tanuló, az anyósülésen az oktató, hátul pedig egy másik tanuló vár a sorára türelmesen. együtt átbeszélik a teendőket, ha majd eljő a viszgabiztos minden simán menjen.
- megnéztem ki vizsgáztat - mondja az oktató - szerencsések vagytok, írtó rendes hapsi. ismerem is. gyönyörű autója, egy hatalmas audi. szóval van mit a tejbe aprítania. nem fog szórakozni veletek.
- miért? mikkel szoktak jönni? - kérdezi a vezetőülésben ülő srác
- reggel viszgáztattam egy fiút, viktort. kávézás közben összefutottam a taggal, akihez ki volt írva vizsgára. ismerem őt is. megkérdezte tőlem, szted lesz nála boríték? mondtam nem hiszem, de ügyes fiú, felkészült, jól vezet.
- meglátjuk - válaszolta
- szóval, idejöttünk az autóhoz, a srác elmondta a szokásos mondókát, megkérdezte tőle a biztos, hogy mit jelent, ha kigyullad a műszerfalon az akkumlátor lámpa?
- hát, hogy elment a töltés és aksiról megy az elektromosság az autóban.
- ühüm. azaz...
- hát, hogy a generátor nem tölt.
- úgy van, és mi oka lehet annak, hogy nem tölt a generátor?
- ??? - ezt nem tudta a srác. majd végig vezették a pályát, mindent megcsinált, de a végén a műszaki ismeretekre hivatkozva megbukott.
- nemáááár, ezt a gecit - szólal meg a hátsó ülésen a srác - nem is tanultunk ilyet, tugya a faszom miért döglik be, bedöglik és kész, ki nem szarja le? nem autószerelőnek tanulunk.
- nah ez az. - kontrázik beszarva a másik wannabe driver
- sok minden lehet, elszakad az ékszíj, akármi, de a lényeg, hogy ilyenkor a legjobb, ha hagyod a dolgot, alázatosan ülsz szemlesütve és lehet hogy meggondolja magát. - magyarázza el a tanulságot az oktató
- hogy mi??? miért mi a faszomat képzel ez magáról? alázatosan szemlesütve? ki ez a pápa? isten? - akad ki a hátulülő
- nyugalom, ilyenkor a hőbörgés nem segít semmit.
- ennyi erővel megkérdezhette volna, hogy hányan haltak meg a titanicon névszerint, nem lehet bepanaszolni?
- úgyis neki hisznek. nincs értelme, aztán még ha elő is vennék, az összes vizsgabiztos tudni fogja, hogy én tettem keresztbe az egyik társuknak és elkaszálnák az összes tanulómat.
- hát velem ezt tuti, hogy nem lehetne megcsinálni. elküldeném az anyjába, mondanám, hogy olyat kérdezzen, ami benne van a tananyagban.
- nyugi fiam, majd betörnek téged is...
if i cant find love i guess i hate
elbújt a ipodom. kis kék bigyusz. eddig nem hiányzott, mert nem volt hozzá fülesem. elajándékoztam. most viszont lőttem egyet és gondoltam hallgatom rajta az új gus gus-t, ám félénk kicsi jószágom eltávozott.
nemsokára mehetek rutin vizsgára. mit is mondhatnék. viszhangzik a fejemben az oktatóm bullshitelése.
" ha jön a vizsgabiztos, akkor majd a szemébe kell nézni, jól kihúzni magad, nem zsebretett kézzel állni. az első benyomás nagyon fontos, vigyázni kell, mert ilyenkor reszketeg a hang, meg kusza a gondolat..."
mintha a sátánnal hozna össze a sors egy kis kérdezz-felelekre.
úgy tesznek a autós oktatók, minth a bölcsek köve birtokában lennének és a tudást melyet átadnak halandó szinte ki sem érdemelheti. de ők őrzöi eme titkoknak és ha elég illedelmesen bólogatunk átadják nekünk.
jesus mf christ.
mennyi idegesítő hülyével kell találkozniuk ezeknek az embereknek ahhoz, hogy az évek folyamán mindenkit aki beül az autóba debilnek nézzenek? mennyire lehet szar a 40 fokos augusztusi hőségben egy fémkaszniba zárva, hogy a végén úgy vegyen elégtételt az ember, hogy lenéz minden halandót, akinek a közlekedési hatóság nem állított ki egy cetlit.
nem baj barátaim. még 2 vizsga van hátra és örökre magam mögött hagyom kicsinyes és fenhéjázó lényeteket.
más
menyhárt jenő az agitátor c könyvét olvasom. tele van érdekes gondolatokkal. bár ez az utcán leszólítos műfaj számomra fázós.
tegnap szilvuban találkoztam petrával, régi kiros munkatársammal és hasonló témákban, mint amit a könyv fejteget, osztottuk meg nézeteinek.
más
az elküldött cv-kre annyi válasz nem érkezett, hogy kösz vagy éppen húzzam a nénikémet egy utcai vízcsapra. lehet én írom meg nekik ezeket először...
nemsokára mehetek rutin vizsgára. mit is mondhatnék. viszhangzik a fejemben az oktatóm bullshitelése.
" ha jön a vizsgabiztos, akkor majd a szemébe kell nézni, jól kihúzni magad, nem zsebretett kézzel állni. az első benyomás nagyon fontos, vigyázni kell, mert ilyenkor reszketeg a hang, meg kusza a gondolat..."
mintha a sátánnal hozna össze a sors egy kis kérdezz-felelekre.
úgy tesznek a autós oktatók, minth a bölcsek köve birtokában lennének és a tudást melyet átadnak halandó szinte ki sem érdemelheti. de ők őrzöi eme titkoknak és ha elég illedelmesen bólogatunk átadják nekünk.
jesus mf christ.
mennyi idegesítő hülyével kell találkozniuk ezeknek az embereknek ahhoz, hogy az évek folyamán mindenkit aki beül az autóba debilnek nézzenek? mennyire lehet szar a 40 fokos augusztusi hőségben egy fémkaszniba zárva, hogy a végén úgy vegyen elégtételt az ember, hogy lenéz minden halandót, akinek a közlekedési hatóság nem állított ki egy cetlit.
nem baj barátaim. még 2 vizsga van hátra és örökre magam mögött hagyom kicsinyes és fenhéjázó lényeteket.
más
menyhárt jenő az agitátor c könyvét olvasom. tele van érdekes gondolatokkal. bár ez az utcán leszólítos műfaj számomra fázós.
tegnap szilvuban találkoztam petrával, régi kiros munkatársammal és hasonló témákban, mint amit a könyv fejteget, osztottuk meg nézeteinek.
más
az elküldött cv-kre annyi válasz nem érkezett, hogy kösz vagy éppen húzzam a nénikémet egy utcai vízcsapra. lehet én írom meg nekik ezeket először...
péntek, január 08, 2010
here i am the monkey clown
hello testvéreim az Úrban
teljesen felborult a biológiai órám. le is esett az éjjeli szekrényemről.
éjjel alszom 4 órát, és délután másik 3at. a maradék időben meredek. nem ágyékból, fejjel előre.
nézem a monitort, utoljára 3d-t akkor láttam amikor beültem az Avatarra. de meg lesz ennek is a gyümölcse, bár még nem kielégítő a terméshozam.
rohadtul fel vagyok dobva.
jelentkeztem pár álláshirdetésre. reptéri jegykezelőtől a mikiegérig a music manageren át.
elhatalmasodott rajtam az élet egy játszótér életérzés. ahol ráadásul a hinta mellett vannak szép nagy hangfalak is, így most cypress hill-re mászókázom.
nagy lógás van. egyik kezemben egy vörös csillagos hey!nekem, a másikban egy kék filipmorris. akkor viszont mi a fenével kapaszkodom?
tudod, hogy milyen az amikor minden annyira a helyén, hogy még orrot fújni is menő érzés?
voltam vezetni. szeretek vezetni. úgy érzem jól megy. pár ember nem osztja ezt a véleményt, élükön sztem az oktatómmal és azokkal akikkel találkozom vezetés közben. az milyen, amikor oktató pajtás, közli, egy általam feltett kérdésre, hogy majd megértem ha nagy leszek????
gecibe. azt hittem kiugrom az ablakon. 31 évesen ilyeneket osztanak rám. deutálom. pedig még szakállam is van. amit muszáj lesz levágnom, mert a cv-k mellé kell képet is küldeni és most úgy nézek ki mint egy elbaszott forradalmár, aki bruce willishez járt életvezetési tanácsért.
btw tegnap néztem meg a die hard 3-at. imádom, hogy már a film elején a fehér trikóban ül a rendőrörs sarkában másnaposan.
óh barátaim, annyira szép az élet. amikor az apátia oszlik, mint a köd.
szerda, január 06, 2010
este van este van
enyhe apátiát diagnosztizáltam magamon. de asszem csak a tétlenség és az egyedül töltött órák száma csavrja el a fejem.
ma átjött anyu és öcskös. hoztak tonna élelmet és beszélgettünk kicsit. én is sütöttem fincsi májat, ami immár majdnem 2 éve a sláger kaja.
reggel fel kell kelnem és elmennem vezetni. többen utaltak rá, hogy odakint hó van. nem tudhatom, nem jártam arra. majd meglátjuk.
várom hogy a közvetítő cég visszajelezzen munka ügyben, de leginkább csak vetítő cég, mert a köznek aka nekem nem segít sokat.
írtam levelet az elvtársaknak is, mert nem tartom kizártnak azt hogy meglátogatom őket.
azon vívodom, amin már régóta, hogy keressek itt vmi jó munkát és éldegéljek pénzt keresve stb stb vagy annyi minden van amit még nem láttam nem jártam, elinduljak megint világot látni.
to be honest egyedül nem sok kedvem van hozzá. társam meg nincs.
2010-ben úgy döntöttem rendet rakok a kapcsolataim között is. és jobban odafigyelek párkapcsolataim mélységére és milyenségére.
ez az idei 1 éves terv.
ja és kevesebbet fogok kocadohányozni.
külföldiekkel szivesen dolgoznék itthon. bírom őket. ezen elfilózom...
hétfő, január 04, 2010
different strokes meg szülinapi különkiadás is
hol is kezdjem? mondjuk ezzel. mivel majd mindig úgy kezdem h hogyan kezdjem?
a zünnepek alatt nem igazán volt netem meg ihletem így nem készült év értékelő.
megteszem most, hogy tonna a mondanivaló és apropo.
elkalandozok folyton. hülye multitask.
akkor 2009 morzsái, már amire emlékszem belőle. meg ami publikus :P
az elejére nem emlékszem. h mi a tehenet csináltam a télen.
tavasszal már képben vagyok.
majd jött a nyár
betavaszodott, ami
egész télig tartott
hát ilyen évem volt.
és most?
pont 31 évesen üldögélek és megpróbálom a karácsonyt kicsivel részletgazdagabban felidézni mint az éves jelentést.
nem titok h nem szeretem a karácsonyt. 80%ban reklámfogás hogy minél több productot adjanak el a boltok. ezt olyan tényekkel támasztom alá, hogy nincs év amikor ne lenne hír, hogy a szeretet jegyében elindult népek a pláza parkolóban ütik agyon az időt és egymást parkolóhelyért... anyway.
volt idő, amikor 24én este elindultunk öcskössel fenyőfa portyára. nah ennek vége. gondolom vki rendelkezett, hogy estére már nem akarja ott látni az út szélén a halott carbonokat és eltakarították mind. így nem lett fám. bár díszem sincs...
öcskös jött és győzött. szó szerint. áthozta az x-et és eltángált fociban, bokszban,
autóversenyben és le is lőtt. még jó h nincs több játéka amit ketten is lehet játszani.
én az egész ünnepeket átjátszottam. társamul kristi szegődött, akivel mindig nagyon jó újra látni egymást. most pár lemez felrakása után az assasins creed2-vel merültünk el a reneszánsz velencében. 2 nights long.
szilveszteri bulit tartottam. immár második éve, hogy nálam gyűlünk össze páran és zenés táncos iszogatós beszélgetős mulatságot tartunk.
most meg most van. szülinapom. egész fasza.
kedd, december 15, 2009
My life will never be the same
itt és este. sörök és cigi és jackson. barok a wilág minden sarkában, hála a netnek nem túl távol.
kint hideg, bent is, de kevésbé és elviselhető. munkám még nincs. bár ajánlottak valamit, de nem érkezett se bővebb info se válasz se semmi. én kivárom.
a december becsülettel nekiiramodott és a fele el is telt. másfél hét és karácsony, amit isten lássa lelkem szívemből utálok.
mélyinterjút tartottunk pár napja vámpírral, drága kis társammal ebben az életben. komolyan fontolóra vettem, hogy elmegyek egy pszihomókushoz, mert van bennem pár dolog amitől szivesen megszabadulnék és úgy tudom ők átveszik megörzésre. vagy minimum megmondják, hogy lehet kiejteni a démon nevét, hogy végleg elűzzük.
járok vezetni szorgalmasan, hetente 4 órát. nagyon jól megy. sajnálatomra, idén már nem lesz rutin vizsgám, de holnap túlleszek az elsősegélyen.
egy hete próbálom magam kondicionálni, hogy tanuljak rá, de akárhányszor beleolvasok és elképzelem a szitut, hogy a 6 éves janika leesik a gesztenyefáról, majd kitöri a lábát és a csontja átszúrj a bőrt, nem az jut eszembe, hogy milyen kötést tegyek rá, hanem hogy hova ájuljak.
ha valaki úgy dönt, hogy pont az én autóm előtt robbantsa az arcába a szélvédőt az kérem viseljen napszemüveget, mert félős, hogy nem fogom tudni megmenteni.
szombaton elmentem a merlinbe layo-ra , ahol reggel 6ig táncikáltam önfeledten csodás house zenékre barátaimmal. hazafelé telve az este szép emlékeivel és pár alkoholegységgel sms-t írtam arielnek. semmi érzelgős maszlagot, de nem volt egy oscar díjas ötlet anyway. lesson learned.
az egész hét elég nyomott hangulatban telt. fura jeleket vettem észre magamon, viselkedésemben. vámpír azt mondta, hogy mostanában nem lát engem mosolyogni, és hiányolja azt a régi szeretetbomba attit, aki voltam. én is. hangulatemberré váltam és hajlamos vagyok megbántani emberek akaratomon kívül. nem tetszik ez az irány. azt hangoztatom, hogy mennyire szeretem magam, de most azt hiszem ideje elgondolkodnom pár dolgon. pld hogy mi a fene bajom van bárminemű kötődéssel??? kényelmetlenül érzem magam már akkor is ha anyám megölel. ami odág fajult, hogy egy évben 2x ha találkozom vele/velük. és akkor még párkapcsolatokról szó sem esett. mert ott tudok csak igazán cifrákat művelni.
más
volt egy olyan verzió, hogy a szilvesztert egy szép nagy goa bulin töltöm, munkával. elhesegettem a gondolatot és lehetőséget. nincs az az isten, hogy kibírjak 8-9 órát egy goa partyn. szenvedni meg nem megyek.
példaképek nélkül élünk!
vasárnap, december 13, 2009
i wish i had a wooden hearth... I can set it on fire
sok minden és sok sok nap eltelt, de még mindig a Daphnis és Chloe-val alszom. nagyon, nagyon sajnálom...
:(
péntek, december 04, 2009
strengths and weaknesses
üdv
nem tom mikor jelentkeztem. szóval csak az jön most ami eszembe jut.
állástalan napjaim leginkább vezetéssel telnek. szerencsére oktatóm szimpatikus arc. 61 éves fazon, kis ezüst suzukival és nyugodt temperrel. én meg hasítok. kb mint a francia nyelvvel anno. amikor lehúztam az első 4 hónapot kint nem ragadt rám semmi. azt hittem. majd itthon töltöttem 2 hónapot és visszamentem, és azon kaptam magam, hogy a semmiből, de jönnek elő a szavak, mondatok, értem miről folyik a diskurzus.
anno amikor elkezdtem csinálni a jogsit úgy vezettem, mint ray charles betépve. bizonytalanul rángatva a kormányt és egyszerre nyomva minden pedált. néha már azon gondolkodtam, hogy viszek még párat, hogy arra is ráléphessek.
most meg? nem ismerek magamra. szelem a kilométereket a városi forgalomban, akadály nélkül. állat egy érzés, imádom.
csányijé átküldött egy álláslehetőséget, én kikerestem az utolsó CV-met. update-eltem 2004ről pár hastájéki évszámmal és elküldtem. én voltam a legjobban meglepve amikor behívtak. oktatóm kirakott az ügynökség előtt, én kócosan, ziláltan beléptem majd közöltem a portással, hogy az interjúra jöttem. oké. melyik céghez? őőőő, hát azt nem is tudom pontosan. rendben, milyen pozicióra? őőő lássuk csak... asse tom de XY-hoz. oké. 10es ajtó. meghallgattak. behívtak másnapra a második körre. az volt ma.
kisági értem jött reggel, elmentünk brassóizni. ami nem volt, de a csirkepaprikás is finom. addigra már vicky és csányijé már túl volt a maga második körén. bementem én is. beszéljek magamról. oké. ez meg az. milyen karrier céljaim vannak? farm. leginkább. 4 jó tulajdonságom. hogy az isten tegyen a kopaszok közé. ecc pecc kimehetsz. rendben. 4 rossz tulajdonságom. nah ez övön aluli bébi. váltsunk angolra. ez a teszt 3 perc alatt lezajlott. ott nem tudtak sarokba szorítani. persze nem vettek fel. illetve nem az első turnusban. ha lesz második - csak a jóisten tudja - akkor abban már benne. csányijé is. és itt jön az, ami hátbavágott. vicky, aki ezt csinálta hosszú évekig, diplomája van és nyelvtudása oda-vissza valahogy nem. túlképzett gondolom. jé zus. túlképzettség. csúnya nagy error van a rendszerben.
én addig hallgattam ma nirvana-t hogy megfájdult a fejem. de lehet h egy elszívott cigi tehet róla. és ami még legtrébb, hogy elkezdett megint bohóckodni a bokám. de én a nyári borzalmakat nem csinálom megint végig. még nem döntöttem el, hogy a cipőmet csúzlizom ki, vagy combból a jobb lábam.
ma péntek. este. james lavelle aka unkle vmi hangos helyen, én itthon mesterre várva.
megvan a EÜ vizsga időpontja. 16-a. még bele sem olvastam. és úgy látszik h idén már nem lesz rutin. ejj... viszont megismertem az oktatóm lányát és elbűvölő teremtés.
voltam a webáruházban is. minden a same csak karácsonyi deko-val.
kedd, december 01, 2009
test pilóta
tegnap átjött csányi jé és hülyére vihogtuk magunkat az asterix és cleo első 5 percén. megbeszéltük h a munkakeresés sux és egyéb közhelyek. délután frissen nyomtatott térképpel a kezemben nekivágtam az ismeretlennek és budának. felmentem fánihoz ki, most külföldre indul, úgyhogy búcsút kellett inteni.
találtam ott egy tejboltot. vettem 2 lityó friss bocitejet, fil lity kakaót és 2 rétest. nyammm...
ma 13-ra mentem vezetni a tesco parkolóba. az oktató eddig még normális. nem is túráztattam se az autóját se az idegeit, csendben kolbászoltam az autók között, majd szólt h irány a forgalom és eljöttünk a tesztpályára. a következő session holnap reggel 9kor lesz, kőbánya kispesten. szerencsére vonattal 6 percre van az innen. onnan is én jövök elvileg vissza zuglóba, úgyhogy csak óvatosan elvtársak.
ma még el kell mennem egy eü gyakorlati foglalkozásra. ha őszinte akarok lenni, akkor el kell h mondjam, h semmi kedvem a dologhoz. ocsmány nyálkás az idő és semmi kedvem szívmasszázst vagy mesterséges légzést adni a tini tanulólánykáknak. hmmm... lehet nem is lesz olyan rossz.
elég fura álmom volt az éjjel. halott fiúk fényképei lógtak a falamon meg a webáruházban dolgoztam, de leginkább ez a kettő egyszerre. asszem jól tettem h kiléptem. kezdett rámenni a ép elmém.
hétfő, november 30, 2009
reggelt elvtársak
mornin'
hogy s mint? én itt ülök, itthon, citromsárga pólóban, amit Gyé-től kaptam, gyéren beszűrődik vmi világosság, jazz szól a hangfalakból szemből, csipogás a nimfákból hátulról.
hétfő van. lassan 10 óra. múltkori kirohanásomat vámpyr pillanatok alatt diagnosztizálta és kiderült, h csak vizsga utáni depresszió volt. nem is tartott soká.
múlt hétből, ami említésre méltó lehet, az a csütörtök
este, amikor is bementem májkelhez a szilvuba és olyan rusnyán berúktunk, hogy össze is szégyellem magam minnyá.
pénteken 2many djs-t hallgatva bólogattam a 4-es stúdióban. profin összerakott buli volt, csak halk.
íme a proof. vámpírral, diával és vdanival. én az az önelégült vagyok kalapban.
mivel előző nap bevittek 2 hónapnyi alkoholegységet, így a partyn nagyon visszafogott voltam, sőt a buli utáni kisági féle afteren szégyenteljesen dodokázni tértem. 2 dolgot nagyon fontos tudni a kiságniál alvásról.
1. a szobája bordó v s piros nem tom, de egy csepp fény nem szűrődik be, count drakula néha ott húzza meg magát, mert jobb mint koporsója és karók sincsenek a közelben.
2 zsuzsika, kisági kiskutyája is az ágyban alszik, kiságival, velem és mint mondtam néha drakula gróffal.
ergo.
létezem.
mivel semmi fény nincs lehetetlen megállapítani, hogy mennyi az idő és mióta alszom. én olyan du 4 körül térhettem magamhoz. átbandukoltam ági anyuhoz és jól megünnepeltem az 50ik sznapját, tominak meg a 26ikat. olyan este 11re hazaértem és akkor kezdtem el élő embernek érezni magam. rengeteget kivett belőlem ez a 2 nap. nincs mese.
tegnap vikivel elmentünk bevásárolni. sajnálatos módon ő is munkanélküli lett azzal a különbségel, h ő nem önként és danolva, inkább a széllel szembe dacolva.
az idő nyomott, a kedvem is kicsit. ami jó érzéssel tölt el az az, h legalább itthon vagyok nyomott nem pedig neoncsövek alatt, idegenekkel jópofizva. meg az is h igaziból a világon semmi bajom sincs. :)
még jó hír, fecó is elkezdett blogot írni. majd kiteszem a linket vmikor.
kedd, november 24, 2009
level 1 completed
nah a KRESZ kész!
elsőre átmentem 2 hiba ponttal, csont nélkül. nem is csoda, amennyit nyomogattam a tesztet itthon. első dolgom volt, h uninstalláltam. hazudok. sokadik dolgom volt.
öcskös és jóbarátja is elkisértek a vizsgára és hazajövet vettünk egy madarat, majd jókedvvel bőseéggel befaltuk. nah az volt az első teendőm.
és most?
most nem jó.
örömmámor helyett, aggodalom. és üresség. what comes next?
felhívtam a jogsi sulit, adtak egy telefonszámot. oktató, azonnali kezdés, itt az europark mellett, kispesten. hát meszet ettem én? itt van mellettem 10 percre a tanpálya plusz azért jöttem zuglói suliba hogy itt is végezzem el a tanfolyamot. ezt közöltem is a nővel, mire adott egy másik telszámot, egy mókusét, akit fel is hívtam. hát ő be van táblázva, de pénteken kitalálja h a 7végén ráér e. zsír.
--------------------------------------------------------------------------------------
az van, hogy úgy érzem magam, mint Hofi mester.
Nem találom a helyem ebben a piacorientált világban!
:(
csütörtök, november 19, 2009
licensed to drive
üdv
csüti, késő este. szinte éjjel. nincs cigim és alkohol sincs bennem semmi. leszámítva azt a baileys paródiát amit pár napja vásároltam. de mindegy is. a gondolataimat nem ez vezérli.
véget ért számomra a kresz tanfolyam. jövő kedden megyek vizsgázni és terveim szerint sikeresen teljesítem is. aztán jöhet a gyakorlati része, majd a jól megérdemelt pezsgő bontás.
az itthonlét már kikezdte az agyam. 2 hét ennyi még belefért, de ez a harmadik már kicsit sok. ha nem lenne a jogsi már tuti h nem lennék magyarországon. gondolkodtam a munkakeresésen, de kilátástalannak tűnik. ha az élet olyan mint egy ad&d rpg, akkor sikerült az elmúlt évek alatt egy nagyon vegyes kasztú játékost alkotnom magamból,
ami az iskolákat illeti, fel tudok mutatni egy gimis érettségit, ami nem sok. angolból egy középfokú nyelvvizsgát sztem le tudnék tenni, de még sosem hallottam olyanról, hogy erre szükség lehet. a mestertől elsajátított és a kirowban magamra szedett webdesign tudásom/gyakorlatom talán segítségemre lehetne.
ami viszont nagyon nehezem menne le a torkomon az a cv írás, főleg a motivációs levél és az ehhez tartozó interjúk. sőt vmi corporate slave szellemiségű bájolgást nem hiszem hogy le tudnék vezényelni.régen még volt rá példa, hogy jelentkeztem pannon meg ilyen helyekre. ma asszem a szenteltvizet locsolnák és műbőr mobiltokokkal dobálnának meg, amint kifelé vezet egy biztonsági őr és a hr-es csajszi próbálja felfogni a hogy látom magam 5 év múlva című kérdésére adott válaszomat. nope, i am just kiddin'. nincs válaszom ilyen jellegű kérdésekre. abból is csak zűr lett, amikor legutóbb feltették nekem.
másképpen kell boldogulnom. ez a melózzunk, várjuk a hétvégét meg a következő sixpack-et, az évek meg telnek maguktól, úgysem nekem való.
vámpír említette, hogy hála a netnek többet látjuk egymást. analóg ráadásul. mivel minden reggel erre biciklizvén odaadja nekem a mobilnetet én meg esténként visszaszolgáltatom neki. még hogy nem hozza össze az embereket a net.
voltam a múlt hétvévén tom middleton partyn. mesterrel addig before-oztunk nálam, amíg lekéstük az utolsó metrót és kénytelenek voltunk taxival elindulni. addigra pár bar nyomás is keletkezett okos fejecskénkbe is és vihorásztunk eleget az autóban. sofőrünk gondolta megtréfál és egy balkanyarral be akart vinni a málnásba, de szóltam neki, hogy a városnézést hagyjuk meg tavaszra és a turistáknak, minket jó ha egyenesen visz a deákra. ebből kisebb szóváltás keletkezett, mert mester nem annyira higgadt természet mint jómagam és amikor elkezdtek kekeckedni vele vissza kekeckedett. akkora kekec lett már azon a pár négyzetméteren belül, hogy félrehúzodtattam jobbra és elhagytuk a járművet.
akkor séta. pár perc. nem vészes, a jólevegő egyébként is ránk fért. simán bejutottunk, sőt egész éjszakára jellemző volt, hogy szellősen táncolhattunk, ami esetemben szinte mindegy, mert az én tánckultúrám kimerül a vadul vigyorgásban és bólogatásban. néha figuraként imbolygok, ha meg már fred astair-i magasságokat célzok meg, akkor a kezeimet is lóbálom. egyszer lassúztam is, de nekem az túl fogdosós. zavart a némber. mindegy.
nyulacska és kedves neje alkották baráti társaságom gerincét, majd hirtelen felindulásból dóra. vámpír csak a száját meg a vállait huzogatta és le is lépett valamikor. olyan hajnali 4 körül lekapcsolták a villany a táncteremben, az én fejemben már úgy éjjel egy körül. egy számra sem emlékszem az estéből, és nem a ruhatár cimkére gondolok, hanem tom szettjére. mindegy, annyi szent, hogy hazaértem, mesterrel, és aludtam vagy délig.
ezen a héten meat "hentes" katie lesz aki megtáncoltat a hajón. amit már igazán várok, mert szeretem a kezei alól kikerülő hangzavart.
jövő héten pedig 2many djs. amit kihagyok. félelmeim szerint 2 many ppl lesz ott és a 2much hype sincs ínyemre. incl a 4 ezer ft-os belépőt. anyway, nem kell mindenütt megjelenni, meg kb 8 2009-es mixük is megvan és ugyanazt játszák mindenütt. viszont azok kurva jók.
lelkem egyben. testem is. a jobb lábamban még nem nagyon bízom a nyári hisztije miatt, de látom rajta hogy igyekszik.
project Walden (a farm) nem tudom, hogy halad vagy áll. jó visszajelzéseket kapok nem várt irányokból, de van kis zavar az erőben és előbb azzal kellene kezdeni valamit.
kedd, november 17, 2009
jó tanács egy jó embernek
[11:52:47 AM] SuPeR65: akkor kb egyértelmű a dolog. te nem egy kibaszott mentőőv vagy amibe belecsimpaszkodhat mert unja a posvány kapcsolatát
[11:53:11 AM] SuPeR65: mert ahogy kievickél beléd kapaszkodva a partra
[11:53:22 AM] SuPeR65: el fog tűnni egy surf oktatóval
[11:53:44 AM] egy jóember: jaj deszepen irtad
szerda, november 11, 2009
Dragging my soul to a beautiful land
elég késő van. nem is húzom mint a rétestésztát.
bár mondanivalóm sincs sok. whatever.
ma bementem a citybe, a védegyletbe, elintézni papírmunkát, plusz kolbászolni, hiszen 2 havonta ha lábam elvisz a belvárosba.
tanulom a KRESZ-t, palacsintát sütök, rájárok a maradék fehér borra és fröccs formájában magamhoz vezsem, miközben kristivel megosztom életem via internet. majd mikor elázom és magamra maradok rendesen, atom szentimentális hangulatban elkezdek szívhezszóló melody-kat hallgatni és úgy döntök, hogy egy fogmosás plusz vmi idióta film képsoraira való álomba merülés kifejezetten hasznos lehet.
hiszem és vallom, hogy életem értékes. hálás vagyok minden percéért és köszönetet szeretnék mondani mindazoknak kik megédesítik. you know who you are.
a wilág legforróbb ölelése vagy egy hétméteres lángoló VÉGE felirat most ugyanazt a megnyugvást hozná. szeretnék hazatérni hozzátok, újra átölelni, megszólítani titeket, drága nagyszüleim.
péntek, november 06, 2009
hostile enviroment outside
rusnya egy takony idő van künn. nem is megyek bele. illetve dehogynem. a hétvégét tatán töltöm, nem láttam már a lányokat nagyon nagyon régen, ami nem állapot.
tegnap reggel elindultam a körzeti dokimhoz. bírom a nőcit, kb 40 éves lehet és nagyon vonzó. nem is a külalakja, inkább vmi hatodik érzék, kisugáruzása, istentudja.
a jogsihoz kellett alkalmassági papírt szereznem. megmérte a vérnyomásom, 120, megnézte h látok-e, alig, és legombolt rólam 6300 ft-ot. nah mondanom sem kell a tetszési indexe nagyot zuhant.
ha már ott voltam megemlítettem neki, hogy a bal szemem be szokott gyulladni, ha van egy kis ideje, erre rám sem nézett de már írta is fel a receptet. komolyan azt sem tudja, hogy milyen színű a szemem, úgy kivizsgált. mindegy. van most szemkrémem, a spanyol inkvizició megirigyelné a módszert amivel a szembe kell juttatni.
azután egy kis séta következett a webáruházba. beszélgettem a barátaimmal, megkaptam a fizum, hazajöttem. a ház aljában van egy fura szagú használtruha bolt. ariel mókukka egyből kifordult amikor egyszer betévedtünk :). vettem ott egy kabátot, khaki színűt a változatosság kedvéért. meg pár másik ruhadarabot. van a kanapén végre rendes pokróc. nem hullajtja tovább mübőr darabkáit.
este elbringáztam a tanfolyamra, kitöltöttem egy tesztet, sikeres lett. örültem magamnak. hazajöttem, megjött a mester is. zabáltunk egy jó rántottát, én vadul játékokat telepítettem. ma nem is lövöldöztünk. megfáradtunk mind a ketten.
és megint itt a ma. és a mit kezdjek vele. du felülök a vonatra :)
szerda, november 04, 2009
minden nagyon Gromek
mornin' labrats
kezdetnek egy régi film, ami nagy kedvencem volt gyermekkoromban.
a film 1954-ben készült, főszerepben Danny Kaye.
és most pár szó rólam.
azt már írtam, hogy tengernyi időm lett, mivel feladtam az állásom. nem gyötörnek kételyek, helyes döntés volt. minden nap eszembe jut, milyen lenne most ott lenni és rá is jövök azonnal, hogy nem nekem való anymore.
tegnap délelőtt felhívott lipi, hogy otthon betegeskedik, látogassam már meg, s ha már ott vagyok vegas2-zünk lanban. plusz csinál rántottát. azért nekem is van szívem, hogyan is utasíthattam volna el egy betegeskedő barátom kívánságát.
átsétáltam, beüzemeltük a hálózatot, beszélgettünk a farm-ról, amit mostantól Project Waldennek nevezek.
délután beiratkoztam gey igen közel lévő autósiskolába és végighallgattam az első elméleti okatást. egyszer már végigjátszottam mindezt, sikeresen letéve a kresz és rutin vizsgákat. nem aggódom, most is menni fog minden mint a marikabaszás és hamarosan úrvezetővé válok. ha PW valamiért kisiklik - isten ne adja elvtársak - akkor is jól jön a jogsi, ha pedig belekezdünk, akkor meg nélkülözhetetlen.
késő este csatlakozott gyula mester és így lett teljes a csapat, a tenoristáknak fikarcnyi esélyük sem maradt. volna. ha nincsenek 50en. mindnél spas12 meg más egészségre kártékony szerszám. éjjel 2ig próbáltunk rendet vágni köztük. próbáltuk szép szóval, hitegettük őket egy szebb jövő reményével, krisztus tanításait olvastuk fel 7 nyelven, de ami működött, ami mindig beválik az mégis csak a Mossberg 500 tactical shotgun. a sötét oldal nagyon erős...
mester nem ilyen léha tetű mint mi és nincs h2n8-a mint lipinek, szóval abbahagytuk a rosszfiúk agyabugyálását. és átmentünk dodofalvára.
ma pedig itt vagyok ragyogok. el kell intéznem az eü alkalmassági vizsgálatot a háziorvossal. úgyis lóg nekem, amiért elküldött mindenféle sátánimádó, woodoo hívő witchdoctor-hoz anno.
de csak holnap reggel megyek majd be hozzá ne higgye, hogy ilyen könnyen megkap.
a nap jótanácsa: get fired!
okoskodók kíméljenek...
még más,
nem tom van e krisztus, de vmi földöntúli mindenremek érzés van úrrá rajtam. láttam dilinyósokat ugrálni az örs aluljáróban, mikrofonnal kiabálni a sok zagyvaságot, de ez nem olyan. lehet megtértem.
ha jézus még létezik, akkor gondolom az egoja is rendben van, ilyen híres faterral, szóval ha mondjuk megkeresném, és azt mondanám neki, hogy krisztusom, megtaláltalak s te megtaláltál engem, elfogadtalak s te bennem lakozol immár, sztem felvont szemöldökkel csak ennyit mondana most nekem.
- He???
hétfő, november 02, 2009
2 step
reggelt
akkor onnan, hogy kimentem franciaországba megint. van ugye ez a reclaim the fields, lelkes fiatalok, földművelési szándékkal. van köztük, aki terepen, van aki íróasztal mögül. :)
közöttük leltem olyan arcokra, akikkel elindulhat a farm project. plusz csányi, kiről eddig nem is sejtettem, hogy cowboy vér csörgedez ereiben. de erről majd később...
szóval kiságival kimentünk provence-ba, 26 órás vonat út, maga a kínszenvedés. a longoban már minden kerek volt. régi arcok, kedves emberek, még a kutyák is megismertek. olyan hazatértem érzésem volt. a fiatalok tényleg elköltöztek szinte mind és sokan szedik a sátorfájukat az idősebbek közül is.
2 napot időztünk ott, majd elmentünk a rtf táborba. erről túl sok szót nem említek, mint gathering teljesen egyben volt, ismerkedni, kapcsolatokat építeni maximálisan lehetett, a workshopok meg számomra nem voltak érdekesek. de ez az én egyéni véleményem, nem kritika.
a tábor után visszamentünk a longoba. haza kellett volna indulnom, de a wilágon semmi kedvem nem volt visszamenni a webáruházba. sőt ott el is döntöttem, hogy ezzel a trippel be is fejeztem ottani karrieremet. amint hazaértem felmondtam, ma van az első napja, hogy nem kell bemennem és mosolyt csal az arcomra még a gondolat is. építse tovább a kibaszott moneymachine-t, aki akarja, pláne hogy még csak nem is lehet kivenni belőle annyit, amivel ne a hónapról hónapra élést lehetne fentartani. mindegy, halottakról jót v semmit.
a 7végén lementünk öcs-re, sinkó jóbarátjáékhoz vendégségbe. öcskös volt olyan jó és levitt minket autóval. körbenéztünk a faluban, beszélgettünk az ott lakókkal és leszűrtük, hogy nagyon drágán árulják a telkeket. most úgy 3 millióban gondolkodunk plusz az a havi bevétel, amit a lakásból össze lehet hozni. igyekszem fejleszteni a photoshop tudásom és elvégezni kisebb melókat, ilyenek.
izgatott vagyok és teli ötletekkel. izgalmas időszak ez.
szerda, október 28, 2009
last few days
nemsokára véget ér a webáruházas pálya és vesszőfutásom. itt a végére annyire befásultam, hogy jobb is ha továbbállok...
a hétvégén lemegyünk páran a káli medencébe. megnézzük, mennyiért árulnak telkeket, házakat. van e ott keresnivalónk. eddig csak jót hallottam a környékről, a csapatban is látok kraftot, úgyhogy igazán bizakodó vagyok.
majd írok, sokat, többet, kell egy kis idő, hogy összeszedjem.
hétfő, október 05, 2009
things
mindenk klafa velem
csak elgondolkoztam csomo mindenen es nagyon nincs kedvem folytatni amit eddig csinaltam
ha jol erzem akkor ujabb vandorlas veszi kezdetet
van sok dolog otthon amit el kell inteznem, emberi dolgok nem papirmunka
tudom hogy eddig is tiszta zurzavar volt minden es nem talaltam a helyem es most sem lett sokkal vilagosabb a kep, de annyi bizonyos, hogy nem tudom/akarom folytatni azt amin eddig erolkodtem.
mara vegezetul isten utolso szavait ideznem amit az emberiseghez intezett
bocsanat az okozott kellemetlensegekert
csak elgondolkoztam csomo mindenen es nagyon nincs kedvem folytatni amit eddig csinaltam
ha jol erzem akkor ujabb vandorlas veszi kezdetet
van sok dolog otthon amit el kell inteznem, emberi dolgok nem papirmunka
tudom hogy eddig is tiszta zurzavar volt minden es nem talaltam a helyem es most sem lett sokkal vilagosabb a kep, de annyi bizonyos, hogy nem tudom/akarom folytatni azt amin eddig erolkodtem.
mara vegezetul isten utolso szavait ideznem amit az emberiseghez intezett
bocsanat az okozott kellemetlensegekert
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)