mixtape shit

yoda-t hallgatok megint. még mindig egyik kedvenc dj-m. és meglepően sokat fb-zik, szinte óránként jelentkezik be vmi őrült hírrel. tuti h nincs barátnője. akkor őt nyomkodná.

nem mintha nekem lenne, sőt ahogy most állnak a dolgok szomszédka is kezdi bemondani az unalmast. nem mintha derült égből csapna tökön...

végre szabadnapos vagyok, és nem másnapos, sőt a fejem sem fáj már vagy 5 napja. amióta nem kattogok és rendesen táplálkozom plusz hordom a méreg dárga szemüvegem. btw be kellene mennem az irodába és a képükbe tolni egy darab papirt. talán holnap. plusz a munkaügyi központba is be kell mennem és regisztrálnom. pár hónap múlva ugyanis megint munkanélküli leszek. ajjajjj...

tegnap este, oké éjjel átmentem bigbird-höz, ahol több kollégám is szabadult az agysejtjeitől egy beer-pong nevű játék közben.

hajnali ötig dobáltuk a labdát, ürítettük a poharakat és nevetgéltünk. bb sztem bukik rám.

vmit kezdenem kell a mai nappal, nem lenne szabad a gép előtt töltenem.

de előbb vmi kaját lövök

szarver

miven beszart a d3 server van időm írni pár sort.

tegnap munkába menet úgy eláztam, hogy öntöttem ki a bakancsomból a vizet és zokni nélkül dolgoztam. ha megfázom beperelem az istent. tudom hol lakik...

ma már nem esik, sőt helyenként még a nap is látszik az égen, ami persze nem oszt nem szoroz, mert én nemsokára mehetek vissza a boltocskámba hallgatni a disney village rádió slágereit és árulni a bóvlit.

megint van vmi új kezdeményezésük, hogy elégedettebbé tegyék a dolgozókat. agyam eldobom tőlük. 2 évente megkérdezik a 14 ezer embert, hogy szeret -e itt dolgozni és ha igen akkor miért nem? mivel gondolom a 2010-es megmutatta, hogy nem mindenki boldog kicsi fogaskerér, így összeült néhány okos és kifundálta, hogy kell egy program, 7 jelszóval, amitől egyből mindenki magáénak fogja érezni a céget és a boldogságban fogunk megmártózni.

tegnap volt a zene ünnepe ami itt elég nagy durranás. mivel én munka után hajnali 1kor a vizes gönceimbe öltöztem be, nem éreztem, hogy párizsnak kellene vennem az irányt. inkább hazajöttem és beborultam az ágyikóba.

jövő héten a castmember party lesz, de mivel akkor is zárni fogok esélyem sincs elmenni rá. nem mintha az előző kettő akkor buli lett volna, de azért nem mulattam olyan rosszul, de ehhez a kínált programoknak semmi köze sincs. :P

és most felhívom a bouyguest és elküldöm őket délre.

nyaralás vége...

Last day, on the way back

Elment az áram. Visszajött. Jobb...

Szóval, itt ülök a vonaton, első osztályon, kényelmes fotelben, laptoppal és egy közepes fantával jég nélkül. 3,5 óra múlva megérkezem majd Párizsba és onnan még egy óra míg hazavergődöm.

Morcheeba big calm-ját hallgatom, amire nem volt példa már vagy 10 éve. Talán zamárdiban hallgattam utoljára... de az még egy teljesen más élet volt.

Egész boldog vagyok. És szőrös. Bár a kettő összefügg.

Az egész bolygót körbe tudnám utazni egy ilyen vonattal.

Milyen volt a nyaralás? Hmm lássuk csak. Az elvtársak kedvesek voltak. De ez nem újdonság. Volt akivel többet beszélgettem, volt akivel szinte semmit sem. Sok minden megváltozott, kevesebben vannak és láthatóan több a feszültség, mint régebben.

Ohhh Avignon, remélem senki sem akar mellém ülni. Olyan jól elvagyok 2 ülésen. :)

Vicces egyébként, hogy mindenki össze vissza ül le. Majd amikor jön vki új és mutatgatja a jegyét, nem győznek elnézést kérni. Szerencsémre elég visszataszító lehetek egy hét kommuna után így szőrösen, ohh mégse, egy még gusztustalanabb leült mellém. Ha ezt tudom tegnap sem tusolok.

Semmibaj

Szóval a kommuna más lett kicsit. Tegnap voltunk a tengernél és egy Camargue nevű helyen is, ahol sok szép fehér lovat láttam. Most ha kinézek az ablakon a szokásos provence-i tájkép tárul elém. Lefogadom, hogy párizsban szürke az ég és esik...

greg felhívta a figyelmem, hogy akkor sincs tragédia, ha nem találok dizni után egyből munkát, mivel simán jogosult vagyok az itteni munkakereső segélyre, amit minden hónapban levonnak a fizumból. Plusz mivel ők most elköltöznek egy új helyre, ott is szívesen látnak egy időre. Ez igazán jól esett és megnyugtató.

Van még pár hónap hátra ebből a dizni tapasztalatból. Ki fogom bírni. Elvileg már net is van otthon, szóval még élhetőbb lesz.

1928

párizs közeledik. A nap eltűnt sötét felhők fölött. Mint a vonatjegyem. Hála istennek már a jövőben élünk. Bemondtam a nevem, megtalálta a rendszerben és továbbállt.

A vonat meg csak gurul... kicsit elfáradtam ebben a vakációban. De majd kipihenem ma este és holnap 18ig. Amikor is dolgozni kezdek.

És elkezdett esni. Sztem el van átkozva ez a hely. Tuti. Ha zavaros amit írok, akkor leginkább azért mert közben 2 and a half men-t nézek és kurva vicces. Hosszú gatyát kellett volna felvennem. És tiszta pólót. Mert ez túl kommunista. :) aka büdös :)

most mondták be, hogy thx a szar időnek 35 percet késünk. Mi a fene köze lehet az esőnek a vonathoz? Egy repülőt még megértenék.

Most már értem... egy perc alatt ránk szakadt az ég. Az emberek oda vissza kolbászolnak. Sajnos elfogyott a hamburgerem. Bizony hambi, ki kellett balanszolnom a rengeteg cukkinit.

Net. Az hiányzik ebből a vonatból. Már diabloznék.

40 percet késünk.

2057 az ég kitisztult. Párizsnak nyoma sincs. Pedig nem bánnám, ha lassan hazaérnék, lefürödhetnék és kipróbálhatnám a vadi új internetet. Még van vagy 30 perc hátra minimum. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a pályaudvartól is még egy órára lakom.

Szomszédkával nem hiszem, hogy találkozom. Pedig nem bánnám. De mivel, hogy dolgozik holnap,tuti, hogy nem ér rá ilyen későn.

Megviselt fejű emberek alszanak a fotelekben. Lassan egy órát késünk. Addig is nézek egy kis amerika kapitányt. Az mindig feldob. Megőrülök a főhősnő szemeiért.

Az előző 30 perc becslés kevésnek bizonyult. :(

2132 amerika kapitány megmentette régi cimboráját, a lány pedig úgy pillázik, hogy belesajdul a szívem. Keresek is magamnak egy hasonlót a következő hetekben. Csak előbb lefürdöm.

2012-06-17 2322 vasárnap

a boiserieben

visszatértem már egy ideje. Le is dolgoztam másfél hetet. Net persze nincs, sőt azóta szerződést kötöttem az orange-val is. Elvileg holnap jön a technikus, de én már semmit sem hiszek el. Hogy izgalmas legyen ők is rosszul regisztráltál a címem. Nem fér a fejembe mi lehet ennyire bonyolult ebben a műveletben, főleg úgy, hogy külön papírt is kérnek, ami bizonyítja, hogy az adott címen lakom. De azért csak eltévesztik az ajtót.

Külön jó, hogy a töketlen másik társaság végre nagy nehezen felfogta, hogy nem ott lakom, ahova immáron 8 hete próbálja bekötni a netet, és felszámolt 40 eurot átköltözés címszóval. Napokon belül kezükhöz kapnak egy nem kedves hangú levelet. Már feladtam. Ez még nem ketyeg...

munkába nem volt túl élvezetes visszatérni.

2012-06-19

van net. több info később

peace

2

Day 2

10 óra előtt nem sokkal ébredtem. Ettem egy lekváros kenyeret, ittam egy kávét, ami nem szokásom, de az itteni kávéban gyakorlatilag nincs is koffein, így a szívem sem kezd el vágtázni a mellkasomban. Ami nagyon, nagyon utálnék.

Vasárnap reggel van, az idő borongósra fordult. Enyhe széllökésekkel tarkítva. Mistralnak még nem nevezném, de még kinőheti magát.

Az elvtársak csak kóvályognak. Lassan szürcsölik a kávéjukat és harapdálják a lekváros kenyeret.

Senkinek sincs programja mára.

Engem vmi csodabogárnak tartanak, amiért megint elvonultam a gépemet nyomogatni. Sőt, van itt egy új lakó, aki már első találkozásra gyanúsan nézegetett és hangot is adott annak, hogy nem érti miért vagyok itt és pláne nem nézi jó szemmel, hogy fényképezgetek. Paranoiája teljesen hidegen hagy. Ha tudná, hogy beszámolót is írok és mindig is írtam, sztem egyből megborotválkozna, női ruhát húzna és meg sem állna a legközelebbi határátkelőig.

Délután egy óra. Én elbújtam a szobában. Kb mint régen. Fasza hely ez, de még mindig ugyanaz a véleményem, akkor teljes a kép ha vkivel meg tudom osztani. Így arra jó, hogy kifújja magát az ember.

Aggasztó módon a fejfájásom nem akar szűnni. Komolyan meg vagyok ijedve. Eddig azt hittem, hogy dizni miatt van, mivel vmi olyasmit csinálok amihez nem sok kedvem van, de muszáj. Aztán felötlött bennem, hogy a szemüveg a felelős, amit még mindig nem tudok teljességgel kizárni. Marad még az agytumor. Ami elbaszná az egész hetemet, úgyhogy reméljük, hogy nem ez az eset.

1622 ismét itt a szobámban. Az ebéd isteni volt. Répa meg krumpli pogácsa/fasírt. Itt nem sokat kajálok, de ebből repetáztam. Ami 2 fasírtot jelent. Mindenki elvonult videózni vagy matatni. Lehet, hogy alszom egy órácskát én is.

2223 feljöttem most vacsi után, mert lent reunion van. Ilyenkor megbeszélik mit fognak csinálni a héten. Mivel én turista vagyok, így ebből ki is vonom magam.

Ma a lányok isteni vacsorát ütöttek össze. Fejenként 3 tonhalas palacsinta volt, salátával. Desszertnek még több palacsinta. Fejenként kettő.

Jó itt lenni. Örülök, hogy újraélhetem az itt töltött hónapokat. Persze sokkal jobb lett volna, ha már akkor beszélek úgy franciául, mint most, de ezen nincs értelme bánkódni.

Sokszor van olyan érzésem, hogy a dolgok nem is megtörténtek velem, hanem csak elmesélte valaki, hogy atti itt és itt jártál, ezeket csináltad, ezekkel az emberekkel találkoztál. A kommuna is ilyen. Persze tudom h tényleg itt voltam, most mégis olyan távolinak tűnik. Be vagyok szarva, hogy ez nem csak erre igaz, és egyszer csak azt veszem észre h lejárt az időm. Hogy elpocsékoltam az értékes időt. Most per pillanat nem a diablo előtt töltött temérdek órára gondolok, mert az nem kárba veszett.  

mdg

itt lakom most. és laktam elég sokáig. ezeket a sorokat a jobb alsó sarokban lévő ablak mögött gépelem, mert az internet idebújt.

day 1

eltelt az első nap. a szokásos közös reggeli után bementünk Arlesba a piacra. arles a kedvenc városom. nyugodt, régi, csodaszép, hatalmas folyóval.
kolbászoltam, vettem egy shurikent, amire már rég óta vágytam, találtam egy magyar árust a piacon, akitől vettem egy tubus piros aranyat. majd "kitartás, éljen szálasi" köszöntéssel búcsút intett. az emberek ostobák.

beszélgettem sokat itt az emberekkel, este közös iszogatás vette kezdetét. aperitifnek kagylót szolgáltak fel, fokhagymásan. egész finom volt. majd nekiálltunk játszani a golyóinkkal. ebben egész jó vagyok. valahogy rááll a kezem... éjjel 1 körül felborultunk.

bienvenue

DAY 0

itt vagyok a galérián, azon amelyiken egy szilveszter este úgy dőltem ki, hogy jucussal máig emlegetjük. :)

egyedül vagyok a szobában, ami nagy szó itt és pláne felüdülés dizni után.

Kis kommunám lélekszáma erősen megcsappant. Régen 25-en is voltunk és szidtuk a rendszert meg szedtük a cukkinit. Most jó, ha 10en élnek itt. Úgy látszik nincs nagy kereslet elvtársra. Kicsit szomorú. Sokan elmentek, olyanok, akikkel igazán szívesen találkoztam volna. De örülök annak ami van, a platánoknak, az öreg háznak, a friss levegőnek, a kuruttyoló békáknak, természet anyának, az egészséges vacsinak és annak, hogy szabadnak érzem magam.

Net is van, de csak kábelen, amihez le kellene másznom. Viszont nagyon kényelmes itt, úgyhogy majd holnap kapjátok szemhez ezeket a sorokat.

Holnap reggel bemegyek Arles-ba, megnézem a piacot, lefotózom kedvenc városom, barangolok és merengek azon a gyönyörű napon, amikor édes drága kisöcsémmel róttuk itt a szűk utcácskákat. Többek között. Hiszen borika és nóri is vendégeskedett itt. Plusz ugye jucc, de akkor hideg volt. Meg té. Jut eszembe.

Nah most, hogy megvolt a leltár visszakanyarodom a mai naphoz.

Hoztam greg és paula szerelemgyerekének, aki akkor született, amikor én továbbálltam egy mikiegeret és egy pánpétert. Asszem megkedvelt a kölyök. A többiek egy nagy üveg portót kaptak. De ők eddig is bírtak.

Ahogy látom, hallom, akad belső feszültség. Baj van a kontinuitással is, hiszen alig vannak fiatalok. Külföldieket, akik kíváncsiságból jöttek a világ ezen szegletébe egyáltalán nem találtam. Ez kicsit szomorú hiszen ez ennek a helynek az egyik nagy varázsa. Most kicsit pangás van.

Az időben nem kell csalódnom, hét ágra süt a nap,este pedig kellemes szellő lengedez. Hogy mikor fordul át mistrálba azt csak a jóisten tudja, de remélem megvárja amíg visszamegyek.

Este tizenegy sincs de már fáradt vagyok. És amennyi eszem van lent felejtettem a telefonom, ami nélkülözhetetlen, ha fel akarok kelni holnap reggel 8kor. Márpedig nincs lustizás. Nah várj... lemegyek érte.

i am on the train

I am on a plain. Akarom mondani train.

Fogalmam sincs milyen sebességgel szelem ketté franciaországot, a fővárosából le délre a tengerhez. Vissza a kommunába. Kb 5 év után. Leírni is hihetetlenül soknak tűnik. Sőt valószínűleg tévedek és kevesebb... nah számoljunk csak utána. Bassza meg annyi lesz az. 5 év. :(

az elmúlt napokban nem írtam szinte semmit a blogra. Ennek az az egyszerű oka, hogy úgy döntöttem, hogy amíg nincs netem nem blogolok. Majdnem egy hónapja már, hogy arra várok, hogy bevezessék a netet, de itt franciáknál semmi sem megy egyszerűen. Én még az angolokra hittem h bürokraták, nah hát az a franciákhoz képest semmi. Nem szeretnek gondolkozni, cselekedni még kevésbé és ha netán valami gikszer akad lefagynak teljesen. Nap mint nap találkozom ezzel a boltban is.

Nem is bánom, hogy kimozdulok Párizsból. Itt végre szép zöld minden és süt a nap. Nem mintha az elmúlt egy héten ne lett volna gatyarohasztó meleg a fővárosban is. De mára megint összegyűltek a sötét fellegek. Szóval pont jókor keltem útra.

Ahhoz képest, hogy mennyit szoktam utazgatni ez az első igazi nyaralásom. Általában mindig dolgozni voltam külföldön, vagy már eleve ott éltem. Most pedig kiválasztottam egy úticélt és alig várom már, hogy megérkezzem.

Megnézem van e internet ezen a robogó vasdarabon. Nincs egy darab se. Nah jó annyira még nem nyugat. Viszont kényelmes. Nincs dugig és választani lehetett, hogy nyugis kocsiba vagy nyüzsgősbe akarok utazni. Nem is kérdés, hogy zen.

Valence-en megyünk éppen most keresztül. Sajnos gps jel sem üti fel a fejét, így nem tudom nyomon követni utazásom.

Nah de visszakanyarodom a mindennapjaimhoz.

Munka megvan. Bejárok. Az emberek elfogadtak. Kedvesek, viccelődnek, együtt iszogatok munka után néhányukkal. Főleg egy colos fr lánykával, aki szerintem szorosabbra is fűzné barátságunk fonalát, de nincs az az isten, hogy beadjam a derekam. Arra viszont nagyon jó, hogy a nyelvet gyakoroljam és rengeteget tanuljak eközben.
Szomszédkával is találkozgatok elég gyakran. Nem járunk, inkább csak úgy, mint tavaly nyáron, találkozunk, beszélgetünk, dugunk, filmezgetünk. Nem is kell ehhez járni senkivel. Abból csak a zavar van...

Volt egy telefoninterjúm pár napja. A francia nyelvtudásomra voltak kíváncsiak. Sajnálatos módon nem szerepeltem valami fényesen. Izgultam, dadogtam, belezavarodtam egyszerű kérdésekbe. Ez van, én hibám. Az interjú végén azért elmeséltem a vonal másik végén lévő kínzótisztnek, hogy én a munka azon felére jelentkeztem, ahol angolul kell beszélni a vendégekkel, ha ez abból nem eset volna le nekik, hogy a motiv levelet és a cv-met is angolul adtam be. Hát neki ez nem volt feltüntetve. Ez van. Agyrém. De mint mondtam itt nem gondolkoznak. Ha le van írva akkor talán megcsinálják.

Másik édes kis történet az új szemüvegemmel kapcsolatos. Le is írom, hogy megszabaduljak tőle.

Kötelezően levonnak minden hónapban a fizumból 30-40 eurot egy mutuel nevű biztosításra. Ebből vki hízik de cserébe felajánlották, hogy ha csináltatok egy szemcsit akkor 300 euros keretik állják.

Bementem az irodájukba, leadtam a papírjaimat és rákérdeztem, hogy akkor minden kerek-e? Azt mondták nincs semmi baj. Elmentem szemészhez, csináltattam szemüveget és visszavittem a számlát nekik, hogy oké, én kifizettem most a szemüt, rajtatok a sor, utaljátok vissza a pénzt. Ott közölte velem a nő, hogy én nem vagyok rá jogosult, mivel még nem dolgozom itt 6 hónapja. Agyam eldurrant, hogy ezt most mondja, amikor egy hónapja amikor itt jártam és megkérdeztem azt mondták, hogy minden rendben. Hát engem félretájékoztattak, amit ő nagyon sajnál, de nem az ő hibája. És mondom az a pénz amit 2010ben és 2011ben fizettem be? Nah az nem játszik, mert minden új szerződéssel lenullázódik. Persze nem hagyom ennyiben a dolgot. Visszaszerzem a pénzem tőlük az biztos. Már írtam egy nem túl kedves hangvételű levelet nekik. Majd ha visszajövök a szabimról, akkor indítom a második kört és személyesen és egyenként küldök el mindenkit az anyjába.

Addig viszont nem gondolok rá...

Kevesebb mint egy óra és megérkezem. Marseille-be. Onnan még egy másik vonatot kell lőnöm, ami elvisz a kommunába.

Alig kommunikáltam ebben az elmúlt 4 hónapban a barátaimmal. Szinte teljesen magam mögött hagytam Magyarországot. Persze net nélkül nem is könnyű tartani a kapcsolatot.

Anyám már nem akar szóba állni velem, mert elég csúnyán összevesztünk a legutóbbi alkalmakkor. Erről többet nem is írok. Egyrészt mert valószínűleg olvassa a blogot, másrészt mert jobb ha nem...

Nem hiszem, hogy vissza fogok menni és újra ott fogok élni. Semmi kedvem nincs hozzá. Most amikor kiderült, hogy kaphatok egy hét szabit, meg se néztem a repjegyeket Bp-re. Öcskös hiányzik, meg pár jó barát, de ez az érzés már olyan régóta velem van, állandósult. A lakással nem tudom mit csináljak. Eddigi tapasztalatim szerint kiadni nem olyan nagy buli, mert abból csak nekem van szívás. Az sem megoldás, hogy anyu ott lakjon még évekig, mert szegény öcsém beleszakad. Üresen nem állhat, mert akkor csak nyeli a pénzt aminek semmi értelme. Gondoltam rá, hogy eladom és lekötöm valami euró számlán egy két évre. Addig tuti itt maradok Franciaországban. Csak tartok tőle, hogy ha eladnám akkor az a mocskos állam megadóztatna. Márpedig olyan isten nincs ami rávenne, hogy egy fillért is adjak.

Avignonban vagyunk. Voltam már itt régebben is. Szép hely nagyon. Kár hogy nincs netem jó lenne találkozni Flo-val Marseille-ben. Ha még ott van egyáltalán.