kedd, december 23, 2008
dear jesus,
vasárnap, december 21, 2008
hi!
2008-12-21 14:13 vasárnap, itthon
sziasztok mind a 10en.
a blog immáron invite only. ezt gondolom észre vette mindenki.
mivel a netet itthon visszavette valami ismeretlen erő, így nem tudom, hogy hol hagytam abba. valszeg vmi unalomból fakadó lelkiválság kellős közepén. jelentem, hogy az élet újra szép, a virágok kinyílnak, az őzek megőzülnek, a nap is süt. a felhők mögött.
ezen héten 6 napot kellett a munkában töltenem, ami rendesen felzaklatott. mindegy, sanaxxal elmegy.
péntek este (nah őt most hogy nevezzem?) Ariel/Orsi-val találkoztam. beültünk a Napoleon nevű helyre, egy félig leszakadt asztalhoz. a falra szerelhető asztalt a csavarjai nem tartották már egyenesben, így szegény lány pócolta alá a combjait keresztbe kasul. a pincérnő néha odaböfögte nekünk szemrehányóan, hogy „... le fog szakadni...”.
kilestük ahogy néhány vendég eltávozik és lecsaptunk a helyükre. már semmi sem gátolt meg abban, hogy benyomjunk 3 korsó sört elmerüljünk egymás tekintetében és őszintén beszélgessünk.
szombaton bementem dolgozni. remek egy érzés volt. nap végén szabi pedzegette, hogy ebből akár rendszert is lehetne csinálni. sok sikert, biztos talál rá embert...
este hazajöttem. olyan fáradt voltam, hogy elaludtam a fotelben. de Dorka baba útonvolt felém. így erőt vettem magamon és lementem a boltba. vmi nagyon finomat akartam főzni. a bolt persze zárva volt. egy nappal el voltam csúszva. vettem zsemlét és párizsit, amihez aztán hozzá se nyúltam. majd hnap reggel megeszem. átjött D. beszélgettünk. kinyitottunk 2 üveg bort és fröccsöztünk. én csak light-osan, mert mire észbekapok megint ott tartok, hogy hét közben kocsmázom.
én ébredtem előbb. buzgott bennem a tettvágy, lementem a boltba, vettem egy kiló csirke combot, előkészítettem itthon, majd bevágtam a sütőbe. isteni finom lett. a lányka már sajnos lelépett mire elkészültem, így egyedül fogyasztottam el ebédem. közben kitatakarítottam. sokkal jobban érzem magam ha tiszta a lakás. gyakrabban kellene ilyet csinálnom. a kommunában minden pénteken ez volt a műsor. itthon nehezen vezetek be ilyen rendszert.
felhívott Fecó. drága felesége ma salsa-t fog táncolni valami rendezvény keretein belül, mi pedig elmegyünk hogy megcsodáljuk. lassan el is kell kezdenem készülődni, lefürödni, borotválkozni, kivasalni az ingem. nem akarok tróger módon megjelenni. általában nem szokott zavarni, ha nem úgy nézek ki, mint akit skatulyából húztak ki, de ideje levetnem a disznóvéres gyakorlót. pedig olyan kényelmes.
a kamerát is töltöm. végre egy esemény amit meg tudok örökíteni.
holnap és holnapután még munka vár rám. majd 10 nap szünet, aminek a végén ott kuksol a 30-adik születésnapom. nem érzem magam annyinak. nem is tudom hogyan kell éreznie annak aki 30.
nem is tűnődöm ezen, úgyis túl sokat elmélkedem, inkább Madonna best of-ot hallgatok LP-ről és ráveszem magam arra hogy beálljak a niagara alá.
jut eszembe. megszerettem a lakásomat. előrelépés a javából.
csütörtök, december 18, 2008
say ho!
szerda, december 17, 2008
üdv marslakók
lassan számot kell adnom magamnak a 2008-as évemről, de még van 3 hét, ami izgalmakat rejthet. gondolok itt kristi hazajövetelére elsősorban. jobban várom, mint a karáconyt, ami érthető, hiszen nem szeretem azt az ünnepet egyáltalán.
hogy meglegyen a balansz számadás után egyből jövőbe nézés is lesz, és terveket fogok szőni 2009-re. első ilyen kis plan csírám, hogy valahogy feldobom ezt a munka frontot. mivel életemnek igen sok óráját itt töltöm, és szemmel láthatólag semmi haszna, hacsak nem számítjuk azt a jelentős fegyvertényt, hogy kapok érte pénzt. ez viszont bassza az önképemet.
hétfő, december 15, 2008
sad news travel faster
vasárnap, december 14, 2008
hi!
szombat, december 13, 2008
dologok
ez vettem meg lemezen plusz ez marad ma el a malév sztrájk miatt
csütörtök, december 11, 2008
a.d.v.i.c.e.
In choosing your girlfriends take my advice
There is a lot to lose
For much depends on the one you choose
You like happiness, comfort in life, unity and a peace loving wife?
But that can only be
if you observe my philosophy
So if you want to be happy and live a king's life
never make a pretty woman your wife
If you want to be happy and live a king's life
Never make a pretty woman your wife
All you gotta do is just as I say
Then you would be jolly, merry and gay
That's from a logical point of view
Always love a woman uglier than you
Therefore from a logical point of view
Always love a woman uglier than you.
A pretty woman makes her husband look small
Ah mean, and very often cause his downfall
Soon as she marry there and then she'll start
To do the things that would break his heart
When you think that she's belonging to you
She's calling somebody else dou dou too
Therefore from a logical point of view
Is best to love a woman uglier than you
Therefore from a logical point of view
Always love a woman uglier than you.
But if you make an ugly woman your wife,
You can be sure you'll be happy in all your life
She would never do things in a funny way
Or allow the neighbours to have anything to say
She wouldn't disregard her husband at all
By exhibiting herself to Peter and Paul
So from a logical point of view
Is best to love a woman uglier than you
Therefore from a logical point of view
Always love a woman uglier than you.
Well, an ugly woman gives you your meals on time
And always try to make you happy in mind
At nights when you lay up on your cozy bed
She will coax, caress you and scratch your head
And like a bird call you nice names as "silver beak",
"Toy", "chick" or even "sucrier martinique"
So from a logical point of view
Is best to love a woman uglier than you
Therefore from a logical point of view
Always love a woman uglier than you.
egy lónak hány lába van?
2
3
5
6
jah az már két ló
ma munka után vickyhez mentem, majd ledőltem szundikálni.
átjött dani, beszélgettünk kicsit, én gondoltam megünneplem, hogy no more medicine por moi és megittam egy egy fél doboz sört. bassza meg nem esett jól. hülye doki elrontott. :)
ezt csak azért írom, hogy legyen mibe belekötni
egyébként semmi extra. élet robog. najó, kicsit lassabban. de halad.
visszatértem a gyárba. csinálom a dolgom. esténként meg a net előtt ülök vagy vmi filmet nézek. kijárási tilalom van.
megjegyezném, hogy a mission impossible sorozat kutya fülét sem ér. pedig gyerekkoromban oda voltam érte. ez a cientológus ökör kinyírta. nem volt szép tőle.
kedd, december 09, 2008
women
csak akkor kaphatod meg az igazit, ha nem is akarod birtokolni.
hétfő, december 08, 2008
no liba no máj
válaszom, illetve a doki válasza: NEM, nincs semmi gond.
megkaptam a vérképet, itthon behelyesítettem és bevizionáltam a legkülönb nyavalyákat. majd másnap megkérdeztem a dokit és azt mondta h nincs gond, de az nem árt ha nem iszom sokat.
ennyi van...
vasárnap, december 07, 2008
freq a zoid
csütörtök éjjel átmentem ps danihoz, hogy fecóval és tárgyszeméllyel beszélgessünk, lemenjünk dürerbe, vmi gólyabálra. az alkoholmentességet nagyon komolyan veszem, barackléztem egész éjjel. egy hős vagyok. csocsóban kikaptunk vagy 3x, majd rommá vertünk mindenkit. meguntuk. bementünk táncolni. palotai lejátszott mindent, ami a keze ügyébe került. ... jól mulattam.
pénteken meglátogattam a dokit, kaptam igazolást, bementem webbe, sinkóval lógtam. almalével through the night. suxx...
szombaton, azaz tegnap vickyvel visszavittük az üres üvegeket. bevásároltam. csináltam egy isteni brassóit, bekajáltam, átmentem lipihez és hajnali 5ig californicationt néztünk. 11 részt in a row.
most félegy. annyit tok, hogy palacsintát kellene sütni. azt is tom, hogy meg kellene vágni a kommuna videót.
fura kisérlet ez a nem iszom semmi alkoholt. figyelem magam. meg a többieket is. már majdnem 2 hete tart ez az állapot és nem tudom hova tenni.
nagyon zsír lenne elkapni egy üveget, kitekerni a nyakát, majd elárasztani a torkom a tartalmával. hagyni, hogy bódítása úrrá legyen az agyamon, hogy mozgásom lelassuljon, mígnem felborulok a kanapén és egy névvel és némi nyállal az ajkamon elalszom.
az van hogy nem tetszik a valóság úgy ahogy van. bajom van a színével, a szereplőket is újracastingolnám, pár olyat, akit a rendező már kiírt a show-ból visszahoznék. és minderre remek tool bármi, amivel torzíthatom a real-t.
valamiért a drogok sohasem mozgattak. szent meggyőződésem, hogy minden fiszfasz, amit orrba kell szívni vagy kicsi kerek tabletta felgyorsítaná a szívem. semmit sem utálok annyira, mint amikor érzem h dobog a szívem. halucinogénekről nem is beszélve. szóval ez kiesett.
a vallást se nekem találták ki. nem szorult belém egy csepp tekintélytisztelet sem. a pápával is megetetném a sapikáját, ha le merné tenni a miseborát a laptopom mellé az asztalra. valóságferdítés nem megy isteni erő bevonásával sem.
csütörtök, december 04, 2008
way out
a net elment világgá. sajnálom a dolgot. egész hozzászoktam, hogy van. de ami birtokolsz, az birtokba vesz, ugye. tudni kell feladni dolgokat. és most van mit feladni.
ez az elmúlt hét, ezekkel a hajtűkanyarokkal arra ébresztett rá, hogy rosszul csinálok elég sok mindent. rehabon vagyok most. nem dolgozom, nem iszom alkoholt és nem is szívok cigarettát. minden káros dolgot félretettem. és nagyon jól is esik. a torkom már 70%on van. sztem pár nap és nem is fog fájni egyáltalán. a vérképet eljuttatam a dokinőhöz, aki gyorsan átfutotta, majd elrendelte, hogy beszedjem az antibiotikumot, amit már felírt pár nappal korábban. eddig nem tettem eleget kérésének, de ma este megtört a jég. úgyhogy most odabent pusztulnak a baktériumok, jók és gonoszok kéza kézben. ez egyben jelenti azt is, hogy egész héten nem megyek melózni. amit még megjegyzett ez a kedves orvos néni, hogy bánjak eggyel visszafogottabban az alkohollal... so let it be, geci unalmas lesz, de ha elvetettem a súlykot annyira, hogy 30 évesen erre figyelmeztet egy orvos, akkor ideje észbe kapni. persze nyilván nem azt jelenti, hogy ezentúl max szilveszterkor töltök majd magamnak egy pohár kölyökpezsgőt, mellé egy konyakosmeggyel.
igaziból nem is tudom, hogy a visszavételt, hogyan fogom csinálni, mert nem érzem, hogy elszaladt volna velem a ló. de majd nagyon fogom vizslatni saját viselkedésem.
úgyis szeretem elemezgetni magam. asszem ezért van ez a blog is.
drága jó mesterem elhozta nekem a californication második sorozatát is, teljesen rákattantam. olyan szép szemei vannak Karen-nek. nagyon emlékeztett vkire.
ma szántam időt a lakás rendbe tételére és főzésre is. túlzásba nem vittem, de muszáj volt valami finommal meglepnem magam, mert nem követem el azt a hibát újra, mint vagy 8-9 éve, hogy antibiotikumot szedek és nem eszem mellé semmit, majd félájultan összeesek a munkahelyemen.
remélem nem számít nagy köcsögségnek éjjel fél egykor centrifugázni.
tegnap viktorral bementünk az ikeaba, megnézni a kínálatot ágytakarókból. úgyis ott van az orvosi rendelő mellett, legalább elütöttük a várakozási időt. hát plédet nem vettem, de 8 izzót igen. olyan fényt vagyok képes a szobába varázsolni, hogy szinte sziporka.
bassza meg, remélem nem drága egy mosógép, mert ez tuti, hogy tönkre fog menni nemsokára. hallanotok kellene. már régebben is előfordult, hogy nem centrizett, de ha elindítottam megint, akkor szégyenében észbe kapott. most úgy tűnik feladja... a szemét.
kedd, december 02, 2008
system bleed
ma reggel túlestem a vizsgálatokon. majd viktorral találkoztam, este átvettem a leleteket.
itthon a net segítségével kielemeztem a kapott értékeket. első reakcióként azonnal rágyújtottam, mert a bennem levő cataflam lehet h fájdalmat csillapít, de le nem nyugtat. a szitu, ahogy most látom az, hogy vmi error van a májammal. nem írok ennél többet, mert minden találgatásom szaktudás hiányában totál marhaság. holnap délután újra meglátogatom az orvost és majd ott kiderül, hogy mi mit jelent és hogy mi lesz a következő teendő.
right now, elmondhatatlanul nyomott állapotban vagyok.
hétfő, december 01, 2008
screwed
visszajöttem ide a webbe, főnökkel beszélgettem, szte szabad háziorvos választás van, ahhoz megyek akihez akarok. remek.
mindegy most visszamegyek oda 3ra, nehogy a sok kriptaszökevény beelőzzön, ha ottvan ez az utolsó kurva akkor agyonütöm egy vastabletta receptjével, kitátom a szám a doki előtt, feliratok egy vagon cataflamot és 3 évre rendben is leszek megint.
vasárnap, november 30, 2008
megint itt és még álmos sem vagyok
mert,
adva van ugye egy állandó fájdalom. aztán hammm bekap. vár egy kicsit, fájdalom csökken, majd megszűnik. és újra mosolyog. majd véletlenül belerúg a fürdőszobaajtóba, úgy kisujjal. az meg fáj- akkor hol a csillapító?
aztán eltelik sok sok óra. 6 vagy 7 és a torkom elkezd megint szépen lassan kiszáradni. ezzel vissza is jön a fájdalom.
szóval hogyan működik?
más téma.
megnéztem a Tarzant. érdekes egy film volt. persze megértem h nagymami belezúgott abba a kajla úszóbajnokba. meg is kell hagyni, hogy úszni azt tud, sikerült úgy megírni a filmet, hogy legyen benne autós üldözés helyett (hülyén nézett volna ki a dzsungelben) egy kajmános üldözés. legszebb benne: johhny fiú aka Tarzan ezerrel úszik, komolyan ilyet még nem láttam pedig sose nézek sportközvetítéseket, a csóka úgy suhan a vízben, mint egy motorcsónak. aligátor ott lohol nyomában. harapja a vizet. tarzan csak úszik és !!!!!! elkiáltja magát a szokásos ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ módon. miközben a feje a vízben. agyam ledobta a szíjat. majd felpattan egy viziló hátára, nyom rajta egy kézifékest, onnan vissza a vizbe és ott a part nem messze.
az is említésre méltó, hogy kb 30 perc alatt egy fél vadaspark állat álományát megfojtotta.
megint más.
holnap semmi kec-mec nem lesz. felkelek, reggel 8kor felhívom a körzeti orvost. nem tom h remélem a dokim délelőtt rendel, bár érdekel is engem, bemegyek és nézzen bele a fejembe aki épp ott van.
ma sok ilyenre lehet számítani
vettem 3 zacskós levest, ebből összeöntöttem 2-t hozzá nyomkodtam fokhagymát és elcupákoltam mellé egy baguette csücskét. most jól vagy lakva. szép rend van a szobában, nagyon tetszik így átrendezve. fájdalom is elkerül szóval vigyorgok folyamatosan. azon gondolkozom, hogy valszeg kedélyjavítót is tesznek ebbe a painkiller-be. isten áldja meg a gyógyszerész kezét érte.
most pedig 1934-ben készült tarzan filmet fogok nézni. nagymami szerelmével a főszerepben. (nem, nem a nagypapi...)
pretty please with sugar on top
peace
early in the morning
átrendeztük a lakást viktorral, átjött öcskös. chilleztünk pár órát belemélyedve az új szerzeményekbe.
este lipi és emese is átjött, viktor ismét és catanoztunk. aljas fondorlattal megnyertem a játékot, de mosolyom hamar lehervadt, mert már a második cataflam is elvesztette az erejét, újra átengedve a terepet a fájdalomnak. barátaim haza is mentek videózni.
nem akartam bevenni egy harmadikat, erős az a cucc, nem is orvos írta fel, csak a szekrényben találtam viktornál. elindítottam a full metal jacket-et és igyekeztem elaludni. esélyem semmi nem volt. felbasztam az agyam, nem igaz h itt a megváltás karnyújtásnyira és én meg nem használom. benyomtam a harmadikat. csak addigra már kicsit ráparáztam. forróság öntött el. letekertem a fűtést. levettem a zoknit, mackónadrágot, pulóvert. félig takaróztam csak be és forgolódtam. elaludtam. 2 óra múlva ébredtem arra, hogy menten megfagyok. a póló ami rajtam maradt csurom izzadság volt. azonnal lekaptam magamról és kiszedtem egy másikat a szekrényből. fájdalom már nem gyötört, így vissza is másztam aludni. most reggel hatkor ébredtem fel újra, ugyanaz történt, pólóból csavarni lehet a vizet.
itt tartok most. hétfőn elmegyek a dokihoz. erre nem volt példa az elmúlt 4 évben.
az új belga koncert lemezt hallgatom, de egyre inkább a rapülőkre hasonlít. csak mocskosabb... de a közönségen hallatszik, hogy imádják hangosan azt kiabálni, hogy "kapjátok be a faszomat, de tényleg..."
catch 22
cataflam:
annyira fáj a torkom, hogy nem bírom ki nélküle.
viszont van egy mellékhatása : - Magas láz vagy nem javuló torokfájás.
szted?
péntek, november 28, 2008
ill
mivel minden nyeléssel pokoli kínokat élek át, ezért nem is ettem már vagy 36 órája. akkor is 2 szelet pizzát, könnyekkel küzdve.
ma nem mentem be dolgozni. nem lett volna semmi értelme. fel sem bírtam kelni. nem hogy webaruhaz, jó napot kívánok...
szóval most felkeltem. leültem ide az íróasztalhoz és kiírom magamból ezt a rohadt illness-t.
holnapra program van, el kell hoznunk egy kanapét vkitől, akik megunták és vettek egy másikat. ehhez a művelethez beszerveztem öcsém egyik barátját, akinek autója elég nagy, megkértem vickyt is, hogy segítsen cipekedni. szegény tuti el tudna képzelni szebb 7végi progit is.
azt persze nem tom, h minek nekem kanapé, vagy hogy hova fogom tenni, mit csinálok a régivel meg ilyenek, de mostanában a lehető legkevesebbet gondolkozom.
5minmix
legújabb mly agymenés, ami terveink szerint lassan egész nagy projectté növi ki magát.
5percesmixek, munkába indulóknak, cigiszünetre és gyors numerához.
hallgassátok...
csütörtök, november 27, 2008
bloom
itt örömhír fogadott egy boríték belsejében. gázművek berágott és közölte h nagyon boldoggá tenné ha utalnék 46 eft-ot. nem is láttam még annyi pénzt egyben. felhívtam őket h kisírjak egy részletfizetést, de süket fülekre talált jajjszavam. ezt most egyben kell nekik, különben jön a bácsi overálban és kikötözi a meleget a lakásból. szabi megszánt és kisegített, ami remek, és újból el vagyok kárhoztattva financiálisan. és mindez miért? mert tomi öcskös ki tavaly télen ott lakozott nem fizette be a számlákat. :(
extraplusz jó, hogy hnap van a szülinapja és gondolo csak fel kellene köszöntenem, de mostani hangulatomban inkább lehordanám a sárga földig amiért ilyen csúnyán elbánt velem.
ezek vannak most.
pannot is lecseréltem t-mobile-ra. felbosszantottak. múlt hónapban megvágtak 7 ronggyal, visszakötési költség címen, majd ebben a hónapban újra kiszámlázták. kérdeztem a corp slave-től, hogy ezt meg hogy? közölte h ne aggódjak, fizessem be, majd levonják a hívásköltségeimből. és ha tegyük fel nekem nincs 7 e ft-om csak úgy adakozni? brrrrrrrrrrrrrrrrr... kurva anyagi lét. vissza is megyek a kommunába. ott nincs ilyen szarság. nem járnak az emberek dagobert bácsi dollár szemekkel.
szerda, november 26, 2008
vasárnap, november 23, 2008
loading... load error
vasárnap reggel... brrrrrrrrrrrrr... szombat du brrrrr........ péntek este brrrrrrrrrrrr.... péntek reggel STOP... PLAY
a péntek egy fellélegzés volt. titánokat magukra hagytuk a webaruhazban és szabival elmentünk az egyik beszálítónk által rendezett gatheringre. a polus mozijának egy vetítőtermében rendezték az összejövetelt. sok öltönyös, helyes hostess lányok, egyik különösen, szfinxként álldogált, kihúzva magát, felügyelve, hogy rendben megkapjuk a narancsleveinket...
egy emberrel sem beszélgettünk, meghallgattuk a prezentációkat, megtudtuk, hogy a vezető nyomtató márkák hány trillió euro bevételt produkáltak, hogy mennyi energiát fordítanak a környezetvédelemre és hogy igaziból gutenberg tőlük lopta a nyomtatás ötletét.
leült mellénk egy testesebb paraszt és az előadás harmadik percében már aludt. ennyi ésszel ülhetett volna egy hátsó sorba is, de nem simán előre. és mint a testesebb bunkók általában nem is átallott fenhangon horkolni. ami eleinte mosolyt csalt az orcámra, majd elkezdett zavarni. nem azért mert olyan kurvára féltem hogy lemaradok valami fontos infóról, hanem mert az emberek csokorban forgatták felénk a fejüket, hogy ez meg ki a fasz??????
ettünk ittunk, volt tombola, majd megnéztük az új 007-es filmet, ami annyira rossz, hogy nem is értem hogyan nevezhetik james bond filmnek.
az új bond valszeg a terminátor 4 szerepére készült, amikor szóltak neki, hogy kis változás van a tervben, de aggódnia nem kell, mert szövege nem lesz több. stílus nuku, csak a faarccal gyilkolás. szinészi játéka meghaladta van damme-ét, de még nem érte el steven seagal-t.
visszamentünk a boltba, majd sinkóval sétáltunk egyet az esőben, bele a mcdo-ba, onnan ide haza, innen az instantba. romkocsma a javából, a város összes emberével zsúfolva. bal vállam már belilult a mellettem ehaladó lökdösésétől. egy korsó méregdrága sör után fellázadtunk és átmentünk szilvuba. szerencsére 6 lépésre van onnan. ott még sör.
nem akart körvonalazódni az este további része, de egy házibuli megmentett bennünket.
nem ismertem egy lelket sem, de a kis klikkünk a konyhában szerencsétlen részegre itta magát. bőszen kínáltak minket fénnyel, ami egy szodásszifonba csavart vodka és némi málnaszörp keveréke. kb mint a pángalaktikus gégepukkasztó.
lementünk még monoba, ahol én már egyáltalán nem voltam magamnál. csak azt nem nem tom h akkor kinél voltam?
vhogy hazajutottam, ez biztos, mert a galérián ébredtem ruhában.
kajára gondolni sem tudtam. inni is csak gyümölcslevet kívántam. beszereztem még a boltban egy adag fornetti féle péksütit, amitől pár órával később igencsak rosszul lettem.
este átjött egy ismerősöm meglátogatni. megittunk egy üveg bort, egy pezsgőt. kakukkkk...
most azon elmélkedem, hogy éhen vesszek vagy felöltözzek és átvágva a kint tomboló blizzardon beszerezzek vmi alap hamit.
-----------------------------------------------
sajtóbúvár rovat új cikkel bővül...
indexen olvasható ökörka megható története, aki bemászott a pandához,hogy keblére ölelje, majd macika megcsócsálta. " dehát olyan kis puszilgatni való..." az, hogy vadállat az az apróbetűs részben volt megírva csak, a marketingje nagyon erős pandácskának...
azon filóztam, hogy mennyi mindent öltöztetnek fel nekünk fekete fehér medvének.
a fornetti tuti hogy ott van. mcdo is élen jár. cigaretta nem is kétséges. bár arra már ráírjak, hogy ebbe beledöglesz te barom és legyél szíves kicsengetni érte 600 ft-ot.
aztán pandának álcázzák még a gyógyszereket is. bejött egy dokinéni a boltba és panaszkodott, hogy jelenlegi nyomtatója lassan köpi a recepteket és idős bácsinak ott kell üldögélnie mire kinyomtatja neki a 12 különböző receptet, amivel emberünk kihúz majd még egy hónapot. who the fuck wants to live forever? and why? lehet h 30 évesen könnyen beszélek erről???? majd pár év múlva kiderül...
szóval a pandák...
szerda, november 19, 2008
western matches
ma volt a délutánja annak, hogy munka után egyből a kanapéra vessem magam és 2,5 óra szundikát engedélyezzek.
sajnos ez azzal is jár, hogy most, hogy felébredtem nem tudok kezdeni magammal semmit. nem unatkozom, hanem furán érzem magam a bőrömben.
tegnap a benzinkútnál vettem cigit és mindenhol meggyulladó gyufát adtak mellé. imádom az ilyen kis hülyeségeket. a fél lakás már foszfor csíkoktól zebrálik.
tegnap viktornál töltöttem az estét, youtube partyt volt. rákattantunk a primal scream videókra. találtunk3-at amitől a libidómat a MIR űrállomás ablakából látták supernovaként elsuhanni.
nem linkelem be őket. legyen titok mitől akad ki a barométer.
összepakoltam az üres üvegeket. kurva jó. végre lesz miből felújítanom a lakást. :P
most pedig bevetem magam a zuhany alá. bár lenne egy kádam. sose jönnék ki abból.
kedd, november 18, 2008
be free
élet nagy kérdései még mindig rágják az agyam. én szopogatom a stella artois csücskét és szivogatom a méregzöld pall mall mérgét.
a nőkhöz való viszonyomat próbálom elemezni. a kérdés összetettebb mint ahogy a cosmo leírná. meg is nézem a cosmo-t. mi kell a nőnek?
jé zus... és megint csak jé zus
hogyan élvezzem az anál sex-et. asszem nem itt van a titok nyitja, juss egyedül a csúcsra. ebből doktoráltam. nézzük tovább... zuhanyozz brad pittel, kösz kihagynám. tovább... a hét sexpozíciója: macska a bádogtetőn. elnézve a rajzot inkább a hányd le a bokám jut eszembe, pasik szőrtelenítése... fülembe forró gyantát öntsetek... mindent a "mélytorokról" bazz olvassa ezt vki?
vmi pasi magazin kell. fhm... ááááááááhhhhhhhhhhhhhh
hogyan juttasd el a nődet a csúcsra egy lego bábuval és hurkapálcával. mi a fasz? kinek írják ezeket?
legbölcsebb ha elmegyek aludni.
hétfő, november 17, 2008
a következő kanyarnál fordulj balra... vagy jobbra
elhatalmasadott rajtam az ügynök küldetéseinek követése. tegnap éjjel 3ig izgultam azon, hogy hogyan menti meg lady passziánszt. meg is volt az eredménye, úgy elkéstem melóból, mint a pinty. vajh' mi a fasz lehet egy pinty munkája?
dorkát láttam vendégül pár perce. ismerem a tyúkot már hosszú évek óta és rengeteg kellemes emlék fűződik ehhez a viszonyhoz. apró dolgok, emberi dolgok.
péntekre kinéztem magamnak egy partyt a merlinben. nincs több itthon üldögélés és rehab.
számot kell adnom magamnak arról, hogy milyen kapcsolatokat alakítottam ki recently és mi az amit érdemes ebből fenttartani. nyilt titok, hogy nem kezelem jól a kapcsolataimat. sőt, ahogy kapcsolattá válik elegem lesz az egészből. nem mintha legszivesebben egy barlangban tölteném az életem, míg társaságom egyedül a nature és a kövezetre vérrel felfirkált gondolatok.
ti kijöttök az ősökkel? példát mutatnak nektek? olyat amit követni érdemes? én nem tom kit kellene követnem. nagyszüleimet nem ismertem meg az évek során ebből a szempontból. apám története nem hiszem, hogy olyan, amit el kellene játszanom.
anyám is bekanyarodott egy olyan utcába, ahova nem követném.
úgy látszik nekem kell rájönnöm. rá is fogok. töröm a kókuszkámat.
úgy látom, hogy a párkapcsolatokban keresik az emberek az egyensúlyt. minden rendben van, ha van akivel meg lehet osztani, elmesélni, elsírni. hmmm... ezen a vonalon kellene elindulni? hmmm...
bazz amióta van itthon net minden kreativitásom elszívja a chat
nem jövök rá, hogy mi ez a nagy fészekrakás és násztánc amerre a szem ellát. miért reprodukálják magukat a barátaim? ha ez az út amit követnem kell, akkor sürgősen gps-t kell cserélnem, mert bevitt az erdőbe.
és mivan akkor ha atti egy land rover-rel vág új ösvényeket? hol fogy majd ki a tank? hát ezt kurvára nem értem.
vasárnap, november 16, 2008
a legkisebb mind megette
tegnap vettem 6 ceruza elemet, hogy beüzemljem a cimkenyomtatóm, amire semmi szükségem sincs. pláne hogy itthon kiderült h nem is cerka hanem a AAA-s elemmel működik. istennek néha kegyetlenek a tréfái.
ez a james bond, amit megnéztem most, az egyik első videokazettánk volt. nagyszüleim hoztak egy videot asszem kanadából az egyik rokonlátogatás során. volt hozzá pár filmünk. egy tom és jerry, egy donlad kacsa, a 007 - halálvágta, amit azóta nem is láttam. hozzá kell tennem, hogy a videot idén tavasszal dobtam ki egy lomtalanítás alkalmával. toshiba járgány kb 30 kiló és már alig működött. de azért szép teljesítmény volt így is.
talán ebben a filmben láttam először néger nőt. és grace jones elég ijesztő darab. pláne hogy állandóan keménykedik és 4 mondata van. ez pont a fele mint amennyi embert megfojt. ha már 007, pénteken főnökkel vmi happeningre megyünk, ahol levetítik majd az új részt is. remek lesz.
szombat, november 15, 2008
home alone
szombat éjjel, hol máshol mint itthon, kivel mással mint magammal hogy másképp mint józanul
pont amilyennek a tökéletes 7végi mulatságnak lennie kell. nyugi nem rinyálni készülök, eszemben sincs, freedom of choice, ezt választottam erre a hétvégére. hogy kigyógyítsam magam egy nasty megfázásból, hogy megkíméljem a pénztárcám és legfőképp mert erre vágyom most.
nagyon durva hetet tudhat maga mögött a webarhaz és összes lakója, kitettük e lelkünket, hogy ellásuk a npéet tintapatronokkal. el is fáradtunk belé. én tuti...
péntek este miután hazaértem befaltam a maradék pizzám, leültem a gép elé és kristóffal beszélgettem. nincs nagy formában a srác, de kiheveri...
pár órával később ariellel váltottam pár szót, míg bevedelt egy fél pincészetet én meg elszívtam a pécsi dohánygyárat.
délben ébredtem vki teflonjára. már nem emlékszem, csak arra, hogy első gondolatom megint az volt, h te jó ég elkések melóból. ez kezdi kikezdeni az ép elmém, vmit tennem kell ellene.
átjött ádám öcsém, kit nem láttam már vagy fél éve. beszélgettünk, játszottunk, csatlakozott peti öcskös és beugrottunk a mediamarkt-ba körülnézni. ő egy tv-vel távozott. összeraktuk nála a kütyüt, hazadobott, nála maradt a mobilom, úgyhogy, aki most hív csalódni fog.
én megörököltem a monitorját, ami nem kis fejfájást okozott vagy másfél óráig. az istenért nem tudtam üzembe helyezni, mígnem a neten megnéztem sorstársaim bejegyzéseit. ismét hálát szeretnék rebegni a netet providáló ismeretlennek.
semmi velős nem jut most eszembe, se megható, se fantáziadús. mindenki találjon ki magának vmi izgit. rám ne számítsatok...
szerda, november 12, 2008
big calm
útam nem haza vezetett egyből, tettem egy kis kitérőt a boltba, ahol alapanyagokat szereztem a csirkepörimhez. a receptet a nyomtatóban hagytam a munkahelyemen, de nem okozhat problémát egy ilyen egyszerű étel, ugye.
hazaérvén elindítottam a tegnap abbahagyott woody allen filmet, beállítottam az ébresztőt 21-re és azonnal el is nyomott az álom a kanapén.
fél kilenckor tértem magamhoz, tudván hogy főznöm kell még. betáraztam a winamp-ba egy másik WA filmnek a sweet and lowdown-nak a zenéjét és swing muzsikára kezdtem bele a hagyma pucolásba.
a folyamattal nem fárasztok senkit, készül ahogy készül.
most háromnegyed éjfél. összepakoltam a szobát, elmosogattam és a tiszta nyugalmat aminek híjján voltam magam körül kezdtem megteremteni. első lépésként az kell, hogy a környezetem átlátható legyen. kívül.
azután majd nemsokára (ahogy az a lukas kanyar tésztam megfő) jóllakva fogok hátradőlni kényelmes fotelomban és defragmentálni az agyam, helyére téve a dolgokat.
mindmegette. szerénytelenül kijelenthetem kurva jó volt.
mi legyen a következő lépés? megvan... project niagara. fűtés felteker, hogy amikor majd kijövök a zuhany alól jó idő fogadjon.
may the force
úgy nézek ki mint luke skywalker kurva másnaposan.
annyi munka van a webaruhazban, mint még soha. el is fáradok a nap végére rendesen.
aludni se tudok éjszakánként. ingerlékeny vagyok. ezt tegnap be is bizonyítottam.
de ma minden más lesz. már van tervem is...
vasárnap, november 09, 2008
talált net
vasárnap, 1344
I'm on the porch 'cause I lost my housekeyPick up my book I read Bukowski
ahogy a chili is énekli elolvastam tegnap Bukovski Tótumfaktum-ját. Mester hozta magával amikor átjött péntek este, hogy elmeséljük egymásnak életünket és leigyuk magunkat. a készlet kifogyhatatlannak látszott... fél L agancsos kóla, fél üveg Finlandia, egy üveg fehér Rum. belecsaptunk a lecsóba, átjött vámpír és be nem állt a szája, majd miután itt hagyott kb 7000 szót a levegőben hazament aludni. mi nem tom mikor dőltünk ki.
reggel nekiálltam kifényesíteni a lakást. kora délután öcskös jött látogatóba, hozott egy külső vinyót és egy dvd írót. nem is kellett több, eldobtam a fókát és nekiestem a gépemnek. imádom ezt csinálni. széjjel tépni. azon a délután rápakoltam egy Linuxot, egy Mac OSX-t, majd lezúztam az egészet és maradtam a Vistánál.
öcskös felhívta a figyelmem egy sorozatra, melyben a volt X-akták sztárja azt gondolja, h ő Joey. Californication a címe és kb az visszi a show-t, hogy minden részben megbasz 2-3 kerek mellű spinét. amit ki ne nézne szívesen. meg altesti poénok, drogok, sugárban hányás és cselszövés alap fokon. ja, hogy még trendib legyen van benne kis szado-mazo is. mondjuk azt a titkárnőt én is addig csapkodtam volna amíg el nem megy, el nem rohan vagy el nem vérzik.
meglepetés is ért, találtam netet a szoba sarkában, valaki volt oly’ jó, hogy nem védte le a hálozatot, így rácsimpaszkodtam és hajnali 4-ig msn-eztem Ariellel. közben kivégeztem a maradék jágert, felittam a finlandia alját. tökéletes este volt. mókukka még mindig a legjobb nő a wilágon és semmi, senki le nem taszíthatja trónjáról.
szóval a szombat esti mélyinterjú után édesen aludtam egész ma délig. tanulva az előző napok hibáiból, most időben lementem a boltba és beszereztem pár alap élelmiszert és fogyasztási cikket. van most a hűtőben 3 csirkemell, ami alig várja, hogy a fazekamban vmi paprikás cuccá változzon. van 3 üveg heinekenem vörös csillaggal az oldalán. van fogkrémem, cigim, pzs-m. life is just fine. odakint szürke az ég idebent tompul a szürke állomány...
elindítottam 3 phonecall-t de egyik lehangolóbb volt, mint a másik. idejében abba kell ezt hagyni.
nah, az egyik kurva sört már ki is végeztem. miközben james brown YEAHHH-zik a hangfalakból.
JAMES BROWN – THE PAYBACK
ismeritek? minden benne van ami a funk. csodálatos. feltekerem a hangerőt. ohhhh bassz...jé zus, ki a mennyben bomlasztasz, nem tom mennyi közöd van ezekhez a dolgokhoz, de ha találkozol ezzel a fekával, miközben ott tógában kolbászolsz és hinted az igét légyszi add át neki üdvözletem.
péntek, november 07, 2008
back 2 life
ami még biztosnak látszik az vasárnap randi borikával, este pedig kristivel és szamiékkal fergeteg bebaszás. a hétfő már most látom, h ocsmány lesz.
csütörtök, november 06, 2008
fairy tale
lehunyom a szemem, hogy kinyithassak egy harmadik, belső látószervet. azt amelyik nem pillanatnyi külső ingerekből nyeri az infot, hanem agyam rostáján már átszitálta, ismeri a múltat, és jövőt és ha akarja úgy csűri csavarja a történetet, ahogy kedve tartja. míg szemünk ragaszkodik a realitáshoz, addig fantáziánk könnyen elrugaszkodik tőle. szóval, ha a valóság nincs ínyemre, átkapcsolok inkább wonderland-re.
hogy a trip még kellemesebb legyen, klasszikus aláfestő zenét választok, közelembe helyezem az illóolajos kerámia edénykét és megelégszem egy gyertya gyér fényével.
egy óra számlapját látom magam előtt. hatalmas ódon óra, pont mint a vissza a jövőbe egyben, amin a doki csimpaszkodik, csak most nincs őrült tudós a környéken sem. csak én állok szemben a mutatókkal és figyelem őket, amint visszafelé forognak. egyre gyorsabban. és míg én mozdulatlanul állok, addig 24 óra történései visszafolynak az időben mellettem.
kimerevítem a képet. oldalra billentem a fejem és szemügyre veszem. ütött kopott barna bőrönd hever a lábamnál. letérdelek, felcsapom a tetejét. egyedül én mozgok, a táj mint egy 2 dimenziós fotó áll. a bőrönd tele van kacatokkal, de amire nekem most szükségem van az egy halom festék és néhány ecset. a valóságban egy kurva almát se tudnék lerajzolni, de itt, wonderlandben nincs számomra lehetetlen. egy falapra kinyomok pár tubus színt, fogok egy ecsetet, körülnézek és
elkezdem kiszínezni az emlékeim...
fehér ingben állok egy kis faház szobájában. kint zord tél, itt belül kandallóból áradó melegség. fa bútorok, hatalmas ebédlőasztal, körülötte sok-sok székkel. szú ette tetőgerendák a fejem felett. lesöpröm a ruhám, csupa forgács és faszilánk, mivel pár perce raktam meg újra a tűzet. vendéget várok, emiatt ez a nagy felhajtás, emiatt töltöttem a fél napot azzal, hogy kitakarítsam ezt a kis házikót. és ezért feszül a mellemen ez az ing is. hallom ahogy megérkezik az autója. kerekei ropogtatják a havat, fényszórói bevilágítanak az ablakon. megdobban a szívem. megdörzsölöm a tenyerem és beletörlöm a koszt róla a nadrágomba. az legalább nem fehér. az asztalra nézek gyorsan, üveg bor, 2 talpas boros pohár és egy vázában pár szál virág. elégedett vagyok. hallom, ahogy becsapja a Ford ajtaját. tágra nyitom az ajtót, hogy lássa, vártam már hogy újra lássam. nem szól semmit, csak belép. szeretné minél hamarabb maga mögött tudni a hideget. megfordul és köszön.
- Szia.
- Hello bébi.
csak nézzük egymást 2 percig szótlanul. majd odalépek hozzá és megcsókolom. lesegítem a kabátját, felakasztom egy falba vert szögre. az asztal helyett inkább a tűz elé ülünk le, magunkhoz véve a bort.
beszélgetni kezdünk. fel kell tápászkodnom és behozni a dugóhúzót a konyhából. szentségelek kicsit, mert nem akartam megtörni ezt a pillanatot azzal, hogy félvakon beragadt fiókokat rángatok és túrok fel. diadalittasan visszatérek a bornyitóval, visszaülök mellé és kinyitom az üvegeg. a dugót behajítom a tűzbe és figyelem, ahogy bebarnul, majd elég.
rengeteget beszél. imádom hallgatni. ez mindig is így volt. elkezdi mondani és szinte sohasincs vége. de a legjobb része nem is a mennyiség, hanem a lelkesedése, ahogy előadja a kis történeteit. ő tud a legőszintébben örülni azok közül az emberek közül, akiket ismerek. látnotok kéne, ahogy mosolyog. és most, ahogy a lángok megvilágítják az arcát én szebbnek látom őt, mint bármikor eddig. az is igaz, hogy még délután, amikor nekiláttam a takarításnak kinyitottam az elöttünk heverő bor ikertesóját és bevágtam az egész üveggel.
szóval csak ülök és hallgatom őt, közben kortyolok és megpróbálom újra megtalálni a dugóm. válaszolok néha, amikor kérdez. pár perc elteltével elkezdem unni ezt a sok beszédet. ránézek. felveszem a beszéde ritmusát és mosolyogva bólogatni kezdek.
- hááááááát ez nagyon érdekes, akkor most dugjunk - mondom.
jó. nem vagyok egy reneszánsz ember. ez van.
a hátamra fordulok és összekulcsolom a kezem a fejem alatt, ő a könyökömre hajtja a fejét és átkarol. nagyon jó volt vele. beszívom a samponja illatát. oldalra fordulok és megpróbálom kinyomozni, hogy merre lehet a poharam. annyi bizonyos, hogy még a legelején igyekeztem biztonságba helyezni. ismerem magunkat. nem egyszer előfordult, hogy egymásra kattantunk és porig romboltuk a wellnes szálló tip top szobáját. égett is a pofám amikor kicsekkoltunk, mindegy. szemem sarkából kiszúrom, hogy ott sorakoznak a poharak az asztal lábánál. a hifiből Perry Como énekli a Magic Moments-t. megpróbálom elfütyülni a dallamot, de még csak közel sem járok hozzá. hogy végre elcsendesedjek rátapasztja az ajkait a számra. belátom, hogy így tényleg sokkal élvezhetőbb.
kivégezzük az üveget. beszélgetünk. mindennapos dolgokról. sokat nevetünk. mégegyszer megpakolom a tűzet. kiábrándító lenne, ha kihunyna reggelre. semmi kedvünk szétfagyni, de annyira jó most itt, hogy felajánlom, hogy figyelni fogok és nem hagyom kialudni.
reggel felkelek. felöltözöm gyorsan. ő még alszik. nagyon nehezen ébred. kinézek az ablakon, fehér az egész táj. áldom az eget, hogy még egy hétig szabin vagyok. keresek valami napindító zenét. lassan felébred a lány is...
...
kedd, november 04, 2008
kaptam fizut, befizettem számlákat, vettem illóolajat.
eukaliptuszosat.
alig várom, hogy hazamenjek és mécsesemmel melegítsem a kerámiatálkát. az egész lakás jószagú lesz és a környék összes koalája az ablakom alatt fog tobzódni.
mivel nem érzem magam séf bácsinak mostanában, így feliratkoztunk sinkókával vmi ételkihordó kúrára. remélem jobb lesz, mint az utolsó kettő volt, mert nem bírnék ki még egy végbéltrükközést.
terápia...
hétfő, november 03, 2008
wet shirt
egyébként majd ki csattanok... de inkább még várok vele kicsit.
a kommunán gondolkozom. nem váltottam velük szót vagy levelet, amióta eljöttem. vissza nem vágyom, de érdekel mi minden történt. asszem összeszedem magam és írok pár sort paulának.
egy tonna dolgot kellene vásárolnom otthonra. kifogytam a kemikáliákból, híjján vagyok minden élelmiszernek és tehenem is elapadt, nincs tejem se. mivel reggel csodás ködre ébredtem, amiben muszáj volt sétálnom nagyot, így szinte semmi sem akadályoz meg abban, hogy bemenjek a boltba és hazacipeljem a felét.
rendeltem 3 db lemezt még 4 héttel ezelőtt. megjött eddig egy. bélyeget kellene gyűjtenem, abból sokkal több van és könnyebb hozzájutni. vagy csekkeket. bár azok mindig ugyanolyan sárgák, de a legváltozatosabb számokat tudják ráírni.
ma teát fogok inni. ez nálam esemény. csak a legritkább esetben fordulhat elő. elképzelésem sincs hogy mit lehet szeretni benne.
te mondd azt, hogy rablótámadás
csütörtök este.
tudom, szűk volt a szavam az elmúlt pár napban. valahogy mindig úgy jött ki, hogy mozgásban voltam. van amikor egész héten bezárom magam elefántcsont tornyomba és innen szemlélem a wilágot, de ezen a héten nem tudtam a seggemen maradni.
ma reggel a civil rádióban voltam hivatalos fecóval. interjú a vámpírral címen beszélgettünk a kommunáról és az egészség iskoláról. úgy érzem egész jól sikerült az eszmecsere. akadt kedves betelefonáló hölgy és meghívtak egy másik műsorba is. szóval, aki lemaradt erről még bepótolhatja később.
fecóval és dávid kismókussal bementünk a mammutba. ha már majd' 2 óráig arról pofáztunk, hogy a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom úgy ahogy van monnyon le, akkor éppen ideje elveszni egy shopping center forgatagában. farkaséhesek voltunk mind a hárman. mivel dávidka által befogadható ételek száma igen csekély és nagyi messzi volt , hogy kirántson neki egy adag húst, így a második legjobbat tettük elibe. mc donald's csirke falatkákat. mi magunk egy mexikói étteremben próbáltunk szerencsét. de akár csak las vegasban, nem minden arany ami fénylik. miután a pincér kellően ellenszenves volt és 2 narancslevet 18 perc alatt szervírozott átpártoltunk egy barátságosabb hangulatú vendéglőcskébe. a kiszolgálás itt is ráérős volt, ám az étel ízletes. ezzel persze földig romboltam, az e hétre eltervezett csak müzlit zabálok projectet.
a moszkván metróra ültem és bementem dolgozni. munka után még beszélgettünk szabival másfél órát, arról, hogy mit lehetne jobban v másként csinálni. haza sétáltam. itt kicsit rágyógyultam a komputeremre, majd meguntam a dolgot és rendet raktam. látszólag. bepakoltam egy adag ruhát a mosógépbe, beleöntöttem az utolsó adag kék folyadékomat. most vígan tekergőznek a textilek a chemical waste-ben.
a mai nap egyik legjobb híre, hogy holnap megjelenik majd nálam a munkás osztály és lecseréli a bejárati ajtóm egy vadi újra, ami bent tartja majd a meleget, kint a mindenki mást. ennek folyománya, hogy holnap megint nem veszem ki a részem a webáruház építéséből. reggel bebringázom, hogy lepakoljam a nálam lévő kölcsön dvd-ket, majd húzom vissza a belem és várom az installációt.
készítettem egy zenei cd-t az igazi mókukkának, elvileg már úton is van távoli célja felé.
ez a mozgalmas nap kellemesen lefárasztott.
székemben ülve dave clarke-kal ünneplem ennek a hónapnak a végetértét. nem volt a kedvencem. volt benne minden mi szemnek, szájnak és néha hányak az ingere.
pár napja elkezdtem írni egy kitalált történetet, mert ráuntam mindennapjaim túlzott realitására, de vagy nagyon sokat kell még rajta változtatnom vagy belátnom, hogy tök erőtlen lett. szóval valószínű, hogy lovagi mesém a kukában végzi. pedig amikor írtam még volt értelme. csak időközben figyelmem lankadni kezdett és kijózanodtam.
a holnapi nap más okból is nagyszerű lehet. elvileg a több mint 3 hete rendelt lemezeim megérkeznek. a lemezvásárlás természetesen teljes mértékben kimeríti az "Atti te teljesen hülye vagy, hiszen nincs is pénzed" kategóriát. de hamar meg tudom győzni magam, hogy ennyi élvezet igazán jár egy ilyen remek fickónak, mint moi.
holnapi napra akad még terv a tarsolyban. este leírhatatlan nevű Dzsambalaja koncert a szilvuban. egyszer hallottam őket ott és nagyon tetszett az a fajta blues muzsika, ami elhagyta az erősítőjüket.
most pedig niagara...
2335
vannak kellemes érzések az életben. nem kell feltétlenül egy ferrarit birtokolni hozzá. pont elég most tisztán, illatosan, fürdőköpenyembe burkolva üldögélni. vegyük sorra, mivel lehetne még szebbé tenni ezt az estét. tejjel... találtam 2 deci tejet és nincs is megsavanyodva, nah most mondja valaki, hogy nem vagyok a szerencse fia. vmi nőnemű lény kellene ide hip hop társaságamul. fel is hívott egy nem rég. sajnos nem mobilis, mert oidipus. nem anyjával hált, csak a bokája dagadt fel.
péntek 1528
a munkások a gyár felé vették az irányt, mert az ajtón a zár rossz helyre került. az meg baj,
ugye. mivel a lakást nem hagyom így itt, pizzát voltam kénytelen rendelni. amit annyira nem is bánok.
tegnap este felmásztam a galériára és reggelig édesen aludtam. majd hevesen betekertem a webáruházba, majd haza. a szerelők jó fejek, fiatalok, néha túl buzgók is. pld széjjel verték az előszobában a falat, amikot kitépték a régi tokot. oké a vakolatot eddig is csak a festék tartotta fent, de remélem nem tervezik így hagyni, mert ocsmány. nem tom hogyan lehetne helyre hozni. nah, kiderült, hogy lipi tudja.
1846
pretty please with a sugar on top
dánielre várok, aki úton van hozzám. lemegyünk szilvuba. meg kell ünnepelni, hogy van új ajtóm.
2215, vasárnap
hmm...
szilvuban jambalaya koncertet hallgattunk, sok jóbaráttal, majd dániellel úgy döntöttünk, hogy maradunk és táncolunk még egy kicsit a dj-t hallgatva. ami nagyon nem volt könnyű. ugyanis borzalmas zenéket pakol, illetve, hogy pol korrekt legyek, nem az én izlésemnek megfelelőt. hazasétáltunk, én felborultam és aludtam másnap 11-ig. asszem semmit sem csináltam
szombaton. este a nyugatiban találkoztam cukorkával, majd felmentünk tündiékhez és ott before-oztunk. onnan a merlinbe mentünk, egész éjjel klasszik house muzsikák. tommyboy és palotai back2back. jó nagyot táncoltunk. reggel hullafáradtan hazajöttem.
öcskös telefonjára ébredtem, átjött, megnézte az ajtót, megnéztük a pókember3-at, hazament. én délután még szundítottam 3 órát. és most kezdek felébredni. ami nem baj, mert elég nagy
rendetlenség van, úgyhogy kicsit takarítgatok.
holnap újra munka. vegyesek az érzelmeim. ebben az utolsó 2 hétben nem dolgoztam halálra magam, 4 napos hétvége után egy 3,5 napos következett és meg kell hogy mondjam, hozzá lehet szokni.
2313
te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb... :) filmet nézek.
csütörtök, október 30, 2008
Ladies and gentlemen: THE DOOR!!!!
ma rádióztam
holnap lesz ajtóm
-----
bőgés egy lezuhanó röpzi miatt volt, rajta 3 rokkenroll fasszal
rádió civil volt
ajtó fehér lesz
-----
kedd, október 28, 2008
triton records
más
láttátok a pop, csajok, stb-t? nah, most én is zenei összeállítást készítek egy lánynak. nem szabad összedobni, fontos a sorrend, a hangulata. szóval válogatok...
tegnap munka után hazatekertem és bedobtam a szunyát. 37 perc alvást engedélyeztem, majd a niagara alá vetettem magam.
azon ritka alkalmak egyike volt a tegnapi, amikor elhagytam lakhelyem és a városba indultam. szilvuplé a hely ahová néha kocsmázni járok, leginkább májkel miatt, de említésre méltó még a kedves személyzet is. a salsa est nem dob fel, de arra nem is muszáj odafigyelni, a piros-feketében hullahoppozó lányok látványa meg nem disturbál.
társaságom kiegészült még vargadanival, a norvég lánykával és egy francia mókussal. pár sör mellett megbeszéltük, hogy ki merre járt és ott mit csinált.
éjfélre értem haza és belealudtam monica és chandler eljegyzésébe.
hétfő, október 27, 2008
blood, sugar, sex, magic
szombat este. rengeteg szabadnap után, közben.
a szerdát és csütörtököt annak rendje és módja szerint végig lustálkodtam és virtuálban sétáltam afrika homok dűnéin.
pénteken lipi mozdított ki a fotelemből, esztergomba tartott hitvesével. én vámpírt hívtam sidewingnek. vittem a kamerát is és végig filmeztem. nagyon érdekfeszítő felvétel lett. elsődleges célunk geo ládák felkutatása volt. másodsorban a bazilikát is szemügyre vettük. megtudtam, hogy az említett épület kupoláját az ország legvastagabb fala tartja. a fal 16 méter széles. vámpírral kitaláltuk, hogy építünk egy 17 méterest brahiból.
az első genyóláda nem találkozott velünk. mi se vele. a célegyenesben cserbenhagyott bennünk a tudomány és technika és elfogyott a jel a gps-ből. ja, mert nem mondtam, a lényege a geo láda keresésnek, hogy házilag tákolt ládákat helyeznek el a lelkes emberek mindenféle érdekes helyen, ahová gondolom egyébként is szívesen járnak. hegytetőn, kilátóban, csalitosban, akárhol. majd megadják a láda koordinátáját és nesze babám keresd meg. van a ládikában ajándék is és tenni is lehet bele. remek kezdeményezés.
a második láda is hegytetőn volt, csodaszép rálátással a dunára. fél órát bóklásztunk arra, majd hazaindultunk.
itthon megettük a borsófőzeléket, mindenki hazament és lefeküdtem aludni 2 órát. erőt kellett gyűjtenem a kilátásban lévő esti tilos partyra. 21 óra magasságában megjelent lipi és emi, vlagya majd szami. italoztunk, elindultunk. azt előre sejtettem, hogy baráti hangulatú kis party lesz, de messze felülmúlta a várakozást. ott találkoztunk fecóval, évivel, virággal, danival és norvég kanapésurf-ösével. beszélgettünk, csocsóztunk, táncikáltunk. én megpróbáltam mélyebb betekintést nyerni a norvég kisasszony lelkébe beszélgetés által. kinky is beugrott a bulira. nem láttam a csajt 3 hete. még több tánc, még több sör. 4-re már 2-ig sem láttam és 1etlen esélyem az volt, ha hazamegyek.
a mai napot vízszintesben töltöttem, ébredéskor mindent felülmúló fejfájás gyötört, ami a tükörtojás és kakaó valamint az algoflex hatására megfutamodott.
később folytatom...
szerda, október 22, 2008
DO NOT EAT
választékában megtaláható a júhtúrós-kapros verzió
így készül...
kerek tészta úszik az olajban, addig a tésztafeszítő kisiparos benyúl a hűtőbe és kivesz egy műanyag tálat. leszedi róla folpack-ot, majd a matatóujjával beletúr és lenyalja róla a túrót. " ez még ehető" kiveszi a lángost, megkeni és jóétvágyat kíván.
azóta rosszul vagyok
kedd, október 21, 2008
hétfő, október 20, 2008
ezek vannak
2131
és akkor az volt, hogy szombat délután hazajöttem, készítettem egy nagy adag darálthúsos tésztát édes-savanykás szósszal. este átmentem lipihez és emeséhez társasozni. hajnali ötig építettük catan birodalmát, majd a szőnyegükön pihentem ki minden fáradalmam. vasárnap reggel tízig. lipit ébren találtam, átgurultunk hozzám, majd kiságihoz vettük az irányt. ágika felajánlott nekem egy fűtőtestet, hogy hatékonyabban szálljak harcba a mínuszokkal. mint kiderült az ő általa javasolt berendezés egy radiátor, amiben ugye víz kering, nálam a lakásban viszont gázkonvektor az ami (nem) üzemel. akkor ez bukta. kaptam helyette egy csinos kis olajradiátort, teljesen mobil, még kerekei is vannak.
feljöttünk hozzám, lipi felboncolta a leharcolt konvektort, kiszedte a belsejét, majd tanácstalanul újra összerakta és csodák csodája életre kelt. eddig nem ment bele a gáz, akárhogy is rimánkodtam hozzá, most meg szelel. nem tom mi változott azóta, hogy öcskös 2 hete eljátszotta ugyanezt, de a lényeg nem is a miként, hanem hogy újra tüzet okád. szó szerint. mivel az elektromos begyújtó része bekrepált, ezért a kis kör alakú ablakot szabaddá kellett tennem és egy szülinapi gyertyával kellett begyújtanom az őrlángot. kértem lipit, hogy adjon rá egy kis kakaót, nézzük meg mi fog történni.
sssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzz... BUMMMMMMMMMMMMM...
ott téredeltem a konvektor előtt, és a 4 cm átmérőjű lukból 30 centis lángcsóva pörkölte le a pulcsim a hasamnál. beszartunk. 1 perc néma csend. hinnye... kisluk befed, tisztelet megad és azóta vígan melegít. rendkívül élvezem.
délután vendégül láttam jucust és megnéztük a fészkes fenevadakat. woody allenre készült, de eltérítettem szándékától. remélem nem bánta meg. film után hazatekert nyulacskára vigyázni.
én takarítottam. este átjött edit és egy üveg fehér bor mellett megbeszéltük, hogy kivel mi van. most ő is hazavette az irányt, én pedig kezdek elfáradni. az 5 óra alvás kevésnek bizonyul.
kikeresem a vadiúj pryor - wilder filmem és felmászom a galériára. majd édesen elaluszom a 13ik percnél. reggel pedig kezdődjék a robot.
2350
végignéztem a filmet itt a székemben üldögélve... nos azok, akik nem látták, nem veszítettek semmit.
nem lesz ezen a héten új ajtóm :(
nem tom micsinálok a 7végén, de pénteken lesz egy tilos party amire elmennék
és fusiba bannert készítek.
jippieee...
szombat, október 18, 2008
do u have an hour?
élénk hangok, sok magas, hegedű...
szőrős a pofám, borotválni kellene. addig ugra-bugráltam itt a fülhallgatóval a fejemen, amíg csatakokban folyik most rólam a víz. a végén már nagyon régi és igen elvadult zenéket hívtam be a playlistbe. magam is meglepődtem.
megnéztem ma egy általam régóta keresett filmet. fészkes fenevadak a címe és a hal neve wanda második része is lehetne, ha kapcsolódna ahhoz a történethez, de egy utalástól eltekintve csak a szereplők egyeznek meg. kiegészülve kevin kline-nal, akit mindig szivesen nézek, tetszik ahogy játszik. gary oldmannel is így vagyok, attól az idegbeteg figurától, akit a leon a profiban játszik kiráz a hideg. a rohadt dilibogyóival és a nyaktekergetésével.
nah igen, back in action... kis kitérőt tettem, belekukkantottam egy őrült filmbe, de nem ragasztotta a szemem ehhez a pixelhalmazhoz itt. úgyhogy a holywood által megírt scriptet lecserélem arra, ami most formálódik az ujjaim alatt.
az van, hogy nemsokára megint péntek, ami jelenthetné az utolsó munkanapot is a héten, ha nem lenne ez a kis kavar. zsing zsing zsing zsing jönnek mennek a péntekek, fénysebességgel. 168 óra a faszom. túrót. felkelszlefekszel, felkelszlefekszel, tam taram tam taram éééééés megint itt van.
2211 csak egy nappal később, azaz péntek este
just another friday
valamiért nagyon lovagolok ezeken a péntekeken.
egyre több a munka a webáruházban. ez jó, mert gyorsan eltelik a nap. délután négyig. aztán két óra, amivel nem sok mindent tudok kezdeni.
ma meló után átjött szami, beszélgettünk, fociztunk. ő tova sietett egy házibuliba, én tekintettel a holnapi munkanapra nem vetem bele magam az éjszakába. inkább házimunkának szenteltem a szabaidőm. elmosogattam, kimostam pár kétes tisztaságú ruhadarabot, bohóckodtam a súlyzókkal és készülök a zuhany alá.
azon elmélkedtem, hogy szeptember végétől márciusig nem sok napfény jut. mikor elindulok dolgozni a napocska még a felhők mögül kandikál álmosan, odabent az álmennyezetbe ültetett neonok világítják a teret, délután hatkor meg nem csak én végeztem napi teendőimmel, de a Napnak is lejárt a munkaideje hazám felett és más országokat szórja be fényével. jól van, tudom, nem kell nekem fotoszintetizálnom, de mégis vágyom egy kis sütkérezésre. mint egy gyík a kövön.
reggel hirtelen felindulásból kinyitottam a postaládám. erre nem volt példa az elmúlt 51 napban, úgyhogy kellett a reggeli kakaó mellé egy kis lelki tréning is. ahogy vártam dőltek ki a borítékok. jókívánság, kedves szó egy szál se. értelmetlen szórólapok, amiknek még annyi figyelmet sem szenteltem, hogy a címüket elolvassam, egyből a kukába hajítottam őket és hófehér szeretetcsomagok különböző cégektől, akik elvárják, hogy a kínált szolgáltatás -villany, teflon, gáz - ellenében befizessek pár kreditet. ezeket mielőtt még felfoghattam volna számukat begyűrtem a táskámba és csak a webáruház biztonságos falai között álltam neki, hogy mélyükre lessek.
ami meglepetést okozott, az a pannon volt. mivel nem fizettem a számlám amíg a kommunában voltam kikapcsolták a teflonom. hazajövetelemkor egyik első teendőm volt befizetni 20k elmaradást. a lány a pannonnál beütött pár karaktert a gépébe és néhány óra múlva újra bizalmat szavazott nekem a multi. nos a bizalmat nem mérik olcsón. most derült ki számomra, hogy ez a kis művelet 7200 ft-ba került. ami a meglepetés értékét növeli a dolognak az az, hogy a kisasszony biztosított, hogy nem számol fel semmi díjat, elég ha befizetem az elmaradt 2 számlát.
megkérdeztem ma egy corporate slave-et a pannonnál, hogy ez így rendjén van-e. a legbarátságosabb mosolyával közölte, hogy ennek ez az ára. kérdeztem, hogy kedves kolléganője ezt miért nem adta anno tudtomra? válasz nem jött. ennek ez az ára. most már tudom. kösz.
nem hőbörgök, a tanulság az, hogy nem szabad packázni. remélem pannonka sok sok pénzt fektetett azokba a bizonyos ny-i részvényekbe.
most pedig queen best of-ot fogok hallgatni, amire nem volt példa hosszú évek óta.
pedig anno nagyon nagy fan voltam. jártam még a pecsába is a fanclub-ba. őrült tinédzser atti. pvc-ből készült dzsekiben, fekete farmerben, freddys pólóban, dalszövegekkel és kottákkal a kezemben. talán mindenkinek volt egy időszaka amikor csak feketében járt. az enyém eltartott pár évig.
-under pressure- jippieeee :)
ice ice baby :)
nah, eszemben sincs megint nosztalgiázni. abból mindig csak ömlengés lesz. arra meg semmi szükség.
hatalmas problémával ülök szemben. elképzelésem sincs, hogy mit töltsek fel az ipodomra. vki súghatna.
- freddy lecserélve lovasi kicsit szomorkására -
beszéltem ma gyerekkel, plusz, megmutattam szaminak a falra kirakott képregényt. le volt nyűgözve, nem is csoda. dagad a mellem a büszkeségtől, holott max annyival járultam a dologhoz, hogy inspiráltam a lányt. a második eresztést még meg sem osztottam veletek. pedig megérdemli a nyilvánosságot. na, ha holnap baromira fogok unatkozni, akkor felrakom.
- i want to break free - ennek milyen kurva vicces a klippje :)
GOD knows... i am falling in love, i am falling in love for the first time, this time i know it is for real... lehet ezt nem szeretni????
kristivel is váltottam pár szót ma. szegényen erőt vett pár mix hatására egy régi emlék kísértése. a zene barátaim a legkafább dolog és a legjobb drog a wilágon szerintem. se film, se kép, se helyszín nem képes kiváltani annyi és olyan intenzív érzelem zuhatagot, mint egy felcsendülő dallam. plána ha fogékony is rá az ember és nem kell feltétlenül mozartnak születni ehhez. akkora flash az első pár ütemből felismerni az egész számot, végigpörgetni az agyamban mi mindent csináltam amikor azt hallgattam vagy mivel folytatnám.
- most az Innuendo szól, ami leginkább egy nagyon meleg Desperadora hajaz, amint kétségek közt vergődik egy asztal tetjén, hogy miután szitává lőtte a kocsma teljes vendégseregét lehúzzon még egy tequilát vagy rohanjon ágyasa karjaiba és feloldozásért könyörögjön -
- hard life, nah ez azért erős... -
!!!! megjegyzés, innentől valszeg kommentálni fogom az egész albumot, úgyhogy nyugodtan át is ugorhatjátok ezt a részt, én jól szórakozom !!!!
átugrottam pár számot mert nem vettem be a gyomrom, most a miracle-t próbálom lenyelni. nem megy.
AHHHHHHHHHHHH köszönöm... i am going straightly mad... zseniális... esküszöm egész eddig azt hittem h slightly mad... sztem el van baszva a tracklist... fura...
vettem megint gyetyákat és belefaragtam egyet a rendszeresített finlandia üvegbe. szomorúan konstatálom, hogy ez sem a lecsöpős fajta. sose lesz nekem így autentikus gyertyatartó üvegem. mi van manapság a gyertyákkal, elégnek ukmukfuk???
- invisible man, tiszta ghostbusters feeling -
dalszövegek kellene írnom. még sose próbáltam. miként kezdjek hozzá? kell egy téma. szerelem? na pufff... ott elég magasan van léc Elvis miatt.
én vagyok a badman, madman mittomén ámokfutók után szabadon? olyan számokat meg felesleges egyáltalán felénekelni.
kell egy téma... kell egy téma...
- show must go on. az egész innuendo album zseniális úgy ahogy van. emlékeim szerint azon van ez is. -
politikai dalok? jó kis balosak? RATM óta az is lerágott csont. jobbosakat meg nem írok.
gengszteres? lelőlek, mert ránéztél a nőmre, egy gyilkosság nekem pont elég hétfőre, kedden már többre vágyom, a neved rajta a listámon, szerdán felkereslek, koporsóba teszlek, csütörtökön már, a lélekharang hangja száll... najó ez nem megy...
- nahát engem átvertek, a greatest hits 3 csupa vendégzenésszel van megkomponálva,
elcseszték a feketepárduc bulimat... - kurva nagy csend lett. azonnal zenét ide...
(rengeteg pontot teszek ma, csak el ne fogyjon)
oh yeah baby, a tribe called quest - bonita applebaum, így hívják a cicát, aki velünk lakott, amikor kristi beköltözött... (megint a pontok, mi?)
visszajöttem.
jut eszembe. elvileg nemsokára rádió interjúban fogok szerepelni. inkább részt venni. ahogy hallottam átlagos hallgatottsága a műsornak 3 nagyon unatkozó fő. kinda remélem is, mert fogalmam sincs mit akarok mondani. eddig egyszer voltam vendég a tilos rádióban. de akkor elég elhivatott voltam az ellenkultúra irányába. most kicsit hipokratikusnak érezném, ha erről kellene beszélnem, hiszen nem is olyan rég döntöttem úgy, hogy adok egy zsíros esélyt az itteni beilleszkedésemnek. persze ettől még az ott szerzett tapasztalatok valódiak. bár nincs bennük nagy kunszt. bárki elérheti, csak el kell indulnia. ez az érzés torpedózza meg az egészségiskolában való részvételemet is. összeírtam vagy 4 oldalt a kommunában élés mikéntjéről és hogyanáról, de egyre távolibbnak érzem. pláne, hogy előadást tartsak erről jópár gimnazista kölyöknek. bár tapasztalataim szerint csak elkezdeni nehéz, aztán dől belőlem a szó. de úgyis mindig ugyanott lyukadunk ki. " és termesztetek ott füvet?" bazmeg, mintha ez lenne a legfontosabb dolog az egészben. ki nem szarja le azt a kurva füvet? " és ott hogy volt a sex? mindenki kúrt mindenkivel? " ez a másik amitől falra tudok mászni. olyan apróságok, hogyan kerülik el az emberek figyelmét, hogy esetleg azért választja bárki is ezt a fajta életet, mert mondjuk nem esik hasra a megvásárolható termékek kavalkádjától és l'oreal szájfények csillogásától? hogy mondjuk szeretné, ha az élete másról szólna nem a pénzhajkurászásról, hogy nem úgy szeretné végignézni a gyermeke felcseperedését, hogy este hullafáradtan hazamegy és megkérdezi fiacskám kész a leckéd? nincs akkor nyomás a szobádba, addig apád lezuhanyzik, vacsiig meg ne lássalak.
tudom sarkítok. de higyjétek el más az, ha együtt is élsz azzal a kismanóval és miután végeztél a munkával a kertben, beálltál a traktorral, megmostad a kezed odasétálsz a babakocsihoz a nap bármely időszakában és rámosolyogsz. ezt láttam, mint példa gregtől. és nagyon meghatott. tetszett az ötlet, hogy a gyereket az egész közösség neveli, nem az utca, hogy a fiatalokat felnőttként kezelik és nem a tv-re bízzák rá, hanem hagyják hagy próbálgassa a szárnyait.
hogy nincs főnökük, senki aki megmondaná a munkaidő hosszát, mint saját maguk és a természet. és ha végeztek a munkájukkal délután négykor, akkor nem kell még 2 kurva órát ott üldögélniük, hanem kész, ennyi volt mára.
itt megjegyezném, hogy én NAGYON szerencsés helyzetben vagyok a főnökömmel, mert rendes ember és tolerálja olyan hülyeségeimet, amik miatt már nem egy helyről kirúgtak. (nem nyalok, nem olvassa a blogot)
nah persze, ha ennyire zsír ott, akkor miért nem megyek vissza? he?
mert komplex egy dolog ez. mert és ez sose hittem, hogy jelenteni fog valamit, de ennyi külföldön tartózkodás után rájöttem, hogy ez a hazám. semmi turul vagy piros fehér csíkok. csak emlékek. emberek. nyelv. megszokott ízek...
el is szomorít amikor azt hallom, hogy mélymagyarok így meg úgy, meg ettől vagy attól vagy IGAZI magyar. lónak a fasza. köze nincs ennek se a himnuszhoz, se 56-hoz de még trianonhoz se. ezek események. történelem. múlt. kollektív múlt. sokkal személyesebben élem meg a hovatartozásom. persze egoista fasz is vagyok.
kezd megint hosszúra nyúlni ez a post.
pár szó magáról a blogról. nah ehhez kell egy cigi.
gyermekkorom egyik meghatározó könyve volt adrian mole naplója. gondolom ezzel nem vagyok egyedül. miután elolvastam kezdtem el naplót írni. megvan a mai napig, néha el is olvasom, miket gondoltam 14 évesen, mit tartottam fontosnak és milyen sérelmek miatt húztam fel az orrom. mert javarészt erről szóltak azok a bejegyzések. meg is maradt, hobbimmá vált a naplóírás és már vagy 4 könyv van tele életemnek különböző szakaszaival. teljesen véletlenül indult el a blog. nem tudom már miért váltottam át analogból digitálisba és főleg miért lett publikus. mondhatnám, hogy útinaplónak indult, mert akkor kezdtem el írni amikor ciprusra mentem és ezáltal akartam tudatni barátaimmal, azt hogy mi történik velem és jólesett olvasni a hozzászólásaikat, bíztatásukat. aztán önálló életre kelt. offline már nem is írok egy sort sem. minden történés belefolyik a világháló áramába. mivel a blog egyetlen témája az én életem ezért nem is törekszem arra, hogy válogassak a témákban vagy hogy érdekfeszítő legyen minden post. kicsit fura érzés is, hiszen szeretnék annyira eltűnni a rendszer látóköréből amennyire csak lehet. de hát tömegben lehet eltűnni a legjobban.
szóval, nem is tudom, mert nem tudok azok fejével gondolkodni akik rajtam kívűl olvassák ezen sorokat. azt simán megértem, hogy miért érdekes számomra. el tudom képzelni, miért bookmarkolja be pár ember, olyanok, akik ismernek személyesen. de ránézve a statisztikákra úgy tűnik, hogy a visszajáró olvasók száma 80%. és felmerül bennem a kérdés, hogy ti kedves "idegenek" miért érdeklődtök egy általatok nem ismert személy hétköznapi életéről?
anyway...
még mindig nem találtam ki, hogy mit másoljak a zenegépre. pedig már 0015. lassan ideje dodokázni.
felrakok egy 2001 es tilos party hanganyagát, amin ott voltam és végig buliztam. a fél finger lickin' kiadó eljött és hatalmas bulit csaptak már nem tudom hol. arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy remekül éreztem magam én is és a dj-k is. oly annyira, hogy az utolsó egy órában nem raktak mást csak ős funk lemezeket. megerősítve bennem az addig is erős gyanút, hogy a modern zene - értem ezalatt a hip hop, break és house lemezeket - ebből táplálkozik. szóval emlékszem ahogy ott áltam a már jócskán megcsappant közönségú táncparkett közepén, hallgatva a get down on it-ot, és odajött hozzám egy kalapos csóka, majd közölte, hogy csukjam be a szemem és szarjak mindenkire aki még itt van, hagyjam hogy a zene átjárjon és igaziból csak az számít amit itt és most érzek a muzsika hatására. emberünk erősen drog hatása alatt állt, de ez semmit sem vesz le mondanivalója értékéből és abból ahogy akkor éreztem magam. mágikus pillanat volt. hallani azt a zenét, amit annyira szeretek, látni azokat a dj-ket akikre úgy felnézek és átérezni azt, hogy az egész pontosan erről szól... így zenére táncolni pont olyan, mint gyermekként homokvárat építeni és a játékkatonákat felsorakoztatni egymással szemben. eltűnik a játszótér, nincs többé mami vagy papi, életre kelnek a céllövöldében lőtt plasztik bábúk és ott találod magad egy középkori csata közepében védelmezve a királyságod a gonosz hadaktól. nem rendíthet ki semmi, fantáziád kizár minden mást. ez történt meg akkor este ott velem a hangfalak előtt.
csütörtök, október 16, 2008
mit csinált?
hogy vagytok? élet szép és egyéb közhelyek?
s65nél minden rendben. meg van fáradva. dorbézolt a lelkem kicsit. munka végén felhítta szami haverját, aki a kerületben tompított. drótszamarával befarolt az épület elé, ahol a dorbéz megvalósult és ismeretlen fejekbe botlott. volt ott sok érdekes ember, szerda délutánt meghazudtoló módon öntötték le a torkukon a lét és szívták magukba a beat-et a youtube-ról. a célszemély eleinte még observer módban álldigált, magát a konyhapultnak döntve, majd bekapcsolódott és sokat beszélt a szájával. szóba jött a múltja és jelene. a lé meg folyt le a torkán. nem kell aggódni, nem ám ilyen kispolgári, harácsoló módón. tudatosan mellékszálba.
ismerkedett motoros lánnyal, szót váltott női magazin experttel és gondolatot cserélt survivor túlélővel.
éjfélkor oszolj, hazatekert, ledobta magáról a ruhát és gyűrött takarói között álomba merült.
reggel meg bejött dolgozni...
szerda, október 15, 2008
somebody is watching me...
atti is here, a webaruhazból nyomja ma nektek a show-t. elhatároztam, hogy csak szép dolgokról fogok írni.
kezdem azzal ... és még sorolhatnám. időt kérek, gondolkodom.
szép pld, hogy rengeteg időm van magammal foglalkozni. és remek társaság vagyok. már ismerem magam kívül belül. lassan kiépítek még1 személyiséget, még izgibb lesz úgy.
rájöttem egy nyelvtani problémára is. a "sör" szó módosul a beviteltől függően. az első még rövid ö-vel írandó és ejtendő. a második korsónál is a helyes ejtés "kérek egy sört". ahogy telnek az órák nyúlik meg a két kis pontocska vesszőkévé a karika tetején és lesz belőle
- mit adhatok?
- sőőőőőőőőőőőőőrt...
tegnap egyik kedvenc szórakozásomnak hódoltam és elkezdtem eladó tanyákat nézni az express..hu-n. rengeteg álomszép házikó várja, hogy életet vigyenek belé. karámmal, búboskemencével, fehérre mázolt falakkal, tetőgerendával, erdő mellett, szántó oldalában, halastóval a közepin. szeretem dédelgetni az ötletet, hogy pár emberrel leköltözünk egy ilyen helyre és ott élünk boldogan. btw, ha valaki érez magában késztetés, hogy belevágjon egy ilyen projectbe az ne habozzon értesíteni engem.
gondolkodtam, hogy miből lehetne bevételt kovácsolni. az egyik tanya bp-től 40 km-re volt és tartozott hozzá egy épület 6 lógarázzsal. azt ki lehetne adni pld pesti huszároknak és lovagináknak. cserébe mi megetetjük, sétáltatjuk, gondozzuk meg puszilgatjuk kis kedvenceiket.
vendégház is volt, ahol meghúzhatják magukat meg egymást a lólátogatók. erről álmodoztam tegnap...
hétfő, október 13, 2008
gasztro trip
mókuskerék called life nem emészthető. szedek hozzá bilagitot, partyk, nők és alkohol formájában, de inkább új étrendre térnék át, már megint.
ennék egy adag friss hús levest. csak nem tudom melyik hentesben kell hozzá megvenni a belevaló pipit.
innék rá egy korty bye-italt, hogy régi démonoktól megszabaduljak könnyedén.
fő fogásnak rántott agyvelő, hogy a dolgokat folyamatában lássam, csapdákból ne utólag másszak ki és a buktatók után ne szorítsam a zsepit az orromra.
desszertnek Sacher torta, benne egy piros pirulával, ami visszavisz oda ahol régen jártam.
és mindezt leöblíteném valami tömény jósággal.
majd szárazon leküldenék egy zacskó tartósítószert, hogy többet soha el ne rontsam, el ne romolhasson.
hiába mész az erdőbe...
lustálkodtam egész hétvégén és amikor meguntam akkor is folytattam.
ha jól emlékszem, péntek este a világon semmit sem csináltam. ezt szombaton sem hagytam abba. délután átjött dorka. brassóit főztünk és piros bort ittunk. készültünk az éjszakára. fél 11 körül a 7es felé vettük az irányt. a buszmegállóban rájöttem, hogy pénzt nem hoztam magammal. akkor séta vissza. astorian talákoztam szamival. lesétáltunk a ráday-ba. ott még több barát.
a hely még kinéz valahogy, de a hang az katasztrófa. az első hangfal előtt vertünk tanyát, amitől hamar megsüketültem, de legalább nem egy dobozt kellett hallgatnom egész éjjel. magyar dj-k nyomták a slágereket. house of pain-től a ratm-ik. már vártam meat katie-t mint a messiást, hogy véget vessen ennek. nem is kellett csalódnom. 2 óra csodaszép house muzsika szólalt meg a kezei alatt.
kimentünk cigiért, amit nem kaptunk, de egy gyros-t benyomtunk.
vasárnap este átjött cukorka. beszélgettünk, megnéztük az agyament haary-t majd aludtunk.
ennyi volt a weekend. percről percre. nekem teljesen megfelelt.
ma itt melóban csak a titánokkal vagyok. főnök költöztet.
majd ha történik vmi vagy eszembe jut akkor megírom. a semmiről ez a pár sor is elég kell hogy legyen.
péntek, október 10, 2008
boldog szülinapot lipi!!!
tegnap meló után vendégül láttam ablakbeépítő emberemet. megnyugtatott, hogy a wilágon semmi köze nincs az ajtósokhoz és velük ellentétben ő tuti, hogy minőségi munkát fog végezni. kösszép. emelt az áron még 2k-t, majd elsietett. így kell ezt.
vámpír volt tervben estére, de még a kádban ázott otthon, úgyhogy lehajtottam a fejem és azonnal el is szenderültem.
egy óra múlva ébredtem a teflonra. vámpír marad is otthon, én viszont szedjem a cókmókom is menjek inni a gödörbe haverokkal. nem is kérdés. atléta, poló, 2 pulcsi felölt és hajrá. kis csapatunk úgy vonult a nyugati mellett sörrel a kezében, mintha újta 22 évesek lennénk. gödörben talákoztunk még több baráttal, élveztük a jó időt, a keserű seritalt és storyzgattunk. éjjel egy körül döntöttünk úgy danival, hogy ideje hazasétálni. egy óra gyalogolás, közben egy sör, pár szál cigi és fél terra adat mindennapjainkról.
reggel kipihenten felébredtem egy különös álomból. Rómában jártam egy lánnyal (asszem ariel) túristáskodtunk, amikor is szembejött velem a daft punk, bukósisakkal és haverkodtuni kezdtünk. beszélgettünk, ők lecserélték a bukót cowboy kalapra és kiderült, hogy van egy kislányuk és hogy összeházasodtak meg melegek.
reggel igen rendesen meg voltam kavarodva, hogy ez meg mi???
most itt melóban. vmiért remek kedvvel. nem tom. csak vigyorgok.
és ami a lényeg
Lipi, Isten éltessen sokáig haver. Bírlak. Nagyon. Te vén fasz :P
csütörtök, október 09, 2008
villámidő
arról írok, hogy milyen gyorsan telik az idő. és arról is, hogy mindezen idő, milyen unalmasan telik. talán, ha nem egy webaruhazban dolgoznék, hanem mint mondjuk oroszlánszelidítő vagy hegyimentő, estleg lánykollégiumban kisegítő munkatárs.
szürke a hétköznap. nincsen benne szín. tenni kell bele. gondolom az se segít, hogy munka után nem az élvezetek sűrűjébe vetem bele magam, hanem jocky ewing bőrfotelem kényelmes ölébe.
éppen ezért
mától minden más lesz
megnéztem, hogy hétvégén melyik lemezlovasok érkeznek hazámba pakolászni. régi ismerősre bukkantam. meat katie. kérdés eldőlt. szombat este house.
ma este meg átjön vámpírka. gondolom mozizunk. bár vele nem könnyű filmet nézni, mert zsigerből utáljuk egymás izlését.
the doors
ajtót akarok. bejáratit. a régit egyszer berúgtam, meg nem szigetel meg a torka véres.
hol kezdjem a fejtegetést... LEEGYSZERŰSÍTETT KATEGORIZÁLÁSA EMBERTÁRSAIMNAK
vannak a szakik. jómunkásemberek, pókhassal, borostásan, kék overálban, rajta fehér pöttyökkel, jó esetben diszperzit, nem pedig romantikus dulakodás nyomai marikával a kocsma mögött hajnali egykor.
ezek a mókusok tudják, hogy olyan hatalom van a kezükben, amihez a sok büdös intellektuel hozzá se tud szagolni. elromlik az autód? villanyt kéne szerelni? ajtó csere? nah most megfizetsz te geci. ülsz a kis irodában, mi? bájcsevegsz a kúl telefonodon. baszod a zinternetet? NOW IT'S MY TURN.
mióta elkezdődött az ajtócsere project már 3x változott az ár, 2x módosult a szerződés és még mindig csak ott tartunk, hogy kijön a szaki megnézni az ablakot. amit nem is fog látni, mivel neki kell hoznia. akkor meg leméri, amit szintén nem fog tudni, mert az ajtóhoz képest változik a méret, amit meg még nem raktak be.
akkor minek jön? pénzé'. azé' jön. a kiros art directorok nem dologznak olyan órabérrel, mint amit ezek a mesteremberek legombolnak az egyszerű halandókról. az elnyomott munkásosztály. a proletárok hada.
puffogok persze, mert kurvára nem értem, miért úgy rendezkedtünk be, hogy láncban húzza le minden ember a másikat. az egész egy bazi nagy körforgalom, minden kijárójánál egy toll kapuval. a vicc benne, hogy előrébb nem haladsz, csak keringsz és fizetsz.
szerda, október 08, 2008
kedd, október 07, 2008
pársor
megszólal a bejárati ajtó csengője. jönnek be rajta a népek... ugyanazokat kérdezik.
ma este kikapcsolunk. átjön sinkó, megiszunk sok sört, felrakunk pár lemezt.
ajtócsere bonyolódik.
egészséget kell szereznem.
hétfő, október 06, 2008
szedik fel a betont a távolban...
m.á.s.n.a.p.
nézzünk ki az ablakon. szürke az ég. esik az eső. idebent 4 nemszőke kérdezgeti, hogy mizu velem. megvagyok csajok kösszép. de azért nem kell ennyire kiabálni.
vettem ma a patikában kamilla teát, felforraltam vízet és beletunkoltam a szemem. nem hatott. aztán bekentem a krémmel. nem hatott. most napszemüvegben ülök a szobában. ez hat. optikai tuning szó szerint.
36 órás szabályt vezetek be. le kell adnom pár felesleges kilót (kb 50-60) vasárnap estig.
estére 2 program van kilátásban. egyik, hogy sinkó átjön dj-zni, de nagyon meglepődnék ha erre vetemedne. a másik, hogy én megyek át lipiékhez és társasozásnak álcázzuk azt ahogy leisszuk magunkat.
ma eddig megnéztem a harcosok klubját. nagyon jó film, tele aranyköpésekkel. plusz felmostam. lemezeztem.
arra jöttem rá, hogy nincs eleget nyitva a szám. ezen filóztam. mivel az orromon veszek levegőt és csak akkor nyitom ki a pofám ha beszélni, inni vagy hányni kell, ezért már cikkcakkos a nyelvem is. ezentúl többet fogok tátogni.
hála ennek a takony időnek nincs kedvem semmihez. nézegetem a galambokat az eresz alatt. jó unalmas lehet nekik is. ők még lemezezni se tudnak. vajon nekik is 60 perc egy óra? nem mindenkinek. kinkynek legalább 173. ezt akkor lehet megfigyelni, amikor azt mondja, hogy egy óra múlva átmegyek...most, hogy lehűlt a levegő, már a szobácskám is kezd hűvösebbé válni. egyetlen hőforrásom egy Finlandia üvegbe dugott gyertya. nem anniyra hatékony, mint amennyire hangulatos.
át kellene menni kiságihoz. nekem adta a gázkonvektorját. csak ne lakna ilyen messze. meg csak be tudnám szerelni. meg bárcsak lenne gáz a csőben. minden más stimmel.
jajjj nem is mondtam. pénteken prezentáción voltam ám. mindenféle nyomtatókat meg szkennereket mutattak be a népnek. én meg a pcworld munkatára voltunk farmerban meg polóban, mindenki más annyira vezérigazgató volt, hogy csak na. tökig öltönyben. kaptam ajándékba egy cimke nyomtatót. 6 db ceruza elem kell bele, úgyhogy a tesztje még várat magára. a közlekedési múzeumban volt, ami elég jellemző. úgy látszik oda a kutya se jár. vmiből meg bevételt kell kovácsolni.
asszem kénytelen leszek vásárolni valamilyen tömény vedőitalt. ami belülről fűt.
ezek a galambok azóta ott gubbasztanak, meg se mozdulnak. biztos energiatakarékos módba kapcsoltak. lehet, hogy csak agyunk fejletsége miatt érzünk unalmat? csak véletlenül lovagolok ezen a témán olyan nagyon, egyébként jól elfoglalom magam. akinek kutyája, macskája, majma vagy hasonló állatkája van, írja már meg nekem, szokott e az a jószág unatkozni.
később, ugyanazon a napon...
- MISSION COMPLETED -
és most, hogy vagy? kérdezhetnék a nemszőkék. kösz csajok, még mindig jól. sőt.
cipelgetünk örömteli terheket, vállunkra vesszük saját és más életének mozzanatait. erőt merítünk társaink szeretéből, odafigyeléséből, gyengéd érintésükből, építő kritikájukból. zsákban hordozzuk a társaskapcsolatok minden búját baját. és van, hogy elfáradunk, hogy lebasszuk a málhát. körbejárjuk. és ezt kérdezzük tőle.
- hé, te zsák?! mi a fasz van benned? ólom? miféle gonosz transzmutáció változtatta át a színes lufikat, amiket beléd pakoltam ezekké a téglákká?
dörzsöljük az álunkat. a zsák persze nem felel.
- ok. emlékszem pakoltam beléd a múltkor 40 deka bánatot. aztán mellé tettem másfél kiló bizalmatlanságot. ahh, tegnap kiengedtem pár léggömböt, hogy legyen elég hely egy kólásüveg szorongásnak.
a rejtvényt meg is fejtjük ott helyben az utcán. fittyet hányva a forgalomra, a többi ember sem néz ránk kérdőn. van nekik is mi alatt meggörnyedniük pont elég.
- figyelj, te zsák. nem szeretlek már. te egy rossz zsák vagy. fáj tőled a hátam. anyagod sem selyem már. durva szövetté vált. a lufijaim is mind kipukkasztottad. ernyedten hevernek benned, mint a használt óvszerek. tudod mit? most én itthagylak ám. nem viszlek tovább semerre.
aztán hátat fordítunk és elsétálunk.
hétfő 0018, rendes ember ilyenkor már alszik
atti nem dodokázik. most ért haza viktortól, ahol régen látott jóbarátokkal találkozott és beszélgetett.
ahogy megjöttem feltettem a tűzhelyre egy adag vizet és kamilla teát forraltam benne. lelestem a netről, hogy hogyan kell párakötést készíteni és komolyzenét hallgatva fogok most egy órát eltölteni a kanapén, szemrebbenés nélkül. illetve szememre szorított apró gézlapokkal.
relaxációs gyakroltanak sem utolsó, úgyis van min tűnődni. mindig van valamin.
péntek, október 03, 2008
nosztalgikus lesz, csupa érzelgős faszság, attention
elbringáztam ma szülőlakótelepem mellett. mindig megérint az a hely. minden sarok. minden fa, a padok, a lámpák, ahogy bevilágítják az úttestet. ismerem, mint a tenyeremet. bár a tenyeremet nem is ismerem annyira. sose nézegettem. unalmas egy testrész. az azon futó kusza vonalakból sem tudok kiolvasni semmit.
szóval mosollyal az arcomon tekertem végig a három emeletes házak között, felidézve gyermekkorom odaillő mozzanatait. amint TB-kével a lépcsőházakat mostuk, sima hipóval, domestosról még nem is hallottunk, és bazi szürke ronggyal vileda felmosó helyett. átéltem azt a várakozást, amit akkor éreztem, tudtam, hogy amint végzünk lemegyünk a kölcsönzőbe, kiveszünk valami filmet. a kisboltban feltankolunk kókuszos kekszből és sűrített tejből.
eszembe jutott egy hideg tél, amint a 3 talpas vasszánkómat cibálom magam mögött. kormánya is volt. piros volt a színe. lassú volt mint a tetű. az összes srác már kétszer leért a dombon meg vissza, mire én egyáltalán beindultam.
a játszótér is teljesen másképp nézett ki. EU szabvány mászókák és hinták helyett ronda zöld vascsövekből takolt szörny állott a tér oldalában. az volt a vár. felmásztunk rá, pörögtünk a rúdakon és pofáraestünk a salakkal borított földön alatta.
láttam a fákat, amiknek a termését hajigáltuk. bakaszivarnak hívtuk. hosszúkás zöld pálcika, hegyes véggel. galambtollat dugtunk bele, hogy jobban szálljon.
vagy az a gyümölcs, aminek a nevét akkor sem tudtam, de nem is a neve vagy az íze volt érdekes. sokkal inkább a tény, hogy egy hajlékony botra tűzve lendületből akár a másodikon lévő ablakokat is el lehetett találni velük.
családi legendáriumom egyik kedvenc története amikor anyám vezetni tanult az utcánkban. anyúról tudni kell, hogy sokkal inkább stevie wonder a volán mögött, mint mondjuk sumaher(akárhogy is írják). egyszer bejött értem az oviba autóval. értsd szó szerint. bele az ovi hatalmas vaskapujába.
láttam a nyárfákat. terebélyes koronájuk az erkélyünk előtt árnyékolta be a fél házat. nyáron pedig a fáról midenfelé repkedő fehér vatta lepte el az utcánkat, szobáinkat. lehetetlen volt felporszívózni, beleragadt a szőnyegbe, ezzel az őrületbe kergetve nagymutert.
a nagytakarításokat imádtam. nah persze nem vettem ki a részem belőlük. tessék lássék módon letörölgettem a port a szekrényekről, gondosan kikerülve az összes kis szobrocskáinkat. a mókát nekem a szőnyegtől mentes padlófelület jelentette, amin a zoknimat lyukassá csúszkáltam keresztbe a két szobán.
volt egy lemeztartónk. két fatalp összekötve 30 fehér drót félkörrel. ezek közé voltak bedugdosva nagyszüleim lemezei. máté péterek, hernádi judit, koncz zsuzsa, carpenters és hofi bakelitek. sosem láttam őket hallgatni ezeket. amikor feltettem a hofit, akkor nagypapi leült mellém és együtt nevettünk. örültem persze ha a felét értettem. hol van ehhez képest egy cd? vagy mp3?
elég is a nosztalgiából. bár imádom csinálni. felidézni ezeket az időket. remélem van túlvilág. remélem újra találkozom majd velük. remélem majd ha, ennek itt vége lesz, akkor újra együtt leszünk. nagyon nem lenne fair, ha csak ennyi jutna azokból az emberekből, akiket a legjobban szerettem.
csütörtök, október 02, 2008
...
be van gyulladva a szemem már pár hete, elő szokott fordulni velem, de eddig elmúlt hamar és könnyedén.
már nagyon zavart úgyhogy elmentem a patikába.
- fáj a szemem. tudna adni vmi szemcseppet, krémet vagy egy élesebb kést?
- ... (döbbenet) ...
oké elég korán volt még, de azért gondoltam csak felveszi a szálat.
kaptam kencét, 1200 ért, azóta nem látok a jobb szememre, csak homályosan. öcskös kérdezte, hogy tud e segíteni, de szemből ő is gyengén van eleresztve.
reggel volt nagy ajtótalálkozó. úgy néz ki, hogy ebből lesz valami, csak az nem tiszta, hogy a felül keletkező fél nm-es lyukkal mi legyen?
tegnap este újra nagyot alkottam a konyhában. csapra vertem egy üveg medina-t. nem értek a borokhoz de a tone loc-ot szeretem, így választásomhoz nem is fért kétség.
sütöttem csirkecombot, beletekerve a baconbe, mellé krumpli meg alma szeletek. isteni finom volt, csak megosztani nem tudtam kivel, amíg a felmentő sereg kedvenc éjszakai vérszívóm képében fel nem csöngetett.
ma kedves nórival megyek moziba és gurítunk le pár sört. moziban már nem vok biztos, mivel nem látok. így meg annyi értelme van, mint süketnémának a sextelefon.