2. egy esős péntek este hirtelenfelindulásból levonatoztam
3. cukor és gyerek kijöttek elém esernyőcskével
4. másnap elmentünk kirándulni a kálváriára
2. egy esős péntek este hirtelenfelindulásból levonatoztam
3. cukor és gyerek kijöttek elém esernyőcskével
4. másnap elmentünk kirándulni a kálváriáraKözhely gyűjtemény következik, kérjük kapaszkodni
„az életben semmit, sem adnak ingyen”
”olcsó húsnak híg a leve”
”a rest kétszer fárad”
Mire tanít ez a három igen elcsépelt nagyzolós okoskodás? Első blikkre azt mondom, hogy jól van nagypapi hagyjál már a hülyeségeiddel.
Közelebbről, empirikusan megvizsgálva, pedig azt, hogy baszki mennyire igazad van…
Vettem ugye ezt az istencsapása mp3 lejátszót, amit vissza is vittem az üzletbe, hogy dugják fel maguknak jó mélyre. Vevőszolgálaton már röhögött a mókus. Ahan… még egy ebből a lejátszóból. Hozzák vissza az emberek szépen sorban. Remek. Még jó, hogy lehet kapni. Szóval megvettem a 2x annyiba kerülő apple terméket, ami úgy működik, ahogy ezt el lehet várni.
Következő történetem szereplője egy nadrág. Semmi nonplusultra egyszerű lenvászon gatya, két zsebbel. Meglepően olcsón, 4900 ft-ért. Már szakad szét a varrásnál. Van egy másik hasonló nadrágom, sisleyben vettem 4 éve, amikor még úgy voltam, hogy igyekeztem ruhatáram a benettonból és sisleyből felépíteni. Előzőhöz képest csillagászati árat fizettem, viszont még így is, 4 év távlatából kiválóan szolgál, nem szakad le rólam, kicsit ugyan megkopott, de még nadrág.
Most pedig valami teljesen más következik…
Példának okádék a mai napom a tegnapitól kezdve.
Tegnap meló után visszasiettem a media-ba, lecserélni kakamp3-at egy almára. Simán ment. Ikea előtt várt lelakatolt biciklim és vicky. Érdemes ellátogatni oda a gyepre ha sok istentől elrugaszkodott, tizenéves, hollózabáló rocker, emo kispajtást szeretnél látni. Ott tobzódnak a füvön. Nagyon ridikülös.
Vettünk v-vel pár söritalt,felmentünk nem messze húzódó lakásába, megbeszéltük az élet dolgait, installáltuk az almát és leittuk magunkat. Perfect evening.
Elvist hallgatva hazatekertem és bevágtam a szunyát.
Ma munkásélet. Főnök nagyon aranyos, nem is várja meg mostanában a zárás óráját, hanem szalad be a kórházba tutujgatni szíve választottját és a kis porontyot. Nem láttam még ilyennek, de tényleg jó ránézni. Vesződik a babakocsi vásárlással. Sose hittem volna, hogy ez ekkora problémát tud jelenteni, de gondosan meg kell választani a kerek számát, pakolhatósági lehetőségeket meg ezer apró részletet. Nem lennék a helyében.
sinkó tesó sem sietett haza, zárás után vettünk söröket és a királydomb oldalában bevágtunk párat közben elbeszélgetve erről, arról. Leginkább arról.
A tervem az volt, hogy hazajövetelemet követően gatyába szedem a gépem és új rendszert húzok reá. Install cd-m a pofámba röhögött. C’est la vie. Akkor még marad a régi kicsit.
Mivel a fentebb említett nadrágon kevés és nem megbízható a zseb, ezért itthon hagytam a mobilomat. Mire hazaérkeztem jó pár nem hívás fogadott. Első kőrben visszahívtam t-t. meglódult a fantáziája vagy csak nem értem a női nemet vgay fordítva vagyok bekötve. Beszéltünk. Minden a medrében.
Vérszívóm is hírekkel szolgált, nem is akármivel. Nem fejtem ki, csak megkönnyebbülök.
Borika drágám úgy volt egy pillanatig, hogy társamul szegődik, azután hazaérvén legyőzte a fáradság. Megértem.
Mi maradt itt? Egy megint kótyagos loboncos, - mint azt ma megkaptam egy biciklis futártól – homályos tekintetű leftalone mókus.
„peace, flowers, freedom, happines” ez szól, jutalom pontért meg lehet írni miben hangzik el eme gyönyörű sor. Kíváncsian várom a megfejtéseket.
Most pedig valami teljesen más következik…
Mert söröm is van még, cigim is akad, a reggel meg messzi távolban.
más zene szól már, régi kispál album. Kibaszás ez a majdnem éjfél. Nem illő már felcsörögni haverokat. Úgyis alukálnak. Reggel mindenkinek a legszebb bundáját kell felvennie, hogy jól mutassanak a mókuskerékben. Pár lehűtő vagy hardcore rágcsáló van csak ébren, mint jómagam. Én sem sokáig már. Nehezedik a pillám. Megtisztítom metszőfogaim és betakarózom puha avarba. Álomra hajtom fejem odúmban. Álomvilágba merülök tudattalanul, control nélkül. Olyan világba, ahová vakon vezet valami, diónyi agyam mélyén.
Sokféle mocsárban lehet elsüllyedni, a unalom, a nyomorúság, a reménytelenség és az összes ilyen ócska dolog, nekünk tegnap a rokkenroll mocsarában sikerült megfürdőznünk.
Kezdjük az elején.
Pénteken leforgatták a reklámfilmet a webáruházban. Egyik jelenetben szerepeltem is, de kétlem, hogy azt benne hagyják a végleges verzióban. Kevés dolgot vetek meg jobban, mint a televíziót és a reklámokat, szóval nem különösebben érdekel a dolog.
Szabival azt beszéltük meg, hogy június elejéig várunk a repjegy vásárlással, megnézzük mennyire üt be a hadjárat és ennek fényében vesz nekem repjegyet. Ámen.
Péntek este átjött t. zsenge korához képest nagyon házias és gondoskodó egy lányka. Nem egyszer meglepett már eme tulajdonságával. Re5pect. Szombat reggel 6kor lelépett forgatni, én dodoztam 8ig, majd játszottam délig. Hogy kiteljesedjen a nap visszafeküdtem és aludtam még két órát. Kitakarítottam, este pedig nyakamba vettem a várost. Összefutottam bettylove-val, májkellel és kow-val. Plus többiek. Gödörnél fűben söröztünk, borika becsatlakozott, trafóban pedig country és rokkenroll muzsikára forgattuk a lányokat meg a lányokon a szemünket. Sikerült berúgnom, pedig mindent megtettem, hogy így is legyen. Ismét jó szórakozást jelentett nézegetni a párzást megelőző rituálékat, a párválasztás szofisztikált és kevésbé módjait. Szerencsére volt velem egy remek alany arra, hogy empirikus kutatást végezzek, ugyanis pillanatok alatt megjelentek a hím egyedek, hogy násztáncukkal, színes tollazatukkal elbűvöljék, majd ágyukba csábítsák. Vagy szénakazlukba. Fészkükbe, na.
Az már rég megfogant a fejemben, hogy … folyt köv
Események kezdenek felgyorsulni. Minden összeállni egy képpé.
Suzyka beköltözne, ami megnyitja az utat a kommuna felé. Le kell tehát foglalnom egy repjegyet, ami még nem tudom, hogy merre fog vinni. Mert mehetek Parisba, onnan másik röfülővel Marseille-be. Vagy egyenesen M-be, de eddig az tűnik a legdrágábbnak. Egyenesen Frankfurtból úgy értem. Létezik még egy megoldás. Átszállással Montpellier-be, onnan vonattal St. Martin de crau-ba. És ennek eldöntése még semmi ahhoz képest, hogy ki kell sakkoznom a dátumot is.
Főnökömnek az a jó, ha június közepén hordom el az irhám.
Nekem? – csajom ebben a percben toppant be, sexy futkározós cuccban, ajkain az élet értelmével… harmónia… jó tudni –
Szóval nekem? T-t idézve nekem is a harmónia. Nem kényszerből, de meg szeretnék felelni főnöknek is, tudom, hogy nehéz időszak van most, sok-sok munkával, gyermekáldással, reklámmal, fejlődéssel és kicsi félelemmel, mi lesz akkor, ha tényleg csúnyán meglódul az érdeklődés a nyomtató patronok felé. Bírni fogják-e a titánok?!
Szeretném tartani adott szavam Suzykának, szopó lehet neki nap mint nap több órát bkv-zni, hogy beérjen ide a munkahelyére. Szóval a számára a legjobb az, ha mielőbb elszállok.
Az elvtársaimnak azt mondtam, hogy már márciusban visszamegyek, amit persze magam sem hittem el. Pláne azután, hogy hazajöttem és rájöttem, hogy mennyire meg vagyok reccsenve, mennyire rosszat tett velem az izoláció, meg nem értve levés és pár ostoba játszma greggel. Eme elmebajomra rá is ment a kapcsolatom agent J-vel. Sztem azóta sem tudja mi ütött belém és mi volt ez a crazy fog a fejem körül. Már el sem magyarázom neki.
Kedd, 0929
Melóban vagyok, de a netünk elszállt. L
7végi történetet még nem fejeztem be, pedig akad téma amit netre vésnék. Ha lenne net, de nincs. Mint már írtam.
Szombaton öcskössel autóba vágtuk magunkat, felvértezve 2 daft punk mix-vel. Mint hamar kiderült ugyanannak a mixnek 2 kópiájával. Tatára menet benéztünk vmi outletbe. Sose jártam még ilyen helyen, shoppingolni is … hmm… nem is emlékszem bakker mikor voltam… de megvan… dec 31-én az elvtársakkal elegáns ruhát venni szilveszterre, szóval jártunk boltról boltra. Gatyákkal meg zoknikkal tömtük tele a kosarunkat meg öcskös vadiúj hátizsákját. Miután elköltött kielégítő kreditet folytattuk utunkat. Érkezés, örülünk egymásnak. Sörök, bacardik, molyírtók, csapatunk kiegészült egy rég nem látott bnővel szandrával. Engem kellő alkoholegység után arielre kezdett emlékeztetni és nem tudtam hova tenni a dolgot. De jót beszélgettünk. Meg táncoltunk. Mert dizsibe is lementünk ám, hogy belekóstoljunk a tatai wildwild nightlife-ba. Étterem belsejében nem tudom zenekar, madonna, beleléptem a pocsolyába, közben risza.
3kor kitessékeltek, nekem az egész móka 20 percnek tűnt, többiek szerint eltöltöttünk 2 órát ott.
Visszatérve a zöld falak közé grim fandango, beszélgetés, szunya.
Másnap isteni lecsós rántotta, gyümölcs fagyi, rögtönzött színpadi előadás gyerek dalokkal.
Már délután hazaindultunk, elkerülendő a dugót. Hogy mi volt otthon arra nem emléxem. Talán semmi. De az még megvan, hogy t már megvette a repjegyet franciába. Meglátogat, szép.
Beugrott a vasárnap. Vámpírnál voltam, lecsót főzött, én forró fürdő, kicsi játék, majd into the wild c. film. Nem végig mert baromi hosszú, úgyhogy még egy napon át furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi is történik még a mókussal.
Hétfőn munkásélet. Gif-ek gyártása, délután szakadó esőben hazabringázás, suzykának és kolléganőinek lakásmutogatás. Még függőben, hogy beköltözik e.
Vámpír átjött és befejeztük a filmet. Mókus nem járt jól, de a sok felülés helyett inkább vett volna egy kurva térképet vagy magolta volna be jobban a bogyós könyvet. Amit viszont nagyon át tudtam érezni, az a nagy tanulság amit ő is levont, egyik nagy tanulság jobban mondva, mert nyilván előkelő helyen van a ne zabálj ismeretlen bogyókat is, szóval az az, hogy hiába a természet minden kincse, ha azt nem oszthatod meg valakivel… hüpp hüpp…
T és a repjegy történetéből úgy tűnik, hogy én a nyáron osztozkodhatok majd kicsit.
Hogy helyére tegyem a ezt a sok érzelmet megnéztem az underworld 2-t. az egyet még marseille-ben láttam, és sokkal többet vártam az új résztől. Sebaj. Legalább már fél 12-kor aludni tértem. Egyszer felébredtem a saját kiabálásomra, egyszerre támadott meg egy hatalmas barna medve és voltam szolgája adolf hitlernek, aki ráadásul nő volt. Szerencsére álmom végén őt és egész kompániáját megmérgeztem egy partyn a bóléba töltött patkányméreggel. Szóval a mai reggelem mondhatom, hogy jól indult.
Aztán bejöttem ide és látom, hogy nincs net. Búskomorság amerre a szem ellát. Nem csak az elvonási tünetek. Az se teszi ugyan könnyebbé, de mégiscsak webáruház vagyunk. Lennénk.
2008-04-23 szerda este 2222
Odakint esős, hűvös, nem túl barátságos…
Idebent félhomály, fejhallgatóból hip hop ütemek, mellettem egy bögre forró kakaó, mögöttem az ágyon egy félig csócsált nutellás kenyér
Phase one.:
Álmom zavarodott, felkelek már hajnalban. Nem is tudom megnevezni, csak érzem ma elkezdődik. Mi is volt az álom? Kényelmetlenül éreztem magam, egy lányra emlékszem, akiről mindenki tudja, hogy rossz, de mindig kap egy újabb esélyt. Az osztályfőnökével virágokat válogatnak, amikor is a kezében lévő metszőollóval levágja a tanár egyik újját. Csak, hogy lássa mi történik ilyenkor. Vér fröcsköl mindenhova, a háttérben emberek sikítoznak, a tanár meglepődik, olyan gyorsan történt az egész, el sem hiszi, hogy ide vezetet az újabb esély amit a lánynak adott. Itt összezavarodik az álomkép. Mint egy narrátor, arra gondolok, hogy ki ez a lány? Miért érzem ennyire a gondolatait, miért álmodom róla? Butaság az egész. Fel is ébredek. Ki vagyok takarva, párnám nincs meg, persze hogy nincs, hiszen, nem is használok párnát. 2 takaróm van, normális esetben az egyik összehajtva a fejem alatt, a másikkal, a vékonyabbal pedig takarózom. Most viszont ahogy magam mellé nézek egy lánykát látok, belecsavarodva a „párnámba”, szemmel láthatóan mélyen és békésen aludva…
Mennyi lehet az idő? Gondolkodom rajta, de lusta vagyok megkeresni a mobilom. Elég világos van, lassan úgyis csörögnie kell, hogy munkába küldjön. Kivárom. Eltelik pár perc, ilyenkor nem érezni az idő múlását. Megszólal a telefon. A lány is felébred.
…
Befarolok a biciklivel az áruház elé. Így szoktam megérkezni, kicsit hatásvadász, de én roppantul élvezem. Olyan 70-es évek zsaru film érzésem van tőle. Még nem teljes a létszám, S késik, nem újdonság már, inkább megmosolyogtat mindenkit a szokásos színjáték. Minden nap ugyanúgy. Ajtó nyílik 0913-kor, megszólal az a hülye csengő, aminek a hangját már annyiszor hallottam, hogy nem is emlékszem rá, S köszön, Főnök hozzászól: Megjött a délutános műszak. Minden áldott nap. Illetve majdnem, amióta ő is bringával jár kicsivel jobb a szitu.
…
Már hivatalos, beteg vagyok. Sejtettem a korán kelésből, meg az ostoba álomból, h ez előhírnöke valami rossz dolognak. Folyik az orrom. Zsepim nincs egy darab se. Kihozok a wc-ből egy tekercs papírt. Eszembe jut egy beszélgetés, Főnök elküldött a tescoba wc papírt venni, kérdeztem milyet? Azt mondta, 2 típusú ember van. Az egyik azt szereti, ha simogat a másik azt, ha dörzsöl. Ő a második fajta. Az orrom mintha csiszolóvászonba fújtam volna. Elsőre még hagyján, de mint írtam ez itt még csak phase one. Amikor mint a csap egy munkásszállón, folyamatosan csöpög az orrod. Még arra sincs ereje h takonnyá álljon össze.
Napközben arról álmodoztam, hogy hazajövök és zzssuuuuppssz bevetem magam az ágyba. Persze nem jutottam el odáig. Játszottam, építgettem vmi birodalmat, de egy másik, sokkal harciasabb folyamatosan levert. Már megpróbáltam mindent. Még a kunyhók felépítése elött falat húztam a leendő városom köré. Nem segített.
Megunva a sorozatos kudarcot vallást elindítottam a francia csókot. Szeretem azt a filmet. Visszarepített provence-ba. Hiányzik francia ország. Vissza fogok menni. Egy-két dolgot még elrendezek elöbb.
Beszélgettem ma koalával. Leveleztünk eddig is, de ma váratlanul felbukkant msn-en is. Ott délután 6 volt, nálunk reggel 10. beszélgettünk, beindítottam a webcam-et, h megnézhesse diszorientált fejem, elmesélte wilágkörüli útjának pár izgalmas fejezetét, felidéztünk néhány közös emléket és áradt belőlünk a hála a sors felé, hogy útjaink anno keresztezték egymást.
Jó dolog ismeretlenekkel megismerkedni, pláne ha másik országból valók. Benne van, hogy valószínűleg soha többé nem fogjátok látni egymást, ettől minden egyes együtt töltött perc sokkal értékesebb.
Rumie is valami ilyesmi élmény, személy, emlék, tapasztalat.


